Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-11 / 85. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1995. április 11., kedd Ki döntsön? Göncz Árpád köztársasági elnöki megbízatása augusztus elején lejár. A parlament döntsön, vagy a népakarat diadalmaskodjon a következő öt évre szólóan? — szegeztük kérdésünket a mátészalkai embereknek. A kérdés persze jóval bonyolultabb, hiszen bár Torgyán Józseféi, pártja úgy tűnik, hogy 100 ezer érvényes, hiteles aláírást összegyűjtött, az, hogy a nép válassza meg a köztársasági elnököt, alkotmányjogi problémákat is felvet. Dombrády Tamás, tanuló: A nép döntsön. Még nincsenek jelöltek, de azt hiszem, nem is tudnám megítélni őket. Tordai László, agránnémö Úgy- is fent döntik el, hogy hogyan történjen. Ha eddig jó volt Göncz Árpád, nekem ezután is jó lesz. Nem értek egyet Torgyán József semmiféle nyilatkozatával sem. Mással kellene foglalkoznunk, a földdel, a mezőgazdasággal. Ennek a pártnak a mezőgazdasági tárca ügyével kellene foglalkoznia. Egyéb témákban mindig hallatják a hangjukat, csak a mezőgazdasággal nem foglalkozik senki sem. Máté Nóra, pedagógus: A nép válasszon, mert mi érezzük a súlyát. A képviselők? Nem akarok rosszat mondani róluk, de ők nagyon könnyű helyzetben vannak. Ott ülnek, s olyan dolgokban döntenek, amiről fogalmunk sincs. Én például sokat dolgozom a nagyon kevés fizetésemért, s tudom, hogy nem vagyok egyedül. Csak meg kell nézni, hogy hogyan élnek az emberek! Szerintem az egész ország el van keseredve, a gyerekek helyzetéről nem is beszélve. Én azt hiszem, hogy megint Göncz Árpádra szavaznék. Somlyainé Imre Tünde: — Az ember hozzá sem tud szólni. Mikor halljuk a programjukat, elmondják, hogy mit akarnak és hogyan, lehet, hogy rájuk szavazunk, pedig az ígéreteiket sohasem valósítják meg. Biztosan vannak rajtuk kívülálló okok is, de akkor ne ígérjenek. Én nem látok Göncz Árpádnál alkalmasabb embert erre a posztra. Lehet, hogy van, sőt biztos, hogy van, de nem ismerjük őket. Ennek ellenére igazságosabbnak tartom, ha a nép választja meg a köztársasági elnököt. Csempészáru körforgalomban!?) A KGST-piacokat járva nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a tilalom ellenére mégiscsak bejutnak az országba a jövedéki termékek közé sorolt árucikkek. Ezek közül is vezető helyen a cigaretta és a szeszes ital. A behozható mennyiségen felüli rész és a csempészáruk zöme azért fennakad a vámon. Sok embert érdekel, hogy mi lesz a sorsa ezeknek a termékeknek. Erről kérdeztük Lupkovics György pénzügyőr századost. — A jelenleg érvényben lévő jogszabályok szerint kereskedelmi forgalomba csak a KERMI által megvizsgált áruféleségek kerülhetnek. Ezek az élvezeti cikkek erről szóló bizonylattal nem rendelkeznek, így belföldön nem értékesíthetők. Nemrégiben alakult egy kft., amely erre szakosodott. A lefoglalt értékeket tőlünk, a Vám és Pénzügyőrségtől egy tételben megvásárolja (ez az összeg az államkasszát gyarapítja), majd külföldön eladja. A tömény szeszes italok egy részét denaturálják. Az országban jelenleg tíz helyen foglalkoznak ezzel — megyénkben Újfehértón működik ilyen üzem —, de a teljes mennyiséggel nem tudnak megbirkózni. — Ezek szerint az is előfordulhat, hogy az elkobzott, vagy hogy szakszerűek legyünk „A magyar államnak ingyenes megvételre felajánlott" termékek újra megjelenhetnek a határállomásokon ? — Igen, mert ezek többségét a néhai Szovjetunió volt tagországaiba exportálja ez az előbb említett kft. Számunkra legalább ekkora gondot és feladatot jelentenek, tekintve, hogy nagyon sok jövedéki termék hagyja el az országot. Ezek után hihetetlen mennyiségű adót lehet visszaigényelni, és ahol nagy a pénz, ott nagy a kísértés is. A gyakorlat nap mint nap bebizonyítja, hogy a vállalkozók egy része igyekszik is ezzel visszaélni. A csalások finomultak, előfordul olyan, hogy látszólag minden szabályos, csak a vodka a címkén feltüntettett 40 fok helyett 36 fokos. Nagyon kevesen gondolják, hogy az abszolút szesztilalom után lehet adót visszaigényelni, ez egy kifinomult csalás. — Esetleg hallhatnánk egy-két konkrét ügyről? — Milliárdokra rúg az ilyen visszaélésekből eredő országos kár. Tartályos kamion jelezte a határon, hogy tele van tiszta szesszel, valójában üres volt. Lefoglaltuk, és azóta sem jelentkezett érte senki. A kutyának sem kell, nem is kellhet, hiszen néhány fuvar után az autó ára megtérül. Egy másik eset: nem olyan régen egy kisteherautót szedtek szét, amely úgy volt kipreparálva, hogy az üléseket is megemelték, és egy leürítő csappal ellátott tartályrendszer volt a platón, 5100 