Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-04 / 79. szám

BELFÖLD 1995. április 4., kedd UJ KELET Magyar—amerikai kereskedelmi konferencia a termelés Növekedett A magyar—amerikai gazdasági, kereskedelmi és befektetési kapcso­latok javítása a célja a Kereskede­lem 2000 címmel Magyarországon rendezett négynapos konferenciá­nak, amely hétfőn kezdődött Buda­pesten, a Marriott hotelben. Pál László ipari és kereskedelmi miniszter megnyitó beszédében tá­jékoztatta a konferencia résztvevőit a magyar gazdaság alakulásáról. El­mondta: 1994-ben 9 százalékkal növekedett az ipari termelés az előző esztendőhöz képest. A mezőgazda­ság termelése 4 százalékkal növeke­dett, az export pedig 20 százalékkal haladta meg az előző évit. Különö­sen a második félévben emelkedett jelentős mértékben a kivitel. A ha- ^zai gazdaságban a termelékenység két év alatt 22 százalékkal nőtt, a külföldi befektetések növekedése pedig 27 százalék volt egy év alatt. A magyar—amerikai kapcsolatokat a miniszter pozitívnak ítélte. A leg­nagyobb befektetők Magyarorszá­gon az amerikaik. A General Mo­tors a napokban például 250 millió dolláros újabb befektetést jelentett be. A kétoldalú áruforgalom tavaly 870 millió dollárt tett ki, s az össze­tétel nagyon kedvező. A konferencia kedden az 1TD Hungarynál folytatja munkáját, ahol magyar és amerikai vállalatok vezetői cserélik ki tapasztalataikat. Szerdán és csütörtökön Debrecen­ben, illetve Miskolcon a gyógyszer- ipar és a környezetvédelem lesz a tanácskozások témája. Dél-koreai üzletemberek az IKM-ben Samsung, Daewoo, Hyundai Dél-Korea és Magyarország közös érdeke, hogy javuljon a két ország kö­zötti kereskedelmi szaldó, és ehhez szükség van a koreai partner aktív közre­működésére — mondta Soós Károly Attila. Az Ipari és Kereskedelmi Minisz­térium államtitkára hétfőn Budapesten fogadta Kim Eur-Sangot. a Koreai Külkereskedelmi Szövetség alelnökét, aki üzletember-delegáció élén tartóz­kodik hazánkban. Erről közleményben tájékoztatta az IKM Társadalmi Kap­csolatok Irodája az MTI-t. A szaldó javítását azért tartják szükségesnek, mert a távol-keleti országba irányuló magyar export még 1994-ben is mindössze 15 millió dollár volt, ezzel szemben az importunk elérte a 100 millió dollárt. A koreai üzletembe­rek 1990 óta mintegy 70 millió dollár értékben fektettek be a magyar piacon, ez európai befektetéseiknek 10 százalékát teszi ki. Vegyes vállalatot alapí­tott többek között a Samsung, létrejött a kecskeméti Hanwha Élelmiszerek Magyarország Kft., megjelentek az autógyártók, a Daewoo és a Hyundai. Dél-Koreában magyar kereskedelmi kirendeltség van mindössze. A mostani találkozó célja, hogy az üzletemberek tanulmányozzák a további magyaror­szági befektetési lehetőségeket, különös tekintettel a privatizációra. Vállalkozók devizaszámlája Április 1-jétől a vállalkozók ha­zai bankoknál devizaszámlát nyit­hatnak. Ezzel a kormány megadta ugyanazt a lehetőséget a Magyaror­szágon működő cégeknek, mint amellyel az állampolgárok már évek óta élhetnek. A megjelent kormányrendelet sze­rint a devizaszámla-nyitással vállal­kozók, devizaműveletek végzésére felhatalmazott pénzintézetek, a tár­sasági adó alá tartozó jogi vagy nem jogi személyek, továbbá a személyi jövedelemadót fizető egyéni vállal­kozók élhetnek. A devizaszámla kamatozó. Ezen a számlán azonban csak meghatározott forrásból szár­mazó pénzeket lehet jóváírni. Ilyen jogcím