Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-13 / 87. szám
4 II «1 NAGYKÁLLÓ i ■ mm __ __ _____________________ 1 19 95. április 13., csütörtökUJ KELET Sokunk tanára A honfoglalásról, a török veszedelemről, a szabadságharcról és a világháborúkról tanított. Órái elején gyors kérdezgetésével ellenőrizte tudásunkat. Olyan tájakról mesélt — színesen és élethűen —, ahol még sohasem járt. Mindig vártuk ezeket a perceket, az osztály minden tagja feszült figyelemmel hallgatta. Érettségi előtt azt mondta, hogy mindenekelőtt az emberségünket őrizzük meg. Akkor még nem értettük igazán, hogy ez miért olyan fontos. diákok utcán, iskolában egyaránt. Szombat délutánonként sakkoztunk, kártyáztunk a kollégákkal. Jó kapcsolatunk volt a mozivállalattal, minden ifjúsági előadást a gyerekekkel néztünk meg. — A kőszívű ember fiait, Az aranyembert — szólt közbe felesége, Erzsiké néni. Fiatal tanárként őt is tanította, együtt élték meg a gimnáziumi éveket. Sanyi bácsi tanárként, Erzsiké néni tanítványként. — Az esküvő után egy nagyobb szobát kaptunk a kollégiumban — folytatta a tanár úr — tíz éves házasok voltunk, amikor felépítettük a lakásunkat. — Hogyan telnek a napjai, mióta nyugdíjas? A nyüzsgés, a gyerekek zsongása megszűnt. — Szeretünk itthon lenni — mondták szinte egyszerre. Mindennap főzök — folytatta Erzsiké néni —, a kisebbik lányunk is velünk él, négytagú a családunk, nem vagyunk egyedül. Soha nem unatkozunk. Sanyi fél napokat is képes olvasni vagy rejtvény fejteni, egy héten két alkalommal tanít a gimnáziumban. Emellett a kertben is szívesen dolgozunk. — Nyaranta oszálytalálkozókra hívnak — veszi át a szót tanár úr. — Sokszor már nem is emlékszem a volt diákjaimra. Változnak, alakulnak, s az évek is telnek. Mindig öröm, ha rám köszönnek, megállítanak. Ha újra születnék, akkor is ezt a hivatást választanám. Kozma Ibolya Bökönyi Sándor tanár úr szavain generációk nőttek fel. Humán- és reáltagozatos gimnazisták, növényvédők, óvónők. Elérte a nyugdíjkorhatárt, de néhány osztályban még óraadó. Nehéz abbahagyni azt a tevékenységet, amivel évekig foglalkozott az ember. — Az egyetem befejezése után, 1954-ben Nagykállóba jöttem tanítani. Azelőtt nem ismertem ezt a települést. A kollégiumban kaptam szolgálati lakást, délután nevelőtanárként dolgoztam, délelőtt tanítottam történelmet és földrajzot. Akkoriban még egyenruhában jártak a Újra a vásárlóké az áruház Volt időszak, amikor a város legnagyobb kereskedelmi egysége, a Kálló Áruház zárva volt, illetve nem kereskedelmi célra használta a bérlő. A lakosság jogos igénye, hogy az áruház ismét a régi funkcióját töltse be. Ennek érdekében az áruház tulajdonosa, az Áfész, még a múlt év végén megtette a szükséges intézkedéseket. Decemberben újra kinyitott az egység. A szövetkezet a választék bővítése érdekében azt a módszert választotta, hogy több bérlőnek adta ki. így jelenleg 13 vállalkozó bérli az áruház egész területét. Mindenkinek külön, zárt üzletrésze van, esztétikus kivitelezésben. A szövetkezet azért teljesen nem adta át az áruházát. Egy korábban raktárnak használt helyiséget, üzletet alakítottak át. Itt főleg a CARÁT Kft.-vel kötött megállapodás alapján a KGST-piachoz hasonló, vagy még olcsóbb árfekvésű áruféleségek találhatók, de garantáltabb minőségben. Ezt a lakosság nagy megelégedéssel fogadta. A szövetkezet elnöke elmondta: — Nem tudjuk a bérlőket rákényszeríteni arra, hogy olyan árut forgalmazzanak, ami nekik nem gazdaságos. így ma sem lehet megtalálni az áruházban például tűt, cérnát, gombot vagy rövidárut, mert ennek a forgalmazása nem gazdaságos. Ezzel szemben a betérő vásárló válogathat divatáru, alsó-, felsőruházat, cipő, papír, írószer, lakásfelszerelési tárgyak, játék, ajándék, óra, ékszer és természetesen bébiruházat között. Aztán van olyan üzlet, amelyik használt ruhával várja a vásárlókat kulturált körülmények között, „piaci” áron. — fu — Magukat menedzselik Játékosan komoly nevelés A nagykállói óvodák különböznek más települések hasonló nevelési intézményeitől. A csaknem húszéves óvóképzésben óriási szerepet vállalnak. Az itt tevékenykedő kisdednevelőknek nap mint nap megmérettetésben van részük, ők ugyanis nemcsak a gyerekekkel foglalkoznak, szakmai felkészültségük, hivatástudatuk példaként szolgál a jövő pedagógusainak. A Brunszvik Teréz Óvoda kilenc csoportjába 264 gyerek jár. Ott- jártunkkor a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület rendezvényeit szervezték a dolgozók. A sok munka ellenére az igazgatónő, Cseh Arpádné Zsóka néni összehívta kis csapatát, s közösen meséltek tevékenységükről. Óvó- nénis kedvességgel tízóraival kínáltak. A teának jellegzetes íze van, ilyet csak óvodákban kóstolhat az ember. Beszámolójukból kiderült, hogy fő feladatuknak az egészséges életmódra nevelést tekintik. Mindennap a friss levegőn játszhatnak, mozoghatnak a gyerekek. Évente kétszer erdei óvodát rendeznek Harangodon. Ilyenkor szülőkkel, vendégekkel együtt látogatnak a szabadba, ahol az ovisokkal felfedeztetik, megismertetik a növény- és állatvilág szépségeit, valamint a népi kismesterségeket. Gyöngyöt fűznek, fát faragnak, kosarat fonnak, kenyeret sütnek. Pályázaton egy nagyobb összeget nyertek, ami lehetővé tette, hogy kemencét építsenek a Téka Táborban. Rendszeresen sétálnak, családokat látogatnak, kerékpártúrára indulnak. — Kevés pénzből, de jól érezzük magunkat — mondja Zsóka néni. Menedzselik magukat, napjainkban ez a természetes. A közelmúltban egy városi vállalkozó havi jövedelmét ajánlotta fel eszközök vásárlására. — Szükség van az óvodára — folytatta Cseh Ár- pádné —, feladatunk sokszor arra is kiterjed, hogy a családi nevelést kompenzáljuk. A szülőkkel is éreztetnünk kell, hogy a gyerek öröm. Ezt sokszor éppen mi fedeztetjük fel velük, ha az óvónő és a közösség elfogadja a gyereket, akkor miért ne tenné ezt az édesanya vagy az édesapa? A munkanélküli családtagok számára is szinte felüdülést jelent, ha az épületbe lépnek. Egy pillanatra elfelejtik a napi gondokat. Igénylik a beszélgetéseket, hogy megtudják, milyen az óvodai élet, hogyan viselkedik csemetéjük. Közös játékdélutánokat szerveznek, ahol a szülők együtt játszhatnak gyermekükkel. Sokszínűségre törekednek, többféle lehetőséget kínálnak. Működik keresztény szellemű csoport az oviban, de a hittan fakultatív foglalkozásként is választható. A zeneovis csoportba harminc gyerek iratkozott be, zenetanárok tartják az órákat, akik a Körösi Csorna Sándor Általános, Szak- és Zeneiskola pedagógusai. A manuális csoporban a kézügyesség fejlesztése történik, a Százszorszép zenei játszókor már többször képviselte az intézményt. A német nyelvű csoportban németül és magyarul beszél az óvó néni, ezzel is segítve a korai idegennyelv-elsajátítást. Az óvodapedagógusok egy kis kamarakórust alapítottak a gyerekek, a város és maguk szórakoztatására. Munkájukról, terveikről és természetesen a gyerekekről rengeteget képesek — nem szűnő lelkesedéssel és szeretettel — beszélni. Elképzeléseik, maguk gyártotta játékaik ötlettára kifogyhatatlan. Az értéktelennek látszó anyagokból is képesek létrehozni mutatós és érdekes dolgokat. Bizonyítják ezt a paravánon sorakozó bábok, játékok és a szoba berendezései. Összehangolt munkájukat s a közösség harmóniáját erősíti az a tény, hogy a hivatás alapját egy alma materben, a Budai Nagy Antal Óvónői és Pedagógiai Szakközépiskolában tanulták. Még mindig emlékeznek néhány évvel ezelőtt elhunyt tanáruk, Dalia Ferenc szavaira: — Egyetlen percre se felejtsétek, hogy a legértékesebbel, az élő anyaggal dolgoztok! Szépség vagy gazdaságosság? Az áremelések ellenére óriási a forgalom a patikában. A gyógyszerről nem lehet lemondani. Nagykállóban a megye legszebb gyógyszertárát látogathatják a rászorulók, bár a betegségen ez kevésbé segít. A kellemes környezet, a gyönyörű bútorok és a tágas helyiség viszont jó közérzetet biztosít. — Az épület hordalékra épült, az ötvenes években derült ki, hogy süllyed. Tíz évvel ezelőtt újították fel — mondta Skórán Miklós, a gyógyszertár vezetője. — Az ország egyik legnagyobb alapterületű patikájában dolgozunk, 485 négyzetméteres pincével és három lakással. Az átadás a várossá avatással együtt történt. A berendezés az 1840-es években készült. műemlékként van nyilvántartva, a felújítást követően a legmodernebb és legkorszerűbb felszereléseket kaptuk. — Van még más gyógyszertár a városban? — Nincs. Egyébként elég széles vásárlókörrel rendelkezünk. Igyekszünk minden igényt kielégíteni, beszerezni a szükséges anyagokat, orvosságokat. Az elme- és ideggyógyintézet páciensei itt szerzik be a szükséges gyógyszereket. A környék falvaiból is ide járnak. Hét végén, főleg pénteken, rengetegen megfordulnak nálunk. A piaci beszerzés során hozzánk is ellátogatnak. A rendelőintézet közelsége is lehetővé teszi, hogy a szakrendelés után itt váltsák ki a felírt dolgokat. Szombaton és vasárnap délelőtt is nyitva vagyunk, s nem kell még száz forintot fizetni ezért a szolgáltatásért. — Az épület és a berendezés gyönyörű, a vásárlóknak sem kell tolongani, a tágas helyiség lehetővé teszi, hogy a várakozás percei is kellemesen teljenek. A finanszírozás viszont költségesebb... — El kell dönteni, hogy a szépség vagy a gazdaságosság a fontosabb. Az épület nagysága egyébként nehezíteni fogja a privatizációt is. Ilyen értékről kár lenne a városnak lemondani, s ha nehéz is, meg kell őrizni. A szűkös pénzviszonyok ellenére a nagykállói egészségügyet nem hanyagolják el. Dr. Vágvölgyi János, az elme- és ideggyógyintézet igazgatója az 1995. évi változásokról számolt be. — Befejeztük a kórház külső és belső festését, olyan fejlesztéseket végeztünk, amelyek a betegek komfortérzetét növelik. Új műszerrel dolgozunk, amely lehetővé teszi, hogy a gyógyszer vérszintjét kontrolláljuk, s ezzel a kezelés hatékonyabbá tehető. Július elsejétől indítjuk az új számítógépes adatfelvételi rendszerünket. Minden beteg dokumentációját betápláljuk a készülékekbe. Ezáltal áttekinthetőbb és gyorsabb lesz az adatkeresés és -feldolgozás. Jelenleg a tavalyi költségvetés tizenket- ted részét kapjuk, ez csak szűkösen elég. Folyamatos fejlesztés alatt áll a városi rendelőintézet is, amely évekkel ezelőtt egy egész járás igényeit elégítette ki. Napjainkban is ide járnak a környék betegei, Biri, Balkány, Kállósemjén stb. lakosai. — Az öt éve tartó folyamatos fejlesztést nyáron fogjuk befejezni — mondta dr. Vonza Tibor főorvos. — Ez idő alatt csaknem 15 millió forintot költöttünk. A betegek adatait hamarosan számítógépen fogjuk kezelni, erre a felírt gyógyszereket is felvezetjük, és a rendszert szükség esetén az ügyeletes orvos is igénybe veheti. Új ügyeleti gépkocsit vásároltunk, hogy minél gyorsabban érhessünk betegeinkhez. Az önkormányzat egymillió forintot bocsátott rendelkezésünkre egy olyan műszer vásárlására, aminek segítségével a klinikai halál állapotában is van remény a szív újraindítására. A megyei kórházzal telefaxos EKG-kapcsolatunk van, így a beteg beküldése nélkül kommunikálhatunk. A gyermekfogorvosi rendelőnk is vadonatúj. A nőgyógyászati, bőrgyógyászati, valamint a fül-orr-gége szakrendelésünket rendszeresen igénybe veszik. Számítógépes szem vizsgálónk is van, s a vizsgálat ingyenes. Kozma
