Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-01 / 51. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1995. március 1., szerda 5 Tiszabercel főutcáján villanyoszlopra erősítettek egy útirányt jelző, csúcsban végződő fekete táblácskát, melvre fehér festékkel ennyit írtak: ZSIDÓ TEMETŐ. A zsidó temetőt magas betonkerítés veszi körül. Nem vagyunk alacsonyak, de még lábujjhegyre állva sem tudtunk belesni a kerítés mögé. Ahogy a fekete vasajtónál nézdegéltünk, egy hajlott hátú, idős néni lépett ki a szomszédos ház kapuján. — Szeretnénk megnézni a temetőt, ha lehet — mondtuk. — Tessenek csak várni egy kicsit, mindjárt hozom a kulcsot — felelt, és már fordult is vissza. Kis idő múlva a kulcs olajozottan fordult a zárban, és mi beléptünk. Az első, amin megakadt a szemünk, az két őz volt. Épp legelészés közben zavartuk meg őket. Kíváncsian pislogtak felénk, majd hirtelen közelebb szaladtak hozzánk. Kezünk simogatni indult, de félúton megakadt — az őzek egy szempillantás alatt tovaszökelltek. — A fiam fogta őket a határban, amikor még kisebbek voltak — magyarázta a néni, akit, mint később kiderült, Vajóczki Sándornénak hívnak. Csak azután tudtunk figyelni a többi látnivalóra. A talajt alacsony, sárgás fű borította. Ember magasságú sírkövek magasodtak, néhány törötten a földön hevert. Rajtuk a laikus számára megfejthetetlen héber feliratok. — A fiam van megbízva a temető rendben tartásával, de ő most nincs itthon — mondta a néni. — Ilyenkor én őrzöm a kulcsot, ha véletlenül be akarna jönni valaki. Öreg vagyok én már, kaszálni is csak a lábammal tudok. — Miért kerítették he a temetőt? Talán rongálták a sírokat? — Nemigen bántotta ezt senki. Talán csak azért, mert a gyerekek itt játszottak. Emlékszem, gyermekkoromban én is sokat játszottam itt.-—Mikor volt itt az utolsó temetés? — Még a negyvenes években. Azóta senkit nem temettek ide. — A háború alatt innen is vittek el zsidókat? — Vittek bizony! Tizenegy családot! Először csak sárga csillagot kellett varrni Üzenetek a mellükre, aztán meg őrizték a családokat nyolc napig. — Kik őrizték? — Itteni leventék. — Bementek a családhoz a házba? — Nem, nem. Csak kinn álltak az utcán, úgy, hogy bentről senki nem jöhetett ki. Akkor még állt a zsidó templom, utána ott gyűjtötték össze, és onnan vitték el őket szekérrel. — Hány ember volt ebben a tizenegy családban? — Lehetett legalább hatvan ember. —A falusiak milyen kapcsolatban álltak a zsidókkal? — Nagyon jó viszonyban volt itt mindenki egymással. Akárkinek odaadták az ennivalót, vagy adtak árut, aztán akármit elfogadtak cserébe. Kacsát, libát, mikor mit. Soha nem volt miköztünk semmi összetűzés. Az akkori emberek nem voltak olyanok, mint a mostaniak. Én el vagyok csodálkozva, hogy ezek a népek így megváltoztak. Egymást megölni?! Hát akkor nem volt olyan, hogy haragudtunk volna egymásra. Hogy mi lett az emberekkel, nem tudom. Köztünk nem volt gyűlölet. — Mivel foglalkoztak a zsidók? — Volt köztük suszter, asztalos, a többinek meg mindnek boltja volt. De azok soha egy fillérrel nem csapták be az embert! Tisztességes, becsületes emberek voltak, ezt akárkinek merem mondani.