Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-06 / 55. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1995. március 6.,hétfő 3 A szatmári földművelők panasza Föld-indulatok Kisgazdagyűlésre toborozta a szatmári embereket hetek óta a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt. Nagy várakozás előzte meg a rendezvényt, mert dr. Ká- vássy Sándor országgyűlési képviselő mellett ellátogatott a tu- nyogmatolcsi rendezvényre dr. Kiss Zoltán, a Fölművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára is. A szervezők szándéka az volt, hogy a minisztérium képviselője személyesen győződjön meg az ország keleti szegletének mezőgazdasági problémáiról. Délelőtt tízre zsúfolásig megtelt a matolcsi művelődési ház. A gyülekező emberek között nagy volt az elkeseredettség, de még ennél is nagyobb a várakozás. Abban bíztak, hogy az államtitkár panaszaikat a helyszínen megoldja. A tömeg hangulatát, a résztvevők sokaságát látva, úgy döntöttek a szervezők, hogy sem az államtitkár, sem az országgyűlési képviselő nem tart beszédet, hogy több idő maradjon a helyi problémák felvetésére. Az így fórummá alakult gyűlés a Himnusz eléneklésével kezdődött. Elsőként a tiszabecsiek képviseletében szólalt fel egy gazdálkodó. Dokumentumokat hozott magával, ami szerinte azt bizonyítja, hogy falujában a földkiadással kapcsolatban okirathamisítás történt. Ezt követően a Nagyecsed életét megkeserítő földlicitálást panaszolta el egy felháborodott ember. Elmondása szerint a majd nyolcezer lakosú településen akinek volt földje, annak nem lett, akinek nem volt, annak lett, mert felvásárolta egy vállalkozó a kárpótlási jegyeket,, és elárverezte a földet a falu elől. Gacsályi Ferenc fehérgyarmati lakos azt nehezményezte, hogy jogerősen kárpótlásra kijelölt területekért még mindig földbérleti díjat kémek a szövetkezetek. Ez ellen a kormány nem tesz semmit, és az előző kormány is csak tétlenkedett. Ennek köszönhető, hogy amíg a gázolaj ára az utóbbi négy évben harmincról hetvenre, a vetőmag ára háromezerről kilencezerre, addig a kukorica áfa nyolcszázról csak ki- lencszáz forintra emelkedett. Horváth László, a cégénydányádi, földkiadó bizottság elnöke saját példájukkal bizonygatta, hiába dolgozik rendesen egy helyi szerveződés, ha a hivatalok nem segítik. Falujukban ugyanis már két éve kiosztották a földet a részaránytulajdonosoknak, de a mai napig nincs a földhivataloknál bejegyezve. A szomszédos Gyügye, az egykori téesztárs megfellebbezte a földalapok kijelölését, és miatta náluk még nem volt földárverés. Volt olyan eset, hogy a kárpótlási hivatalhoz fordultak panaszukkal, de még a kapun sem engedték be őket. A jánkmajtisi Rostás Sándor még ennél is megdöbbentőbbet mondott. Falujukban még azok sem kapták meg az üzletrészüket, akik a szövetkezetből kiválni akartak. Aláírták száznyolcvanöten a kiválási szándékot, és most a téesz vezetősége a gyűlésekre sem hívja ezeket az embereket, eközben negyven ember éli fel azt a vagyont, amit százak hoztak létre. De hova forduljanak ha szavuk sincs, mert hagyják, hogy a téeszvezetők szétlopják az országot. Ne a parasztot vegyék elő mindig, hanem a törvényt tartsák be! A törvényben is benne van, hogy a vezetők erkölcsileg és anyagilag is felelősek a közös vagyonért, akkor a minisztérium miért nem tartatja be? Kiss János Köleséről azért jött el, hogy elmondja, szerinte náluk a vagyonfelosztás nem törvényesen történt, hanem korrupcióval. Kijelentette, hogy állításait papírokkal tudja bizonyítani. Hiába megy azonban bárhova, nem hallgatják meg, pedig a paraszt és a munkás az ország legértékesebb része, de nincs aki képviselje őket. „Ha a törvényességet betartanák, a sok téeszt széthordó nem férne a börtönökben. Ha most ötvenhat lenne, tudnák az emberek kik az ellenségeik. Most a törvények kijátszásával a parasztok többet veszítettek, mint amikor beverték őket a téeszbe." Nagy István győrteleki gazdálkodó annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ezekért a bűnökért nem a mostani kormány, hanem az előző a felelős, mert ő hagyta, hogy a törvényeket ne hajtsák végre. Kétszer vetettek, arattak már azóta, amióta a törvény megszületett, de a földjük még mindig nincs kimérve. Olyan mélyen van a mezőgazdaság, mint negyvenhatban, a háború után volt. Tisza János tunyogmatolcsi kisgazda vezető azért kért szót, mert elfogadhatatlannak tartja, hogy a felszámolások lassan mennek. Kérte a hivatalos személyek segítségét abban, hogy a Holt-Számos, amely valamikor a helybelieké volt, mert a víz közepe volt a mezsgye, legyen ismét a környező öt településé, mert így boldog-boldogtalan jár a vízpartra és szennyezi. Olyan kárt okozott a kilencven- kettes átmeneti szövetkezeti törvény az országnak, mint a második világháború —jelentette ki kategorikusan a kocsordi Tóth Miklós. Meddig lehet még a törvényeket kijátszani, húzni az időt? Miért akarják megint a téészeket visszahozni? Miért nem tett a kormány egy év alatt semmit a mezőgazdaság érdekében? Varga József Géberjénből már a megoldásra is ötletet adott a jelenlévő államtitkárnak. Követelte, hogy ne engedjék tovább a téesz- vagyon felélését. Az oroszok amivel tartoznak országunknak, annak fejében adjanak mezőgazdasági gépeket, mert különben úgy sem látjuk a millió dollárokat, amivel tartoznak nekünk. A magyar ipar is gyártson mezőgazdasági eszközöket, mert ezzel még a munkanélküliség is enyhíthető.. Szilágyi István kifejtette, hogy falujában, Vámosorosziban és az országban is az volt a baj, ami az emberek megalázásához, a téeszek szétlopásához, a tulajdonviszonyok rendezetlenségéhez vezetett, hogy nem volt aki felvilágosítsa a parasztokat, és most sincs, mert a hivatalokban sem állnak szóba az emberekkel. Azoknak könnyű, akik jól élnek, de mit kezdjen ő az ötven évével munka nélkül, hogyan gondoskodjon a családjáról, amikor a kárpótlási jegye a fiókban van, az idegenek meg bérlik a magyar földet. Az a baj, hogy már két választott kormányt élünk meg, de egyik sem lát előre, csak halandzsái az embereknek. Az államtitkár úr, dr. Kiss Zoltán elmondta válaszában, hogy higgyék el a jelenlévők, ez a kormány nem ellensége a parasztságnak. Egyébként sem helyes az indulatok ilyen megnyilvánulása, még ha indokolt is. Vannak azonban olyan körülmények, amit az ország vezetésének sem szabad figyelmen kívül hagyni. Azokon a problémákon, amelyeken lehet segíteni, segít, de vegyék figyelembe a jelenlévők, hogy a legtöbbet helyben kellene megoldani, de ahhoz az kell, hogy az emberek demokratikus körülmények között küldjék el a törvényeket semmibe vevő vezetőket. Ez azonban úgy történjen, hogy további sérelmek már ne legyenek... ABA Gyógyszerfronton is igaz a népi bölcsesség Ka psz u I a o rszá g Bár megváltozott a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásának eddigi gyakorlata, nem változott meg az az átkos beidegződés, hogy a gyógyszerész-társadalmat az utolsó percben értesítették a változásokról. Március 1 -jétől új szabályok léptek életbe a gyógyszerek rendelésével kapcsolatban is. A Magyar Közlönybeli megjelenést követően 1995. február 18-án jelent meg a Népjóléti Közlönyben a Magyarországon bejegyzett és forgalmazott gyógyszerek listája, az azokra nyújtott társadalombiztosítási — 0, 40. 70, 90 százalékos — támogatásokról. Van egy egészségügyi rendelkezés, amely lehetővé teszi bizonyos — általában krónikus — betegségek esetén, hogy a betegség szakorvosának, vagy az ő javaslata alapján a háziorvosnak a receptje alapján térítésmentesen vagy 95 százalékos támogatással juthasson gyógyszereihez a beteg. Ugyanakkor az önkormányzatok adott esetben — szociális okokból adódóan — átvállalhatják a krónikus betegek gyógyszereinek térítését, s ezt közellátásnak nevezik. A gyógyszerészek szerint a Népjóléti Közlönyben hiányosan jelentek meg a magisztrális készítményekre vonatkozó áradatok. Az alapanyagokból elkészítendő készítményeket kétfajta módon lehet előállítani. Az úgynevezett Gallenusi(középüzemű)-la- borokban, illetve a gyógyszertárakban. Viszont a Népjóléti Közlöny nem tér ki arra a fontos kérdésre, hogy ha a gyógyszertárakban készül el a készítmény, akkor a gyógyszerészeknek milyen,árat kell érvényesíteniük. Mindenesetre azt remélik, hogy az adatközlés hiányosságait a Népjóléti Közlönyben pótolni fogják. A gyógyszerészek elmondásából az is kiderül, hogy az orvosok sok esetben nem kaptak megfelelő