Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-08 / 57. szám
4 ■ KITEKINTŐ 1 1995. március 8., szerda fi UJ KELET Tiltakoznak az érintettek A kárpátaljaiak jelentős része immáron évek óta üdvösnek tartaná, ha a megye különleges gazdasági státust kapna. Ezzel kapcsolatban 1990-ben még népszavazást is tartottak, melyen a lakosok kétharmada a gondolat megvalósítása mellett tette le a vok- sát. A Kárpátaljai Szabad Gazdasági Övezetről szóló törvénytervezetet akkor a Legfelsőbb Tanács elutasította. A probléma azóta nem is került komoly fórumon napirendre. Most viszont „mini” gazdasági övezetek létrehozásáról született miniszterelnöki rendelet. Az ennek értelmében kialakítandó területek azonban korántsem hasonlítanak a kárpátaljaiak által elképzelt gazdasági régióhoz, sokkal inkább a vámszabad területekhez. Tehát nem elsősorban a lakosság érdekeit, hanem vállalkozói érdekeket szolgál (egyébként ez sem lebecsülendő). Kárpátalján az első ilyen területet az ukrán—magyar államhatár közelében, Szűrte községben kívánják létrehozni. Ehhez 235 hektárnyi földet bérelnek a helyi gazdaságtól, s mint a Kárpáti Igaz Szóban megjelent tudósításból kiderül, e területen raktárak, átrakók, csomagolóüzemek mellett feldolgozóüzemek, sőt turistauta- kat szervező iroda is lesz. A vámszabad terület megvalósításának módja nem váltott ki osztatlan helyeslést. Az említett laphoz, mely Kárpátalja egyetlen magyar nyelvű, hetente háromszor megjelenő újságja, Puskás Árpád, a szürtei községi tanács elnöke, Necze Anikó, a tanács titkára és Szűcs Sándor, a téglási (Szűrte társközsége) falutanács elnöke nyilatkozatot juttatott el, melyben többek között azt sérelmezik, hogy a tervezett szabad vámterület létesítéséről őket senki nem tájékoztatta. „Jogtalannak és méltánytalannak tartjuk” — áll a nyilatkozatban —, „hogy a Népek Barátsága Kolhoz vezetői a községi tanács és a kollektíva tudta nélkül lemondtak egy ilyen nagy méretű földterületről... Aggodalmunkat fejezzük ki amiatt, hogy tisztázatlanok a tervezett létesítmény működésének ökológiai, szociális és nemzetiségi vetületei.” A nyilatkozat megfogalmazói többek között attól is tartanak, hogy a vámterületen esetleg olyan káderpolitikát folytatnak majd, mely a község etnikai összetételének megváltozásához vezet (Szűrte és Téglás lakosságának túlnyomó része magyar). „Magától értetődőnek tartjuk, hogy a megfelelő tárgyalások lefolytatása után a végső döntést a község lakosságának kell meghoznia” — fejeződik be a nyilatkozat. Kétségtelen jelenlegi siralmas gazdasági körülményeink közt minden előremutató kezdeményezésnek örülni kell. Ám az, hogy egy közösség feje fölött döntenek — ez ugyancsak a közelmúlt szovjet módszereit idéző gyakorlat... Horváth A világot szülőföld-mércével mérik. Messze néznek, ám közeire látni sem engedtetett nekik. Ferenczy Imre fotóján így maradnak ők — kárpátaljai magyarok... Csehül állunk Mohival — 2. Atomenergiára ítélve Ausztria meg tudja, legalábbis nagyon meg szeretné oldani energiaellátási gondjait anélkül, hogy saját atomerőműveket kellene építenie, de az osztrák magatartásban tagadhatatlanul vannak ellentmondások. Először is az osztrákok azok, akik Svájc, Németország, Csehország, Szlovákia és Szlovénia részéről közvetlenül, Magyarország részéről kissé távolabbról, de nagyon is körül vannak zárva atomerőművekkel, melyek a következő évtizedekben — saját felfogásuk szerint — szüntelen veszélyforrást jelentenek számukra anélkül, hogy ők maguk élvezhetnék a megfelelő biztonsági feltételek mellett a hőerőműveknél nem kevésbé költséges, de kétségkívül környezetkímélőbb atomenergetika előnyeit. Másodszor az osztrák magatartás egyáltalán nem látszik elbátortalanítani azokat az országokat, melyek az atomenergetika segítségével kívánják megoldani saját energiagondjaikat. Hazánk minden kétséget kizáróan az utóbbiakhoz csatlakozott a paksi erőmű létrehozásával, mely ma a hazai villamosenergia-szük- séglet 50 százalékát fedezi. Paks üzemeltetése eddig teljesen biztonságosnak mutatkozott, s az erőmű a környezetben sem okozott komoly károsodásokat. Ami a mohi erőmű építéséből származó környezetszennyezési veszélyeket illeti, az Energia Klub egyik fő gondja éppen az, hogy „azokból a dokumentumokból, melyeket a beruházók eddig a nyilvánosság elé tártak, az derült ki, hogy kevésbé szigorú környezetszennyezési határértékeknek fog megfelelni a mohi atomreaktor, mint a paksi”. Magyarországon a zöldmozgalmak tekintélyes része csatlakozott a Mohi elleni kampányhoz az évek folyamán. Az Energia Klubon kívül a Reflex Egyesület Győrből, a Gönczöl Alapítvány Vácról, az Ipoly Unió az Ipolyságból, az Életfa Szövetség nevű Heves-megyei szervezet és a Magyar Madártani Egyesület, mely számos esetben kifejezte aggodalmát. Az a harmincezer aláírás, amit nyolc nap alatt — elsősorban vidékről — gyűjtöttek össze ezek a szervezetek, önmagáért beszél: a tiltakozók száma jelentékeny. Mégis kár lenne elhallgatni, hogy a „zöldek” nem egységesek ebben a kérdésben, s hogy a Környezetvédelmi Minisztérium állásfoglalásának késlekedése nem feltétlenül azt jelenti, hogy az ottani szakértői vélemények azonosak lesznek a radikálisan ellenző véleményekkel. A mohi erőmű így is, úgy is felépül, ami természetesen nem csökkenti a mostani vita jelentőségét, inkább növeli azt. Nem kétséges, hogy mindenkinek érdeke nyomást gyakorolni az építtetőkre, a beruházókra és a kivitelezőkre annak érdekében, hogy a létesítmény a lehető legkorszerűbb és legbiztonságosabb változatban készüljön el. Ebben minden hazai illetékes egyetért, bár nagy a különbség a veszélyeztetettség megítélésében. Amikor az Atlantic Sajtószolgálat munkatársa egyenesen feltette a kérdést Ördögh Józsefnek, a Magyar Országos Atomenergia Hivatal vezetőjének, vajon indokoltak-e a mohi erőművel kapcsolatos félelmek, a hazai atombiztonságért felelős hivatal vezetője ezt felelte: „Ha röviden kell válaszolnom, akkor a válaszom: nem”. Ördögh József szerint, aki a szakértői vélemények alapos ismeretében beszélhet erről a kérdésről, amennyiben a mohi építkezés a jelenleg ismert konstrukcióban valósul meg, mely konstrukció magában foglalja a sokkal korszerűtlenebb bohunicei (Apályszentmihály) erőmű két régi típusú blokkjának leállítását is, akkor Magyarország biztonsági kockázata a mohi erőmű üzembe helyezésével nemcsak hogy nem növekszik, hanem még csökken is. Márpedig ennek a két blokknak a leállítása az EBRD-hitel megadásának egyik feltétele, így aligha valószínű, hogy a konstrukción változtatnának a szlovákok. Illetve erre csak abban az esetben van elvi lehetőség, ha az EBRD-hitelt nem kapják meg. Az EBRD-hitel megtagadását viszont bankszakemberek és az atom- energetikai kérdések hazai ismerői egyaránt valószínűtlennek tartják, mégpedig két okból. Először is azért, mert az EBRD-tagországok többsége érdekelt az atomenergetika fejlesztésében, s így a project támogatására fog szavazni, míg az ellenszavazatok százalékos értéke alacsonynak ígérkezik. Ausztria ellen- szavazata, melyet az osztrákok már le is adtak, mindössze 2,5 százalékot ér. A másik ok, aminek alapján feltételezhető a hitelnyújtás, az, hogy az erőmű ennek a hitelnek a hiányában az orosz kormány hiteléből épülne meg. Ha pedig a biztonsági várakozásokról beszélünk, érthető, hogy Csernobil után kevesebb mint tíz évvel az „orosz változat” sok érdekelt számára kevésbé „ígéretes”, mint a nemzetközi bank támogatása. A hazai szakértők többsége a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerepét is másként ítéli meg, mint a környezetvédők, akiknek állítása szerint a bécsi szervezet, melynek természetesen valamennyi érdekelt ország tagja, legutóbb 1994-ben vizsgálta biztonsági szempontból a szlovákiai építkezést vezető külföldi szakértők bevonásával, akik között Ligeti István, a paksi erőmű munkatársa is ott volt. Nem tudjuk pontosan, mikor vállalkozik újabb ellenőrzésre az ügynökség, de működésének eddigi gyakorlata alapján teljesen bizonyosra vehető, hogy a megfelelő időpontban sor kerül az újabb ellenőrzésekre és ajánlásokra. Annak feltételezésére sincs különösebb ok, hogy a szlovák kormány ne fogadná el az ajánlásokat. Ez lehet a válasz az Energia Klub és a „zöldek” képviselőinek arra az aggodalmára, miszerint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség semmit nem tud szankcionálni, csak javaslatot tehet, s a kritikus pillanatokban nem a nukleáris szakma és annak tekintélye lesz a mérvadó, hanem az, hogy politikai nyomásra üzembe helyezzék az erőművet, még mielőtt a szigorú környezetvédelmi előírások teljesülnének. Rékássy Zoltán Hoffmann József Folytatódnak a személycserék Anarchia az utakon A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, valamint az újságírói törzsasztal közötti első találkozóra került sor 1995. február 28-án. A tervek szerint ezután havonta egyszer tartandó összejövetelek céljaként részletes, publikálásra nem kerülő, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium tevékenységével összefüggő szakmai és politikai kérdésekről szóló anyagok adását, és a tárca munkájának külső megítéléséről való közvetlen visszajelzések szükségességét jelölte meg a miniszter. Ezután részletesen ismertette a KTM, valamint a hozzá tartozó hivatalok és intézmények közeljövőre vonatkozó stratégiai célkitűzéseit, a megvalósítás lehetséges eszközeivel. Baja Ferenc pozitívumként értékelte a lakossági és hivatalos részről egyaránt megnyilvánuló fokozott érdeklődést a tárca munkája iránt, viszont negatív jelenségként a KTM feladatainak megvalósításához szükséges politikai és pénzügyi támogatás hiányát. Jelentős előrelépést remél a majdani új környezetvédelmi törvénytől, mert ezáltal megteremthető lesz a tárca kormányzaton belüli tekintélye. Fontosnak tartja ehhez egy mainál sokkal felkészültebb apparátus létrehozását. A KTM-nek nincs lehetősége arra, hogy az ország összes környezetvédelmi és területfejlesztési problémáját egyszerre és egyedül megoldja, súlyoznia kell a tervezetek között, és ezzel párhuzamosan elérni, hogy a többi tárca támogassa munkáját a miniszter szerint. A feladatok és források decentralizálására van szükség, éppen ezért a regionális területfejlesztés mellett kiállva támogatja a területfejlesztési tanácsok felállítását, amelyeket részben a Területfejlesztési Alapból, másrészt a központi költségvetésből kell majd támogatni. A belső átszervezések kapcsán Baja Ferenc ki akarja zárni a politikát a házból. Az eddigi vezetői szintű cseréket kedvezőnek ítélte, és az ütőképes minisztérium létrehozásának érdekében folytatni kívánja a megkezdett személycseréket, annak ellenére, hogy azokkal nem mindenki ért egyet. Kifejtette, hogy a KTM érdekelt a hazai környezetvédő mozgalmak megerősödésében, mivel a zöldek a minisztérium stratégiai jelentőségű partnerei lehetnek a jövőben. Az aktuális gondok kapcsán elmondta, hogy a legtöbbet emlegetett problémákat — mint a mohi, dunai, balatoni környezeti szennyezések — örökölte a tárca. A mohi erőmű ügyében indított aláírásgyűjtő akciót, a társadalom környezet iránti társadalmi szintű érdeklődésének jeleként, pozitív ténynek ítélte meg. Annál kevésbé tartotta jónak azt, hogy a Fidesz bekapcsolódásával az ügy pártvonalra terelődött, mivel az ilyen előjelű fellépés gátolja az összefogást. Kárpátalja közútjain 1994-ben 842 baleset történt. A halálos áldozatok száma 161, kórházi ápolásra 964-en szorultak. A megyei közlekedésrendészetre naponta két-három balesetről érkezik bejelentés, de csak a személyi sérülésekkel járókat veszik jegyzőkönyvbe. Minden második nap meghal valaki az utakon. Az áldozatok zömében erejük teljében lévő fiatalok, akik értelmetlenül pusztulnak el. Ha összehasonlítjuk magunkat más országokkal, nagyon lehangoló dolgok derülnek ki. Az USA-ban száz sérültre 1,3 haláleset jut, Angliában 1,7, Németországban 2,2, Szlovákiában 4,5. Nálunk száz közúti balesetben megsérült emberből 20-an életüket vesztik. Az okokat kutatva mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy az esetek 90 százalékában maguk az áldozatok a vétkesek, legyenek bár gyalogosok vagy volán mögött ülők. Minden negyedik esetben az alkoholé a főszerep. És nem az enyhén spiccesekről van szó, hanem valóban részeg embertársainkról, akik ilyen állapotban is mernek gépjárművet vezetni. Az évről évre növekvő számadatok arról is árulkodnak, hogy Kárpátalja mely részein a legnagyobb a balesetveszély. Az élen Ungvár és a járás áll. de nem sokkal jobb a helyzet a nagybereznai, volóci és munkácsi járásokban sem. Érthetetlen okból ezen járásokban a legfegyelmezetlenebbek a gépjármű- vezetők, dúl az utakon az anarchia. Sokan egyszerűen semmibe veszik a KRESZ-szabályokat. A számokat böngészve el kell mondani, hogy a balesetek leggyakoribb áldozatai a gyalogosok és a kerékpárosok. A múlt évben 477 ilyen baleset történt. Többségük durván megsértették a KRESZ-t. Ezért kellett 17 embernek meghalnia. A leggyakoribb balesetforrás azonban az, hogy megyénk legtöbb lakott településén hiányoznak a biztonságos közlekedés legelemibb feltételei. Nincsenek járdák, nem épülnek kerékpárutak, nincsenek felfestve az útburkolati jelek, s az utak állapota is siralmas. Arról meg már nem is beszélve, hogy milyen a köz- világítás településeinken. Mostanában falvak, városok borulnak teljes sötétségbe az áramszünetek miatt, s ez tovább fokozza a balesetveszélyt. Balogh Csaba
