Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-10 / 108. szám
1995. május 10., szerda Közelkép UJ KELET Nem vagyunk díszsomb a mentén Hírlapíró vagy képviselő? Szokatlan a helyzet: egy kollégámmal készítek interjút, akivel hosszú évek óta dolgozunk együtt. Még szokatlanabb, hogy közéleti emberként, városi politikusként ül velem szemben. Nem Tarnavölgyi Györgyöt, a megye újságolvasói, rádióhallgatói vagy a nyíregyházi városi tévé nézői körében sokak által ismert újságírót kérdezgetem, hanem a nyíregyházi városi közgyűlés tagját, a Független Képviselők Egyesülete frakcióvezetőjét. Aki ráadásul ennek a napilapnak az alapító főszerkesztője, bár ma már „csak” tanácsadó szerkesztőként szerepel a neve az újság impresszumában. — Lehet, hogy lesznek, akik túlságosan „háztájinak” vélik majd, hogy abban a lapban készül veled interjú, amelyhez kötődsz. De úgy tűnik, sajátos helyzetbe kerültél: a helyi sajtóban szinte egyáltalán nem szerepelsz, eltérően több politikustársadtól, akik véleménye elég gyakran elhangzik. A városvezető koalíció frakció- vezetője vagy, méghozzá a második legerősebb képviselő- csoportot vezeted. Nincs mondandód, vagy más az oka a hallgatásnak. — Valóban sajátos a helyzetem. Több mint húsz éve dolgozom újságíróként Nyíregyházán, kollégának ismernek a sajtó munkatársai, s nem politikusnak. Bizonyára ez is közrejátszik abban, hogy az én véleményemet még nemigen kérdik, ha közéleti-politikai kérdésről van szó. De talán inkább az az oka, hogy tapasztalatunk szerint a független csoportot nem kezelik úgy, mint egy pártot. Ez, persze, jó is bizonyos tekintetben, hiszen valóban nem Vagyunk párt. De1 nem jó akkor, ha úgy vélik, hogy mi csak amolyan díszgomb vagyunk a mentén, s a véleményünk nem lehet mértékadó. Mindenesetre egy biztos: mindez túlzottan nem zavar bennünket a munkában, hiszen meggyőződésünk, hogy a politikát nem a sajtó csinálja. Igaz, ebben nem mindenki ért egyet velünk. — Kanyarodjunk vissza egy pillanatra a kezdetekhez. A decemberi választások után sokak számára meghökkentő volt, hogy a függetlenek csoportosulása ilyen erőt mutatott fel: a képviselői helyek egynegyedét megszereztétek. A polgármesterjelöltetek á második helyen végzett. Számotokra is meglepetés volt mindez? — Nem. Mi egy-kettővel több hely megszerzésén sem lepődtünk volna meg. Jól mértük fel a választók hangulatát, ereje volt a függetlenségnek. Azok a társaink, akik az előző közgyűlés tagjai voltak, jól dolgoztak, tehát tudtuk, hogy eredményre számíthatnak az újabb megméretéskor. Emellett olyan rangos jelöltlistát tudtunk felmutatni, hogy bármely párt megirigyelhette. De erről elég is ennyi: ezen túl vagyunk, a következő választás meg még messzi van... — De mindezzel szorosan összefügg, hogy a városvezető koalíció részesei lettetek. Jogos a kérdés: hol a függetlenség, ha szövetkeztetek a szocialistákkal meg a szabaddemokratákkal— két párttal?! — A kérdés ismerős, sokszor elhangzott már. Tudom, hogy a pártok azt szerették volna, ha valahol középen maradunk; se ide, se oda nem állunk — ami értelemszerűen azt is jelentette volna, hogy nincs igazi súlyunk, hanem a partvonalon kívül helyezkedünk el. Márpedig mi úgy érezzük, hogy ennél többet bíztak ránk a választók, amikor ilyen számban szavaztak