Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-04 / 54. szám

12 1995. március 4., szombat KÖZLEKEDÉS UJ KELET Közlekedési totó Tisztelt Olvasóink! Negyedik részéhez érkezett játékunk egyre népszerűbb olvasóink körében. Elég sok majdnem telitalálatos megfejtés érkezett. A legtöbben a 4-es kérdést rontották el. Egyirányú úttesten, ha két forgalmi sáv van, a belsőben még rako­dás céljából sem szabad megállni. Erre jó lesz odafigyelni! Újból nyírbátori olvasóink voltak a legaktívabbak. A megfejtések majdnem fele innen érkezett. Lássuk a múlt heti helyes tipposzlopot: X, 2, 2, 2, 1, X, 2, 2, X, 2, 2, X, 2, 2 A harmadik forduló nyereménytárgyait a SEAT Autóport Nyíregyháza Szar­vas u. 1—3. alatti autószalonja ajánlotta fel. Nyertesek: I. díj: SEAT feliratú automata esernyőt nyert Dorogi János, Nyírbátor, Zsák u. 4. sz. II. díj: SEAT-os jegyzettömböt nyert Kékesi Tibor, Nyíregyháza, Törzs u. 86. III. díj: SEAT feliratos labdát nyert: Hermányos Enikő, Nyírbátor, Táncsics u. 15. sz. Ezen a héten a Georges Bt., a nyíregyházi ESSO töltőállomás üzemeltetője ajánlott fel díjakat. A reklámtárgyakon túl egy autómosó-bérletet is kisorsolunk a legjobb megfejtéseket beküldők között. Csak azokat a megfejtéseket tudjuk figyelembe venni, amelyek a megjele­nést követő csütörtök estig szerkesztőségünk címére (4400 Nyíregyháza, Tüzér u. 2-4.) vagy reklámcsoportunkhoz (4400 Nyíregyháza, Síp u. 16.) beérkeznek. A megfejtéseket a következő szombaton közöljük. Szerencsés próbálkozást! 1. Lakott területen kívül gyalogosként átmehet-e a főútvonal úttestjén ? 1. igen 2. nem X. csak útkereszteződésben 2. A vasúti átjáróban előzhet-e kézi­kocsit segédmotoros kerékpárral? 1. igen 2. nem 3. Lakott területen kívül köteles-e a járművén tompított fényszórót hasz­nálni? 1. csak főútvonalon ' 2. fő- és mellékútvonalon egyaránt X. csak mellékútvonalon 4. Autóbusz-megálló előtt és után mi­lyen távolságra állhat meg járművé­vel? 1. előtte 15 m, utána 15 m 2. előtte 15 m, utána 5 m X. előtte 10 m, utána 5 m 5. Pótkocsit vontató tehergépkocsi­jával bemehet-e a lakó-, pihenőöve­zetbe? ~l.~igérf ~ 2. nem X. csak célfuvar esetén 6. Általában hol kell haladni jármű­vével az úton? 1. a menetirány szerinti jobb ol­dalon az úttest széléhez húzódva 2. a menetirány szerinti jobb ol­dalon az úttest szélétől legalább lm-re X. a menetirány szerinti jobb ol­dalon bárhol 7. Szabad-e előzni kijelölt gyalogos átkelőhelyen és közvetlen közelében? 1. igen, ha nincs gyalogos 2. igen, de csak egy nyomsávon haladó járművet X. nem 8. Szabad-e várakozni lakott terü­leten belül a főútvonal úttestjén? 1. csak leállósávban 2. igen, ha tábla nem tiltja X. egyáltalán nem 9. Szabad-e előzni egyirányú for­galmi úton? 1. igen 2. nem 10. Hogyan kell a jármű sebességét megválasztani? 1. úgy, hogy bármilyen akadály előtt meg tudjon állni 2. minden olyan akadály előtt meg tudjon állni, amelyre az adott körülmények között szá­mítani lehet X. úgy, hogy minden várható és vá­ratlan akadály előtt biztonságo­san meg tudjon állni 11. Négy forgalmi sávú úttesten elsőbbsége van-e a túloldalon a ki­jelölt gyalogosátkelő-helyre lelépő gyalogosnak? 1. igen 2. nem 12. Meddig tart a tiltó táblák hatá­lya lakott területen belül? 1. a következő útkereszteződésig 2. legalább 50 m-ig X. legalább 100 m-ig 13. Ittas járművezetésnek minősül-e a 0,5 ezrelékes véralkoholszint? 1. igen y2. nem 13+1. Milyen mély bordázatának kell lennie a személygépkocsi gumi­abroncsának? 