Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-29 / 100. szám
UJ KELET MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1995. április 29., szombat Rímkorszakban — Könyvkiadóként az irodalomra felesküdni egyben annyit is jelent, nagy a valószínűsége annak, hogy nem ez a meggazdagodáshoz vezető út, hiszen a könyvesstandok a horrorisztikus elemekkel taglalt ponyvaregényektől roskadnak. Ez kell, de mégis van kiút! Bizonyítja ezt a Rím Könyvkiadó több éves te-, vékenysége. Az elmúlt négy évben több mint 20 könyvet adtak ki, s további ötven kötet vár előkészítésre — mondja Madár János, a kiadó vezetője. — Úgy gondolom, hogy a régió irodalmát nem ismeri meg a felnövekvő nemzedék. — Az elszakadás megtörtént, hiszen míg a klasszikusokat jól tanítják a középiskolában, az itt élő generációk nem mindig ismerik azokat, akiknek szoros kötődésük van Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez. Gondolok itt Utassy Józsefre, Mezei Katalinra vagy Kis Benedekre. Az 1991-ben alakult Rím Könyvkiadó ezért vállalta fel egy külön sorozat indítását Arcélek címmel, s a sorozatban önálló köteteikkel mutatkoznak be a szerzők. —A standokon a „ népszerű könyveken” kívül csak az a kelendő, ami színes és keménykötésű vizuális csoda. Hogyan lehet mégis évről-évre működni? — A könyvpiacon a könyveket valóban a külső megjelenésük alapján próbálják eladni a kereskedők. Ez azt is jelenti, hogy egy irodal- milag igen értékes vers, próza vagy regény nem egyeztethető össze a cicomás külsővel. Nem is találni — csak elvétve — szépirodalmat az utcai standokon. Régebben a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat a könyveket hatásosan tudta a bolthálózatán keresztül értékesíteni, de mára a cég teljesen fölaprózódott. Ma már minden bolt s minden stand önálló kft.-ként, bt.-ként működik, így, ha egy kiadó vagy a szerző a könyvét értékesíteni akarja, minden árusítóval külön meg kell egyeznie. A Rím Könyvkiadó 1991-ben azért alakult, mert mutatkozott egy olyan igény a Váci Mihály Irodalmi Körön belül és a megyében dolgozó írócsoport részéről is, amely a helyi lehetőségek keretein túllépett. Kétségtelen, hogy eddig nehéz* helyzetben működtünk jól, hiszen a kulturális vállalkozások nem kecsegtetnek nagy nyereséggel. Nem szabad feladni, mert ha mindenki feladná, akkor tulajdonképpen legértékesebb dolgainkról mondanánk le, pédául gyermekeink jövőjéről, a kulturális felemelkedésről vagy a tájegység művészeti és irodalmi értékeiről. Mindig ki kell emelnünk a tájhoz való kötődést. Bessenyeitől kezdve Kölcseyn keresztül egészen napjainkig. Azért is egészséges látásmód ez, mert a piaci keretek is ezt engedik meg. A beregi ember gondja-baja bizony megtörne a dunántúli ember lelkén. Másrészt az ország másik felén is kellene szerződéseket kötni az ottani kereskedőkkel. El is vetettük az efféle tündöklés kísértését. A kiadó terve az, hogy saját könyvesboltot nyisson! A térségben nincs olyan könyvesbolt, ahol az itt megjelent könyveket kapni lehetne. Ennek a hiányát pedig én pedagógusként, népművelőként s alkotóként is érzem. A mi boltunkban intézményes: múzeumi, könyvtári stb., valamint az egyéni megje- lentetésű könyvek is kaphatók lennének. — Egykor a házát adta el, hogy az álmok valóra válhassanak... — Az ember az életét tette fel rá. Egy olyan házat vettem, ahol egy irodát is ki lehetett alakítani. Később a nyomdagépeket is megvásároltuk, így már „gazdaságosabban” működünk. Az elmúlt négy évben kiadtuk Fecske Csaba Valami üzenet című verseskötetét, Losonczy Léna Bodzák tenyéren és Kulimár János első, építkezésében is különleges könyvét. 