Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-18 / 90. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1995. április 18., kedd 3 Idén ötvennél többen pályáztak Alapítvány a tehetségekért Kocsis Zoltán és mátészalkai születésű felesége, Hauser Adrienne világhírű zongoraművészek ezelőtt hét évvel alapítványt hoztak létre a mátészalkai és környékbeli tehetséges fiatalok támogatására. Azóta a KocsisHauser Művészeti Alapítvány számos művészjelöltet támogatott, olyanokat, akik valamilyen területen kiemelkedően teljesítenek. Idén Kocsis Zoltán zongoraművész mátészalkai koncertje előtt vehették át a díjakat azok, akik 1994-ben erre méltónak bizonyultak. Másnap — április 12-én — a színházteremben mutatkoztak be az ez évi pályázók az előadóművészeti kategóriákban, a művelődési központ kamaratermében pedig a tárgyalkotó pályázók munkáiból nyílt kiállítás. Ebben az évben több mint ötven fiatal pályázott a Kocsis-Hauser Alapítvány díjaira hangszeres zene, versmondás, versírás, ének, népdal és képzőművészeti alkotások kategóriákban. A kuratórium tagjai nyílt ülésen hallgatták meg a művészeti ágakban pályázók produkcióit, és megtekintették a képzőművészeti kategória kiállítását is, majd döntöttek a díjak odaítéléséről. Ennek értelmében az idén kilenc fiatal tehetséget támogat a Kocsis-Hauser Művészeti Alapítvány. A díjazottak: Asztalos Zsolt (képzőművészet-rajz), Aradi Csilla (furulyafuvola), Bácsi Krisztián (fotó),Feren- czy Anett (magánének), Filep Anita (rajz-tűzzománc), Fülöp Gábor (rajz), Harcsa Diána (szobrászat), Kőhalmi Judit (népdal) és Néma Mónika (rajz). Kép és szöveg: Szamosi István FŐHE'95 A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán más sok éves hagyománynak hódol a Főiskolások Hete, röviden csak FŐHE. A jövő héten indul a programsorozat, amelyből mindenki kiválaszthatja a neki megfelelőt. A komolyabb műfajtól a gondtalan nevetésig igyekeztek minden igényt kielégíteni a szervezők, Aranyosi Péter, Báni Pál és Juzsöl János. Április 18-án délután érkezik a főiskolára Dobos Krisztina képviselő, aki fórumot tart a leendő tanárokat is érintő Nemzeti Alaptantervről. Ezután egészen más műfaj következik, Gór Nagy Mária színi tanodájának vendégjátéka. Görgey Gábor: Komámasz- szony, hol a stukker? című darabját adják előAdám Tamás rendezésében. Az est hátralévő részében táncoslábú fiatalokat vár a jazz-rockot játszó Legitim együttes, a SKA-zene legidősebb képviselője, a rock and roll-t játszó Kabinet Rt. és a Jane Ooe zenekar. Rajtuk kívül zenél még a Pál utcai fiúk, a Kispál és a borz és a Tankcsapda. A második nap programját a főiskolán működő N.-N. Színpad előadása nyitja meg Balassi Bálint Szép magyar komédiájának bemutatásával. Majd a népszerű Kató néni, azaz I hős József lép a nagyszínpadra, hogy gondtalan kikapcsolódást nyújtson közönségének. A Zsebszínház kitűnő helyet biztosít az egész este nyitva tartó Blues-kocs- mának. A zenei aláfestést a SAN YIÉK Blues Band adja. Az este ezen a napon is a koncerteké lesz. Fellép a GP-cso- port, majd Müller Péter vezetésével a hazai alternatív zene képviselője, a Sziámi zenekar. Indul a METRÓ! Azaz szabadtéri diszkó a legkülönbözőbb zenékkel. Közben éjfélkor óriási nyeremények várják a tombolatulajdonosokat. Akinek még ezek után is maradt energiája, az csütörtökön összemérheti érejét a Non Stop Koli vetélkedőn. A tavalyi, teltházas szereplés után az idén is meghívást kapott a L’art Pour L’art Társulat. Az est vendége lesz az Unfit Ass. rockzenekar, a punk zenét játszó Üveges Csirkeszemek és a rockparódiáikról ismert Irigy Hónaljmirigy. Közben a Zsebszínházban néptáncház indul, amelyhez a talpalávalót a főiskola népzenészei biztosítják. A záró nap programját az egész héten folyó pártharcból győztesen kikerülő csapat szervezi. Amint a fenti ízelítő is mutatja, a programokra érdemes jegyet váltani, amire a helyszínen van lehetőség. A FŐHE szervezői köszönetét mondanak támogatóiknak: Nyír-Silenta, Eszak-Piért Rt., Budapest Bank Rt. Nyíregyházi Fiókja, Cartonpack Alapítvány, Garancia Biztosító Rt. Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei Főigazgatóság, Multitrade Kft. Debrecen. „Büszkén vállalom, hogy magyar vagyok" , Jelenünk alapproblémája nem is az atombomba, hanem az emberi szív, így ma, ezekben az időkben egy határozott, kikerülhetetlen vagy-vagy előtt állunk. Vagy morális átalakulás, vagy pedig végérvényes megsemmisülés következik. Vagy megújul az érzület, vagy pedig elpusztul az élet. Az igazi probléma áz emberek szívében és gondolataiban rejlik, nem fizikai, hanem etikai probléma ez.” Albert Einstein gondolataival fejezte be előadását Pécsi Géza nyugalmazott egyetemi tanár a kárpátaljai iskola- vezetők egyhetes baktalórántházi továbbképzésén. A tanár úr hitvallása: szemben a korábbi nevelési szolgasággal, az én célom mindig az volt, hogy az embereket jobbá neveljük. Azt, hogy okosak legyenek, könnyűszerrel elérhetjük. A jó embernevelésnek vannak különleges útjai. Azt az utat nem ismeri a magyar pedagógia, az embereket nem tudja érzelmileg közelíteni egymás felé. Tanítványaink érzelmi életét kell fejleszteni! Ennek nincs más eszköze, csak a művészetek, ezen belül is a zenével történő nevelés. — Pécsről érkezett a tanár úr. — Számomra ez valami csoda. Voltam Erdélyben, és valamennyi elcsatolt magyarlakta területen. Tudom, hogy mi a sorsuk, helyzetük. A velük való együttérzés munkálkodik bennem. Amit teszek, nem a zenei nevelés, hanem a személyiségnevelés művészete. Előadásaimban ezért Használom, hogy ez nem más, mint kulcs az emberek szívéhez. A regionális központ egyszerű,ám barátságos kis szobájában beszélgetve kárpátaljai pedagógusokkal, az óra mutatói sebesen róják a köröket. Már lassan hajnalodik. Eletek, sorsok, megpróbáltatások. Törékeny asszonyok mindennapi hősies küzdelme a magyarság megtartásáért, felemeléséért. — Milyen a pedagógus élete Kárpátalján? Hulpa Ljudmila középiskola-igazgató Beregszászról érkezett: — Nehéz szülőnek, gyereknek, pedagógusnak egyaránt. Csekély a pedagógusok fizetése, utoljára azt is januárban kaptunk. Táti Éva, a nagydobronyi középiskola fizikatanára: — Az iskolaszék és az iskolatanács nélkül iskolánk már működésképtelen lenne. Olyan viszonyok között élünk, hogy fizetésünk a megélhetés minimális szükségleteit sem fedezi. Iskolánk tárgyi, dologi feltételeit a szülők finanszírozzák. Kesztyűben és bundában tanítani és tanulni nem lehet. Azok a szülők, akik még megtehetik, havonta egy kenyér árával járulnak hozzá a működéshez. Ebből veszünk villanykörtét, seprűt, és ami szükséges. Hiába lelkesek a tanárok, saját fizetésükből ők sem vállalhatnak át mindent. Turányi Katalin, középiskolai igazgatóhelyettes, Beregszász: — Mindnyájan nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Az orosz, az ukrán iskola éppen úgy, mint a magyar. A Kárpátalján végbemenő ellehetetlenülés hatással van a tudás megbecsülésére is. Luxusnak számít, ha egy családban az egyik házastárs megengedheti magának azt, hogy tanítson! Vagy a férjünk, vagy a szüléink tartanak el. Másik választás: eladjuk Otthonról azt. ami még van. Zongorát, bútort, vagy amit nélkülözni lehet. Nincs mivel ösztönözni a pedagógusokat, egyre nehezebb az iskolavezetés dolga. Az igazi nagy baj, hogy nem látjuk a kiutat. Egyre csak megyünk beljebb az alagútba, és nem látunk semmi pislákoló fényt. Dávid Ljudmila, az ápszeri általános iskola igazgatónője: — Nálunk is hasonló a helyzet. Az iskolánk festését, felújítását a szülők végezték a pedagógusokkal. Ugyanis oktatni kell a szépre, a jóra, ez a feladatunk. Ha csúnya az iskola fala, ha az ajtó kopott, hiába beszélek én a szépérzék fejlesztéséről. Szükségleteinkre egyáltalán nem kapunk pénzt, csak a szülők segíthetnek. Valami szörnyűséges dolog történik. A szülők és a gyerekek egyre kevésbé értékelik a tudás megszerzését. Látják, hogy a tanár nem tud megélni a fizetéséből. Az értelmiségiek zömmel munkanélküliek. Beindult a feketepiac: a gázolaj- és ben- zinseftelés, cigarettacsempészés. Szomorú látvány, hogy a gyerekek iskola után a túloldalról érkezőknek árusítják a cigarettát. Mindenki a pénzt hajszolja. Megértem, hogy nélkülöz a Tanácskoznak a pedagógusok család, de ez borzasztó, hogy újabban a gyerekek iskola helyett seftelnek. Nem tudom, mi lesz a vége. Az átlagcsalád helyzete rettenetes. Egy átlag kolhozista, ha kap ötszáz forintnak megfelelő fizetést, az jól meg van fizetve. Az én tanári fizetésem igazgatói munkakörben — amit már három hónapja nem kapok meg — ötezer forintnak felel meg. Torma Erika, a csongori általános iskola igazgatóhelyettese: — Az osztály négy fala között megszabadulunk a gondoktól. Ezt meg kell tanulnunk. A gyermek is az iskolában talál menedéket. Túl nehéz a tanterem falain kívül. Érzékeltetésül: egy átlagos pedagógusfizetés 15 kg sertéshús árának, vagy 60 darab kenyérnek felel meg. Egy takarítónő egy havi fizetése 2 kg (!) hús árát jelenti. Egy pedagógusnyugdíj 5 kg húst vagy 20 kenyeret ér. Gyógyszerhez Csak: feketepiacon.' lehet jutni. Mire az ember hozzájut, vagy meggyógyul, vagy akár tragikus fordulatot is vehet állapota. Fáj az, hogy sokszor még mindig megalázóak a határátkelések. Ez a sorsunk. — Mostoha körülményeik ellenére mi az, ami önöket a pályán tartja? Hulpa Ljudmila: .— Valószínűleg az az öntudatosság, hogy valakinek azért ott kell rharadnl. Tizennyolc éve vagyok a szakmában. Azt szeretném, ha Kárpátalján is olyan szinten kapnák meg a gyerekek á tudást, ék az emberi értékeket, mint Magyarországon. Mi nem érzékeltetjük sem a gyere kekkel, sem á szülőkkel sanyarú sorsunkat. Sokat jelentenek számunkra az anyaországban tartott képzések, tanfolyamok. Köszönet mindazoknak, akik évről évre szervezik. Nekünk ez erőt ad. Fontos, hogy a szeretet, a kialakult barátságok nincsenek a határ által korlátozva. Torma Erika; — Mindenki ott kell, hogy leélje az életét, ahol született. Mindenki nem tud elvándorolni. És nem is szabad. Hiszen akkor mi lesz a kárpátaljai magyarsággal? Mi ugyanazok a magyarok maradunk, akik eddig voltunk. És ma is büszkén vállalom, hogy magyar vagyok. Gyermekeink is azt vallják, hogy Ukrajnában élő magyarok. Turányi Katalin: — Aki legalább tizenöt éve a pályán van, úgy érzi; ehhez ért, ezt tudja. Az iskolában a gyermek nem tehet arról, hogy nem kapok fizetést. Túl kevesen vagyunk Kárpátalján ahhoz, hogy megengedhessük magunknak, hógy'gyérmekeink kiműveletlenek maradjanak. Aki a pályán maradt, úgy érzem, hogy kötelessége teljes szívvel, tudása legjavát adva tanítani. Ha nem érzek felelősséget, belső indíttatást a közösségért, akkor ott kell hagyni. — Mit várnak az anyaországtól? Turányi Katalin: — A morális jelét kell.éreznünk annak, hogy Magyarország mögöttünk van, támogatja az anyanyelvi oktatást, segít minket. Lehet az egy szaloncukorka vagy fénymásolt feladatgyűjtemény-lap. Azzal is segítenek, ha rendezvényeinken részt vesznek. Ilyenkor azt érezzük: tartsatok ki, lélekben veletek vagyunk. Táti Éva: - Köszönettel tartozunk. Nyáron továbbképzésen voltam az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Amit két hét alatt kaptam, azt soha nem felejtem el. Elmeséltem a gyerekeknek, hogy öt évig tanultam az ungvári állami egyetemen. Armyi hasznosítható gyakorlatot, kísérletet az öt év alatt nem láttam — amit hasznosítani tudtam volna —, mint itt a két hét alatt. Ilyen intenzív továbbképzés minden tantárgyból kellene. És tartották bennünk a lelket! Mert voltak itt Erdélyből, Fel vidékről is matematikusok, fizikusok. Ez a kéthetes lelkesedés még most is tart bennünk. Jó lenne szélesíteni a képzési formákat más értelmiségiek irányába is. Hulpa Ljudmila; — Egy problémát látok, és ezt jó lenne továbbgondolni. Sok olyan módszer van, amit mi már fejlesztettünk, tudunk és használunk. Ezeket a módszereket kölcsönös tapasztalatcseréken kellene egyeztetni, hiszen ezzel mi is segíthetnénk. Itt van mindjárt az idegennyelv oktatása. Iskolánk tanulói angol nyelvből országosan is jó eredményeket érnek el. Einstein mondott még valamit: „Európának nemcsak anyagisága volt, hanem szellemisége is” — nem ismerte beszélgetőtársaimat, de az az érzésem, mintha üzenete nekik szólna... Kiss Dániel