-—Mikor vitték el őket? — Úgy 43-44 körül lehetett. — Volt olyan, aki visszatért közülük? — Néhányan visszajöttek 1960 táján, de csak azért, hogy lerombolják a templomukat. — Miért rombolták le a templomot? — Azért, hogy ne maradjon emlék arra a szörnyűségre, ami velük történt. Hiszen innen vitték el őket. Ki tudja, hol jártak azalatt! Olyan hirtelen lerombolták a templomot, hogy az csuda. A kertünkből egyik nap még láttam, másnap meg nem akartam hinni a szememnek, hogy nincs sehol. Borzasztó ez! Egy ember hogy bírt annyi erővel, hogy egy népet így tönkretegyen! V — Akkor már tudták, hogy hová viszik őket, vagy azt hitték, hogy csak munkára mennek? — Akkor már tudtuk, mert sokat jártunk az öreg suszterhez, és az már akkor mondta: „Halljátok, minket visznek a hajóba, de én nem megyek velük! Beletesznek egy papírhajóba a tengeren, és ott hagynak elsüllyedni. De én nem megyek közéjük. Én itt maradok. Itt halok meg.” Akkor még azt hitték, hogy így akarnak végezni velük, nem tudták, hogy a gáz lesz az ő hajójuk. A bácsi vagy nyolcvanéves lehetett, de nem maradt itt. Elvitték őt is szegényt. — Sokan járnak ide a temetőbe? — Á, nagyon kevesen. Szeptember tájékán szoktak jönni néhányan Amerikából. Azok tartatják fenn a temetőt. Nem hagyják a sírokat, a hozzátartozókat. Eljönnek onnan a világ másik végéről, és megnézik, hogy minden rendben van-e. Aztán csak álldogálnak itt, és nézik a köveket. A síremlékek némelyikén apró kavicsok hevernek. Fel sem tűnne, ha nem tudnánk, hogy a kis kövek üzenetek. A messze földről érkezett látogató tette azokat a sírkő tetejére. A jelentésük. Itt jártam, emlékezem. Soha nem felejtek. Holocaust. Hogy mit jelent ez a szó, csak az foghatja fel, aki megjárta valamelyik haláltábort. Vasas László Önkormányzati gondok Polgármesterek Tímáron A közelmúltban hírt adtunk a gávavencsellői mezőgazdasági hét eseményeiről, amelynek egyik szervezőjeként a tíz környező község által létrehozott Felső-dadai Térségi Társulás szerepelt. A tíz település — Ibrány, Búj, Paszab, Tiszabercel, Gávavencsellő, Balsa, Szabolcs, Tímár, Rakamaz, Tisza- nagyfalu — polgármesterei február 24-én ismét találkoztak a tímári polgármesteri hivatalban, a térség országgyűlési képviselőjének jelenlétében. Előbb Koltai Tamás ország- gyűlési képviselő adott átfogó tájékoztatást az önkormányzatok működésével kapcsolatosan, majd kötetlen beszélgetésre került sor. amelyen hamar kiderült, hogy a jelenlegi helyzet rózsásnak korántsem nevezhető. Ha más-más problémák fogalmazódtak is meg településenként, a polgármesterek mondandója egybecsengett abban, hogy az önkormányzatok igen kemény próbának vannak, s lesznek a jövőben kitéve. Koltai Tamás képvislő utalt arra, hogy míg korábban 1600 tanács volt, jelenleg 3200 önkormányzat működik. E „működést” alapvetően meghatározza az a tény, hogy a normatíva 1993-ig tapasztalható enyhe emelkedése az elmúlt évben megállt, míg 1995-ben tíz százalékkal eleve kevesebb pénz jut az önkormányzatok számára. Felmerült a polgármesterek „túlzottnak kikiáltott felelőssége” az ön- kormányzatok üres erszénye kapcsán. Többen is azt vélelmezték, hogy a település érdekében hozták meg döntéseiket. Enélkül máig sem lenne gáz,,telefon, szilárd útburkolat, iskola stb. Az infrastrukturális fejlesztést a kormányprogram szinte kötelezően sugallta: az a polgár- mester és testület érdemelne büntetést — mondták —, aki egyáltalán nem, vagy késve döntött ezek megvalósításáról. Éppen ezért nagyon nem tudnak egyetérteni Kara Pál helyettes államtitkár megnyilatkozásával, hiszen aligha célszerű az ön- kormányzati adósságot egy közönséges gazdasági bűncselekménnyel rokonítani, az önkormányzatokat ily módon a lakossággal szembeállítani. A személyes