Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-04 / 54. szám

Az orvos igazgató mindennapjai Séta kell az átálláshoz A Csinády névről Mátészalka kör­nyékén legtöbb embernek az orvos jut eszébe. Mégpedig — ahogy névje­gyén olvasható —dr. Csinády György belgyógyász és aneszteziológus, kór­házi osztályvezető főorvos, orvos igazgató. Debrecenből jött Mátészal­kára, ott végezte iskolai tanulmánya­it. A — mai nevén — Kenézi Kórház­ban dolgozott, belgyógyászaton. Ezt követően egy ideig vérellátóban volt, majd a kórház akkor alakult intenzív és aneszteziológiai osztályára került. Itt letette második szakvizsgáját 1974-ben aneszteziológiából. Az aneszteziológiai osztály adjunktusa, majd megbízott osztályvezető főorvo­sa lett. Ekkor alakult úgy a magán­élete, hogy el kellett hagynia Debre­cent, és olyan helyet keresni, ahol la­kást adnak. Ez a hely Mátészalka lett. Itt a belgyógyászati osztályon másod­főorvos lett, aztán egyéves ceglédi kitérő után osztályvezető főorvos az egyes belgyógyászati osztályon, 1983. január 1-jétől a mai napig. — Tulajdonképpen itt két szakvizs­gával belgyógyászati osztályt veze­tek, amelynek kardiológiai profilja van. A térség legsúlyosabb szívbete­geit kezeljük a fehérgyarmati kórház részére is szolgáltatásokat nyújtva. — A családja? — Feleségem és két nagy lányom van. A nagyobbik érettségizett már, nem vették fel az egyetemre, jelen­leg a Kossuth Egyetem pszichológiai tanszékén pszichológus-asszisztensi tanfolyamra jár. Ennek az eredmé­nyétől függően lehet, hogy felveszik első évre. Ő egyébként verseket ír, a városban egyre népszerűbb úgy mint költő. A kisebbik lányom az Esze Tamás Gimnáziumban most másodi­kos, a feleségem pedig éppen azért, hogy a gyerekeket családiasabb lég­körben tudjuk nevelni, kiskereskedő lett. Az én leterheltségemet ellensú­lyozzuk így, mivel szabadon rendel­kezik az idejével, tud a családdal fog­lalkozni. — Mit csinál amikor éppen nem dolgozik? Van hobbija? — Hát... Mondjam azt. hogy múlt évben nem voltam szabadságon két hétig?! Járt volna nekem negyven nap. és ebből tizet tudtam kivenni. Ha fá­radt vagyok, akkor lemegyek néha a Tisza-partra. Ha rossz az idő nézem a vizet, ha jó, akkor úszom egyet és na­pozok. Szeretem a zenét, színházba is szeretek járni, de erre mostanában nem nagyon van időm. Általában az ope­rát, a vokális zenét kedvelem, és Deb­recenbe szoktam néha színházba men­ni. Érdekes, de itt helyben nem nagyon jut rá időm. jellemző lekötöttségem­re, hogy az elmúlt négy évben egyszer voltam, pedig azelőtt ezt havonta gyakran kétszer is megtettem! — Akkor mit nézett meg? — Úgy emlékszem Verdi Álarcos­bálját láttam, de ott is lekéstem az első felvonást. Az igazgatóság, az igazga­tás az rendkívül időigényes, sokszor kell utazni, én pedig egy kispolgári beállítottságú, családcentrikus ember vagyok, aki nem szeret otthonról tá­vol maradni ha nem muszáj. Ha fel kell menni Pestre, még aznap haza is jövök, és nem maradok ott csak azért, mert eltelt a nap. — Kertes házban laknak? — Nem. Sohasem voltam az a faj­ta, aki az orvostársadalomból meg­gazdagodásra törekedett volna. Nyu­godtan akartam aludni, becsületesen élni, nem telt soha kertes házra. — Tulajdonképpen csak arra akar­tam rákérdezni, tartanak-e állatokat? — A második emeleten nem lehet. de az benne van az életformánkban, hogy ha a négy fal közt már szűk, ak­kor beülünk a kocsiba, és kimegyünk a természetbe a családdal. A gyerme­keim tényleg szeretik az állatokat, de ez a vágyuk kielégül akkor hogyha elmegyünk a nagymamához ahol ku­tyával lehet játszani. A kisebbik lá­nyom még lejár a lovardába is, és rendszeresen lovagol. Még az is fo­kozta a kihasználtságomat, a magán­időm minimálisra szűkülését, hogy az elmúlt ciklusban önkormányzati képviselő voltam, és ez a feladat is tekintélyes időt vett el az életemből. Idő hiányában erről lemondtam, hogy a város egyéb ügyeivel is foglalkoz­zam. Mint vállalatvezető jó kapcso­latban állok az önkormányzattal, nem döntő a személyes jelenlétem, csak ha a kórház ügyeit tárgyalják. —A