Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-03 / 53. szám
__ 1 I LABDARÚGÁS UJ IVE LEI — 1 1995. március 3 péntek A megyei II. osztályból jelentjük Maródi csatársor Balkányban A balkányi futballcsapat ötödik lett a második csoportban s a tavaszi idényben minden esélye megvan arra, hogy az első nyolc között végezzen. A gárda kemény alapozáson vesz részt, hetente négyszer vannak edzések, melyeket hellyel-közzel elfogadhatóan látogatnak a játékosok. A keretből Vasas Attila Németországba ment dolgozni, így rá a tavaszi szezonban már nem számíthatnak a vezetők. Kovács László Biribe szerződött, míg másik két futballista, Pistár és Pankotai abbahagyta a játékot. A csapatot Kádár István irányítja, akinek vezetésével a balkányi legénység Szakoly, Téglás, Hajdúböszörmény és Kállósemjén ellen is összemérte erejét edzőmeccsen. A hátralévő időszakban március 12-én Nagykálló, március 15-én Téglás vagy Bököny ellen lépnek pályára előkészületi mérkőzésen. Nem kis gondot jelent, hogy az egész csatársor sérült. Dám, Batrin és Rágyima dőlt ki a sorból, de remélhetőleg március közepére felépülnek, és a bajnoki rajton, Nyírmihálydi ellen, már az együttes rendelkezésére állnak majd. Ami az anyagiakat illeti, pillanatnyilag még bizonytalan, hogy a polgármesteri hivatal milyen összeggel támogatja az egyesületet. A helyi vállalkozók kisebb pénzekkel segítik majd a társaságot. A március végi nyitányra az öltözőt akarják renoválni, hogy komfortosabb körülmények között fogadhassák a hozzájuk érkező vetélytársakat. Tóth Mihály Ideiglenes edző Ajakon Az első csoport kilencedik helyezettje, Ajak heti két edzéssel készül a tavaszi idényre. Az ifjúsági játékosokkal kibővített keretben nincs sérült, mindenki harcra kész. A szerdai és pénteki edzéseken munkahelyi és egyéb elfoglaltságok miatt a labdarúgók edzéslátogatása némi kívánnivalót hagy maga után. A csapat trénere, Czene Gábor két hónapon keresztül Székesfehérváron dolgozik, így egyelőre — ideiglenes jelleggel — Cséke Attila vezeti a tréningeket. A gárdában tavasszal is csak ajakiak fognak szerepelni. Ami a játékosállományban történt változásokat illeti, Záhonyból visszatért hozzájuk a kapus Kovács János, ezzel mindenképpen erősödnek, hiszen eddig középpályásuk, Kovács László állt a háló elé. Most ő újra a mezőnyben futballozik, ahol remélik, hasznára válik az együttesnek. Két emberük távozott, Paróda Fényesekére, Zubály Gyulaházára. Az ifiben játszó Kovács ikrek — az egyik kapus, a másik csatár — a felnőttek között rövidesen meghatározóak lehetnek, bár még csak tizenhat esztendősek. Sorozatban játsszák az edzőmérkőzéseket, legutóbb Gyulaházán diadalmaskodtak 2-1 arányban. A focisták hozzáállása kitűnő, az önkormányzat és a szponzorok pedig a megfelelő anyagi háttér megteremtésén fáradoznak. Az előzetes hírek szerint tavasszal, a szomszédos községekkel vívandó rangadókon, ameny- nyiben az együttes jól szerepela patronálok kisebb összegeket ajánlottak fel. A középmezőnyben szeretnének végezni a bajnokság végén. T. M. Peti, a vonalkapus Bizonyára sokan emlékeznek még a ’80-as évek végén az NB II-ben szereplő NYVSC labdarúgócsapatának kapuvédőjére, a jellegzetes Jimmy Hendrix-frizurájú Tóth Péterre. A Budapesten született harmincéves hálóőr már négy esztendeje, hogy elköszönt a nyíregyháziaktól és Hajdúnánásra távozott. Péter az idők múltával semmit sem változott, ugyanolyan jó kapus, mint volt. Külsőre mintha felszedett volna egy pár kilót, de ez teljesítményén nem érezhető. Az NB Il-es Hajdúnánás felkészülési programjának egyik állomása Nyíregyháza volt, ahol a megyei II. osztályú Kárpát-Hús Volán együttesével mérkőztek meg. A találkozó szünetében váltottam néhány szót az egykori szparis portással. — Mely csapatokban védtél ez idáig? — Tizenkét évesen kezdtem a labdarúgást a III. kerületi TTVE-ben, 1977-ben igazoltak le, majd 1983-ban bevonultam katonának, utána kerültem Nyíregyházára. A Nyírségben öt évet töltöttem, s ezt követően Hajdúnánásra jöttem, ahol most taposom negyedik évem. — Miért jöttél el Nyíregyházáról? — 1991 júliusában lejárt a szerződésem, és a vezetők nem kívánták meghosszabbítani. Nem haraggal váltunk el egymástól, szép emlékeim vannak az ott töltött esztendőkről. — Hajdúnánáson eltöltött éveid alatt milyen benyomásokat szereztél a csapatról, és hogyan érzed magad ebben a társaságban? — Nagyon meg vagyok elégedve a gárdával, egységes, összetartó kollektíva. Nagyszerű közösség jött össze, a játékosok mindenben segítik egymást a pályán és azon kívül is. A vezetőséggel is jól kijövök, semmi gondom nem volt még velük. — Kaptál már pályafutásod alatt potyagólt? — Ez, azt hiszem, minden kapus életében előfordul. Nekem is volt egy- kettő, ezek közül a legemlékezetesebb, már ha lehet ilyet mondani, még Nyíregyházán volt. Bajnoki meccsen egy harmincméteres szabadrúgásból kaptam. Rosszul állítottam fel a sorfalat, és mire észrevettem a labdát, a többiek már a kezdőkörhöz mentek. — Tudnál-e olyan mérkőzést mondani, amelyen parádéztál, s a csapatod pontot vagy pontokat köszönhetett neked? — Ez Nyíregyháza ellen történt. Hajdúnánási színekben védtem, és szinte minden bejött nekem azon a bajnokin. Kettő-egyre nyertünk, és létfontosságú pontokhoz juttattam a csapatot. — A jó kapusnak mik a tulajdonságai? — Ezt elég nehéz megfogalmazni. Az alapvető dolgok, hogy kitűnőek legyenek a reflexei, és ruganyosak. — Benned ezek az erények megvannak, vagy úgy érzed, hiányzott valami? — Az én koromban már a rutin dominál. A rugóim lassan elkopnak, mert a bokáim kezdenek kikészülni. A kifutásokat és a magas labdákat nem nagyon szeretem, bár az alkatom megvan hozzá, de én inkább vonalkapus vagyok. — Magasabb osztály felé nem kacsingatsz? — NB I-ből soha nem kerestek, és talán meglepő, amit mondok, de nem is vágyok rá. NB II-ben bárhol, bármikor szívesen, azonban egyelőre ez nem lehet beszédtéma, mivel Nánásra köt a szerződésem. — Vannak terveid? — Még négy évig szeretnék védeni. ez attól függ, hogy a lábaim mennyire fogják bírni. Azután kisvállalkozásba akarok kezdeni, és a sporttól sem kívánok elszakadni, kapusedzőként szándékozom a labdarúgás közelében maradni. Tóth Megyei I. osztály Ibrányban új szelek fújdogálnak 18.Ibrány 17 2 A megyei I. osztály utolsó helyezettje az őszi szezon után Ibrány. A szebb napokat megélt együttes tizenkét ponttal van leszakadva a bennmaradást jelentő tizenötödik helytől. A csapat mélyrepülésének okairól és a kiesés elkerülésének lehetőségeiről, esélyeiről kérdeztem a vezetőedzőt, Kegye Istvánt, akinek az új sportvezetőség továbbra is bizalmat szavazott. — Mivel magyarázza, hogy a gárda sereghajtóként várja a bajnokság tavaszi folytatását? — Sajnos nem volt több ebben a csapatban, sokan eligazoltak tőlünk, így kevesen maradtunk, mindössze négyen-öten jártak edzésekre. Sérülések, eltiltások miatt annyira megfogyatkoztunk, hogy vasárnaponként három-négy embert az ifjúságiak közül voltam kénytelen szerepeltetni azért, hogy ki tudjunk állni tizenegyen. Tulajdonképpen egy ifjúsági korú csapat játszott az ősszel, amely az ifiben helytállt volna, de a felnőttek futballtudására még nem értek meg. Kató István kiesése után — aki a második fordulóban hazai pályán, Biri ellen, olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy úgy néz ki, abba kell hagynia a sportpályafutását — még az egy szál rutinos futballistánk is kivált sorainkból, és ennek következtében a fiatalok még azt a kis tartást is elveszítették, amit ő adott nekik. A kudarcainkba „besegített” még, hogy egy új labdarúgó- pályán játszottuk hazai meccseinket, mely a réginél jobb talajú és nagyobb, ez pedig a srácoknak nem feküdt. — Úgy tűnik, Tóth Ernő—aki már az NB I-et is megjárta—idehozatala sem váltotta meg a világot. — Ernő átigazolásáról szólva, én nem értettem egyet ezzel a dologgal. Amikor Andirkó Sándort igazoltuk, őt előtte láttam játszani, rá igényt is tartottam. Meghálálta a bizalmat. Csenger ellen két gólt rúgott, sőt több alkalommal jól irányította középpályán az együttest. Tóth Ernőt sorozatban ültettem le a kis- padra, pedig nem voltak sokan. A Nagyhalásszal vívott szomszédrangadónkon betettem a kezdő tizenegybe, de akkora pofont kapott vele is a csapat, hogy mire lecseréltem, addigra elúszott a mérkőzés. Ezen 2 13 16-42 az összcsapáson kikaptunk kettő-egyre. Ernő a sérült Kató helyén szerepelt irányító középpályásként, de jóformán a labdával sem találkozott, észre sem lehetett venni, hogy a játéktéren van. Erőnlétileg a padlón volt, edzeni nem edzett, ennek ellenére kétszer betettem a kezdőbe, de egyik találkozón sem vált a többiek hasznára. — Kiket tudna megdicsérni a futballisták közül, akik a gárda gyenge produkciója ellenére húzóembereknek számítottak? — Azokat, akik maradéktalanul lejártak az edzésekre szeretném kiemelni, konkrétan Vatta, Bíró, Mikhádi, Szentesi és Nagy. Azonban öt emberből futballcsapatot nem lehet csinálni. A labdarúgást tizenegyen játsszák, ha egy-két meghatározó focista kiesik a gépezetből, akkor is szétesik a csapat, itt pedig nem egy-két emberről volt szó, hanem körülbelül hétről. Mikhádi, Bíró és Szentesi jó pár sárga lapot begyűjtötték, így volt, amikor kényszerpihenő miatt nem tudtam számításba venni őket. — Melyik találkozón valósította meg az együttes az elképzeléseit? — Három mérkőzést jegyeznék meg, az egyik Leveleken, a másik kettő idehaza volt: a Nyírlugossal és a Tiszaszalkával szembeni döntetlenünk. Ezeken a megmérettetéseken láttam ebben a fiatal csapatban olyan vonásokat, amire azt mondtam, hogy a tizenéves srácokat elengedni nem szabad, csak nekik még időre és türelemre van szükségük. Az utolsó fordulóban Tarpát kettő-egy arányban kétvállra fektettünk, s ezen a kilencven percen, ha a helyzeteinket kihasználjuk, gólokkal vertük volna a beregieket. — Az újoncok be fogják váltani a hozzájuk fűzött reményeket? — Hidegh Lajos nagyszerű labdarúgó. Rakamazon gólokat rúgott, ragyogó gólpasszai és kitűnő indításai voltak, tulajdonképpen itt is ezeket várom tőle. A Kató helyén támad űrt kellene betöltenie, most kisebb sérüléssel bajlódik, de remélem, a rajtra felépül. Herman Laci jó focista, az NB Ill-ban is, amikor rakamazi színekben szerepelt, stabil kezdő- embernek számított. A Tiszalökről szerződtetett Szakácshoz nagy reményeket fűzök, bár még nem illeszkedett be a csapatba, de szerintem az egyik legnagyobb erősségünk lesz, csakúgy, mint a Nagyhalászból visszatért Bárdi. Neki az a feladata, hogy gyorsaságát, robbanékonyságát kihasználva a széleken a védők mögé kerülve gólokat rúgatni a társakkal vagy éppen befejezni a támadásokat. A Debreceni Kinizsitől jött vissza hozzánk Korpái, aki, ameny- nyiben rendszeresen járna edzésekre, akár NB II-ben is megállná a helyét. Papp a Hardware-ben nem tudott gyökeret verni, fegyelmezetlennek tartották a megyeszékhelyen. Nálam tiszta lappal indul, ha erőnlétben utoléri önmagát, akkor kihagyhatatlan lesz, mivel jól fejel és ballal, jobbal egyaránt kiválóan lő, gólveszélyes támadó. Hermann Attila távozása óta nincs balhátvédünk, a Nagyhalászból leigazolt Szirákival ez a problémánk, remélem, mihamarabb megoldódik, a baj csak az, hogy eddig összesen két edzésen vett részt. Egy ügyes, magabiztos nagy jövő előtt álló kapusunk is van a leszerelő Piskóti személyében. Ide tartozónak érzem megemlíteni Szász Zsolti távozását, aki kedvenc embereim közé tartozott.-— Mit vár a tavasztól? — Az együttes még kovácsolódik, irtózatosan kemény munkát végeznek a fiúk, az edzőmeccseken kezd körvonalazódni a gárda arculata, stílusa. A fejemben már kialakult a kezdő tizenegy, de a tartalékok előtt is nyitva van az ajtó. Hazai környezetben nem szabad kikapnunk, és idegenben is pontokat kell gyűjtenünk. A lelkes ibrányi közönségünket arra kérem, álljanak kedvenceik mellé, és sportszerűen buzdítsák őket. A srácok nevében ígérem, a csapat nagyon fog küzdeni, hogy bennmaradjon. A sportügyintézőtől,Haluska Andrástól az egyesület anyagi helyzetéről érdeklődtem. — Az átigazolásokra jelentős összeget fordítottunk. Bárdiért és Szirákiért 180 ezer forintot, Hermann Laciért százezret, Pappért nyolcvanezret fizettünk. A létesítmények és a csapat fenntartására az ön- kormányzat kétmillió 900 ezer forintot áldoz, emellett a Murkiz Plusz Kft., Keviz 21 Kft., Tündik Ferenc, Kulcsár Ferenc, Márkus Ferenc és Bakosi Benjámin támogatja az Ibrányi VSE-t. Tóth Mihály A nyíregyházi Városi Stadion új széksorai (Fotó: Martyn) Hrubesch jött, Hrubesch ment Korántsem lehet azt állítani, hogy dinamikusan felfelé ível az egykoron pazar fejjátékáról ismert német labdarúgó, Horst Hrubesch edzői karrierje. Tavaly novemberben a japán profi ligába tartó Sigi Held helyén neki szavazott bizalmat a Dynamo Dresden klubvezetése az edzői kispadon, de az együttműködés nem tartott sokáig. A Bundesliga élvonalában az egykori keletnémet csapatokat egyedüliként képviselő drezdai gárda ugyanis nem egészen száz nap után megvált új szakvezetőjétől. Az indok: a Dynamo Dresden kritikán aluli szereplése a bajnokságban. Legutóbbi öt mérkőzésükből hármat elvesztettek, kettőt pedig döntetlennel zártak, és az esetleges kiesés is vészes közelségbe került. Horst Hrubesch tehát kénytelen volt menni, helyét asszisztense, Ralf Minge vette át. Cantona ismét pályán Szeptember 30-áig szóló eltiltása idején sem lesz tétlen Eric Cantona, az angol labdarúgó bajnok Manchester United csatára. A francia futballista ugyanis néhány napon belül visszatér klubjához, ahol - a kényszerszünet idején - az utánpótlás csapattal foglalkozik majd. Nagy vihart kavart Cantona azon megmozdulása, amikor egy bajnoki találkozón - közvetlenül kiállítása után - mérgében páros lábbal megrúgott egy felbőszült szurkolót. A „jutalom” egy szokatlanul hosszú eltiltás lett. Alex Ferguson, a „MU” edzője azonban elmondta: nagy szüksége van Cantonára, ezért nem szeretné, ha visszaesne formája. A heves vérmérsékletű csatár tehát továbbra is részt vesz az edzéseken, mintha mi sem történt volna.-Nagyon várjuk, hogy leteljen Eric büntetése. Tudom, hogy ő él-hal a futballért. Ha nem mérges, akkor rendkívül kedves és türelmes személy, főként a fiatalokkal - nyilatkozta Alex Ferguson. Bár egyes hírek szerint Cantonának már a héten edzésbe kellett volna állnia, trénere azonban a hét végére várja vissza Manchesterbe.