1. legalább 1 mm 2. legalább 2 mm X. legalább 3 mm Útravaló (4.) Elgondolkodtató vizsgálatot hajtottak végre Budapest és Siófok között. Két sze­mélygépkocsit egyszerre indítottak el a fővárosból. Az egyik végig szabályosan közlekedett, a másiknak viszont minden meg volt engedve — az ésszerűség hatá­rain belül. Annyival mehetett, amennyi­vel akart. Mindössze tíz perc különbség volt a két jármű között a célba érkezés­kor. Itt is igaz a szlogen, hogy tíz percet nyerhet, de egy életet veszthet. Amikor már nem tudjuk elkerülni a fel­jelentést, akkor következik a „szabálysér­tési eljárás”. Be is idézhetnek meghallga­tásra, de tárgyalás nélkül is hozhatnak ha­tározatot. Viszont mindkét esetben egy hónapon belül meg kell hozni legalább az első fokú határozatot. De ezt nem kell feltételnül elfogadnunk. Ha jelenlétünk mellőzésével döntöttek, akkor kifogással élhetünk, ha a beidézés után közölték a végeredményt, akkor fellebbezést kell be­nyújtanunk. Mindkettő illetékmentes, de az elsőt a kézhez vételtől számított nyolc napon belül, míg a másodikat tizenöt na­pon belül kell eljuttatni. Ha már megtörtént a baj, legalább pró­báljunk meg csökkenteni az összegen. Olyan indokokkal, hogy bár így első rá­nézésre nem is keresünk olyan rosszul, de a család szabadon elkölthető jövedelme nagyon kevés. Magas a lakásrezsi, és az egyéb befizetési kötelezettségek is meg­terhelik a kaszszát. Indok lehet még az eltartott személyek száma, munkanélkü­liség, rokkantnyugdíj stb. Ha komolyabb a dolog, és szakértő be­vonását kérjük, akkor ennek a költségeit nekünk kell állni. Ezt követi, mikor már véglegessé válik a pénzbírság, azaz jogerősre emelkedik az ítélet. Ekkor is kérhetünk részletfizetést vagy halasztást, de ezt is indokolni kell. És még valami, ami miatt mindenképp célszerű elkerülni, hogy eljárási szakasz­ba kerüljön a vétségünk. Aki két éven be­lül háromszor is szabálysértési eljárásra kényszerül, azt biztosan utóképzésre fog­ják kötelezni. Márpedig addig nem autó- kázik az illető, és a költségek sem kicsik. Nem is beszélve arról a kárról, amikor valakinek a munkája végzéséhez elenged­hetetlen a gépjármű használat. Gyakran hallom autóstársaimtól, hogy amikor le­fényképezte a traffipax, visszament, és in­kább készpénzben, a helyszínen lerótta a bírságot. Ez badarság. Azzal, hogy önként jelentkezett, gyakorlatilag azonnal elis­merte a vétséget, esélyt sem hagyott ma­gának, önmagát jelentette fel. Hisz elő­fordulhat, hogy nem sikerül a felvétel, vagy nem jó szögbe lett beállítva a fényképezőgép, esetleg más okból nem tudják „egyértelműen azonosítható mó­don” ránk bizonyítani a sebesség túllépé­sét, és már meg is úsztuk. Ha nem jelentős arányban léptük túl, postai úton úgyis fel­szólítanak a fizetésre, amely ugyanakko­ra, mintha ott helyben tudtuk volna le. Ha meg jelentős, akkor úgysem tudunk mit tenni. így legalább a lehetőséget hagyjuk meg magunknak. F. T. Benyomások az Audi A4-ről Urizáltunk Szokatlanul melegen sütött március első napjának sugara, amikor találkoz­tunk vele. Ott állt a többi nyugati autó között a sorban, valahogy mégis kitűnt közülük. Első pillantásra láttuk, hogy más, mint a többi. Az Új Kelet két munkatársának megadatott, hogy kipróbálhassa — a cikk születéséig — a megyeszékhe­lyen megtalálható két Audi A4-es egyik példányát. Sajnos arra nem kap­tunk lehetőséget, hogy saját kezűleg is vezessük az Audi legújabb üdvös­kéjét, csak az anyós-, illetve a hátsó ülésen foglalhattunk helyet. Belátha­tó tehát, hogy ez az írás nem nevezhető igazi tesztnek, legfeljebb csak az au­tóról — és az azzal kapcsolatosan —- szerzett benyomásainkat fogalmazhat­juk meg benne. A külcsín Az első és legmeghatározóbb él­mény egy autó szemlélésénél a kül­alak. Hivatalosan karosszériának szok­ták nevezni, de ennél az autónál inkább beszéljünk testről. Első ránézésre az összhatás az, hogy az autó egyszerűen szép. Lendületes, harmonikus vonal- vezetés, elegancia és sportosság jel­lemzi. Akarva-akaratlanul is az Audi 80-ashoz hasonlítjuk, hiszen az A4 a 80-as utódjának tekinthető, annak el­lenére, hogy a 80-ast természetesen még tovább gyártják. Az A4 mellett a 80-as — amely szintén gyönyörű autó — konzervatív, öreguras járgánynak tűnik. A keskeny fényszórókat eredetileg a japánok „találták fel”, de — enged­ve a divat szelének — a tradicionális német gyárak is egyre inkább használ­ják. Az A4 első fényszórói is keske­nyebbek lettek, ám ez a változás túlnő az egyszerű divatoláson, tökéletesen illeszkedik a hagyományos hűtő­rácshoz és a jól ismert emblémához. A tető vonala is lendületesebb lett, és ennek folytatásaként a hátsó ablak is. A lökhárítókat a karosszéria — bocsá­nat, test — színére fényezték. A vissza­pillantó tükrök a lehető legkevésbé akadályozzák az ellenszél áramlását. Az izgatóan domborodó sárvédők a sportosság jelei, és erőt sejtetnek. Itt érkezünk el az autó testének kri­tikus pontjához — a farrészhez. Az ingolstadti cég soha nem tartozott az extravagáns, feltűnősködő gyártókhoz, féltve ápolták értékes hagyományai­kat. Azt ugyan nem mernénk állítani, hogy az A4-es farrésze szakítana a tra­díciókkal, de kétségtelenül elüt a meg­szokott modellektől. A csomagtartó­fedél számyszerű kiképzése bizonyá­ra javítja a légáramlást, de nekünk egy kicsikét tagoltnak és erőltetettnek tűnt. Mintha két külön csapat tervezte vol­na az autó elejét és hátulját, amely vi­szonylagos bonyolultságával egy kis­sé elütni látszik az egyébként tiszta, sallangmentes karosszériától. A sárvé­dőig lehúzott csomagtartófedél kétség­telenül praktikus, hiszen nem kell magasra emelni a nehéz cókmókot, de ezzel helyet vesz el a hátsó lámpa­testtől, amely így — a többi Audihoz hasonlítva — megcsonkítottnak hat. A lámpa alakjáról a W128-as sorozatú Mercedes jut eszünkbe, a paralelog­ramma alakú tolatólámpa pedig az 5- ös és 7-es BMW-re emlékeztet. Félre­értés ne essék, nem a tervezőket vádol­juk, egyszerűen csak ez a vélemé­nyünk. Egy biztos, a farrészen lehet vi­tatkozni, de azon nem, hogy vonzza-e a járókelők tekintetét. A belbecs A jellegzetes Audi-kilincs tompán, könnyedén kattan, amikor kitárjuk az A4 ajtaját, mely szinte teljesen derék­szögben nyílik, olyan, mintha keresz­tül lehetne szaladni az autón. Be­ülünk. Az ajtó határozott kat­tanással záró­dik, akár egy páncélszek­rény. Ez biz­tonságérzetet ad, csakúgy mint az, hogy az oldalablak úgy vállma­gasságban kezdődik. Az ülések nagyon kényelmesek, finom, feszes kárpit borítja őket, és ele­gendően keménynek tűnnek ahhoz, hogy hosszú úton se legyen fárasztó bennük ülni. A vezető-ülésnek állít­ható a magassága, és hogy a sofőr a lehető legtökéletesebb pozícióban ve­zessen, a kormányoszlop magassága és távolsága is állítható. A mi autónk (bár tényleg az lenne!) egy alapmodell, a felsorolt jellem­zőkön kívül mégis rendelkezik még elektromosan állítható visszapillantó tükrökkel, vezetőoldali légzsákkal, blokkolásgátlóval. Aki ült már Audi- ban, annak a kormány és a műszerfal nem lesz meglepetés. Megtartották a jól bevált formát, a látóteret a for- dulatszámmérő és a 260-ig kalibrált sebességmérő uralja. A jobb oldali napellenzőben természetesen ott van a kis toalett-tükör. A kesztyűtartó zár­ható, és az egyéb apróságok számára is találhatunk számos zsebet és pol­cot. Nagyon okos megoldás, hogy a kézifékkar melletti rekeszt tapadós, „bibircsókos” műanyaggal vonták be. Ez meggátolja, hogy menet közben a pénzdarabok, magnókazetták ide-oda csúszkálja­nak. Apropó magnó! Talán betudhatjuk a német kicsi­nyességnek, de minden­képpen elma- rasztalás, hogy az alap- kivitelben még egy árva rádió sem ta­lálható. Pedig nyugodtan él­vezhetnénk a műsort, ugyanis menet közben a motorhang­ból csak annyit hallunk, amennyi elég ahhoz, hogy működését észlelhessük. A menetszél zúgását pedig el is fe­lejthetjük. A motor A gépháztető felnyitásával egy gya­korló autószerelő bizonyára meg­könnyebbülten sóhajtana fel, az A4 „szívére” ugyanis a rendezettség és az áttekinthetőség a jellemző. Nyoma sincs kábelkígyóknak, csőguban­coknak. A mi autónkat az Audi legki­sebb motorjával szerelték. Soros, négyhengeres, hengerenként kétszele- pes. Gyújtása digitális, a „naftát” elektronikus, hengerenkénti befecs- kendezőn keresztül kapja. Legna­gyobb teljesítményét — nem kevesebb mint 101 lóerőt — 5300-as fordulat­nál adja le, természetesen az első ke­rekeknek. Fogyasztását nem lehet nagynak nevezni: 90-es tempónál 5,6, városi forgalomban 9,7 liter benzint „iszik meg” száz kilométeren. A viszonylag kis motor ellenére az A4 eléggé rugalmasnak mutatkozott, mindig volt elegendő erőtartaléka. Nulláról százra 11,9 másodperc alatt is felgyorsul, ha kell, végsebessége 190 km/h. A megállásról zavarba- ejtően erős fékek gondoskodnak, tel­jes fékezésnél az ember úgy érzi, mint­ha az agya ki akarna repülni a fejéből. Húzatáskor a motor hallatja a hangját, de ez magas fordulatnál sem válik za­varóvá. Egyébként is csendes minden, a belső tér részei tökéletesen illeszked­nek, semmi sem zörög. Egyetlen ki­vétellel. Szinte megörültünk, amikor fékezésnél furcsa zajokat hallottunk a kocsi hátuljából — végre valami kri­tizálható hiba! Benéztünk a csomagtartóba. Az Audi 80-ast sok vád érte amiatt, hogy kicsi a csomagtartója. Nos, ez az A4 esetében sem nőhetett túl sokat, ne­künk mégsem tűnt kicsinek. Minden­esetre nagyobb, mint egy Ladáé. A fi­nom kárpit alatt található a teljes érté­kű pótkerék és a szerszámkészlet, fö­lötte azonban menet közben szabadon csúszkál a mentőláda és az elakadás- jelző háromszög. Hiába próbáltuk be- suvasztani valahová, a pótkerék kör­nyékén nem fér el, a csomagtérben pedig nincs egy zug, ahová bedughat­tuk volna. Nem maradt más, hagytuk, hogy csúszkáljon, ütődjön, kopogjon kedvére. Összegezve... Az Audi A4 1,6 az ingolstadti cég legfiatalabb és legkisebb gyermeke, mégis a nagyobb Audik, Mercedesek, BMW-k közé sorolhatjuk kitűnő minősége, gondos kidolgozása, mű­szaki fejlettsége miatt. Ezt az avanzsálást azonban kemé­nyen meg kell fizetni: az A4 alaptí­pusáért is mintegy hárommillió forin­tot kérnek. Igaz, az Audik nagyon jól tartják az értéküket, de hasonló mé­retű és teljesítményű autót jóval ol­csóbban találunk a Ford, az Opel, a VW, a Renault vagy a Citroen palet­táján. Bár az is igaz, hogy azok csak autók, ez pedig Audi. Valahogy más, mint a többi. Végezetül azokhoz a trabantos, skodás, ladás és egyéb „keleti” autó­val járó sorstársainkhoz szólunk, aki­ket elfut a pulykaméreg, mire e cikk végére érnek, és ilyesmit mormolnak: „Örülök, ha jut benzinre, ezek meg itt urizálnak nekem!” Örülnénk, ha mindenkinek az lenne a legnagyobb gondja, hogy eldöntse: Audit, BMW-t vagy Mercedest ve­gyen. Addig is vigasztaljon minket az a tudat, hogy Trabanttal is eljutunk ugyanoda, ahová Audival, a legna­gyobb megengedett sebesség pedig úgyis csak nyolcvan, és jobb esetben azt még egy öreg kétütemű is tudja produkálni.(X) Vasas László Fotók: Csonka Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents