Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-31 / 76. szám
UJ KELET MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1995. március 31., péntek 3 Az MSZOSZ program- csomagról tanácskozik Meglehetősen zsúfolt heti programja közepette kerestük meg Vaskó Mihályt, az MSZOSZ megyei képviseletének vezetőjét tegnap délelőtt a Szakszervezetek Házában .Először a március 22-i ügyvivői értekezletről kérdeztünk. Vaskó Mihály elmondta, hogy az értekezleten az MSZOSZ megyei képviseletének tagjai, meghívottak vettek részt, és — nem utolsósorban — dr. Kiss Gábor országgyűlési képviselő, a megyei MSZP-képviselőcsoport vezetője is jelen volt. A tanácskozás gyorsütemű összehívását a kormány március 12-i döntései indokolták. A kormány ezen lépése a korábbi megállapodások megsértését, az érdek- egyeztetés felrúgását jelentette, amely mind módszerében, mind tartalmában kifogásolható, s amely jogos felháborodást váltott ki a társadalom széles köreiben. (Éppen a tárgyalás idején zajlott az ország felsőoktatási intézményeiben tanulók, így a nyíregyházi főiskolások tüntetése, és petíciójuk átadása.) Minderre válaszként már ismeretes — teljes szövegében az Új Kelet március 21-i számában is megjelent — az MSZOSZ Szövetségi Tanácsa március 16-i közleménye, amely többek között kinyilvánította: „Amennyiben — megfelelő számításokkal és hatásvizsgálatokkal alátámasztottan — a bér- és szociális kérdésekben nem sikerül érdemi megállapodásra jutni, illetve az ágazati-szakmai, munkahelyi szakszervezetek fellépése nem jár eredménnyel, akkor az MSZOSZ kész a nyomásgyakorlás eszközeihez nyúlni”. A megbeszélésen kiemelten került szóba a megye helyzete, a lakosság nagy részének egyre kilátástalanabbá váló életkörülményei, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az egészségügy és a vasút gondjai, valamint ezek érdekében az MSZOSZ és az MSZP jövőbeni együttműködési lehetőségei, ha tetszik: sürgetően fontos közös feladatai. Vaskó Mihály a továbbiakban elmondta még, hogy az MSZOSZ-t jelenleg két dolog foglalkoztatja: a március 12-i kormánydöntés és a saját kongresszusukra történő felkészülés. A március 30-31 -i, a balatonfüredi oktatási központban tartandó értekezlet, konzultációs fórum témájaként is e két napirend szerepel: I. A kormány megszorító intézkedéseivel kapcsolatos MSZOSZ alternatív javaslatok. 2. Az MSZOSZ III. Kongresszusával összefüggő feladatok. E két napirendi pont adja a március 31-én délután, immár Budapesten összeülő Szövetségi Tanács programját is, amelyen a kialakítandó állásfoglalást minél előbb szeretnék a kormányhoz eljuttatni. A kongresszus megrendezésével kapcsolatosan véglegesnek mondható a május 5-6-i időpont. A kongresszusnak, az elmúlt időszak tevékenységének értékelése mellett számos — az MSZOSZ jövőjét meghatározó — alapvető kérdésben kell döntéseket hoznia: meg kell határoznia a szövetség elkövetkező években követendő érdekvédelmi stratégiáját, a munkavállalói érdekek védelme szempontjából legalapvetőbb célkitűzéseit. Meg kell teremteni a piacgazdaság körülményei között hatékony érdekvédelemre képes szakszervezeti szövetség szervezeti, működési feltételeit. Döntenie kell az MSZOSZ vezető testületéinek személyi összetételéről, döntési mechanizmusáról, meg kell választania a tisztségviselőket. (lefler) Kistérségi társulások Minden pályázatot megragadni! A Felső-dadai Térségi Fejlesztési Társulás a gávavencsellői polgármesteri hivatalban kapott helyet. A társulás tíz környékbeli települést — Ibrány, Búj, Paszab, Tiszabercel, Gávavencsellő, Balsa, Szabolcs, Tímár, Rakamaz, Tiszanagyfalu — fog össze. Szükségességéről, konkrét céljairól, feladatairól érdeklődtünk Márkus László titkártól, térségmenedzsertől. Márkus László elmondta, hogy az elmúlt évben részt vett Szolnokon egy, a hátrányos helyzetű települések sorsát elemző konferencián. Ott egyértelmű megfogalmazást nyert a közös érdekeken alapuló társulások létrehozásának szükségessége. A megyénkben ekkor már a gyakorlatban is működtek társulások. Kiteljesedésüket kellően segítette a területi PHARE-iroda aktív közreműködése, amely szerencsésen társult a megyei önkormányzat és a Primom Alapítvány törekvéseivel is. Rövid időn belül a megyében 14 térségi fejlesztési társulás kezdte meg működését, igaz. nem minden indulási nehézség nélkül. Némelyik eleve konkrét célok érdekében, tervezetten jött létre, míg ennek az ellenkezője is tapasztalható volt. Véleménye szerint a rendszerváltást követően egységes területfejlesztési politikáról nem lehetett beszélni, sőt az kettészakadt állami és önkormányzati területfejlesztésre. A két szféra közötti koordináció megvalósulására csak később kerülhetett sor: a Regionális Fejlesztési Tanács és a Regionális Fejlesztési Ügynökség létrehozásával. Tevékenységüket hasznosnak ítéli meg Márkus úr, a PHARE-források igazságos elosztásával -— a megyei prioritásokat szem előtt tartva —juttatjuk kedvező pozícióba a pályázókat. különböző fejlesztési elképzeléseik megvalósításához. A kistérségi társulásoknak konkrét fejlesztési célokat, programokat kell menedzselniük, de azok nem szűkülhetnek le csupán az infrastrukturális fejlesztésekre. A születendő területfejlesztési törvénynek sok mindent a helyére kell igazítani, megfelelő szabályozottságot kell kapniuk a kistérségi társulásoknak is, a fűnkció, a típus, a szervezeti és működési szabályzat, valamint a finanszírozás terén egyaránt. A Felső-dadai Térségi Éejlesztési Társulás az elsők között alakult a megyében — 1993-ban —, a területfejlesztés mellett a vállalkozásfejlesztést tűzve ki célul. Az elmúlt évben elkészítették a térség komplex fejlesztési tervét a Primom Lanchashire Tanácsadó Kft. együttműködésével, melynek költségét az OFA-pályázat megnyerésével teremtették elő. Ennek révén megkezdődhetett a térség polgármestereivel közösen kialakított fejlesztési program megvalósítása. Pályáztak és nyertek a PHARE III. térségi együttműködésén alapuló pályázaton, ennek segítségével létrejöhetett a fejlesztési iroda, a Primom által biztosított technika kiegészítésével, ugyanakkor elindíthatták két project megvalósítását. Az egyik a térségben építendő burgonyafeldolgozó üzem megvalósíthatósági tanulmányterve, míg a másik egy burgonyatermelői és - értékesítési szövetkezés előkészítése. A megvalósítási tanulmány március 31-ig teljes mértékben elkészül. A tervek szerint jövő év augusztusában a próbaüzemnek meg kell történnie. A Balsán létesítendő üzem burgonyaszirmot fog előállítani, közvetlenül 37 embernek teremtve munkalehetőséget, de közvetve mintegy kétszáz vállalkozót érint majd a térségben. A termék egy részét a hazai piacon kívánják értékesíteni, míg nagyobb részben külföldre szánják a legmodernebb (holland) technológiával gyártandó majdani csemegét. Az üzem rt.-ként fog működni. Ehhez kapcsolódik egy termelői szövetkezés létrehozása, amely elsődleges alapanyag-beszállító lesz. A szövetkezés lehetővé teszi és vállalja, hogy a termelők számára a vetőgumó, a műtrágya, a növényvédő, illetve gyomirtó szerek, a göngyölegek beszerzését lebonyolítja, valamint a megtermelt burgonya értékesítésében ármeghatározó szerepet fog betölteni. A PHARE III. második szakaszára is beadták pályázatukat, melynek segítségével megvalósíthatóvá válik a burgonyafeldolgozó projectjének végleges beruházási előkészítése, létrehozhatják a termelői és értékesítői szövetkezést, és kidolgozhatnak egy komplex kistérségi idegenforgalmi programot. Ez utóbbit indokolja a térség kedvező földrajzi fekvése; a Tisza e településeket mintegy gyöngyszerű- en fűzi fel, s ezek többsége komoly történelmi múltra tekint vissza. A beszélgetés végén egyértelművé vált: Minden pályázatot meg kell ragadni, s még az. hogy társulásokba tö- mörülve lényegesen kedvezőbb helyzetből indul a település, mint kü- lön-külön, csak a maga szándéka szerint. A Felső-dadai Térségi Fejlesztési Társulás erre példaként szolgál. Ott- jártunkkor a tíz polgármester, (s még néhány vállalkozó) ismét együtt volt: közös, személyiségfejlesztő tréningen vettek részt, amely különösen a döntéshozásban nyújt majdan segítséget nekik. Szükségük lesz rá... Lefler György Mátészalka — az iparváros Az ISG kanyargós útja az MSG-ig Mátészalkán a „szocialista iparosítás” jegyében számos ipari létesítmény nőtt ki földből a felszabadulást követő évtizedekben. Ezeknek jó része csődöt jelentett, csődhelyzetbe került, de ha ezt elkerülte is, biztosan átalakult a rendszerváltás után. Az Új Kelet egy cikksorozattal végigtekint a még- már talpon lévő cégek múltján, jelenén, és lehetőséget próbálunk adni egy pillantásra a jövő felé nyíló ablak homályos üvegén át. Kezdetként a hajdani Ipari Szerelvény és Gépgyár (ISG) utódjánál, a Mátészalkai Szerelvény és Gépgyárban (MSG) jártunk. Az ISG-nek is volt elődje, mégpedig az Állami Gazdaságok Motorjavító Műhelye néven szereplő, a Mátészalkai Állami Gazdaság üzemrészét képező egység. Ekkor még mező- gazdasági gépek javítását, karbantartását végezték itt, később az Ipari Szerelvény és Gépgyár budapesti gyárához kapcsolták, és kettes számú gyáregységként működött 200 fővel. Három évvel később, 1970-ben új csarnokkal bővült az üzem, de nőtt a termékek skálája is, mégpedig kon- denzedények. kúpforgós vascsapok és dízelmotorok gyártásával. Később határozat született a gyár fejlesztésére. 1975-re 100 milliós termelési érték mellett 500 fő foglalkoztatását tervezték. 1973-ban a dízelmotorok helyett ammóniaszelepek, ’75- ben pedig acélszelepek kerültek fel a terméklistára. Agyáregység 1976-ban megkapta a gyár címet. 1983-as adat szerint az ISG termelési értéke 297 millió forint volt, évente 8-10 millió forint tőkés exportot állított elő, mindezt 650 dolgozóval, akiknek jó része bejáró munkás. Őket a gyár saját autóbuszaival szállította háztól házig. Az elmúlt tíz év folyamán aztán minden megváltozott. 1992-ben a gyár csődhelyzetbe került, és háromszor is meghirdették eladásra. Nem jelentkezett vevő, végül egy, a vállalat 34 dolgozójából álló kft., a Provent Holding vette meg az üzemet, pontosabban ez a többségi tulajdonos. Az ISG felirat eltűnt, helyette.az MSG került a bejárat fölé. A kapu mellett egy hatalmas narancssárga tolózár reklámozza a céget. A vál- tozásokról , tervekről és reményekről Farkas Sándor igazgatóval beszélgettünk. — Ipari csővezetéki szerelvények gyártása lett a kizárólagos profilja a cégnek, és ez az a mai napig. A rendszerváltás során lehetőséget kaptak a cégek —-— kollektívái, ha kétharmados többséggel kinyilvánítják az akaratukat, hogy önállóan akarnak gazdálkodni, akkor különválhatnak a központtól és önálló állami vállalattá válhatnak. Ez volt 1991-ben. Ennek során váltunk MSG- vé, majd a vállalatok gazdasági társasággá való kötelező átalakulása során MSG Kft.-vé ’92 május 1-től, és jött a privatizáció. Az önállósodáskor 450 fő volt a létszám, ez fokozatosan épült le. Akkor három műszakban dolgoztak, ma egyben. A régi gárdából 150 ember maradt meg, és még tíz főt szerződéssel visszavettünk. — További felvételek várhatóak? — Ezt a meglévő létszámot a beszűkült paic el tudja tartani, de úgy istenigazából piacbővüléssel nem tudunk számolni azóta sem. A kitörési pontot az export jelentené, de az tavaly gyakorlatilag nem volt. Próbálkozásaink voltak, de Nyugat telített. Keleten pedig a fizetőképességgel van gond. —Az épületek állaga sem a legjobb így ránézésre. — Bírniuk kell még vagy öt évig, mivel jelentős adósságállománnyal önállósodott annak idején a cég, nagy teher volt a nagy méretű létszámleépítés is, annak a végkielégítés-vonzatá- val együtt. A privatizáció ’93 szeptemberében történt meg. Most lényegében 95 dolgozó tulajdonos, különböző arányokban. Tulajdonképpen a munkahelyünket vásároltuk meg ezzel. —Hasznot termelnek? — A cég hasznot termel, de azt az öröklött adósságok törlesztésére kell fordítani. — Gyakorlatilag fejlesztésre nincs lehetőség? — Ez szó szerint így nem igaz, mert tavaly is vettünk közel hárommillió forint értékben korszerűbb termelőeszközöket. De ettől sokkal nagyobb fejlesztésre lenne szükség az épületekben és a gépi berendezésekben. — Az udvar egyik sárkában fűvel benőtt rámpát láttam, ami hajdan gépkocsik javításához kellett. Ma már nem használják? — A saját gépjárműpark javítása, karbantartása folyt itt, de ma már nem tartunk erre külön létszámot. Jelentős mértékben csökkent a gépjárműpark is. Koráb;. ban saját munkásszállítás sjal is foglalkoztunk, két autóbuszt üzemeitet- tiink, most már egy IFA-nk van, és két kis furgon a saját alapanyag és készáru szállítására. Ez minden. — Lesznek fejlesztések? — Ebben az évben semmit nem tudunk tervezni, mert az adósságszolgálatunk most a legnagyobb, eléri a tervezett árbevétel tíz százalékát. Körülbelül ennyi lesz a nyereség. — Mikor telik le az adósság? — Ha a jelenlegi ütemezés szerint tudunk fizetni, akkor ’97 végéig. Utána lehet esetleg javítani a bérezésen is. —A gyár területén található épületek kihasználtak? — Nem teljes mértékben. —Arra gondoltak már esetleg, hogy kiadjanak bérbe ezek közül más cégeknek, vállalkozóknak? — Tulajdonképpen egy ezer négyzetméteres üzemcsarnokunk van üresen, ami annyiban nincs kihasználva, hogy külön pénzt nem termel, de raktározás céljára hasznosítjuk. El tudnám képzelni egy sokkal célszerűbb hasznosítási lehetőségét is, de ahhoz pénz kellene. Foglalkozhatnánk itt precíziós öntéssel, mivel az öntvényeinket jelenleg az ország különböző részeiről vásároljuk meg. A raktárra is szükség van, mivel termelő vállalatból termelő- raktározó vállalattá alakultunk át. —-A reklám? — Mindenféle olyan reklámlehetőséget "kihasználunk, ami .az"értékesítés szempontjából előnyös lehet. Vannak a volt BNV területén rendezett szakkiállítások. Ezeken min den évben részt veszünk, szakmai lapokban hirdetünk, potenciális felhasználókat bombáz unk katalógusainkkal, stb. — Ugye ez tipikusan férfiszakma? — Mondhatjuk, mivel itt összesen 20 nő dolgozik, és valamennyien az adminisztrációban. — Amikor az elbocsátások voltak, nyilván igyekeztek a legjobbakat megtartani. De mi lesz az utánpótlással? — Egyelőre nincs utánpótlással kapcsolatos elképzelésünk. Tanulók itt már nagyon régen nincsenek, a dolgozók átlagos életkora most 40-50 év között lehet. Tanulóképzést hosszú távon sem tervezünk, az ipariból, illetve a gépészeti szakközépből kerülnek ki olyan emberek, akikkel talán tudjuk majd pótolni a hiányt. Hát ez van jelenleg, de úgy gondolom, hogy ez a 160 fő, aki most fizetést kap, biztonságban dolgozhat ebben az évben, hacsak valami katasztrófa nem történik a gazdaságban. Szöveg és kép: Dojcsák Tibor