tájékoztatást az új gyógyszertámogatási rendszerről. Gedeon Anna nyíregyházi gyógyszerész szerint azon, hogy jó-e vagy rossz az új rendszer bevezetése, sokat gondolkoznak a szakmatársak. Meg kell rágni, végig kell olvasni a Lengyel Tibor festőművész alkotásaiból látható kiállítás Mátészalkán, a Belvárosi Galériában. A fiatal művész — aki egyébként Nyíregyházán tanár — szívesen fest tájképeket, de a szobrászat is közel áll hozzá. Mostani kiállítása március végéig tekinthető meg a szálkái galériában, s itt látható képeit meg is lehet vásárolni a helyszínen. Felvételünkön: a művész és néhány alkotása Kép és szöveg: Szamosi István listát, s az sem elképzelhetetlen, hogy az új rendszer bevezetésével a forint- leértékelést és a gyógyszerár-emelést kívánta a kormány a tárca jóváhagyásával kompenzálni. A gyógyszerésznő veszélyt lát abban is, hogy az antibiotikum-fogyasztást a tb-támogatás mértékének csökkentésével (átlagban 70-ről 60 százalékra vették vissza) kívánják visszaszorítani, ugyanis előreláthatólag így sokszor anyagi okokra hivatkozva nem fogják például a biztosabb hatású és drágább gyulladáscsökkentőket kiváltani. Abban az esetben, ha például a mellhár- tyagyulladás szövődményessé válik, a beteg kórházba kerül, és ne adj isten, meghal, ki fogja a felelősséget vállalni? Az orvosok még krónikus betegségek esetén is csak 30 nap időtartamra ífhatják ki a szükséges tablettát, s a rendelkezéstől csak indokolt esetben térhetnek el. A rendelkezésnek arra a részére, hogy ha az orvos nem zárja ki a felírt gyógyszer helyettesíthetőségét, a gyógyszerész olcsóbb, ugyanolyan hatású patikaszert is kiadhat a betegnek, Gedeon Anna a következőképpen reagált: — A gyógyszerforgalomban azonos hatóanyagot tartalmazó gyógyszer több néven, más-más gyár termékeként is jelen van. Örvendetes, hogy kínálati piac, s ugyanakkor konkurenciaharc van. Ahhoz, hogy egy gyógyszer tabletta lehessen, segédanyagokra is szükség van. Laktózt és más technológiai segédanyagokat, így például szétesést elősegítőket tartalmaz. Mindez meghatározza a felszívódás idejét és az anyag sorsát az emberi testben. Természetesen nem mindegy, hogy egy gyógyszer ható- és segédanyagainak mi az útja a szervezetben. Hogyan szívódik fel, mennyi a felezési ideje, hogyan és hol választódik ki, például vesében, májban stb. Mindezt a segédanyagokkal is lehet manipulálni, s a drágább gyógyszer kevesebb mellékhatást fejthet ki. Vannak orvosok, akik ezzel tökéletesen tisztában vannak, s még ha többe kerül is, receptjeikben ragaszkodnak a kiírt gyógyszer alkalmazásához. Új.rend, új, remények gyógyszer-J fronton is. Ami pedig nem változik,’ az a mi gyógyszerfüggőségünk, a pénztárcánk vastagságának arányában is. Egy korábbi számunkban már foglalkoztunk a gyógyszertámogatási rend változásaival, most pedig egy talán nem ide illő, de mégis igaz mondással fejezzük be írásunkat. A gyógyszerpiacon is igaz az, hogy „olcsó húsnak híg a leve”. V. A. Rendőrre támadtak A nyíregyházi rendőrkapitányság eljárást indított H. Csaba (24) építési vállalkozó, nyíregyházi, B. Zoltán (24), M. Ferenc (21), M. József (27), M. Barnabás (35), F. János (21) bashalmi és K. András (26) tisza- eszlári lakosok ellen, akik —- a nyomozás eddigi adatai alapján — 1995. március 1-jén este tíz óra körül megjelentek S. László Nyíregyháza, Fillér utcai lakásánál azzal a szándékkal, hogy az S. László háztulajdonos és H. Csaba vállalkozó közötti vagyoni vitájukat tisztázzák. A lakás előtt heves szóváltás keletkezett, amikor az S. László társaságában jelen lévő G. László (25, BM- dolgozó) magánemberként megkísérelte és javasolta a vita békés úton való rendezését. Ekkor B. Zoltán váratlanul puszta kézzel a feje irányába ütött, és ugyanekkor a közelben tartózkodó M. Ferenc és K. András, kezükben botokkal, ütlegelni kezdték G. Lászlót, aki ennek következtében a földre esett. Erre a többi gyanúsított is rátámadt. Ezért G. László a magánál tartott Zbrojovka típusú önvédelmi fegyverével több figyelmeztető lövést is leadott. (G. László fegyvertartási engedéllyel rendelkezik.) A támadók ezt követően a helyszínről elmenekültek. G. László súlyos, de nem életveszélyes sérüléseket szenvedett.