felelősségvállalástól természetesen nem zárkóznak és nem is zárkózhatnak el a polgármesterek, viszont az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések önkormányzatai jelenleg még.a mankó használatára vannak utalva. Ez az az év — fogalmazták meg a polgármesterek amikor szükséges lenne átalakítani az önkormányzatok normatív támogatásának rendszerét. Tisztában vannak vele — így a polgármesterek —, hogy „felülről” sok segítséget nemigen kaphatnak, a települési önkormányzatok működését a „gazdasági kényszer” fogja szabályozni. Most, amikor két kisközség szempontjából az egyesülés és a szétválás is rossz, e kényszer lesz a döntnök. — A települések újbóli összevonása nem szerepel a parlament előtt, valószínűleg nem is kerül sor rá, sokkal inkább az élet racionalizmusa hozza majd el a megoldást e problémára — fogalmazta meg Koltai Tamás országgyűlési képviselő. (lefler) Március elseje A polgári védelem napja — Negyedik alkalommal ünnepeljük a polgári védelem napját, március 1-jét — kezdte ünnepi beszédét Berényi Levente mk. pv. ezredes megyei polgári védelmi parancsnok a tegnapi állománygyűlésen, melyen részt vettek a szervezet nyugdíjasai és Kárpátalja polgári védelmi küldöttsége is. — Különösen jelentős most ez az ünnep, mivel idén 60 éves országunkban a polgári védelem, illetve elődje, a légoltalom. A parancsnok úr röviden felelevenítette a lakosság és az anyagi javak védelmére létrehozott szervezet főbb eseményeit, kiemelve: — A német mintára létrehozott légoltalom a második világháború idején becsülettel helytállt, áldozatos munkájuknak köszönhetően csökkentették a sorozatos légi támadásokat követő veszteségeket, károkat. A „légót” 1949-ben, szovjet mintára szervezték újjá, s a Belügyminisztérium alá rendelték. A szervezet nukleáris fegyverek hatásai ellen készült fel. A polgári védelem 1962-től a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozott 1990-ig, mikor is az akkori kormány ratifikálta a genfi kiegészítő jegyzöőkönyveket. A dokumentumok kimondták, hogy a polgári védelem humanitárius szervezet, így el kellett különíteni a fegyveres erőktől. Apv 1990 július 1- től ismételten a BM irányítása alatt áll. A polgári védelem a békeidőszak katasztrófái során éles helyzetekben is bizonyított - folytatta Berényi ezredes. A Szamos-Tisza-közi árvíznél 1970-ben majd ötvenezer kimenekített ember befogadását és ellátását oldottuk meg, több mint hétezer állati tetemet gyűjtöttünk össze és semmisítettünk meg, csaknem hatezer összedőlt ház romjait takarítottuk el. A nyolcvanas években a polgári védelem területén egyre inkább a katasztrófák kerültek előtérbe. Az ezekre történő elméleti felkészülések alatt történt, 1986-ban a csernobili atomerőműben a nukleáris katasztrófa. A polgári védelem operatív stábot állított fel, és az országban hétszáz mintavevő hely és hetven mérőállomás működött, szennyezett élelmiszer nem kerülhetett forgalomba. A tragikus eseménynek negatív tapasztalatai is voltak, szervezetünk nem rendelkezik a békekatasztrófákhoz szükséges műszerekkel, nem voltunk felkészülve ilyen jellegű feladatokra. A megyei polgári védelmi parancsnok a sajtótájékoztatón elmondta: — Az előző évben a jogszabályok értelmében csaknem tizenhatezer állampolgárt osztottunk be polgári védelmi szervezetekbe. Elsősorban a megye veszélyeztetettségi helyzetét — árvizek, veszélyes anyagok szállítása — figyelembe véve kevés csoportot készítettünk fel, de ezek az