Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-18 / 90. szám

Történetíró

alpolgármester

— Hirtelen rámszakadt, hogy december végével nincs munkám — mondta még ma is megborzongva Kiss Zoltán nyugdíjas igazgató, Tiszadob alpolgármestere. — Amikor azon a '90 végi téli napon nem kellett többet elsőként megérkezni és utolsóként távozni a munkahelyemről, eldöntöttem: nem töltöm hasztalanul a napot. Hozzáfogtam a helyi oktatás történetének megírásához, és a Lakitelek Alapítvány meg a helyi önkormányzat támogatásával elkészült és megjelent nyomtatásban. Amikor ehhez gyűjtöttem az anyagot, már akkor rádöbbentem, hogy milyen gazdag múltja van településünknek, és nem csak az Andrássyak miatt. Most azon dolgozom, hogy megírom Tiszadob történetét.

Egy ciklus kevés

Megszűnő bezártság

Ismét polgármesterré választotta a 3200 lelkes Tiszadob Szabó Pétert. A falu első embere fiatalsága ellenére is egy idős ember bölcsességével, nyugalmával vezeti lakóhelyét.

— Az, hogy az elmúlt négy évben mit építettünk, már a múlt. Nem érdemes visszafelé tekintgetni, mert sok a teendőnk — indította beszélgetésünket a polgármester úr.

— Annyit azonban érdemes kiemelni, hogy egy ciklus nem elég annak helyrehozására, ami évek mulasztásaként halmozódott fel. A legnagyobb eredmény, ami a falu életét kedvezően befolyásolja, hogy megszűnt régi bezártságunk, Tiszadob „zsákutca” jellege. Össze- kötőutat építettünk Tiszagyulaházá- val, és ezáltal nyitottak lettünk Hajdú megye és Budapest irányába. Ennek gazdasági élénkítő hatása településünk életében a jelentős turisztikai lehetőségek szempontjából még ezután lesz igazán nagy jelentőségű. Most, április elején megkezdődött a falut Tiszavasvárival összekötő út kilenc kilométeres szakaszának építése is.

— Más, folyamatban lévő munkákról hallhatunk-e?

— Az előző ciklusban már elvégeztük, amit lehetett. Most is kész terveink vannak, pályázunk, de könnyelműség manapság bármit egyértelműen megígérni, kijelenteni. Az idei év legnagyobb feladata, hogy az önkormányzat ne kerüljön csődhelyzetbe, de ez országos gond. Az viszont már párját ritkítja, hogy bölcsődét is működtetünk, és ez nem lehet a kormányintézkedések áldozata. A lakossággal szemben a legnehezebb nemet mondani, mert sok a jogos igény, de sajnos sokszor akkor sem tudunk segíteni, ha ez szükséges lenne. Nagy gondot okoz a sok jövedelempótló támogatás, mert az emberek többsége inkább munkát szeretne.

— Ennek orvoslására van-e programjuk?

— Amit az önkormányzat ebből magára vállalhat, azt megtesszük. Mivel hasonló gondokkal küszködnek a környezetünkben is, közös összefogásra van szükség. Ennek érdekében

megalakítottuk tíz településsel a Tisza Menti Települések Térségfejlesztési Társulását. Prioritásként a mezőgazdaság és az idegenforgalom fejlesztése szerepel, nem hanyagolva el természetesen a vállalkozások ösztönzését sem. Hosszú távon bízom abban, hogy a falunk jövedelem- termelő, népességmegtartó képessége javulni fog.

Vizsgálat és visszavonás

Erdős Benjáminná személyében március közepétől új (megbízott) igazgatója van a tiszadobi iskolának. A volt igazgató az iskolai költségvetések sorozatát adta be, de egyiknél sem vette figyelembe az önkormányzat takarékos gazdálkodásra vonatkozó kérését, ezért a képviselő-testület vsszavonta igazgatói megbízatását. Hozzájárult ennek a dötitésnek a meghozatalához a Területi Oktatási Központ vizsgálata is, amely több szem-, pontból kifogást emelt —- szabálytalanságok miatt — az előző iskolavezetéssel szemben. A feladatokkal most ismerkedő megbízott igazgató az eltelt egy hónap munkájáról nyilatkozott.

— Elkészítettük a költségvetést, ami figyelembe veszi a falu lehetőségeit is. Új tantárgyfelosztást, órarendet készítettünk. Ezt szükségessé tette, hogy a továbbiakban egy iskolaigazgató-helyettese lesz intézményünknek, és az előző igazgató is több órát tanít. Szervezeti és működési szabályzatot kell készítenünk június végére, most azon dolgozunk. Pályázatot készítettünk a számítástechnikaterem berendezéséhez. Két hónap van már csak hátra ebből a tanévből, most kell megkezdeni a felkészülést a következőre. Mindezt úgy végezzük, hogy a gyerek semmit ne érezzen az iskolán belüli változásokból.

Balogh András egyik élő cáfolata annak a kijelentésnek, hogy a magyar csak bő gatyára és barackpálinkára termett. A hetvenéves nyugdíjasnak van családfája, és azon se híre, se hamva másnak, mint Szent István népének.

— Nem volt nekem arra lehetőségem, hogy tanuljak valami szakmát, nincs is nekem ilyesmiről semmiféle papírom — kezdte emlékezését vendéglátóm. — Amikor elmentem áz Andrássy-uradalomba dolgozni harmadosnak, még csak tizenkét éves voltam. Apám volt az első kaszás, én meg csináltam, amit egy gyerek elbírt, mert kellett a megélhetés. Még alig töltöttem be a tizenöt évet, amikor elmentem summásnak, mert az jobban fizetett. Szegények voltunk, nem volt más lehetőség, mert akkor is olyan szorult volt a helyzet, mint most. Én azonban ennél többre vágytam. Mozdonyvezető akartam lenni, hogy sokat lássak a világból. Szűknek éreztem azt a robotos világot, valami mást szerettem volna. Már ekkor fúrtam-faragtam, órákat szeretettem magamtól. Korábban együtt jártam Réti Mátyás festő testvérével iskolába. O is tanulta még akkor a művészetet, én meg lestem tőle a tudományt. Szerettem volna minél előbb

nagykorú lenni, hogy kezdjek valamit az életemmel. Jelentkeztem önkéntes katonának, hogy ezzel nagykorúsítsam magamat. Tizennyolc éves koromra már vittek is az orosz frontra.

— Gondolom, nem ilyen világlátó utazást képzelt fiatalon.

— Ez az utazás elvett tőlem hét évet. Végig sofőr voltam a háborúban, mert annak képeztek ki. Fogságba kerültem negyvenötben, és majd négy évig haza

A bizonyítvány nélküli ezermester

A halász nem csavargó

sem engedtek. Amikor annyira legyengültünk, hogy nem bírtunk dolgozni, akkor hegedűket, citerákat meg más húros hangszereket készítettem. A fogolytáborunk szomszédságában volt egy hangszerkészítő üzem, ahol magyar rabok dolgoztak, onnan lestem az egészet.

—A szobákban hegedűk, citerák sorakoznak a falon. Munkácsi-, Rippl-Rónai- festmények szinte tökéletes másolatai. Lánya és fia gyerekkori portréja, repülő- modell, csillagvizsgáló, órák. Gondolom, mindezek nem a fogságban készültek.

— Amikor hazajöttem az orosz mezőkről, sokáig hol itt, hol ott dolgoztam. Még a tiszalöki erőmű építésénél is láttam a Rákosi-rendszer politikai fogjainak szenvedését. Innen kerültem az ötvenes években a Vízügyhöz előbb kertészkedni, majd gátőrnek.

Kemény munka volt ez, mert nyaranta szinte egy hónapig csak kaszáltam, kellett a sok tehénnek a takarmány. Ebből éltünk, meg ebből fizettem a sok vásznat, festéket, ami a festészethez kellett. Főleg téli estéken, éjszakákon készítettem a nagy művészek képeiről a másolatokat meg évente legalább egy hegedűt. Aztán készítettem csillagvizsgálót, toronyórákat javítottam. Ma már egyre kevesebbet dolgozom, de a kis zenekarommal még eljátszogatjuk nótáinkat.

— A Tisza mellett élő emberek egyik megélhetési lehetősége volt a halászat — mondta elgondolkodva Tamás Imre: —- Még inkább így van ez nálunk, mert itt közel a Tisza, és a kertek alatt kanyarog a Holt-Tisza. Látványnak sem utolsó ez a táj, de nagyszüleimig visszamenően a megélhetés miatt választották őseim a halászatot. Én apám mellett már ebben a vizeket járó világban nőttem fel. Úgy tartották az emberek, hogy a halász, a vadász csavargó ember. Ez nem így van, mert,azért a zsákmányért sokszor csontig ható hidegben, rossz időjárásban mennek éjjel-nappal az ebből élők, vagy az ennek a szenvedélynek hódolók. Van azonban újabban egy csavargószenvedély is, amit az orvhalászok művelnek. Felszedik, megrongálják a varsákat. Ez egy elvetemült világ lett.

— Harminc éve telket vettem a vízparton, hogy fiamat is a halászok életéhez szoktassam. Nem is tudom, hogy örüljek vagy bánkódjak, de ő már nem folytatja ezt a mesterséget, még kedvtelésből sem. Nehéz is ez, hisz az én ízületeim is ebben „hűltek ki”. De öröm is, mert amikor olyan nagy a zsákmány, hogy a Tisza-part- ról a Simsonommal nem tudom egyszerre hazahozni, megdobban minden halászősöm szíve.

Néhányan a legjobb tanulók közül

A tiszadobi iskolások rendre jól szerepelnek a Budapesti Ismeretterjesztő Társulat országos levelezős tantárgyi versenyén. Az egyik képen Tóth Gábor és testvére* Gabriella látható. Gábor matematikából és kémiából ért. el helyezést, húga, Gabriella matematikából és magyarból dicsekedhet hasonló eredménnyeL ;,

A másik képen két nyolcadikos, Mezei Ibolya és Kiss Emese látható. Ibolya biológiából országos nyolcadik, Emese magyarból országos hatodik helyezést ért el. Jó eredményt ért el még a nyolcadikos Nagy Szilvia magyarból és a hetedikes Huszár Edit matematikából, valamint biológiából. Róluk nem készülhetett fénykép, mert a fotós ottjártakor nem voltak az iskolában.