lehet, ha a devizabevétel kül­kereskedelmi szerződésből szárma­zik, de az a pénz is számlára kerül­het, amelyhez vállalkozó devizaha­tósági engedély birtokában, devizá­ban felvett hitel formájában jutott. A jogszabály kitér arra az esetre is, amikor a külkereskedelmi tevé- kenyésg bizományosi formában fo­lyik. Ekkor ugyanis az üzletet nem a külkereskedő, hanem a megbí­zó cég finanszírozza, így a devi­zában befolyó összeget sem a kül­kereskedő, hanem a megbízó he­lyezheti el számlájára. A külföldről beérkező összeg átutalásáról a bi­zományos köteles intézkedni, juta­lékát pedig csak forintban kaphatja meg. A devizaszámlán történő összegek jóváírása nem történik automatikusan. Ehhez ugyanis vagy a külkereskedelmi szerződést kell bemutatni, vagy hitelfelvétel esetén a devizahatósági engedélyt mellé­kelni. Szabályozott az is, hogy miként lehet felhasználni devizaszámlán elhelyezett pénzeket. Ebből fizet­hető a felvett devizahitel törleszté­se, kamata, külföldi hivatalos uta­zás, külképviselet nyitásának és fenntartásának költsége. A vállal­kozó a konvertibilis fizetőeszközt forintra is átválthatja, és felhasz­nálhatja importvásárlás kiegyenlí­tésére. CIB-eredmények A CIB (Közép-Európai Nemzetközi Bank Rt.) és érdekeltségei konszoli­dált mérlegfőösszege igen jelentősen, egy év alatt több mint 50 milliárd fo­rinttal emelkedett, és a tavalyi év végén több mint 160 milliárd forintot ért el. A CIB-csoport adózás előtti eredménye az elmúlt év végén 5,1 milliárd forint volt, ami több mint 28 százalékos növekedésnek felel meg. A pénzintézeti csoport adózás utáni eredménye az elmúlt évben az 1993-as 2,7 milliárd forintról több mint 4,5 milliárd forintra nőtt. Mindez azon a sajtótájékoz­tatón hangzott el, melyen Zdeborsky György, a CIB elnök-vezérigazga­tója számolt be a pénzintézeti csoport tavalyi eredményeiről hétfőn, Budapesten. A Keleti Piacokért Egyesület ülése Földgáz, haditechnika, gépek — Az elmúlt évben még nem javult az Oroszországgal folytatott kereskedelmünk egyenlege, hiszen a mérlegben 900 millió dolláros passzí­vumunk keletkezett. Ez azonban az idén várhatóan a felére csökkenhet — mondta Pál László ipari és kereskedelmi miniszter a Társaság a Keleti Piacokért Egyesület hétfői ülésén. Legutóbbi oroszországi és kazahsz­táni tárgyalásairól beszámolva el­mondta: kölcsönös érdek az árufor­galom kiegyensúlyozása, egyebek között ennek érdekében született meg a magyar—orosz beruházásvédelmi egyezmény, amelynek ratifikálása a közeljövőben várható. A magyar kormány közvetlenül a régiókkal, azok gazdasági vezetőivel tárgyal külgazdasági kérdésekben. A jamburgi együttműködés ma­gyar részvételéért Oroszország és Kazahsztán még 5,7 milliárd kilomé­ternyi földgázzal tartozik Magyaror­szágnak. Megállapodás született ar­ról, hogy ezt az orosz és a kazahsztá­ni cégek 1997. december 31-éig le­szállítják, ám a miniszter tudomása szerint a mai napig nincs megállapo­dás Oroszország és Kazahsztán között abban, hogy ki az adós, noha az adós­ság tényét elismerik. Megállapodás született, hogy az orosz fél 15 évig garantálja a gázszállításokat. A gáz ellenértékének egy részét áruban vá­sárolja le. Szó volt a Magyarországon átvezető tranzit gázvezeték létesítésé­ről is, amely hazánkon keresztül nyu­gatra évente több tízmilliárd köbmé­ter gázt juttatna. A miniszter szólt arról: a tárgyalá­sok alapján valószínűleg Kazahsztán­ban több magyar vállalatnak lehetősé­ge lesz részt venni kitermelőhelyek kiépítésében, csővezetékek lefekteté­sében, illetve finomítók létesítésében. A beruházások összértéke 4.5-5 milli­árd dollárra tehető, ebből 1,7 milli­árd dollár értékű fejlesztés nemzetkö­zi finanszírozású. Ez utóbbiakra ten­dereket írtak ki, a magyar beruházók is pályázhatnak. Több kérdésben va­lószínűleg sikerül megállapodni a má­jusi magyar—orosz vegyesbizottsági ülésen — mondta Pál László. Az orosz államadósságokról Pál László elmondta, hogy a készpénzben kifizetendő összegen kívül mintegy 250-300 millió dollárért hadiipari fel­szereléseket, továbbá mezőgazdasági gépeket, elsősorban kombájnokat, valamint hajókat vásárolunk, ameny- nyiben a Maharttal a magánjogi szerződés létrejön. Ugyancsak az adósság terhére szállít az orosz part­ner kőolajtartályokat és teherautókat, ha megfelel a minőség és az ár. Szó van arról is, hogy az orosz vállalatok részt vesznek a budapesti új metró­vonal építésében. A főváros még nem döntött a beruházás finanszírozá­sáról. A magyar gazdaság amerikai szemmel Ellentmondó koncepciók — Az amerikai nagyvállalatok továbbra is érdekeltek a magyarországi befektetésekben, mert az országot ígéretes üzleti-kereskedelmi célpontnak tekintik, ám egyidejűleg erős nyugtalansággal tölti el őket a gazdasági helyzet alakulása és a privatizáció lelassulása — összegezte az amerikai üzletemberek véleményét Gary Litman, a Magyar—Amerikai Üzleti Tanács közelmúltban kinevezett titkára. Magyar újságírókkal beszélget­ve elmondta, hogy benyomásai alap- járc'az amerikai vállalkozók — már csak évtizedes, Magyarországhoz kötődő kapcsolataikra való tekintet­tel is — befektetéseiket hosszú távra tervezik, ám az országról mostanában kialakult üzleti-hangulati képet „ka­tasztrofálisan rossznak” tartják, és ez bizony sok új beruházót várakozásra késztet. A negyven-ötven (magyar érde­keltséggel rendelkező) amerikai cé­get tömörítő üzleti tanács az Egye­sült Államok Kereskedelmi Kama­ráján belül, de független, autonóm testületként működik. Gary Litman kifejtette: a testület elsődleges fel­adatai közé tartozik, hogy az olyan cégek nevében, mint amilyen az Ameritech, a Guardian International, a Dow Chemical, a Coca Cola vagy a Bankers Trust of New York, érdek­kijáró tevékenységet folytasson a washingtoni kormányzatnál és a kongresszusnál, mégpedig azzal a céllal, hogy kedvező üzleti felté­teleket harcoljon ki a Magyaror­szág iránt érdeklődő amerikai tő­kének. A tanács ugyanakkor szoros figyelemmel kíséri a magyar ese­mények és döntések alakulását is, sőt a titkár nem titkolta el azt sem, hogy különböző eszközökkel és csatornákon át igyekeznek azokat befolyásolni, hiszen érthető módon „védeni kell a hárommilliárd dollá­ros összértékben lekötött amerikai tőke érdekeit”. Megítélése szerint a vállalatok és üzletemberek kedvező Magyaror- szág-képe még a „gulyáskommu­nizmus” időszakából ered, de a be­fektetéseket az utóbbi években erősen ösztönözte az ország földrajzi fek­vése, tehát az a lehetőség is, hogy kaput nyithat mind az Európai Unió, mind Kelet-Európa (Oroszország) felé. — Másfelől nyilvánvaló, hogy az amerikai cégek nem akarnak ki­maradni a versenyből, és nem akar­ják átengedni a térséget az EU-nak. A magyarokra pedig mindig is úgy tekintettek, mint egy viszonylag sikeres, prosperáló nemzetre — húz­ta alá Gary Litman. Hozzáfűzte azonban, hogy a „kedvező or­szágkép” igencsak megkopóban van, még ha nem is fakult ki tel­jesen. Jelezte, hogy az amerikai üzlet­emberek véleményéről a tanács le­vélben tájékoztatta Kom Gyula mi­niszterelnököt, Bokros Lajos pénz­ügy-, illetve Pál László ipari és ke­reskedelmi minisztert, a magyar dip­lomácia irányítóját, Kovács Lászlót pedig április második felében ta­lálkozóra várják a kereskedelmi ka­marában. Tájékoztatása szerint az ameri­kai vállalatok úgy látják, hogy a ko­rai reformok miatt élvezett magyar előny kezd elolvadni, és a környe­ző államok — köztük Ukrajna, Ro­mánia és Bulgária — egyre komo­lyabb és vonzóbb versenytársként jelentkeznek. Károsan hat az oszág- ról formálódó véleményekre az is, hogy az utóbbi nyolc hónapban szin­te alig jelent meg kedvező hang­vételű cikk a magyar gazdaságról az amerikai sajtóban. Zavaró ténye­ző, hogy az amerikai cégek szemé­ben a „magyar kormánytagok nem egyszer egymástól eltérő koncep­ciókat fogalmaznak meg”; szintén problémaként jelentkezik, hogy nem egészen érthető és áttekinthető szá­mukra az állami bürokrácia döntés­hozó mechanizmusa és a hivatali ha­táskörök elaprózottsága, a pártok és a gazdaságirányítás viszonya, a szo­ciális ügyek kezelési módja, a szak- szervezetek befolyása. A munkaerőt képzettnek és fegyelmezettnek tart­ják, de tapasztalataik szerint a válla­latirányításhoz és a könyvvitelhez kevesen értenek igazán Magyarorszá­gon. Gary Litman szerint ugyancsak gondot okoz a nyelvtudás hiánya és az eltérő tárgyalási stílus: az amerikai üzletemberek rámenősek, igyekeznek azonnal a tárgyra térni, nem általános, elvont dolgokról beszélni; zavarja őket, ha a választ halogatják vagy módosítgatják. En­nek ellenére az amerikai—magyar üzleti kapcsolatok alapvetően kor­rektek, és nem az ütközések a jel­lemzők. Tapasztalataik alapján a korrupció nem jelent olyan problé­mát, mint általában a térségben — igaz, az amerikai cégeket amúgy is nagyon szigorú szabályok tiltják a kenőpénzektől. Gary Litman kiemelte, hogy az amerikai vállalatok bíznak a ma­gyar gazdasági-befektetési feltéte­lek javulásában, jóllehet beruházá­saik eddig még nem hoztak nagyobb hasznot, sőt jobbára csak felemész­tették a pénzt. Elengedhetetlenül szükségesnek tekintik a banki-pénz­ügyi ágazat fejlesztését, hiszen a nagy nemzetközi bankok nem kö­vették őket Magyarországra. Rop­pant fontosnak tartják a magán- szektor bűvülését, mert abból in­dulnak ki, hogy igazi üzleti kap­csolatok csak vállalkozók között alakulhatnak ki. Az esetleges IMF- hitelmegállapodás önmagában még nem jelentene különösebb vonzerőt, tény viszont, hogy a Valutaalap ked­vező döntését valószínűleg kövemé az infrakstrukturális beruházások világ­banki forrásokból történő finanszíro­zása is — tehát közvetve mégiscsak serkentené a befektetési kedvet. Az üzleti tanács titkára vissza­utasította azt a feltevést, hogy az amerikai vállalatok csupán a ver­senytárs megsemmisítésére, a pia­cok felvásárlására törekednének. Ugyanakkor rámutatott, hogy a közhiedelemmel ellentétben igenis kíváncsiak a dolgozók érdekkép­viseleti szerveinek az álláspontjára, és azt szeretnék, ha a szakszer­vezetek partnerek lennének a hosz- szú távú együttműködésben. Általánosságban úgy fogalma­zott, hogy Magyarországnak át­gondolt, következetes és összefo­gott politikát kellene folytatnia — és erről kellő hatékonyságú tájé­koztatást nyújtania a sajtón keresz­tül. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents