Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-01 / 77. szám
6 1995. április 1., szombat HÉTVÉGÉ UJ KELET Ildikó a számomra megszokottnál is nehezebben áll rá a beszélgetésre. Számtalan telefonhívás zajlott le köztünk, míg végre hajlandó volt a személyes találkozásra. Miután megígértem, hogy nevét és a helyszínt megváltoztatom, egy esős délután a kályha melegéhez ültünk le beszélgetni. — Amin én az utóbbi években keresztülmentem, az csak a filmekben esik meg — fut át egy halvány mosoly az asszony arcán.—Ugyanolyan fiatal lány voltam mint a többi, ugyanúgy vártam az első szerelemre is. Egy nyári éjszakán aztán úgy éreztem, megtaláltam a nagy „Őt”. — Szerelem az első látásra? — így is lehet mondani. Egy kellemes hangulatú szórakozóhelyen ismertem meg Gábort, aki csak néhány hónappal volt idősebb nálam. Én éppen éretségi előtt álltam, ő már túl volt a szakmunkásvizsgán. Gábor néha igencsak szélsőséges modora miatt szüleim nem nézték jó szemmel kapcsolatunkat. Édesanyám éppen kórházban volt, amikor pár héttel a 18. születésnapom előtt kiderült, hogy terhes vagyok. — Mit szólt ehhez a fiatalember? — Míg addig minden délután nálunk volt, lassan kezdett elmaradozni. Anyáék viszont legnagyobb meglepetésemre megértőek voltak. Mivel még kiskorúnak számítottam, ők írták alá az abortuszhoz szükséges papírokat. —Nem is láttad többé a barátodat? — A műtét napján bejött a kórházba és hozott két szál virágot. Jellemző rá, hogy a harmadikat elhagyta a csokorból. — Hogy alakult ezután az életed? — Mivel nem vettek fel az egyetemre, elmentem dolgozni. Szakképesítésem szerint ápolónő lettem a kórházban. Szerettem ezt a munkát. Egy évvel később rákban meghalt az édesapám. Ez nagyon megviselt. — Nem kerested tovább az igazit? — Egy ideig gondolni sem tudtam erre. Hosszú idő után is lüktetett még a seb, amit Gábor okozott. Két évvel később találkoztam Andrással. Kedves, jó fiú volt és rajongásig szeretett, de volt egy nagy hibája is. Szenvedélyes kártyás volt. Óva intettek tőle, én mégis hozzámentem. — Hol laktatok? — Először az édesanyámnál, aztán egy jó év múlva elköltöztünk albérletbe. Akkor született meg a kisfiam. Koraszülött volt, így főleg az első időkben rengeteg problémát okozott. — Miért költöztetek el a szülői házból? — Még kimondani is szégyellem, de egy nap rájöttem, hogy András rájár az édesanyám megtakarított pénzére. Csúnyán összevesztünk, aztán kibékültünk. Égre-földre esküdözött, hogy ha meglesz a kicsi, teljesen megváltozik. Nem keresett valami fényesen, de anya pénzét sikerült hiánytalanul visszacsempésznem a dobozba. Ő talán még a mai napig sem tudja, hogy meglopták. Megértette, hogy önállóan szeretnénk élni az üres albérleti lakásunkban, és talán még örült is neki. András gyakran jött haza késő éjszaka, és ez nagyon zavarta a mamát. — És téged? — Mindig józan volt, soha nem ivott egyetlen kortyot sem. Tudtam, hogy csak a játékszenvedélye hajtja a barátok közé. Ha nyert, virágcsokorral és csokoládéval jött haza, ha vesztett, akkor csak csendesen betette maga után a szobaajtót. Joggal kérdezhetnéd, miért tűrtem neki. Mert szerettem, mert a gyermekem apja volt, mert...— Ildikóból feltör a zokogás. Nem szólok, s eltelik jó néhány másodperc, míg az asszony elcsendesedik. — Kérlek ne haragudj rám. A családomon kívül eddig még senkinek nem meséltem erről. — Akarod, hogy abbahagyjuk? — Dehogyis. Egyszer úgyis túl kell esni ezen. Néhány év múlva a gyermekeimnek is mesélnem kell majd az apjukról. Talán könnyebb lesz, ha megmutatom nekik ezt az újságot — a barna szemekben segélykérőén csillan meg egy könnycsepp. — Mi történt a férjeddel? — Anya mindig mondta, hogy a játék lesz a veszte. Andris elég nagy kártyaadósságot csinált. Tudod mi a legborzasztóbb? Hogy nekem nem beszélt erről. Biztos, hogy tudtam volna segíteni neki. Kölcsön, vagy valami más biztosan megoldhatta volna a problémánkat. Ő viszont hallgatott. Pénz helyett az életével fizetett. Kint voltunk anyósoméknál, amikor vasárnap hajnalban felakasztotta magát a pajtában. Reggel apósom talált rá. Még langyos volt a keze, amikor magamhoz szorítottam. Ildikó feláll és hosszasan kutat az éjjeliszekrény fiókjában. Végül egy halványsárga borítékkal tér vissza. — Ezt a búcsúlevelet hagyta nekem — átnyújtja a kockás papírlapot, s míg olvasom a sorokat, összeszorul a szívem. Mekkora elszántság kellett ahhoz, hogy ennyi szép érzés mellett valaki a halált válassza. — Az előbb nem egy gyerekről beszéltél... — Tényleg nem, hiszen van egy lányom is. A temetést követő második héten derült ki, hogy terhes vagyok. Először kegyetlenségnek, ma pedig már a sors ajándékának tartom, hogy Éva megszületett. Bár többen tanácsolták, én egy pillanatig sem gondoltam, hogy elvetessem a babát. Nagyon akartam ezt a kis jövevényt. Mindennél jobban szeretem a gyermekeimet, hiszen ők az utolsó igazi emlékeim Andrásról...a szerelmünkről. Gyöngyike elment Nagy szemű, barna kislány volt. Nyolcéves és tüneményes. Ezt mondta róla az ügyvéd is, amikor eljöttek érte és magukkal vitték. A hivatalos ember először látta, s ez volt róla az első szava. Mert addig nem látta Gyöngyikét. Anyját képviselte a perben, melynek tétje: kinek jusson a gyermek? Per tárgya volt és ügyiratszám. Néhány éve került hozzánk. Aranyos volt és kedves. Volt néki tiszta, jó ruhája, télire még hótaposója is. Mint másnak. Reggelente jókor érkezett. Akkurátusán padjára rakta elemózsiáját, amit iskolába jövet a boltban vett. Lassan csipegetett, élvezte ezt a napszakot. Ha nyolckor a csengő félbeszakította szertartását, mérgelődött, majd lopva csipkedett. De még így is oly lassan jött az a fránya nagy szünet. Ilyenkor aztán elpusztította azt is, ami megmaradt. Előfordult, hogy valamit nem bírt megenni, s ezen szörnyen sajnálkozott. De nem sokáig. Inkább leült még hazamenés előtt végére járni az ő dolgának. S közben csacsogott. Mert Gyöngyike tisztában volt helyzetével, tudta státusát. Per tárgya volt, s ezt naponta többször tudatta. Tekintetével, mozdulataival, hallgatásával vagy szavával. Ha hiba volt leckéjében, közölte: apukám így tudott segíteni. Nem vádolt, nem neheztelt, csak megjegyezte. Úgy, hogy azt tapintatlanság lett volna tovább firtatni. Megesett, valami szülőkről szóló bölcselet volt az óra tárgya. S ő angyali hangon dicsérte apját, anyját. Nem válogatott, nem választott. Mindkettőjüket imádta. Ki mellette volt, azért, ki nem volt vele, azért. Pedig tudta, hogy őt rövidesen választani fogják. Az időpontot csak sejtette, közeledését is jelezte. Nyugtalanabb lett, csendesebb, dolgait is elhanyagolta. Szerette, ha ő lehet a Csendkirály. Aztán fél év előtt néhány nappal benyitottak az osztály ajtaján. Négyen jöttek, felnőttek, nyakkendősek és tekintélyesek. Az anyuka, egy kísérője, az ügyvéd és egy civil ruhás százados. Közölték, a kislányért jöttek, így döntött a bíróság. Nemsokára elvitték. Gyöngyike elment. Nyolcéves volt és tüneményes. A legtöbbször volt Csendkirály. Tapéta a konyhabútorra Az egyszínű és a kockás tapétával megfelelően váltogatva ragasszuk le a hűtő- szekrényt, a mosogató és a szekrény kopott felületeit, sőt az egység kedvéért az asztalt és a hozzá tartozó székek lapját is. Egyszerű díszítő motívumokat is felragaszthatunk, például a rajzon látható formában. A konyhaberendezést magunk is felfrissíthetjük. Az esetleges kapásokat eltakarjuk, s a megunt bútort egyénivé varázsoljuk —- kevés pénzből, egy kis munkával. Háztartási boltokban és kizárólag tapétaárusító üzletekben kaphatók szép mintájú, élénk színű, öntapadós tapéták, melyek kezelése egyszerű, nem kíván különösebb szakértelmet. Kaphatók konyhába való mintázatú, például piros-fehér, vagy kék-fehér kockás és egyszínű tapéták. Legjobb, ha ezek közül választunk, annál is inkább, mert ugyanilyen kockás vagy csíkos mintájú zefír anyag is van, melyből függönyt varrhatunk az ablakra. Hogyan táplálkozzon a gyerek? Desszertnek inkább gyümölcstortát Egy közelmúltbeli táplálkozástudományi tanácskozáson kérdőíveket osztottak ki a szakma képviselői között arról, hogy mik a hazai egészségügyi problémák gyökerei. Az ötvenhat kitöltött kérdőívből kiderült: a válaszadóknak szinte egyöntetű véleménye szerint a magyar táplálkozási szokásoknak jelentős szerepük van általános egészségügyi helyzetünknek a többi európai országéhoz viszonyított alacsony szintjében. A megkérdezettek 90 százaléka volt azon a véleményen, hogy már a gyerekek sem étkeznek egészségesen. Közel 60 százalékuk úgy látja, hogy az egészséges étkeztetés feltételei csupán néhány iskolában adottak. A szülők keveset tudnak az egészséges táplálkozásról, de csaknem ugyanilyen fontos kiváltó oka gyermekeink egészségtelen életvitelének a gazdasági helyzetből adódó pénzszűke, valamint a megfelelő okta- tó-felvilágosító munka hiánya. Felnőttkori elhízási, érrendszeri és daganatos betegségeink kialakulásában jelentős szerepe van a táplálkozásunk során magunkhoz vett ételek milyenségének, mennyiségének, valamint az étkezések gyakoriságának. Úgy tűnik, nem lehet elég korán kezdeni az egészséges táplálkozást. Dr. Halmi László szerint a születendő magzat már édesanyja hasában is elszenvedhet — az anya hasnyálmirigyhormonjain keresztül — hízásra hajlamosító hatásokat, ha az anya a terhesség alatt túltáplálja magát. Porcsalmyné Henter Izabella a kisiskolások táplálkozásáról szóló ismeretterjesztő tanulmányában részletesen taglalja, miként irányítsuk a kiskorúak táplálkozási szokásait. Rámutat egyebek között arra, hogy a serdülő étrendjéből nem hiányozhat napi fél liter tej. Ennek egy része helyettesíthető sajttal, túróval, savanyított tejtermékekkel, adható másfél százalék zsírtartalmú tej és 12 százalék zsírtartalmú tejföl. Ajánlott viszont, hogy a krémtúrók, a gyümölcsjoghurtok és a joghurtok heti két-há- rom alkalomnál többször ne szerepeljenek az étrendben. Nem cél az édesre amúgy is fogékony gyermeknek túlzottan a kedvében járni a sok tejtermékbe kevert édességgel. A húsok fehérje- és vastartalmúk miatt rendkívül fontosak a serdülőkori táplálkozásban — állítja Porcsalmyné. Ne csak felvágottakat kapjanak a gyerekek, hanem naponta baromfi-, marha- vagy sovány disznóhúst is. A húsok elkészítésénél törekedjünk a változatosságra, ha lehet, csökkentsük a zsiradék és a só mennyiségét, használjunk többféle fűszert! Az édességek közül nem ajánlják az alábbiakat: a cukorkákat, a nyalókákat, a csokoládét, az édes szörpöket, a törökmézet, a vattacukrot és a vajas süteményeket. Desszertnek inkább gyümölcstortát, pudingot, joghurtot, túróval, mákkal, dióval, mogyoróval ízesített piskótát és linzert javasol a szerző. Gyerekek ne kapjanak mesterséges édesítőszert, csak ha komoly indoka van. Táplálkozásukban a napi ötszöri étkezés és a nyers gyümölcsök, zöldségek fogyasztása az ideális — hangzik a szakemberek meglehetősen egyöntetű véleménye. Ebben a korban mindenképpen több fehérjére van szükség, mint a felnőttkorban, mert a szervezet testépítésre használja fel a bennük lévő aminosavakat. Márpedig az állati eredetű termékekben (húsban, halban, tejben, tojásban) lévő teljes fehérjék tartalmazzák az összes nélkülözhetetlen aminosavat. A táplálkozás hazai szakértői közül egyre többen vannak azon a véleményen, hogy el kell oszlatni egy súlyos félreértést: tévedés, hogy a gyermek számára ugyanúgy előnyös a vegetáriánus koszt, mint azon felnőttek számára, akik a mértéktelen hús-, tojás- vagy zsírfogyasztással az évek során már túlterhelték szervezetüket, és emiatt különböző fokú érrendszeri betegségek alakultak ki náluk. Amennyiben 14 éves korig nem fogyaszt elegendő kalciumot a gyermek — például tej formájában — , számolni kell azzal a veszéllyel, hogy a fogak és a csontok állaga nem lesz megfelelő. Az a fajta táplálkozási metódus, mely zöldségek és gyümölcsök helyett is üdítőitalok (kóla, szörpök) és nagy szénhidráttartalmú édességek (csokoládé stb.) fogyasztását helyezi előtérbe, nélkülözi azt az előrelátást, mely a felnőttkor egészségét alapozhatná meg. Az üdítőitalok fogyasztásának egyik nagy hátránya, hogy nem visznek be elegendő tápanyagot a szervezetbe. Az elhagyásukból, csökkentésükből eredő hiányt vízzel vagy természetes gyümölcsökkel kell pótolni, melyeknek folyadéktartalma elegendő. Kudlik Júlia, az ismert televíziós műsorvezető azt vallja, hogy a helyes táplálkozási szokások kialakításában és fenntartásában a nőknek van kulcsszerepe, hiszen csecsemőkortól kezdődően kísérik figyelemmel a gyermekek táplálkozását. Testkontroll 2. című könyvében a híres amerikai Diamond házaspár adatokat közöl arról, hogy egy 1954- ben lefolytatott erőnléti és állóképesség-vizsgán a gyerekek 58 százaléka nem ütötte meg a felállított mércét. 1978-ban ugyanilyen felmérésen a bukottak részaránya már 86 százalék volt. 1983-ban a gyerekek 99 százaléka nem tudta teljesíteni az amerikai Testi Erőnlét Elnöki Díja követelményeit... Ami Amerikában ijesztő, az nálunk még nem is kap igazi közfigyelmet. Pedig gyermekeink jövője függ attól, sikerül-e úrrá lenni a gyermekkori táplálkozás ez idő szerint meglehetősen súlyos gondjain. Hoffmann József
