Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-03 / 78. szám
UJ KELET 1 VÁLLALKOZÁSOK VILÁGA s 1995. április 3., hétfő 5 Sóstóhegyet elhagyva, még a buji elágazás előtt, tábla jelzi a libabokori letérőt. Alig érünk be a pár száz lakosú településr, máris szembetűnik egy újabb útbaigazító nyíl, „lovasiskola” felirattal. Letérve az útról, a nyárfák mögött egy takaros portát pillantunk meg. Az előtérben magas épület, olyan sze- relőcsamokféle takarja a mögötte lévő lovaskarámot, az akadályokkal teli lovaspályát és természetesen az istállót. A „placcon” éppen egy gyönyörű lovat járat a lovász. így délelőtt tájt nincs túl nagy mozgás a tanyán. A két hatalmas házőrző eb ugatására aztán a szerelőcsarnoknak hitt épület egyik végéből elénk jött Podlovics Antal és felesége, Giziké. Amikor megtudják, hogy mi szél hozott ide bennünket, szívesen tessékelnek be az épületbe. Belépve kiderül az is, hogy valóban egy munkacsarnokban járunk, de az egyik végében egy minden igényt kielégítő kényelmes lakás húzódik meg, amit egy igazi belső kemence Versenyre készülve tesz igazán nosztalgikussá és meleg otthonná. A házigazdától megtudjuk, hogy az Alfrédó Kft. központi telepén, illetve lovasiskolájában vagyunk. — Manapság sok mindenre vállalkoznak az emberek, de azért az, hogy valaki lovasiskolát nyit, nem éppen mindennapi dolog. Hogyan is jött ez létre, és mivel foglalkozik még a kft.? — kérdeztük a házigazdát, Podlovics urat. — Ez egy 25 millió forintos, munkahelyteremtő beruházás részre. Másfél évi építés után, elmúlt év augusztusában lett kész ez a telep, a lovasiskolával együtt. Ez arra is kötelez, hogy öt évig 12 főt kell foglalkoztatnom. De ezzel nincs is gond, hiszen mezőgazdasági alaptevékenységünk is van. A 120 hektár területen főleg szántóföldi növények, például búza, kuMunkahelyteremtő beruházásból Megvalósult gyermekkori álom korica, napraforgó termesztése folyik. De ezen kívül van egy könyvelő- irodánk, s foglalkozunk szolgáltatással is — ezen belül van a lótenyésztés és a lovasiskola. — Milyen állománnyal rendelkeznek? — Jelenleg nyolc lovunk van, ezek közül kettő még csikó, a legkisebb alig háromhetes. De a létszámot 10- 12 lóra tervezzük fejleszteni. A célunk kettős, tenyésztünk és verseny- zünk is a lovakkal, illetve lovagolta- tunk. Egyébként az állomány Kisbéri félvér, ezek tipikus magyar lovak, és fantasztikus sportteljesítményre képesek. — Mint említette, nemrég indult be a lovasiskola. Akadnak-e lovaglók? — Most már elmondhatjuk, hogy vannak rendszeres lovaglóink, a módosabb rétegtől a diákokig, akik hetente több alkalommal is kilátogatnak hozzánk. A lovaglókon kívül sokan látogatják a kiscsikókat, főleg a gyerekek. A lovaglás aztán zajlik a telepen belül és a túralovaglásokon. Ha valaki jó lovas, akkor az akadálypályát is használhatja. Erre azért is van lehetőség, mert képesített szakoktatóval rendelkezünk. — Említette, hogy ezek a lovak versenyeznek is. Volt már rá lehetőség? — Télen a szánkó versenyen aranyérmesek lettek. Tehát versenyeztetünk fogatot és egyéni ugrólovat is. Szóval ezen a téren az igazi megmérettetés ezután jön. —Hogyan lesz valakiből, aki világéletében számvitellel és könyveléssel foglalkozott, lótenyésztő? — Ez egy gyermekkori álomnak a megvalósítása. A szüleim és nagyszüleiül is foglalkoztak lótenyésztéssel, és imádom az állatokat. A feleségem és én is sokat lovagolunk, ilyenkor egy kicsit visszamegyek gondolatban a gyermekkorba. Egyébként ebből egyelőre nemigen lehetne megélni, inkább úgy mondanám, hogy a kft. egyéb tevékenysége tartja el ezt a számomra hobbitevékenységet, bár szeretném, ha pár év múlva odáig fejlődne, hogy önmagát finanszírozná. Emiatt is tervezünk csoportos oktatást, nyári lovastáborokat a gyerekeknek, amiket kirándulásokkal kötünk egybe. Itt a gyerekek a lovagláson kívül az állat ápolását és sze- retetét is megtanulják. Ezenkívül lehetőség van nyáron sétakocsikázásra és télen szánkózásra is — egészíti ki a férje mondandóját Giziké, a feleség, aki végül is az egész telepet felügyeli, és jó gazdasszony gondosságával mindenen rajta tartja a szemét. Podlovics Antal és az egyik kedvenc... (Bozsó Katalin felvételei) Lovastelepi sétánk természetesen a lovak között ért véget. A patika tisztaságú istállóban abrakoló szebbnél szebb paripák megszemlélése után az udvaron Csuzi Imre lovász-oktató a gazda kedvencével.az ötéves, Tüncsi nevű kancával gyakorolt az akadály- pályán. Ők már a legközelebbi versenyre készülnek. Fullajtár András Nem fizetnek az árusok Piaci tiltakozó akció „Alulírottak, a nyíregyházi KGST- piac asztalbérlői, tiltakozunk a nyíregyházi közgyűlés által megszavazott bérletidíj-emelés ellen. Közös megállapodással úgy döntöttünk, hogy az 1995. április 1-jétől háromszorosára felemelt asztalbérleti díjat nem vagyunk hajlandók befizetni, amíg a közgyűlés nem tűzi újra napirendre, és nem bírálja felül saját döntését. Az itt kereskedők döntő részét a megélhetés vitte rá erre a tevékenységre. Többségük a munka- nélküliség elől menekült ide, ez az egyetlen megélhetési lehetősége. Két négyzetméter asztal díja eddig havi 2000 forint volt, most 6000 forint lenne, ez évi 72000 forint. Az asztalon kívül mást ezért nem is kapunk. A takarítás nem megfelelő, nekünk kell ezt elvégezni nap mint nap. A havat is mi lapátoltuk el. Az út a hátsó kapu felől már-már járhatatlan. Ezt a piacot a kiskereskedők részére engedélyezték annak idején. Most a kínaiak miért folytathatnak nagykereskedést? Ők mit tesznek a városért, hogy nagyobb előnyöket élvezhetnek, mint az itt lakók? Kik ellenőrzik tevékenységüket, engedélyeiket? Számoljanak egy kicsit, mi jobb: folyamatosan elfogadható áron bérelve minden asztal és kulturált kereskedelmet folytató vállalkozó; vagy itt-ott kifizetett asztaldíjak, és mondjuk a város több részén fel-felbuk- kanó, portékáját kínáló árus? Ha a bevételeket mindenáron növelni akarják, akkor ne csak az asztalbérlők rovására tegyék azt, hanem az igazságosság elve alapján, minden kereskedőnek megemelve, egységesen, de nem háromszorosára.” Egyebek mellett ezek a mondatok olvashatók abban a levélben, amelyet a KGST-piac asztalbérlői juttattak el a piac vezetőjéhez, s amelynek egy példányát hétfőn át kívánják adni a közgyűlésnek is. Szerkesztőségünkbe péntek délután jutott el a hír, hogy a piacon az árusok akcióra készülnek, de nem árleszállításra, nem kiárusításra, hanem komoly tiltakozó akcióra a bérleti díjak emelése ellen. Gondoltuk, megnézzük, mi történik. Szombat délután, nem sokkal két óra előtt a piac felé közeledve azt hittük, valaki áprilisi tréfát űzött velünk. Semmivel sem volt több rendőr és kevesebb vásárló, mint más szombat délutánokon. Közelebb menve azonban az árusok alkalmilag összeverődött és izgatottan tanácskozó kisebb- nagyobb csoportjaiba ütköztünk, s amikor felfedtük kilétünket, ömleni kezdett belőlük a panasz. — Megszerveztük ezt a délutáni akciót — mondta Kosa Istvánná, aki láthatólag a sérelmet szenvedettek szószólója. — Meg kívánunk tenni mindent azért, hogy a közgyűlés megváltoztassa a bennünket igen csak sújtó határozatát. Magamból kiindulva is csak azt tudom mondani, hogy a bérleti és parkolási díjak, az üzemanyagárak, a különböző adók és járulékos költségek szinte teljesen felemésztették azt a pénzt, amit meg tudtam keresni, s ugyanígy vannak ezzel a többiek is. A megemelt díj lehetetlenné tesz bennünket. — Hányán írták alá a beadványukat? — Minden asztalbérlő aláírta. Ez 243 aláírás, s a több asztalt bérlők aláírásuk mellé odaírták bérelt asztalaik számát. Ez így több mint 300 asztalbérletet jelent. Most jelezték az élelmiszer- és gyümölcskereskedők, hogy ők is csatlakozni kívánnak. — Mi történik ha elutasítják kérésüket? — Akkor az itt árusítók javarésze visszaadja a vállalkozói igazolványát, összepakol, és vidékre megy árulni. Parkolókban, ABC-k előtt, buszmegállókban fogják kínálni portékájukat. Ha jön a rendőr, odébbállnak, ha elmegy, visszajönnek. Kicsi az esély a lebukásra. Ha egyszer-kétszer mégis megtörténik, így is jobban jönnek ki, mint ezzel a magas összegű bérleti díjjal. Kinek jó ez? A többi körülöttünk álló árus is teljes egyetértéssel állt a beadvány mellé. Fegyelmezetten, de nem minden indulat nélkül mondták el panaszaikat. Ezek lényege körülbelül az, hogy a bérleti díj ellenértékeként tulajdonképpen semmit sem kapnak (a betonozás szerintük nem elsősorban az ő, hanem a vásárlók érdekében törént), maguknak kellett az asztalok fölé tetőt emelni, a három asztalt bérelni kényszerülők számára az új tarifa kifizethetetlen, s az a félelmük, hogy ezzel az intézkedéssel a közgyűlés a kínaiak és más küldöldiek térhódítását segíti elő. Természetesen felkerestük Teszenyi Józsefet, a vásártér vezetőjét is. — Miért nem jelent meg az önök részéről senki sem a demonstráción? — Nekem csak a beadványt adták ide az aláírásokkal, de nem említették a szombat délutáni összejövetelt. A piacon 1992-ben volt utoljára heiy- pénzemelés. A felügyelő bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi 2000 forint már irreálisan alacsony, különösen, ha az elmúlt három évi, 90 százalékot is meghaladó inflációt vesszük figyelembe. Takarítás, vízdíj, áram, minden költség emelkedett (a piac vezetőjével vasárnap hajnalban találkoztunk, magunk láttuk, hogy a kereskedők maguk seperték össze saját portájukon a szemetet. — a szerző.). — Önök milyen díjtételeket javasoltak? — Három válto- zatot terjesztettünk a közgyűlés elé. Kettő, négy és hatezer forintos díjakat javasoltunk. Személyes véleményem szerint a középső lenne a reális, a hatezer forint szerintem is sok. El fognak menni a bérlők. — Az emelt bérleti díjakkal kapnak-e a bérlők emelt szintű szolgáltatásokat? — Régebben térdig kellett a sárban járni a piac területén. Több millió forintot fordítottunk arra, hogy elfogadható körülményeket kapjanak. Ez a pénz a 2000 forintokból még messze nem térült meg. Minden egészséges kompromisszumra hajlandók vagyunk. Ha a piaciroda hozzájárul, én nagyon javaslom, hogy az autóparkolási díjakat tudjuk be a bérleti díjba. — Mi a helyzet a külföldiekkel? — Tévedés azt hinni, hogy bárki ki akarja szorítani a helyi árusokat a piacról. Emlékeztetni szeretném őket, hogy jelenlegi vevőkörük jelentős részét a külföldieknek köszönhetik. A helyüket pedig nem kell félteni tőlük, jól érzik magukat a „guggoló soron”, ha ingyen kapnák, sem kellene nekik ez a terület.-—Miért vannak bezárva a városhoz közel eső kapuk? — Azok szervízkapuk, csak áru- feltöltésre szolgálnak. Ha igénylik, szóba kerülhet egy személybejáró kialakítása. — Végezetül a biztonságról. Mi magunk is tapasztaltuk, hogy a va- lutázó, úgynevezett „úriemberek" elég keményen megszállják a főbejáratot. Ez ellen tudnak-e valamit tenni? — Ehhez nincs hatáskörünk. Az a két rendőr, aki szabad idejében itt van — a piaciroda fizeti őket —, ekkora területre kevés. A valu- tázók, meglátva az egyenruhát, rögtön beszüntetik tevékenységüket. A tettenéréshez civilruhás nyomozókra lenne szükség. Mivel pénteken későn délután kaptuk a demonstrációról szóló hírt, a közgyűlés illetékeseit már nem tudutk megszólaltatni. Véleményüket — melyet a beadványra adott válaszuk is tükrözni fog — szívesen közreadjuk. Bízunk abban, hogy döntésük bölcs és körültekintő lesz. Kanda—Fekete
