Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-15 / 89. szám

12 1995. április 15., szombat VIDÁMSÁG UJ KELET A mi fecskénk 18 éven felülieknek! Meleg volt, amikor hazánkba érkezett, aztán fagy és hóesés jött. Az első döbbenet után egy kis tavasz után nézett. Talált is, mégpedig az Új Kelet szerkesztőségében. Csak tisztes távolságból hagyta magát fotózni, de azért képünkön elég jól kivehető a falon látható poszter mellett a mi fecskénk. Reméljük, hamarosan nyarat csinál. Drukkoljunk neki! Húsvéti — Nősülés előtt állok, megmonda­ná, melyik asszony a leghűségesebb? A szőke, a barna vagy a vöröshajú? — Az őszhajú, uram! * * * — Doktor úr, biztos, hogy jó a has­hajtó a köhögés ellen? — Hát persze. Vegye be nyugodtan, és meglátja, hogy nem mer köhögni. * * * — Fiam, maga egy éve ide jár enni. Nyilatkozna végre, hogy elveszi-e a lányomat vagy nem? — Hát választhatok? * * * — Uram, nem tenné máshová a ke­zét?! — sziszegi egy hölgy a zsúfolt buszon. — Dehogynem. Csak eddig nem mertem. * * * — Most hallom, hogy a főnök bigá­mista. — Ezt az őrültet! Kellett neki két anyós? * * * — Rettenetesek a nők — mondja egy úr —, ötven százalékuk fecsegő, ötven százalékuk hazudó, ötven szá­zalékuk gonosz. — De hát ez már százötven száza­lék. — Sajnos... locsogás * * * — Megőrjít a feleségem. Semmi sem tetszik neki, mindenbe beleköt. Fogalmam sincs, mit csináljak, hogy ennek vége legyen. — Vidd el egy tengeri útra. — Ugyan. Tud úszni! * * * — Uram, ön eltalálta a feleségemet a golflabdájával. — Sajnálom. De itt az ütőm, pró­bálja meg, hátha önnek is sikerül. * * * — Művész úr, egy szép színes ké­pet szeretnék az új házamba. Mond­juk Ádám és Éva legyen rajta a Para­dicsomban. — A bűnbeesés előtt vagy után? — Ha lehetne, akkor inkább köz­ben. * * * — Nem gondoltam, .volna, hogy ilyen gyorsan változnak a férfiak. — Megcsal? — Nem hiszem. De korábban min­dig csókkal ébresztett. Most meg vett egy vekkert. * * * — Amikor először a tudomásomra jut, hogy fiúval töltőd az éjszakát, azonnal kitépem a hajadat, kislá­nyom. — És másodszor, papa? Koktélajánlat A dolgos hétköznapokhoz mérten húsvét táján a tojás és a sonka mellett az alkohol fogyasztásában is figyelem­reméltó növekedés észlelhető. így az­tán a festészeti és főzési tanácsok mel­lett illik a toroköblítésben is — tudá­sunkhoz mérten — olvasóink segítsé­gére sietni tanácsokkal. Inni ugyanis sokféleképpen lehet. Az egyes italo­kat magában, esetleg ész nélkül vagy ésszel keverve. Én utóbbiakra szeret­nék néhány példát bemutatni, kedvenc receptjeim leírásával, és többé-kevés- bé komoly hatásvizsgálattal. Kezdjük talán a rendjcívül dekora­tív, mi több, festői Mussolini-koktél- lal. Ennek A és B verzióját ismerem. A: 2 adag narancsra egy adag vörös­bort (Bikavért), majd fél adag curacaót öntünk, a pohár falán finoman lecsor­gatva. Amennyiben japán elektromű­szerészek precizitásával végezzük a feladatot, alul sárga, középen vörös, felül kék italt kapunk. Az anyagoknak nem szabad elkeveredni! A lényeg az óvatosság és a megfelelő arány. Ettől a változattól lényegesen agresszívabb, mondhatnám férfiasabb a B verzió, amelyben a kék likőr helyett vodká­val koronázzuk meg a művet. Az összeállítás az előbb leírtak szerint tör­ténik. A B verzió lappangási ideje pár tizedmásodpercben határozható meg, mivel lenyelés után azonnal „üt”. Hasonlóan „macsó” ital a nyomda- festéket nem tűrő nevű Bivalyb...ó-kok­tél. Nevéhez hűen egy-két adag való­ban képes nagyobb testű emlősökkel is kicseszni. Egy mondás szerint „nem lehetsz elég részeg, ha kapaszkodás nélkül tudsz a padlón feküdni”. Aki ezt issza, az általában nem tud. Olyan lesz az éppen közelében levő talaj, mint a Los Angeles-i földrengés közben. Re­ceptje tulajdonképpen a limonádéból eredeztethető. Az alap itt is színtelen, csak éppen nem szagtalan, mivel 3 dl vodkával indul, 2dl citromlével folyta­tódik, egy csipet sóval, egy kanál cu­korral, valamint egy alapos keveréssel fejeződik be a mixelés. Tapasztalataim szerint egy állcsúcson elhelyezett parasztlengő erejével hat az ember fiá­ra (és lányára). Távol-keleti hangzásaellenére garan­táltan ősi magyar agyszülemény a Kerumbacseszi. Ezt a tényt rövid név­elemzéssel tudom bebizonyítani, még­pedig az alkotórészei, a KE vert, a RUM, a BArack, a CSEresznye és a SZIlva fel­sorolásával. Az elkészítése egyszerű: végy egy öblös poharat, és önts bele mindből egy-egy féldecit. Az előbbi fel­sorolás után, azt hiszem, felesleges a ha­tásvizsgálat, annyit azért elárulok, hogy a fogyasztását követő napon nagyon megnőtt szememben egy, az egyiptomi sírkamrák falán fennmaradt ősi tanács igazságtartalma. A „bölcsesség” szabad fordításban így hangzik: „Kerüld a más­naposságot, maradj részeg!” A középsúlyú italok között tartják számon a nyíregyházi származású Zombi-koktélt. Fehér borból egy de­cit, barackpálinkából egy decit, Seven Upból három decit öntünk a félliteres pohárba, és kész. Kellemes, de nem veszélyes. Dekoratívval kezdtem, dekoratívval végzem. A Tengeralattjáró-koktél a Mussolinivel ellentétben nem a színé­vel, inkább formájával, felépítésével ragadja meg az embert. Itt felmerül a kérdés: hogyan lehet egy italnak for­mája? A következőképpen: veszünk egy korsó világos sört, egy féldeci vodkát vagy szilvapálinkát, majd a sorból leiszunk egy keveset. Ezt követően függőlegesen, vigyázva, hogy ne boruljon ki, a sörbe ejtjük a féldecis poharat. Ezután fogyasztjuk, és sörrel időnként utántöltjük. Dojcsák Tibor Nemzetközi tojáskavalkád

Next

/
Thumbnails
Contents