Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-03 / 78. szám

UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1995. április 3., hétfő 3 Gyermekszínjátszók Kész­pénzben A nyíregyházi Vécsey Károly Általános Iskola diákjainak, illet­ve a tanulók szüleinek április 1- jétől nem kell többé csekkek ki­töltésével vesződni, ha az étke­zési térítési díjat kívánnák befi­zetni. Helyette közvetlenül az is­kola gondnokságára kell menni az iskola által javasolt három nap egyikén, s készpénzfizetéssel a dolog már le is van tudva. A ki­sebb gyermekeket a szülők egyébként is rendszeresen az osz­tályteremig kísérik, a nagyobbak­ra meg többnyire már rábízható a feladat. A szülő mégis törprengeni kezd: miért e változtatás? A csek­kek hétforintos darabonkénti árát próbálják ily módon megspórol­ni, avagy valami egészen más ötlet miatt marad el a korábban elmaradhatatlan „melyik könyv­be tetted a csekket”, „és meny­nyi”? — kérdezgetés. A válasszal Szabó Miklósáé is­kolatitkár szolgált. — Az iskolában az étkezési té­rítési díjak befizetését számítógé­pes könyveléssel oldjuk meg, ezt követően a gép adja a bizonyla­tot is. Egyébként ezt a fizetési módot több iskola is végzi már, véleményük szerint kedvező ta­pasztalatokkal, amely a jobb fi­zetési morálban is megnyilvánul. Csekkes befizetés esetén jóval több szülő „hajlandó” megfeled­kezni a térítési díjról. Iskolánk­ban mintegy 70 ezer forintot je­lent a szülői nemtörődömségből származó hátralék. Vannak csa­ládok, ahol valóban nehéz elő­teremteni az összeget, őket { különböző fokú kedvezmények­kel segítjük, de akad olyan is, akiről tudjuk, hogy van mit aprí­tania a tejbe, de rendszeresen itt étkező gyermeke után szep­tembertől még egy fillért sem fi­zetett... (lefler) A Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Ta­lálkozó megrendezésé­re került sor az elmúlt hét végén Fehérgyar­maton — tájékoztatta lapunkat Sivadó Sán­dor, a Megyei Köz- művelődési Iroda ve­zetője. Az Országos Dráma- pedagógiai Társaság hirdette meg immár negyedik alkalommal ezt a vetélkedőt. Eddig mindig a fehérgyarma­ti művelődési ház volt a házigazda. A mosta­ni alkalomra tizenki­lenc csapat érkezett a megye területéről, alsó és felső tagozatos tanu­lók részvételével. Vol­tak kezdő résztvevők is. de olyanok is jöttek, akik már visszatérő szerep­lői a fellépésnek. Minden csapat kapott jutalmat, de a három legkiemelkedőbb jutott a re­gionális döntőbe, melynek helyszíne Debrecen lesz. A következő együtte­területi döntőn: a záhonyi Kikelet Színjátszócsoport a Mátlyás kjrály lustája című előadásával, a nagyha­lászi Macsi Judit csoport Döndö- döndö című előadásával, a fehérgyar­mati Üvöltő Süvölvények Mark Twain: A meszelés című színmű­sek képviselik megyénket a májusi vével. Óvodapedagógusok tanácskozása A Magyar Óvodapedagógiai Egyesület ma tartja VI. Küldött- gyűlését a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Önkormányzat dísztermében. Megnyitja dr. Zilahy József, a megyei önkor­mányzat elnöke. Április 4-5-n ke­rül sor az Országos Szakmai na­pok programjaira a nagykállói Korányi Frigyes Gimnáziumban. Az országos óvodai nevelési prog­ram irányelveiről, a ritmikus mozgás, énekes játék és a bábo­zás szerepéről hallgathatnak előadásokat az óvodapedagógia iránt érdeklődők. Ezt követően Nyíregyháza, Nagykálló és Gyula­háza óvodáiban gyakorlati tapasz­talatokkal gazdagodhatnak a résztvevők. Nunhems, a profi Mitől nőnek az uborkafák? ző magértékesítő munkája is profi. Az értékesítésen kívül szaktanácsadással is szolgálnak. — Ennek biztos van gyakorlati haszna is. — A legnagyobb gyakorlati hasz­na, amit a termelő a pénztárcáján mérhet, mert a NUNHEMS uborka­magok termelési átlagát a tavalyi ada­tok alapján nagyon jónak mondhat­juk. A termelési technológiától függően folyóméterenként tizenhat- huszonkét kilót produkáltak ezek az uborkafák, ahogy sokan nevezik a támrendszeres művelést. — Gondolom, a mag csak egyik fel­tétele a sikeres temelésnek. — Egyik feltétel, vagy jobban mondva, a lefontosabb feltétel. Ezen­kívül, aki csak teheti, támrendszeres művelési módot alkalmazzon. Igen előnyös, főleg a mostani szeszélyes időjárási körülmények között, a feke­tefóliás takarás, a csepegtető öntözés. Elterjedőben van újabban az uborka palántázása. Ezt a fagyveszély teszi szükségessé. — Aki uborkát akar termelni, az idén már elkésett az előkészületekkel? — Ez szakmailag egyáltalán nem így van. A meteorológia ebben az évben az utolsó fagyosszent, Orbán napjára is lehűlést jósol. Semmi eset­ben sem javasolt május közepe előtt elvetni a magvakat. Aki Orbán-nap után végzi el a vetést, az sem marad le a termeléssel, mert a NUNHEMS- magok hamar termőre fordulók, és megfelelő növényvédelem esetén késő őszig teremnek. ABA Van is, meg nincs is. Ez a Szatmári’ Uborkatermesztők Szövetsége. Az okokról kérdeztem Oroszi István ter­mékmenedzsert tisztabereki lakásán. — Pár éve nagyot fordult a világ az uborkatermelők javára — kezdte beszélgetésünket Oroszi úr. — Ismét érdemes uborkát termelni, mert a ha­szon a termelőnél marad. Igaz, ehhez a tevékenységhez most már szakérte­lem is kell. Ennek érdekében fárado­zunk azon, hogy a csírájában meglévő szövetségünket végleges, erős formá­ba öntsük. — Miért megy olyan vontatottan a dolog? — Ha szerződést kötünk egy fel­vásárlóval, akkor a garantált ár fejé­ben, meg az egyéb támogatások vi­szonzásaként elvárja a termelők tisz­tességes üzleti magatartását is. Ezen a vidéken azonban a szemléletben lemaradás tapasztalható. hogy értendő? — Egyrészt a szatmári vidéken nincs hagyomá­nya a zöldségtermesztés­nek, másrészt a korszerű, gazdaságos, nagy hozamú uborkatermeléshez szük­séges feltételeket nem biz­tosítják a gazdálkodók, pedig ezek nélkül nem nőnek nagyra az uborka­fák. ... Először is jó mag kell a termeléshez. Evek óta a legtöbb termelő a NUNHEMS vetőmagokat használja, mert megbízha­tóak, jól termelnek, egyes fajtái a szárazságot is tű­rik. Most a holland cég Profi nevű vetőmagva a népszerű, de a többi fajtá­it is csak dicsérni lehet. Nemcsak az uborkavető­mag neve. hanem a Szol­nokon lerakatta! rendelke­Tavalyi uborkafák, idei remények Gyanútlanul Az ember sokszor gyanútlan. Eszi a sült krumplit, föltéve, ha van rá pénze, kortyolgatja olcsó sörét vagy borocskáját, újságot, könyvet olvas­gat, rádiót hallgat, televíziót néz, így-úgy tájékozott a világ dolgaiban, mégse tudja, hogy különféle titkos szobákban, agyakban, boszorkányos laboratóriumokban mi készül sze­mélye ellen. Nem ostoba, hiszen kételyei vannak, mégis gyanútlan. De ha állandóan gyanakodna, talán a bitófán kötne ki. Ez itt a földi lét föloldhatatlannak látszó ördögi köre. Nemrég olvastam a kitűnő fran­cia filozófus, Luc Ferry Új rend: Az ökológia című művét. Ferry köny­vének olvastán egy idézet borzolta föl idegrendszeremet. Ezt szeretném megosztani azokkal, akik gyanútla­nul, de öntudatosan jámak-kelnek veszélyekkel tűzdelt világunkban. A francia tudós egy William Aiken nevű amerikai ökológus írásából emel ki néhány félelmetes monda­tot. íme: „Egy tömeges emberi ha­landóság igen jó dolog volna. A mi kötelességünk ezt kiváltani. Ez a fajunk kötelessége a környezetünk­kel szemben: 90 százalékkal csök­kenteni kell állományunkat!” A ta­nulmány, amiből a citátum való, nem Mengele „fénykorában” író­dott. hanem a közelmúltban. 