ránk. Azt, hogy legyünk komoly részesei a város életének. Ezért vállaltuk a koalíciót. — Aki a „partvonalon” belülre kerül, az a tűzhöz is közelebb van. Nemegyszer elhangzott már, hogy a függetlenek főképp az egyéni érdekeik miatt akartak a húsosfazék mellé ülni... — Ha cinikus akarnék lenni, azt válaszolhatnám, hogy az egyéni érdekek nem idegenek a pártok tagjaitól sem... De távol álljon tőlem az effajta értékelés. A lényeg az, hogy egyikünk sem így gondolkodik, tehát nem a személyes ambíciók a vezérlő elvek. S nem is örülünk túlságosan, ha ilyesmiket vagdosnak a fejünkhöz. Mellesleg: ha kívül maradunk, akkor sokkal könnyebb dolgunk- lenne: Akkor — mivel kilenc voksot adunk —- hol ez az oldal, hol a másik édesgetne bennünket egy-egy döntés előtt. Eljátszhatnánk a mérleg nyelvét. Ha akarjuk, részt vállalunk a keserves döntésekben, ha nem akarjuk, nem. Mennyivel kényelmesebb lenne... —Az igazán keserves döntések most jönnek. Óvodák, iskolák... — így igaz. Azt hiszem, forró lesz a nyarunk. — Az óvodai összevonások már szerepeltek a közgyűlés napirendjén. Nem született döntés. Te mint frakcióvezető ott nem nyilvánítottál véleményt. Miért? — Az az érdekes helyzet állt elő, hogy — S ezt Bart ha László képviselőtársam, az SZDSZ frakcióvezetője helyettem is elmondta — csaknem azonos volt a koalíciónk véleménye az ellenzék részéről elhangzottakkal. Vagyis hogy nem volt kellően megalapozott a határozat tervezete, az egyes intézmények összevonásáról nem szabad addig dönteni, amíg alaposan meg nem vizsgálják azok belső helyzetét. Csak papíron vagy éppen az intézmény- vezetők személyes rokonszen- vei vagy ellenszenvei alapján nem lehet átszervezéseket végrehajtani. — Vannak hangok, melyek szerint határozottabbnak kellett volna mutatkoznia a közgyűlésnek, dönteni, s nem tologatni a cselekvést. — Ez nem határozatlanság, hanem alaposság. — Elhangzott a közgyűlésben: nyolc-kilencmilliós megtakarítás várható, ha a 28 óvodából 16 lesz. Megéri ennyiért ekkora port kavarni? — Önmagában az összevonások egyáltalán nem drámai változások. Nem óvodák bezárásáról van szó. Emellett nyilván nem könnyű azoknak, akiket személyükben érint, hiszen számítani lehet például arra, hogy valamivel kevesebb óvónőre lesz szükség. Sajnos. Ami pedig a megtakarítás mértékét illeti: minden miilónak ezer nagyon fontos helye van. Az a célunk, hogy minél fájdalom- mentesebb legyen a döntés, úgyhogy megfelelő rugalmasságot kell tanúsítanunk — természetesen a vizsgálatok eredményeihez igazodva. —Nagyon politikusanfogal- mazol: rugalmasság... — Semmilyen kategorikus kijelentést ne várj tőlem, amíg nem ismerem az intézményekben végzett vizsgálatok eredményét. —Egy ellenzéki képviselő azt nyilatkozta, hogy politikai szándékokat látnak az óvoda- átszeivezések mögött, nevezetesen abban, hogy kik lesznek az összevont óvodák vezetői... — Oly nevetséges vád, hogy nem érdemes rá szót vesztegetni. — Mikor lesz döntés? — A június 6-ai közgyűlésen jó lenne határozni. — Aztán következnek az iskolák. Az lesz az igazán kemény dió! — Kétségtelen. Jóval több intézményről van szó, több pedagógus sorsáról. Rendkívüli közgyűlés is várható, ahol csak ezzel a témával foglalkozunk. — Lesz olyan iskola, amely megszűnik? — Valószínűleg igen. — Melyik? — Gondolom, erre nem igazán vársz választ... Természetesen nem is tudnék válaszolni. Az intézményi felülvizsgálat még tart. — Az ötös iskolát emlegetik sokan... — No comment. — Állás nélküli tanárok? — Lesznek. Hogy hányán, azt nem tudom. — Állítólag máris vannak. Van olyan iskola, ahol az igazgató a közgyűlésre hivatkozva felmondott pedagógusnak. — Ha a közgyűlésre hivatkozott, nagyon rosszul tette. Erről egyébként a legutóbbi képviselőtestületi ülésen is szó esett. Meg kell vizsgálni. Az igazgató saját hatáskörében valóban felmondhat a beosztottjának, de egyelőre ilyesmiről a testület nem döntött, tehát ez még nem lehet indok. — A függetlenek ki mernek állni a Kossuth térre, ha tüntetni mennek a tanárok? — Ki kell állnunk, ha szükséges. Mint mondtam, vállaltuk a keserves döntéseket is. — Mit mondasz, ha a tiltakozók hozzád fordulnak? — Nem tudok mást mondani, mint hogy a szükség hozta így. A város kasszája gyanúsan kong, a várost működtetni kell, s ez csak úgy megy, ha megpróbálunk spórolni. Azon az áron is, hogy esetleg — rettentő fájó szívvel — az értelmiség soraiban növeljük a munkanélküliséget. Ezt természetesen nem fogadják el a döntés kárvallottjai, de nem tehetünk mást. —Gondolom, ilyen bonyolult helyzetben sokan keresik a képviselőket, a közbenjárásukat kérik. Téged is megkerestek már? — Igen. Senkinek nem ígértem semmit. Nem tehetem. —Egy ilyen nehéz döntésnél elképzelhető, hogy a koalícióban ellentétek merülnek fel? — Persze, hogy lehetséges. A koalíció nem úgy működik, hogy azonnal, minden döntés előtt tökéletes az egyetértés. Ilyen ritkán esik meg. Többnyire vitatkozunk, győzködjük egymást, s igyekszünk közös nevezőre jutni. Ez az érvek csatája, nem a frakcióké. S arra találtuk ki a koalíciós egyeztetést, hogy ezeket a „csatákat” ott vívjuk meg. — Mennyire hevesek ezek a csaták? Vannak sérülések? — Nem párbajozunk, hanem vitázunk. — Van valamiféle egyezség arra, hogy milyen kérdésekben kell a koalíciónak a szavazásokon kötelezően egyetérteni? S ha igen, hogyan lehet ilyesmit tető alá hozni? — Ahogyan mondtam: értelmes vitában, érvekkel és ellenérvekkel. Vannak kardinális kérdések, amelyekről addig vitázunk, amíg kialakul az egyetértés. Ilyen volt például a költségvetés, azon belül külön, a konszenzusig tárgyaltuk a hitel- felvétel dolgát is. Ezek létkérdések. — Voltak azért megingások. A távhőd íjak ügyére gondolok, amikor te a függetlenek nevében különvéleményt nyilvánítottál. — Ez régi ügy, és nem is igazán ügy. Mi egyszerűen azt akartuk, hogy halasszuk el a döntést, vizsgáljuk meg alaposabban. A közgyűlés másképp látta. Kész. Semmiféle következtetésre nem alkalmas az eset. A koalíció köszöni, jól van. Működik. —Tulajdonképpen kell ez neked? „Belülről” politizálni... Nem lenne egyszerűbb újságíróként kívülről nézni? — Dehogynem. Megvallom, időnként még mindig nehezen választom szét magamban a hírlapírót és a politikust. De aztán gyorsan „egyeztető tárgyalásokat folytatok” magammal, és eddig még minden alkalommal a megfelelő fél kerekedett felül. Persze, gyakori, hogy ott ülök a közgyűlésben, hallgatom, amit a képviselők mondanak, s az ötlik fel elsőként bennem: ezt meg kell írni! Másodiknak meg az: ezt meg kell oldani... Kézy Béla Hycomat, Merci %j ? — Különben is, ez Trabant Hycomat, ott állok meg vele, ahol akarok! — vágta oda a nyegle ifjú ember, és diadalmas vigyorral nézett a pádon ülő két leányzóra, akik előtt villogni akart. Ennek előtte egy perccel ama Trabanttal beszáguldott a Kossuth tér és a Hősök tere közötti lila-zöld paviloncsoport közé, s a Takarékpalota bejárata előtt két méterrel fékcsikorgatva állt meg a díszburkolaton.Történt mindez május 5-én, pénteken délután hat óra tájban Nyíregyházán. A fékcsikorgást követően valaki rászólt a pádon enyel- gésre készülő fiúra: „Barátom, ez nem parkolóhely!” A válasz természetesen foghegyről érkezett, s az utolsó mondata a Hycomat volt. A fiatalemberkén nem látszott nyoma annak, hogy sérült lenne, bár a vita hevében utóbb elhangzott egy-két utalás valamiféle fogyatékosságra, ámbár nem kifejezetten fizikai csökkentértékűségre vonatkoztatva. Vélhetően a családja valamely tagja révén került az ülőrésze alá a mozgáskorlátozottaknak készült jármű, s az ifjú abban a tévhitben leledzik, hogy akár a Városháza dísztermébe is behajthat, hiszen „ez Hycomat”... Amelynek rendszáma egyébként: CFT 904. S ha már itt tartunk: ugyan tessenek megnézni az említett területet egy forgalmas hétköznapon. Ott magasodnak a sokat szidott, de lassan-lassan megszokottá váló új pavilonok az elegáns díszburkolaton — közöttük parkoló kocsik. Például egy jókora Mercedest látni ott rendszeresen — gazdája a helyzet ismerői szerint a Takarékpalotában lakik, s úgy véli, roppant fáradságos dolog a gyaloglás a kapuig, ha egy kissé távolabb parkol. De az sem lehetetlen, hogy meggyőződése: az ő Merci- jéhez kifejezetten ilyen csinos parkolóhely illik, egy foltozott aszfaltburkolat egyenest sértés a pompás vascsoda kerekei alatt. (puskás) Megkezdődött a Kossuth utca „feltúrása” [Futó: Csonka R.) Jönnek a kalózok A kalóz szó hallatán min- érdeklődésre számítanak. A denki képzelőereje meglódul. Akaratlanul is a büszke, merész, örökké veszélyt kereső | férfiakra gondolunk, akik ara- .'nyat, ezüstöt rejtő hajóikkal I szelik a széles tengerek habjait. Eddig még nem látott, hatalmas méretű LEGO-kiállítás nyílik május 26-án délelőtt tíz , órakor a gyermeknap tiszteletére Nyíregyházán, a városi művelődési központ szervezésében. A LEGO Show városunkon kívül az országban egyedül Siófokon lesz látható. kalózok mellett a LEGO-tör- téneti kiállítás is helyet kap, így méltán állíthatjuk, hogy fe- lejthetetlen élményt nyújt majd a kiállítás kicsiknek és nagyobbaknak. Az egyes kiállítási képek, modellek rengeteg építési munkát rejtenek magukban. A híres „Fekete szakáll”-modell például 30 710 LEGO-elemből áll, és 217 órán keresztül építették Billundban, a kis dán faluban, ahol a LEGO-csoport központja van. A szervezők lehetőséget nyújtanak arra is. Mivel a Bécsből kamionokon érkező kalózok építményei köI zel 400 négyzetméternyi földszinti területet igényelnek, így a kiállításnak a 3. Számú Ál- ! talános Iskola ad majd otthont. A show szórólapjait Borsod, I Hajdú, Békés és Heves is megkapta, ezért a szervezők nagy hogy a megkedvelt figurák apró másai a LEGO-sátorban megvásárolhatók legyenek. A • kiállítás május 26. és június 25. között mindennap megtekinthető lesz délelőtt tíz órától este hat óráig. A belépők 100 forintba kerülnek. 57771