1994-től havonta jelentetjük meg a Kelet felől című irodalmi és művészeti folyóiratot, a megyei könyvtártól pedig átvettük a Tiszta szívvel füzetek kiadását, így Antall Attila és Budaházi István költészetével is megismerkedhettek az olvasók. Madár János évek óta kutatja szülőhelyének, Balkánynak s tanyavilágának irodalmi múltját. Ötvenkét olyan szerzőt talált sárospataki, sátoraljaújhelyi, debreceni s budapesti levéltárak anyagaiban, akik Balkányhoz nemcsak kötődnek, hanem írásaikban, verseikben hivatkoznak is rá. A Bay-családot említi, elsősorban Bay György Kazinczy Ferenccel való levelezését. Említi Benedek Jánost, aki a századfordulón a Debrecen című lap főszerkesztője volt, és aki a fiatal Ady Endrét segítette. Később országgyűlési képviselő lett, a bátyja, Sándor pedig kultuszminiszterként tett sokat a kulturális felemelkedésért. Csak hallgatom az anekdotaízű történeteket. Móricz Zsigmond, Oláh Gábor és Gyulyás Pál. Az is közös bennük, hogy — érzelmileg különféle úton-módon, de — kötődtek Balkányhoz. Ötszáz oldal, irodalmi szálakkal teleszőve, teleróva. Madár János reméli, hogy egyszer nyomtatásban is megjelenik majd. Varga Attila Megyénk határán, a Tokaj és Rakamaz közötti útszakaszon forgalomirányító lámpák szabályozzák a közlekedést az útszűkület miatt. Az útburkolatot és az acélkorlátot cserélik, ezért sebességkorlátozás is érvényben van Fotó: Zefi Munkára is lehet kényszeríteni Válságkezelés nincs Megyénkben járt egy konferencián dr. Halmos Csaba, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára, az Országos Munkaügyi Központ főigazgatója. A tanácskozás után néhány konkrét, a közvéleményt élénken foglalkoztató kérdésben kértem válaszát. — A tartós munkanélküliekkel sem az előző, sem a mostani kormány nem tud mit kezdeni... — Ez az egyik olyan kérdés, amire kormányzati szinten választ kell adni. Van a képzetlenek része, akik számára, ha nyolc általánossal rendelkeznek, meg kell adni a szakképzés lehetőségét. Van egy olyan kemény mag a rendszerben, akik szakképzettséggel rendelkeznek. Ezeket, ha szükséges, kényszeríteni kell törvényes megoldással az elhelyezkedésre, mert sok esetben nem is akarnak munkát. — Hogy lehet ezt egységesen kezelni, amikor megyénként eltérő sajátosságok mutatkoznak? — Senki sem állította, hogy egységes kezelésre van szükség. Ellenkezőleg, a Munkaügyi és a Népjóléti Minisztériumnak szelektíven kell kezelni a munkanélküliséget, mert a regionális különbségek feszültségforrás alapjai lehetnek. Lényegében azt mondhatjuk, hogy diszfunkcionális, pazarló ez a rendszer, amivel most a munkanélküliséget kezeljük. Arra kell törekedni, hogy az aktív munkára alkalmasakat visszatereljük a munkaerőpiacra. — Milyen eszközökkel akarják ezt elérni?-— Szigorítani kell a munkanélküliek ellenőrzését. A munkaügyi kirendeltségeket szolgáltató jellegűvé kell változtatni. Be kell vezetni a rendbír(Folytatás az 1. oldalról) A hosszas tárgyalás során kiderült, még mindig nincs tiszta vagyoni helyzet a vízmű működtetésének átvétele után az önkormányzat, a Hydro- komplex Kft., a Szavicsav, illetve a Keletvíz Kft. között sem az állóeszköz, sem a működtető vagyon tárgyában. Nagy gondot jelent, hogy a környező falvak vízszolgáltatását a Keletvíz Kft. végzi, a vizet azonban a mátészalkai vízműtől vásárolják. A Keletvíz több millió forinttal tartozik a VIKUV-Hydrokomplexnek, ugyanis a VIKUV által leszámlázott vízdíjnak önkényesen csak egy részét hajlandó kifizetni. Emiatt elzárni azonban nem lehet a vizet, mert a települések ivóvíz nélkül maradhatnak. A testület felhatalmazta a VIKUV ügyvezetőjét, hogy készítse elő az ügy ság intézményét a feketemunka végzésével kapcsolatban. — A munkaügyi kirendeltségekkel kapcsolatban pontosan az a panasz, hogy nem kiszolgálnak, hanem a kiszolgáltatott emberekkel packáznak. Esetenként arra panaszkodtak, hogy nem közvetítik ki a munkanélkülieket, betöltött állásokat hirdetnek, télen mínusz 17 fokban az utcán várakoztatták az ügyfeleket. — Nekem az a tapasztalatom, hogy előfordulnak ilyen problémák, de nem ez a jellemző. Ha a munkaügyi kirendeltségek leterheltségét csökkentjük, és megfelelő épülethez juttatjuk őket, ilyen gondok ezután nem fordulnak elő. — Talán az is enyhítene a problémán, ha a Kisgazda Párt által javasolt első munkahelyhez jutást alkotmányosan biztosítanák a pályakezdőknek. — Ez megoldhatatlan elképzelés, peresítését. Az áremelkedésekre való tekintettel a testület május elsejétől megemelte a víz- és szennyvízszolgáltatás díját. Az ivóvíz után 58 Ft/köbméter, a szennyvíz után 38 Ft/köbméter díjat kell fizetni. Az egyedi szennyvízkezelés díja 78 Ft/köbméter, a társközségek felé való vízszolgáltatás díja 48 Ft/köbméter. — A közkutak jogtalan használatából eredő többletköltség csökkentése céljából a testület úgy döntött, hogy több lépcsőben radikálisan csökkenti a közkifolyók számát. Első lépcsőben megszünteti az Északi lakótelepen, a Keleti lakótelepen és a városközpontban lévő kifolyókat. A későbbiekben az egyéni képviselők javaslata alapján csak idegenforgalmi célból, illetve ott hagyják meg az olyan, mintha a teljes foglalkoztatáshoz térnénk vissza. — Újabban már munkanélküli orvosok és pedagógusok is vannak, ugyanakkor a környező országokból kétes értékű diplomával rendelkező emberek lepik el ezeket a szakterületeket. — Készül egy átfogó törvényi szabályozás az ilyen munkavállalásról. Ez szigorítja az ilyen esetben kiadható engedélyeket. Megengedhetetlen, hogy olyanok tanítsanak, gyógyítsanak, akik nem értenek hozzá, de alkalmazásuk a munkáltatónak kényelmesebb. — Azt is gyakran panaszolják kistelepüléseken, hogy a polgármesterek saját szavazóbázisuk kiépítésére használják a közhasznúak alkalmazását. — Nem ismeretlen érvek ezek előttünk sem. Ha a közhasznúakat is a munkaügyi kirendeltségek delegálják, és csak a feladat elvégzését adja az önkormányzat, változik majd ez a helyzet is. — A vállalkozók azt mondják, azért alkalmaznak feketén munkást, mert elviselhetetlenül magas a munkabérre eső járulék. — Ez az egyik alapvető probléma, ami a megoldás egyik kulcsa is lehet. Ma nemzetközi összehasonlításban is magasak a bérekre eső közterhek. Ezeket mindenképpen csökkenteni kell, és a munkáltatók is több embert tudnak alkalmazni. Ezzel megszűnik a tisztességes vállalkozók majdhogynem ilyetén büntetése. — Van-e az ilyen rendkívül rossz helyzetben lévő megyére, mint a miénk, speciális válságkezelő programja a minisztériumnak? — Nincs. Egyszerűen nincs. Aradi Balogh Attila ivóvíz-szolgáltató lehetőséget, ahol a lakásokba nincs bevezetve a víz. — A testület döntött a gépészeti szakközépiskola és a Bajcsy-Zsi- linszky Kollégium rekonstrukciós bővítéséről. A pozitív döntéshez hozzájárult, hogy a lassan életveszélyessé váló leromlott épületek helyreállításának költsége közel annyiba kerülne, mint amennyit a rekonstrukciós beruházáshoz szükséges saját erőként kell letennie az önkormányzatnak. — A Közszolgáltató Kft. beszámolója kapcsán a testület olyan döntést hozott, miszerint a megüresedett, komfort nélküli önkormányzati lakásokat fenn kell tartani a magasabb komfortfokozatú bérlakásban lakók, de lakbért és közüzemi díjakat notóriusan nem fizetők kilakoltatása céljára. Pénzes László Európai Kisebbségek III. A Magyar Művelődési Intézet Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Osztálya, Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata, Veszprém Megye Közgyűlése, és a Veszprém Megyei Közművelődési Intézet az Európai Kisebbségek III. Fesztiválja alkalmából nemzetiségi gyer- mekrajzpályázatot hirdet általános iskolás korú gyermekek részére. A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó gyermekek pályázhatnak bármely tárgykörben saját népi hagyományaik, mese- és mondaviláguk, szokásaik, helytörténeti emlékeik megjelenítésével. A magyar gyermekek pedig az általuk ismert nemzetiségi hagyományok, szokások ábrázolásával pályázhatnak. Egy pályázó legfeljebb tíz alkotást küldhet be, méretbeli megkötés nélkül. Szakkörök, alkotócsoportok közösen készített nagyméretű munkával is pályázhatnak. A bírálóbizottság — a nemzetiségi önkormányzatok által felajánlott különdíjakkal együtt — negyven díjat oszt ki az eredményesen pályázó gyermekek között. A pályázók valamennyi kép hátoldalára írják fel a nevüket, a mű címét, az iskolájuk nevét és címét, valamint a Fesztiválja rajztanáruk nevét. A borítékra írják rá: „Nemzetiségi gyermekraj zpá- lyázat”. A pályázat beküldési határideje: 1995. június 1. Cím: Magyar Művelődési Intézet Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Osztálya, Kerékgyártó István, 1011 Budapest, Corvin tér 8. Tel/Fax: 06-1/2015-782. A kiállítás az Európai Kisebbségek III. Fesztiváljának rendezvényeként nyílik meg Veszprémben 1995. június 30-án. A mintegy egy hónapos nyitva tartást követően a kiállítást Budepesten is bemutatják. (lefler) Mátészalkai vízviták