1984- ben jelent meg New Yorkban, s amint azt Luc Ferry hozzáteszi: nem egy szűk csoport elhanyagolható véleményéről van szó. Tehát az amerikai gondolata mögött tudósok, politikusok, pénzemberek és kato­nák állhatnak. Mivel sose láttam, elképzelem Aiken urat: vajon milyen lehet? Gondolom, amerikai szokás szerint evés előtt imádkozik, vasárnap templomba jár, s ha van neki, sze­reti a családját. Talán még kocog és úszik is reggelente. Bemegy a mun­kahelyére, és késő estig emberi­ségmegváltó gondolatain töpreng, és fordulatos angolsággal egyenesen gépbe írja azokat. Csak az a kérdés, hogy a tisztelt úr milyen eszközökkel kíván eltaka­rítani körülbelül ötmilliárd halandót a Föld színéről? Vagy: becses sze­mélyét is a hullák közé sorolja? Mint doktor Mengele, nagy szelektálós kedvében, el tudná dönteni, hogy ki, vagy melyik nép maradjon életben? És így tovább... Ez az amerikai úr ismét meg­győzött arról, amit régóta tudok: le­het ölni szavakkal és személytele­nül. Elég Hitler és Sztálin szóbeli és írásos, azaz halálos parancsaira gon­dolni, és arra, hogy nem ők szembe­sültek a vér látványával, hanem a pa­rancsvégrehajtók. Az ő kezük, fino­man fogalmazva, közvetlenül nem lett véres. Ez a személytelen gyil­kolás, amikor a gyilkolásra paran­csot adó nem találkozik az áldoza­tával. Aiken úr is így öl. Közben ta­lán, jó fastiszta szokás szerint, Mozatot hallgat, kávét kortyolgat, és elhiszi magáról, hogy az emberiség jótevője és ráadásul keresztény. Bár elég zűrös a világ, mégsem hiszem, hogy manapság akadna olyan fele­lősen gondolkodó politikus vagy katona, aki más ország népességét vagy akár saját országa lakosságát 90 (azaz kilencven) százalékkal csökkentené. De midenképpen szá­moljunk le az illúziókkal: Nyíregy­háza és New York is ugyanolyan a bolygón vacog, és Föld, tudtommal csak egy van. Ezen törprengtem a konyhában éj­jel egy körül: sült krumpli és olcsó sör mellett, de már nem annyira gya­nútlanul. Magyar József Van, ahol már kicsengettek a tavaszi szünetre, másutt húsvét táján ad­nak egy kis pihenőt a diákságnak... (Fotó: Dojcsák) A gólya A gólya menetrend szerint megékezeit, Megtalálta a fészkét is Nyíregyházán, a Csatári-telep melletti villanyoszlo­pon. Sokan csodálkoztak, hogy egye­dül jött, s úgy vélték, hogy elveszí­tette a párját a hosszú út során. Am néhány okoskodó azt bizonygatta, hogy ez a hím gólya. Az érkezik meg előbb, szemrevételezi a fészket, s a tél folyamán a „lakáson" keletkezett nagyobb sérüléseket kijavítja. „Olyan ez, mint amikor a férfi az ajtókat, ablakokat szegezi, toldoz- foldoz, amolyan tavaszi felújítást végez rajta" — bizonygatták. A gólyát figyelve mintha nekik lett volna igazuk. Igazgatta a fészkét, ja­vítgatott, mit sem törődve az alatta sereglő bámész verebekkel. O csak dolgozott szorgalmasan, hogy mire megérkezik az asszony, legyen fel­új ítva a lakás. A ..berendezése", pu­hára bélelése a leendő utódoknak már az asszony dolga lesz. Am az egyik nap komor felhők je­lentek meg az égen, semmi jót nem ígérve. S valóban, néhány villanás, majd dörrenés után olyan jégeső zú­dult le, hogy söpörni lehetett. A jég­zápor alaposan elverte a gólyát, de megtépázta a fészket is, így kárba veszett az addigi munkája. Ez csak a kezdet volt. Másnap, s harmadnap is a hőmérő higanyszá- la a nulla alá süllyedt. A vizek háta befagyott, s már-már ébredező bo­garak is visszahúzódtak a téli lak­helyükre. A vízben a legkorábban virgonckodó gőték szintén elbújtak. Békák sincsenek—a gyólya éhezik. Szomorúan álldogál a fészkén, csőrét a jégverte szárnya alá tart­va. A télies, jeges szél pedig szinte dermeszti az éhezőt. Talán etetni kellene, de a körülötte lakói csak né­zik. Éhezők az éhezőt, fázok afázót. A tavaszban reménykedett a gó­lya, és szinte a télbe érkezett. Elmen­ni innen már ereje sem lenne oda, ahol nincs fázás és éhezés. Szurko­lok neki, hogy kitartson, hogy meg­maradjon e. most nem neki való vi­lágban, hogy majd igazi tavasz lesz. Budaházi István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents