Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-03 / 53. szám

__ 1 I LABDARÚGÁS UJ IVE LEI — 1 1995. március 3 péntek A megyei II. osztályból jelentjük Maródi csatársor Balkányban A balkányi futballcsapat ötödik lett a második csoportban s a tavaszi idényben minden esélye megvan arra, hogy az első nyolc között végezzen. A gárda kemény alapozáson vesz részt, hetente négyszer vannak edzé­sek, melyeket hellyel-közzel elfogad­hatóan látogatnak a játékosok. A keretből Vasas Attila Németor­szágba ment dolgozni, így rá a tava­szi szezonban már nem számíthatnak a vezetők. Kovács László Biribe szerződött, míg másik két futballista, Pistár és Pankotai abbahagyta a já­tékot. A csapatot Kádár István irányít­ja, akinek vezetésével a balkányi le­génység Szakoly, Téglás, Hajdúbö­szörmény és Kállósemjén ellen is összemérte erejét edzőmeccsen. A hátralévő időszakban március 12-én Nagykálló, március 15-én Téglás vagy Bököny ellen lépnek pályára előkészületi mérkőzésen. Nem kis gondot jelent, hogy az egész csatársor sérült. Dám, Batrin és Rágyima dőlt ki a sorból, de remél­hetőleg március közepére felépülnek, és a bajnoki rajton, Nyírmihálydi el­len, már az együttes rendelkezésére állnak majd. Ami az anyagiakat illeti, pillanat­nyilag még bizonytalan, hogy a pol­gármesteri hivatal milyen összeggel támogatja az egyesületet. A helyi vál­lalkozók kisebb pénzekkel segítik majd a társaságot. A március végi nyitányra az öltözőt akarják renovál­ni, hogy komfortosabb körülmények között fogadhassák a hozzájuk érkező vetélytársakat. Tóth Mihály Ideiglenes edző Ajakon Az első csoport kilencedik helye­zettje, Ajak heti két edzéssel készül a tavaszi idényre. Az ifjúsági játékosok­kal kibővített keretben nincs sérült, mindenki harcra kész. A szerdai és pénteki edzéseken munkahelyi és egyéb elfoglaltságok miatt a labda­rúgók edzéslátogatása némi kívánni­valót hagy maga után. A csapat trénere, Czene Gábor két hónapon keresztül Székesfehérváron dolgozik, így egyelőre — ideiglenes jelleggel — Cséke Attila vezeti a tréningeket. A gárdában tavasszal is csak ajakiak fognak szerepelni. Ami a játékosállományban történt változásokat illeti, Záhonyból vissza­tért hozzájuk a kapus Kovács János, ezzel mindenképpen erősödnek, hi­szen eddig középpályásuk, Kovács László állt a háló elé. Most ő újra a mezőnyben futballozik, ahol remélik, hasznára válik az együttesnek. Két emberük távozott, Paróda Fényes­ekére, Zubály Gyulaházára. Az ifi­ben játszó Kovács ikrek — az egyik kapus, a másik csatár — a felnőttek között rövidesen meghatározóak le­hetnek, bár még csak tizenhat eszten­dősek. Sorozatban játsszák az edzőmér­kőzéseket, legutóbb Gyulaházán dia­dalmaskodtak 2-1 arányban. A focis­ták hozzáállása kitűnő, az önkor­mányzat és a szponzorok pedig a megfelelő anyagi háttér megteremté­sén fáradoznak. Az előzetes hírek sze­rint tavasszal, a szomszédos közsé­gekkel vívandó rangadókon, ameny- nyiben az együttes jól szerepela pat­ronálok kisebb összegeket ajánlottak fel. A középmezőnyben szeretnének végezni a bajnokság végén. T. M. Peti, a vonalkapus Bizonyára sokan emlékeznek még a ’80-as évek végén az NB II-ben szereplő NYVSC labdarúgócsapatá­nak kapuvédőjére, a jellegzetes Jimmy Hendrix-frizurájú Tóth Péter­re. A Budapesten született harminc­éves hálóőr már négy esztendeje, hogy elköszönt a nyíregyháziaktól és Hajdúnánásra távozott. Péter az idők múltával semmit sem változott, ugyanolyan jó kapus, mint volt. Külsőre mintha felszedett volna egy pár kilót, de ez teljesítményén nem érezhető. Az NB Il-es Hajdúnánás felkészü­lési programjának egyik állomása Nyíregyháza volt, ahol a megyei II. osztályú Kárpát-Hús Volán együtte­sével mérkőztek meg. A találkozó szünetében váltottam néhány szót az egykori szparis portással. — Mely csapatokban védtél ez idá­ig? — Tizenkét évesen kezdtem a lab­darúgást a III. kerületi TTVE-ben, 1977-ben igazoltak le, majd 1983-ban bevonultam katonának, utána kerül­tem Nyíregyházára. A Nyírségben öt évet töltöttem, s ezt követően Hajdú­nánásra jöttem, ahol most taposom negyedik évem. — Miért jöttél el Nyíregyházáról? — 1991 júliusában lejárt a szer­ződésem, és a vezetők nem kívánták meghosszabbítani. Nem haraggal vál­tunk el egymástól, szép emlékeim vannak az ott töltött esztendőkről. — Hajdúnánáson eltöltött éveid alatt milyen benyomásokat szereztél a csapatról, és hogyan érzed magad ebben a társaságban? — Nagyon meg vagyok elégedve a gárdával, egységes, összetartó kollek­tíva. Nagyszerű közösség jött össze, a játékosok mindenben segítik egy­mást a pályán és azon kívül is. A vezetőséggel is jól kijövök, semmi gondom nem volt még velük. — Kaptál már pályafutásod alatt potyagólt? — Ez, azt hiszem, minden kapus életében előfordul. Nekem is volt egy- kettő, ezek közül a legemlékezete­sebb, már ha lehet ilyet mondani, még Nyíregyházán volt. Bajnoki meccsen egy harmincméteres szabadrúgásból kaptam. Rosszul állítottam fel a sorfalat, és mire észrevettem a lab­dát, a többiek már a kezdőkörhöz mentek. — Tudnál-e olyan mérkőzést mon­dani, amelyen parádéztál, s a csapa­tod pontot vagy pontokat köszönhe­tett neked? — Ez Nyíregyháza ellen történt. Hajdúnánási színekben védtem, és szinte minden bejött nekem azon a bajnokin. Kettő-egyre nyertünk, és létfontosságú pontokhoz juttattam a csapatot. — A jó kapusnak mik a tulajdonsá­gai? — Ezt elég nehéz megfogalmazni. Az alapvető dolgok, hogy kitűnőek legyenek a reflexei, és ruganyosak. — Benned ezek az erények megvan­nak, vagy úgy érzed, hiányzott vala­mi? — Az én koromban már a rutin dominál. A rugóim lassan elkopnak, mert a bokáim kezdenek kikészülni. A kifutásokat és a magas labdákat nem nagyon szeretem, bár az alkatom megvan hozzá, de én inkább vonal­kapus vagyok. — Magasabb osztály felé nem ka­csingatsz? — NB I-ből soha nem kerestek, és talán meglepő, amit mondok, de nem is vágyok rá. NB II-ben bárhol, bár­mikor szívesen, azonban egyelőre ez nem lehet beszédtéma, mivel Nánásra köt a szerződésem. — Vannak terveid? — Még négy évig szeretnék véde­ni. ez attól függ, hogy a lábaim mennyire fogják bírni. Azután kisvál­lalkozásba akarok kezdeni, és a sport­tól sem kívánok elszakadni, kapus­edzőként szándékozom a labdarúgás közelében maradni. Tóth Megyei I. osztály Ibrányban új szelek fújdogálnak 18.Ibrány 17 2 A megyei I. osztály utolsó helye­zettje az őszi szezon után Ibrány. A szebb napokat megélt együttes tizen­két ponttal van leszakadva a benn­maradást jelentő tizenötödik helytől. A csapat mélyrepülésének okairól és a kiesés elkerülésének lehető­ségeiről, esélyeiről kérdeztem a vezetőedzőt, Kegye Istvánt, akinek az új sportvezetőség továbbra is bi­zalmat szavazott. — Mivel magyarázza, hogy a gár­da sereghajtóként várja a bajnokság tavaszi folytatását? — Sajnos nem volt több ebben a csapatban, sokan eligazoltak tőlünk, így kevesen maradtunk, mindössze négyen-öten jártak edzésekre. Sérü­lések, eltiltások miatt annyira meg­fogyatkoztunk, hogy vasárnapon­ként három-négy embert az ifjúsá­giak közül voltam kénytelen szere­peltetni azért, hogy ki tudjunk állni tizenegyen. Tulajdonképpen egy if­júsági korú csapat játszott az ősszel, amely az ifiben helytállt volna, de a felnőttek futballtudására még nem értek meg. Kató István kiesése után — aki a második fordulóban hazai pályán, Biri ellen, olyan súlyos sé­rülést szenvedett, hogy úgy néz ki, abba kell hagynia a sportpályafutá­sát — még az egy szál rutinos fut­ballistánk is kivált sorainkból, és en­nek következtében a fiatalok még azt a kis tartást is elveszítették, amit ő adott nekik. A kudarcainkba „bese­gített” még, hogy egy új labdarúgó- pályán játszottuk hazai meccseinket, mely a réginél jobb talajú és na­gyobb, ez pedig a srácoknak nem feküdt. — Úgy tűnik, Tóth Ernő—aki már az NB I-et is megjárta—idehozatala sem váltotta meg a világot. — Ernő átigazolásáról szólva, én nem értettem egyet ezzel a dolog­gal. Amikor Andirkó Sándort igazol­tuk, őt előtte láttam játszani, rá igényt is tartottam. Meghálálta a bi­zalmat. Csenger ellen két gólt rúgott, sőt több alkalommal jól irányította középpályán az együttest. Tóth Ernőt sorozatban ültettem le a kis- padra, pedig nem voltak sokan. A Nagyhalásszal vívott szomszédran­gadónkon betettem a kezdő tizen­egybe, de akkora pofont kapott vele is a csapat, hogy mire lecseréltem, addigra elúszott a mérkőzés. Ezen 2 13 16-42 az összcsapáson kikaptunk kettő-egy­re. Ernő a sérült Kató helyén szere­pelt irányító középpályásként, de jó­formán a labdával sem találkozott, észre sem lehetett venni, hogy a já­téktéren van. Erőnlétileg a padlón volt, edzeni nem edzett, ennek elle­nére kétszer betettem a kezdőbe, de egyik találkozón sem vált a többiek hasznára. — Kiket tudna megdicsérni a fut­ballisták közül, akik a gárda gyenge produkciója ellenére húzóembereknek számítottak? — Azokat, akik maradéktalanul le­jártak az edzésekre szeretném kiemel­ni, konkrétan Vatta, Bíró, Mikhádi, Szentesi és Nagy. Azonban öt ember­ből futballcsapatot nem lehet csinál­ni. A labdarúgást tizenegyen játsszák, ha egy-két meghatározó focista kiesik a gépezetből, akkor is szétesik a csa­pat, itt pedig nem egy-két emberről volt szó, hanem körülbelül hétről. Mikhádi, Bíró és Szentesi jó pár sár­ga lapot begyűjtötték, így volt, ami­kor kényszerpihenő miatt nem tudtam számításba venni őket. — Melyik találkozón valósította meg az együttes az elképzeléseit? — Három mérkőzést jegyeznék meg, az egyik Leveleken, a másik kettő idehaza volt: a Nyírlugossal és a Tiszaszalkával szembeni döntetle­nünk. Ezeken a megmérettetéseken láttam ebben a fiatal csapatban olyan vonásokat, amire azt mondtam, hogy a tizenéves srácokat elengedni nem szabad, csak nekik még időre és türe­lemre van szükségük. Az utolsó for­dulóban Tarpát kettő-egy arányban kétvállra fektettünk, s ezen a kilenc­ven percen, ha a helyzeteinket kihasz­náljuk, gólokkal vertük volna a bere­gieket. — Az újoncok be fogják váltani a hozzájuk fűzött reményeket? — Hidegh Lajos nagyszerű labda­rúgó. Rakamazon gólokat rúgott, ra­gyogó gólpasszai és kitűnő indításai voltak, tulajdonképpen itt is ezeket várom tőle. A Kató helyén támad űrt kellene betöltenie, most kisebb sérü­léssel bajlódik, de remélem, a rajtra felépül. Herman Laci jó focista, az NB Ill-ban is, amikor rakamazi szí­nekben szerepelt, stabil kezdő- embernek számított. A Tiszalökről szerződtetett Szakácshoz nagy remé­nyeket fűzök, bár még nem illeszke­dett be a csapatba, de szerintem az egyik legnagyobb erősségünk lesz, csakúgy, mint a Nagyhalászból visszatért Bárdi. Neki az a feladata, hogy gyorsaságát, robbanékonyságát kihasználva a széleken a védők mögé kerülve gólokat rúgatni a tár­sakkal vagy éppen befejezni a táma­dásokat. A Debreceni Kinizsitől jött vissza hozzánk Korpái, aki, ameny- nyiben rendszeresen járna edzések­re, akár NB II-ben is megállná a he­lyét. Papp a Hardware-ben nem tu­dott gyökeret verni, fegyelmezetlen­nek tartották a megyeszékhelyen. Nálam tiszta lappal indul, ha erőn­létben utoléri önmagát, akkor ki­hagyhatatlan lesz, mivel jól fejel és ballal, jobbal egyaránt kiválóan lő, gólveszélyes támadó. Hermann At­tila távozása óta nincs balhátvédünk, a Nagyhalászból leigazolt Szirákival ez a problémánk, remélem, mihama­rabb megoldódik, a baj csak az, hogy eddig összesen két edzésen vett részt. Egy ügyes, magabiztos nagy jövő előtt álló kapusunk is van a leszerelő Piskóti személyében. Ide tartozónak érzem megemlíteni Szász Zsolti tá­vozását, aki kedvenc embereim közé tartozott.-— Mit vár a tavasztól? — Az együttes még kovácsolódik, irtózatosan kemény munkát végez­nek a fiúk, az edzőmeccseken kezd körvonalazódni a gárda arculata, stí­lusa. A fejemben már kialakult a kezdő tizenegy, de a tartalékok előtt is nyitva van az ajtó. Hazai környe­zetben nem szabad kikapnunk, és idegenben is pontokat kell gyűjte­nünk. A lelkes ibrányi közönségün­ket arra kérem, álljanak kedvenceik mellé, és sportszerűen buzdítsák őket. A srácok nevében ígérem, a csapat nagyon fog küzdeni, hogy bennmaradjon. A sportügyintézőtől,Haluska And­rástól az egyesület anyagi hely­zetéről érdeklődtem. — Az átigazolásokra jelentős összeget fordítottunk. Bárdiért és Szirákiért 180 ezer forintot, Her­mann Laciért százezret, Pappért nyolcvanezret fizettünk. A létesítmé­nyek és a csapat fenntartására az ön- kormányzat kétmillió 900 ezer fo­rintot áldoz, emellett a Murkiz Plusz Kft., Keviz 21 Kft., Tündik Ferenc, Kulcsár Ferenc, Márkus Ferenc és Bakosi Benjámin támogatja az Ibrányi VSE-t. Tóth Mihály A nyíregyházi Városi Stadion új széksorai (Fotó: Martyn) Hrubesch jött, Hrubesch ment Korántsem lehet azt állítani, hogy dinamikusan felfelé ível az egykoron pazar fejjátékáról ismert német labdarúgó, Horst Hrubesch edzői karrierje. Tavaly novemberben a japán profi ligába tartó Sigi Held helyén neki szavazott bizalmat a Dynamo Dresden klubvezetése az edzői kispadon, de az együttműködés nem tartott sokáig. A Bundesliga élvonalában az egykori keletnémet csapatokat egyedüli­ként képviselő drezdai gárda ugyanis nem egészen száz nap után megvált új szakvezetőjétől. Az indok: a Dynamo Dresden kritikán aluli szereplése a bajnokságban. Legutóbbi öt mérkőzésükből hármat elvesztettek, kettőt pedig döntetlennel zártak, és az esetleges kiesés is vészes közelségbe került. Horst Hrubesch tehát kénytelen volt menni, helyét asszisztense, Ralf Minge vette át. Cantona ismét pályán Szeptember 30-áig szóló eltiltása idején sem lesz tétlen Eric Cantona, az angol labdarúgó bajnok Man­chester United csatára. A francia fut­ballista ugyanis néhány napon belül visszatér klubjához, ahol - a kény­szerszünet idején - az utánpótlás csa­pattal foglalkozik majd. Nagy vihart kavart Cantona azon megmozdulása, amikor egy bajnoki találkozón - közvetlenül kiállítása után - mérgében páros lábbal megrú­gott egy felbőszült szurkolót. A „ju­talom” egy szokatlanul hosszú eltil­tás lett. Alex Ferguson, a „MU” edzője azonban elmondta: nagy szük­sége van Cantonára, ezért nem sze­retné, ha visszaesne formája. A he­ves vérmérsékletű csatár tehát tovább­ra is részt vesz az edzéseken, mintha mi sem történt volna.-Nagyon várjuk, hogy leteljen Eric büntetése. Tudom, hogy ő él-hal a fut­ballért. Ha nem mérges, akkor rend­kívül kedves és türelmes személy, főként a fiatalokkal - nyilatkozta Alex Ferguson. Bár egyes hírek sze­rint Cantonának már a héten edzésbe kellett volna állnia, trénere azonban a hét végére várja vissza Man­chesterbe.

Next

/
Thumbnails
Contents