liter folyadék fért el benne. Vagy: az autóbuszokon látszólag turisták ülnek, akadt azonban olyan ülés, amelyikben több mint ezer karton cigaretta volt elrejtve a kárpit mögött és egyéb más helyeken is. — Mit tudnak önök tenni az ilyen nagyarányú csempészés felszámolására? — Az lenne a jó, ha a KGST-piacokat felszámolhatnánk, az ott megjelenő töméntelen terméket nem szabad az országba beengedni. Jogos az a kívánalom is, hogy minél gyorsabban és kulturáltabban lehessen az országhatárt átlépni. A vám- és pénzügyőrség ma nem tehet) meg azt, hogy az ország keleti határain egy olyan kaput tár ki, amelyen szabadon áramolhat ki-be minden és mindenki, hiszen tudjuk, itt merőben más az utazási és a kereskedelmi kultúra. A vámáruraktárakban hegyekké magasodnak a lefoglalt csempészáruk. Lehet, hogy többször is visszakerülhet egy-egy karton? (Fotó: Fekete) Kitüntetett életmentük Kisari Károly Melegen sütött a júliusi napfény. Gergelyiugomyát ellepték a fürdőzők. A Tisza és a Szamos összefolyásánál egy apa és 9 éves lánya, valamint egy ismerős házaspár kislánya fürdőzött. Egyikük sem tudott úszni, polifoam- matracon merészkedtek a vízbe. A parton sütkérezők egyszer csak hangos segélykiáltásra lettek figyelmesek. Minden tekintet a kislányra szegeződött, s három fiatal, Joó Nikoletta, Kisari Károly és egy idegen fiú máris a vízbe gázolt. A gondok azonban nem a kiáltozó kislány körül voltak, mert ő ki tudott menni a vízből. Apa és lánya viszont komoly bajban volt. A gyermeket Nikolettának sikerült épségben partra vinnie egy gumimatracon, a férfit azonban Kisari Károly már hiába kereste, csak az elázott polifoamot tudta kihalászni. Tegnap délelőtt fél tízkor a Megyeházán ünnepélyes keretek között életmentő éremmel tüntették ki Joó Nikolettát és Kisari Károlyt. — Mire gondoltatok, amikor belegázoltatok a vízbe? — kérdeztük a két fiatalt a ceremónia után. Nikoletta: — Az én életemben ez nem az első eset volt, hogy megmentettem valakit. Eddig összesen öt embert húztam ki a vízből. Ilyenkor én semmire nem gondolok, csak ösz- tönszerűen nekiindulok a hullámoknak. Csak jóval később szoktam átgondolni, hogy tulajdonképpen mekkora veszélynek tettem ki magam. Károly: — Korábban már én is kihúztam egy barátnőmet a vízből. Most azonban nem láttam semmi mást, csak a lányt, aki kétségbeesve kiabált. Éppen egy matracon feküdtem a vizen. Gyorsan belefordultam, és tempózni kezdtem. Amikor aztán újra a parton volam, le kellett ülnöm, mert annyira remegett a lábam. Joó Nikoletta — Mivel foglalkoztok, amikor éppen nem mentetek életet? N.: — Békéscsabára járok szálloda- és idegenforgalmi iskolába. Ha végzek, idegenvezető vagy tolmács szeretnék lenni. K.: — Én a nyíregyházi TITÁSZ Rt.-nél vagyok díjbeszedő. — Gyakran jártok le a Tiszára? N.. — Már 15 éve, hogy minden nyáron egy-két hetet Gergelyiugor- nyán töltök. ^ K.: — Én is nagyon szeretem a vizet, s a történtek ellenére is ott töltöm majd a nyarat. Jegyzet A magyar szürke A szellemi munkások most Don Quijoteként vívják harcukat a Bokros-féle szélmalom ellen. Szélmalomharc azért is, mert nincsen egységben az értelmiségi erő. Verebes István színházigazgató a budapesti MUOSZ-székházban egy sajtótájékoztató keretében tiltakozott a kormány tavaszi nyeleménye ellen, miszerint szélesíteni akarják a tb- járulékfizetés alapjait, s ez vonatkozna a szerzői díjakra is. Véleményével nincsen egyedül, ám ugyanakkor Tanács István egy, a Népszabadságban megjelent jegyzetében bevallotta, hogy ugyan eddig neki is előnye származott az eddigi honoráriumrendszerből, igazságtalannak tartotta azt. Például hozza a feleségét, aki mindig csak a saját iskolájában tanítja a történelmet, tehát csakis tb-kötelesen alkot szellemit. Más! Divat manapság a pedagógusok körében különórákat, nyelvórákat adni, uram bocsá’ számla és bevallás nélkül is! Én nyilván egyetértek Tanács úr megközelítésével is, de a névtelen publikálás, a név nélküli rendezés, a szignó nélküli jegyzett festmények kortárs galériában történő kiállítása és értékesítése jellemző-e a mai szellemi elitre, s a szellemi középszerűekre pénzben szűkös hazánkban? Én mindent aláírok, én mindent elfogadok Bokros úr, ha akarja Kend! Újabb lyukat vágok a nadrágszíjon, s figyelem, lesem a bajszát. Csak egyet kérek, ha ez most nem úgy jön be, ahogy ígérték, méltósággal feleljen érte. Majdnem elfelejtettem. Nemcsak róla van szó, de Debrecenben egy hanglemezbolt kirakatában láttam egy ,Szent-Györ- gyi Albert hangját tartalmazó bakelitlemezt 99 forintért. Ez most akkor, a magyar értelmiséget értve, status quo? Varga Attila