alegységek gyorsan mobilizálhatóak. Ez évi feladataink közé tartozik a polgármesterek, a kitelepítési-elhelyezési szolgálat — többször volt az utóbbi időben árvízveszély — és az elsősegélynyújtó alegységek felkészítése. Sajnos, anyagi lehetőségeink végessége miatt további oktatásokat nem tudunk eszközölni. A parancsnok újságírói kérdésekre a következőket válaszolta: — Ahhoz, hogy a megyében egy megfelelő szintű, és műszerekkel, eszközökkel jól ellátott polgári védelem működjön, több mint 60 millió forintra lenne szükségünk. Kárpátalja polgári védelmével jó a kapcsolatunk, egy rádió-tagállo- másunk üzemel náluk Ungváron. Időben megkapjuk tőlük a szükséges információkat. Románia határ menti polgári védelmi szerveivel a többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült kapcsolatot kiépíteni. Ma, a polgári védelem napja alkalmából a belügyminiszter a polgári védelem területén végzett munkájuk elismeréseként jutalmat ad át a kisvárdai 4. Számú Általános Iskola kilenc tanulójának, valamint Tóth András tanárnak, a nyíregyházi 21. Számú Általános Iskolából Szoboszlai Gusztáv tanárnak, továbbá Berényi Levente ezredesnek és Kelemen Csaba alezredesnek. KvZ aki a fájdalmunkat munkájával enyhíti! Gávavencsellőn a Tisza u. 58. szám alatt Felró Attila vállalkozóval beszélgettünk sírkőkészítési és műköves munkák vállalása ügyében. —Mikor indult a cége, milyen segítséget kapott és kitől? — Petró Attila vagyok, ezt a vállalkozást még kisiparosként 1983-ban kezdtem. Kőfaragó mesteri munkákat immár 12 éve végzek. Egyedül vágtam bele, de el kell ismernem. hogy nagyon sok családi segítséget kaptam, amit most utólag is külön megköszönök szüleimnek. — Szakmabeliek-e a szülei? — Azt nem mondhatom, hiszen édesapám a Rakamazi Takarékszövetkezet elnöke, édesanyám pedig hivatali dolgozó volt. De nemcsak tőlük kaptam segítséget, hanem a barátoktól, ismerősöktől is. Nagyon komoly, nehéz első öthat évünk volt. Sokszor előfordult, hogy édesapám és édesanyám keverte a betont, én öntöttem és csiszoltunk is együtt. Mindezt úgy csináltuk, hogy még műhelyem sem volt, minden munkát az udvaron végeztünk. Csak egy kis helyiségem volt, amit mi márványosnak nevezünk még most is, pedig egy darab márvány sincs benne. — Tehát, ahogy elmondta, szakmailag eléggé egyedül volt, mégis, mikor jutott el odáig, hogy elkelne egy kis külső segítség is? ■ — Egy-egy beugró — általában segédmunkás, betanított munkás — mindig volt, a szakmai munkát pedig én végeztem. 1992-től kft.-t alapítottam. Ennek fő oka az volt. hogy a külföldi márvány beszerzése ebben a gazdasági formában könnyebben történt, mint kisiparosként. Alapítottam egy céget, mely annyiban különbözik a kisiparosságtól, hogy a könyvelése, számvitele bonyolultabb. A bélyegzőm más, de a munkát ugyanúgy végzem. 1990-től már alkalmazottakat is foglalkoztattam. Télen egyébként szüneteltetem a munkát, ami 3-4 embert érint. Itt azért megjegyezném, hogy terveim között szerepel további 5-6 ember foglalkoztatása, ami remélem, enyhíti a súlyos munkanélküliséget Gávavencsellőn és környékén. Ezek a dolgozók az elkészült új fényezőműhelyben dolgoznának. — A felvételnél csak szakemberekre gondol? — Nem csak szakemberek, hanem betanított munkások is kellenek. Jelenleg is négy fiúcska tanulgat nálam, lesik a szakma fortélyait. A tervek szerint itt fognak nálam dolgozni. Fényezőgépeket fogok vásárolni, és ezek működtetéséhez szükségesek a jó szakemberek. — És itt az ideje, hogy a jelenbe lépjünk. Kik a megrendelők, a szükebb környezetet, vagy szélesebb vásárlói kört céloztak meg? — Nem csak a környékbelieknek dolgozom, hanem elég széles a területem. Fehérgyarmattól Nyíregyházáig vannak kuncsaftjaim, de eljutottunk már Miskolcig is. Elég sokat dolgozunk sírköveseknek, vagyis viszonteladóknak. — Tudnak olyan áron dolgozni, hogy a viszonteladónak megérje a cégétől vásárolni a síremlékeket? — Olyan kedvezménnyel — 5-10 ezer forintokról van szó — adok egy-egy sírkövet, ami arra késztette a viszonteladókat, hogy ne a Dunántúlra járjanak vásárolni, hanem tőlem rendeljenek. — Ennek az a kulcsa, hogy az alapanyagot olcsóbban szerzi be, és ezáltal a végtermék is kedvezőbb áron kerül értékesítésre? — Nekem mindig az volt az elvem, hogy kis haszonNvír-Márvánv Kft. — Gávavencsellő, Tisza u. SJL I Telefon: (42) 322-355/38 R.telefon: 06-60-355-190 L J kulccsal, szorzóval dolgozzam, becsülettel végezzem a munkámat, és lehetőleg mindig emelkedjen a minőségi és mennyiségi teljesítmény... Soha nem engedtem meg magamnak, hogy amiatt legyenek nyugtalan éjszakáim, hogy esetleg valaki szól a minőség miatt. — És a határidő betartása? — Erre mindig kínosan ügyelek, amit megbeszélt időre felvállalok az sokszor 2-3 héttel rövidebb idő alatt készül el. Ekkor szólok a kuncsaftnak, hogy szeretném hamarabb leszállítani a síremléket. Egy nagy teherautóval szállítjuk a helyszínre az árut. —Hogyan lehet a Nyír-Márvány Kft.-t személyesen vagy telefonon elérni. — Van két telefonszámunk, a postán keresztül vagyunk elérhetőek a (42) 322-355-ös telefonszámon a, 38-as melléket kell kérni, a másik szám pedig rádiótelefon 06-60-355- 190. Erre azért volt szükség, hogy minden alkalommal el tudjanak érni, akkor is, ha úton vagyok. A pontos cím: Gávavencsellő, Tisza u. 58. sz. — Hányféle betűtípust használnak? — Tavaly óta az országnak ezen a részén egyedülállóan számítógép tervezésű betűtípust is használunk, legközelebb Budapesten van ilyen. — Úgy tudom, hogy a szakmája nem műköves. — Az eredeti a szakmám kőfaragó és épületszobrász. Tehát a szobrász munkákat, a finomabb kőfaragásokat én végzem. Márványlépcsőket és -párkányokat is készítünk a sírköves munka mellett. — Végül kérem Petró Attila urat, hogy a tervekről, elképzelésekről beszéljen nekünk. — Bővítést tervezek, ősszel elkezdtem egy fényezőcsarnokot építeni, amelyben fényezőgépek és darabolószerszámok lesznek, 5-6 embernek télen-nyáron munkát szeretnék biztosítani, és csökkenteni a falu munkaerőgondjait. Azért tervezem a bővítést, mert a szegénység mellett az emberek a kegyeleti dolgokra minden körülmények között megteremtik az anyagi lehetőségeket. Még annyit hozzátennék az elmondottakhoz, hogyha síremléket készíttetnek, akkor márvány és ne műkő alapanyagban gondolkodjanak. így kicsivel drágább, de időtállóbb, mutatósabb, könnyebben kezelhető, mint a műkő. A márvány ápolására nálam különböző tisztítószerek kaphatóak. Célszerű ezeket használni, mert a márvány életkorát meg- hosszabítja, fényét megőrzi. Specializált feldolgozásokat vállaltunk, erre álltunk rá, márványra és gránátra szakosodtunk, ezeket főleg olasz kapcsolatainkon keresztül szerezzük be. Nálam nagyon sok külföldi termék kapható, ami a világban előfordul, azt én rövid idő alatt beszerzem, ha véletlenül nincs raktáron. — Köszönöm a beszélgetést Petró Attilának, aki a Nyír- Márvány Kft. ügyvezető tulajdonosa Gávavencsellőn.(X)