kórház vezetése három ember­ből áll. Hogy működik ez a rendszer? —- 1990-ben, amikor az előző kor­mány azt a rendeletet hozta, hogy a kórházak orvosai válasszák az igaz­gatót, a kórház és a térség orvosai engem választottak meg orvos igaz­gatónak. Minden kórház élén három egyenrangú igazgató áll, akiket a tu­lajdonos Önkormányzat nevez ki. Egyiké az orvos-szakmai vonal, a másiké az ápolási vonal, a gazdasági igazgatóé pedig a gazdasági-műsza­ki ellátási vonal. Mindháromnak önál­ló munkáltatói jogköre és hatásköre van. A három igazgató együtt egy igazgatói tanácsot képez, és folyama­tos egyeztetéssel hozza összhangba a saját munkáját a másik két igazgató­éval. Ez a rendszer másként vált be az ország különböző intézményeiben. Nyugodtan állíthatom, hogy tisztán emberi tényezőkön alapulva, nálunk eddig ez a rendszer jól működött. Szilvássy Lajosné ápolási igazgató, Harsányi Imréné gazdasági igazgató és köztem egy bizalmi tényezőn ala­puló együttműködés van. Talán en­nek tudható be, hogy a kórházunk úgy tud működni, hogy ne kerüljön a csőd szélére, mint sokan mások. Szeretném a szakdolgozóinkat is megdicsérni, kiváló és áldozatos munkájukért. Eb­ben a kórházban még a legkevesebb kritika a nővérek munkáját érte. — A kórházról visszatérve Önre, hogyan telik el az orvos igazgató egy napja? — Általában hatkor kelek, hétkor indulok, negyed nyolckor itt vagyok. Szétnézek a belgyógyászati osztályon a betegek között, az orvosaimtól tá­jékozódom. hogy melyik beteggel mi­lyen problémák vannak. Az igazga­tási teendőktől függ, hogy ráérek-e vi­zitelni. vagy az orvosaimnak adok ta­nácsot, és a háttérből távirányítóm a betegellátást. Általában tíztől tizen­hat óráig az igazgatóságon van dol­gom, különösen most, a rekonstruk­cióbefejezőfázisában. Amikor 16 óra körül a többiek hazamennek, akkor van időm olyan dolgokkal foglalkoz­ni, ami elmélyülést kíván. Nem szok­tam hazavinni magammal munkát, legfeljebb olyat, amit el kell olvasni, hétvégére esetleg, amit meg kell írni, mert azért azt igyekszem tartani, hogy ha este hétkor megyek is haza, de at­tól fogva vagy pihenek, vagy a csa­láddal vagyok. Nem járok kocsival, az csak arra jó, hogy kimenjek a vá­rosból. Szándékosan kiépített életfor­ma lett nálam, hogy gyalog járok- á munkáhelyemre, és gyalog megyek haza. Ez az idő az otthoni és munka­helyi dolgaim közötti átállásra kell. Ameddig nincs pénz, nem indulhat Baleseti sebészet Mátészalkán Befejeződött a mátészalkai kórház korszerűsítésének második üteme: csütörtökön átadták a gyógyintézet központi diagnosztikai és sebészeti részlegét — adta hírül néhány hete a sajtó. További információkat Csinády Györgytől, a II. Rákóczi Ferenc Kórház igazgató főorvosától kaptunk. — Nagyon röviden összefoglalnám a kórházi rekonstrukció kérdéskörét. A lényeg: ez a kórház a főépületével 1932-ben épült. Akkor ez modern kórházépületnek számított, de a fel­adat azóta kinőtte. Időközben új szár­nyak épültek, a régi részben ma a se­bészet és a szülészet-nőgyógyászat dolgozik. Elavultak az elektromos vezetékei, vizesblokkjai. A kor igé­nye szerinti modem orvostechnikákat ilyen körülmények között már nem lehetett alkalmazni. Az elődöm, dr. Papp László orvos igazgató olyan új­jáépítési tervet dolgozott ki, amely három ütemre tagozódott. Ezt ’92-ben két ütemre szabtuk át. Ebből készült el most az első, a második pedig terv szinten van készen, de a kivitelezés kormánydöntés és pénz kérdése. Meg­történt a kórház teljes közműcseréje, felújították a hőközpontot, a telefon- központot, csináltak szükségáram­forrást, amely áramkimaradás esetén az üzemképességet biztosítja, felépült egy 1200 adagos konyhaüzem és egy új kórbonctan, kórszövettani osztály, ami hiányzott addig a kórház profil­jából. Ezt követte a most átadott épü­let építése, amely 1989-ben indult. Ez egy új központi diagnosztikát és se­bészeti hotelszámyat foglal magába. Az új diagnosztika a régi épülethez becsatlakozó épületszámyban helyez­kedik el az első emeleten. A második emeleten központi laboratórium, a harmadikon a négy műtőből álló köz­ponti műtőblokk van, a fölötte levő, negyedik emeleten lévő központi ste­rilizáló pedig az egész kórházat, de konkrétan a műtőblokkot látja el ste­ril anyaggal. Az épület másik szár­nyában van a hotelrész. Itt a föld­szinten baleseti sebészeti állo­más, éjjel-nappali sebészeti el­látás indul kis műtővel, röntgen­nel, gipszelővei. Az első emele­ten 30 ágyas baleseti sebészet van. Ilyen eddig nem volt Máté­szalkán. Ennek létrehozására azért volt szükség, mert a román­ukrán határtól Nyíregyházáig nincs baleseti sebészet. Minde­zeknek a kiszolgálására kellett egy intenzív és egy anesztezi­ológiai osztályt létrehozni a har­madik emeleten. A negyedik emeleten szeptikus, vagyis fertő­zött sebeket ellátó sebészet nyert elhelyezést. A legfelső szinten szociális helyiségek, nővéröltö­zők és a baleseti sebészethez tar­tozó tornaterem épült. — Mikor vehetik igénybe a lé­tesítményt betegek? — Jogos a kérdés, mert egy épületet átadtunk, és nincsen benne beteg. Meg kell mondjam, hogy már két szint működik: a központi laboratórium és a központi sterilizáló. Az átadás azonban azzal jár, hogy egy csomó civil ember vé­gigjárja, ezért szükséges egy fertőt­lenítés, és még néhány munka hátra­van. Ez részben bútoros, asztalos munka, egy héten belül befejezik. Ezenkívül a klímarendszer steril szűrőinek beszerelése hiányzik. Tu­lajdonképpen a betegellátás március végén, április elején indulhatna. Az a gond, hogy a kórház működő egysé­gei —- a sebészet a műtőkkel, az in­tenzív osztály — elkezdhetik a mun­kát, de a belépő új profilokkal baj van. Ami eddig a kórházban nem volt, azt meg kell teremteni, nem lehet egy­szerűen átköltöztetni. A működtetés, új munkaerők felvétele több pénzbe kerül, mint amennyi a kórház eddigi költségvetése volt. Az egésznek a mű­ködését finanszírozó Országos Egész­ségügyi Biztosítónak kell ezt a fedezetet megteremteni. Erre mi az igényünket még tavaly, elő­ször augusztusban, majd szep­temberben, a törvény által előírt határidőre bejelentettük. Ez a kórház éves költségvetését min­tegy 290 millió forinttal növel­né. Ezt a működési többletigényt az Egészségügyi Biztosító Pénz­tár eddig nem teljesítette. Amíg ezt nem kapjuk meg, teljes ka­pacitással. nem indulhatunk el. — Mi lenne a második ütem, ami pénz és kormánydöntés függ­vénye? — Az tulajdonképpen a kórház másik felének, a mostani aktív betegellátó résznek a szintre- hozását célozza. A mostani épü­let tükörképére, a Damjanich utca irányában, a régi épülethez képest keresztben, készülne egy új épület, amely gyermekosz­tályt, szülészetet, szülőszobát, műtőt tartalmazna. — Híddal be lenne kötve a mostani épületbe, hogy az átjárás biztosítva legyen. A másik része ennek a tervnek a mosta- ni gyerekosztály, belgyógyászat épületének felújítása. Ennek az első emeleti szintjére ideggyógyászati osztályt terveztünk, ami most a fertőzőosztály helyén működik, de az akkor lebontásra kerülne. Ennek a helyére épülne az említett szülé­szeti pavilon. Az idegosztály mellé a kocsordi telephelyű reumatoló­giát költöztetnénk. A földszintre egy olyan, mozgásszervi beteg­ségeket kezelő fizikoterápiás és fürdőkezelési lehetőséget megva­lósító tervünk van, amely járó bete­geket is ellátna, és az idegosztály és a reumatológia mozgásszervi bete­geit is kezelnék itt. A második ütem harmadik része a zsúfolt belgyó­gyászat helyzetének javítása úgy. hogy a másik belgyógyászatot is ide költöztetjük a gyermekosztály he­lyére. Az épület komfortfokozata azonban alacsony. Nincs betegizo- lálási lehetőség, kevés vizesblokk és mellékhelyiség van. Ezen csak úgy lehet javítani, ha ehhez az épü­lethez egy toldalék épületszárnyat építenek. Ott kisebb kórtermeket, több vizesblokkot lehetne kiala­kítani. Ennek a tervnek a része az is, hogy a mai kettes belgyógyászat helyére beköltözne Kocsordról a bőrgyógyászat, és akkor a kocsordi telephely teljes egészében átalakul­hatna ápolási otthonná. Az oldalt írta és a felvétele- ! két készítette: Dojcsák Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents