Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-03 / 53. szám

1995. március 3., péntek KÖZELKÉP Bessenyei tér. A Bessenyei György Kollégium után kö­vetkező lakóházak közös udva­rán húzódott egykor a várost övező városárok egy szakasza. A szintkülönbség még ma is jól kivehető. A methodista egyház után a Bethlen Gábor utca sar­kára a színészház épült. Szem­ben, a tér másik sarkán műkö­dött a múlt század végén a Pa­csirta vendéglő. 1956-ig tűzol­tólaktanya, majd városi rendőr­őrs volt, ma a BM garázsa. A park ezen északi részén érze­lemmel telített, életnagyságú bronzszobor áll. Váci Mihályt ábrázolja: a körünkben álló költőt, amint kitárt karokkal éppen keblére akarja vonni embertásairt. A színház felőli oldalon a színművészet múzsá­ja, Thália szobra áll. A tér leg­szebb épülete a Móricz Zsig- mond Színház. Homlokzati fa­lán az alapítás 75. évforduló­jának emléktáblája, Móricz Zsigmond portréjával díszítve. A homlokzat közepét Shakes­peare, Szigeti Józseféi Moliere stukkó-relefje díszíti. E heti kérdésünk: Mikor ké­szült és kinek az alkotása a képen látható szobor? Múlt heti megfejtésünk: A Kálvin téri krómplasztika 1982-ben készült, és Halász György illetve Marosits István munkája. A jó megfejtést beküldők közül Kozák Katalin nevét sorsoltuk ki. Több lábon állni Fagyasztóláda vagy hűtéstechnika? Klíma- és hűtéstechnikai ki­vitelezéssel és szervizeléssel csak a Klíma Vent Kft. foglal­kozik az egész Tiszán inneni területen. A céget négyen ala­pították egyenlő arányú befek­tetéssel (s mindannyian a vál­lalkozásért dolgoznak). Szék­helyük több mint két évig az Inkubátorház volt. Mostanra erősödtek meg annyira, hogy önállóan tudnak végezni min­den munkát, új helyre költöz­tek, s átadták helyüket egy másik kezdő vállalkozásnak. — Kifejezetten jó emlékek jutnak eszembe, ha az inkubá­torházi munkára és az ott el­töltött időszakra gondolok — mondja Pásztor István, a kft. vezetője. — Biztos, hogy ke­vésbé lennénk sikeresek, ha 1993 márciusában nem kerü­lünk be. Amióta átköltöztünk, keveset alszom nyugodtan. Megszűntek a kedvező feltéte­lek és árak, most a Luther Ház­ban duplaannyi területünk van, de az ötszörösét fizetjük a ko­rábbi bérleti díjnak. Mindent magunknak kell elrendezni, a javítást, a felújítást, a karban­tartást. Ott minden szolgálta­tást igénybe vehettünk, írógé­pet, telefont, fénymásolót és egyéb technikai eszközöket. Természetesen mindezért fi­zettünk. de nem mindegy, hogy egyetlen dologért négyfelé kell szaladgálni vagy megtalálunk mindent a közelben. Megszűnt és hiányzik a vállalkozásbarát légkör is, kemény pénzeket adunk biztosításért, az ablakon még védőfólia is van’, ennek ellenére két hete baltával be­törték, s minden mozdítható tárgyat elvittek. —- A sok hosszúság mellett azonban biztosan van örömük is, hiszen önként választott te­vékenységet végeznek... — Én úgy gondoltam, hogy amit az ember szeret csinálni, abból meg is lehet élni. Ezt a szakmát tanultuk, ehhez értünk és ezt kedveljük. Csakhogy a klíma-és hűtéstechnika gye­rekcipőben jár még Magyaror­szágon, a megyében pedig óri­ási lemaradás van anyagiak­ban, szemléletben. Nehezen fogadják el azt a technikát, amit ma már nehezen lehet nélkülözni. Sokan azt sem tud­ják, hogy mi fán terem. Olyan, mint húsz évvel ezelőtt az au­tomata mosógép vagy a színes televízió volt. Egy példa erre, hogy évekkel ezelőtt készítet­ték el a Bujtosi Szabadidő Csarnok hűtés- és klímaberen­dezését, természetesen több millióért. Évek teltek el és kép­telenek voltak bekapcsolni, üzemeltetni. Már-már elköny­velték, hogy rossz az egész rendszer, mikor megnéztük, s két-három millió forint ráfor­dítással rendbehoztuk. Sokan nem hiszik el, hogy jót aka­runk, megijednek az áraktól. Gyakran megkeresnek azzal, hogy vállaljuk el egy csarnok hűtéstechnikai berendezését. Úgy gondolják, hogy elég lesz erre, mondjuk, ötvenezer fo­rint, mert az otthoni fagyasz­tóláda is annyiba került... Ne­hézséget okoz számunkra az is, hogy alig van olyan alkatré­szünk, amit az országban gyár­tanak. Továbbá, hogy egy-két milliós hiteleket nem, vagy alig lehet felvenni, viszont százmilliós kölcsönökhöz vi­szonylag könnyebb hozzájutni. A felvállalt és megtervezett munkát nekünk kell finanszí­rozni, így a korábban megszer­zett nyereséget a következő beruházásra kell fordítani. Megpróbálunk több lábon áll­ni, kereskedelemmel, épület- gépészeti tervezéssel, híradás- technikával is foglalkozunk. Kevés ráfordítással ugyan, ahogy időnk engedi, a lényeg, hogy pénzt hozzon a konyhá­ra. A problémák ellenére sem vállalunk olyan munkát, amely szakmailag homályos, tisztá­zatlan, de nagy profitot ígér. A későbbiekben ez úgyis csak gondokat szülne. —Mit tesznek népszerűségük növeléséért? — Fel kell vállalnunk, hogy a homályt fellebbentjük erről a területről, legalábbis a köz­tudatban. Megalapítottuk a Hűtés- és Klímatechnikai Vállalkozások Szövetségét, amelynek titkára vagyok, a Klíma Vent Kft. pe­dig alapító tagja. Ez egy szak­mai érdekvédelmi szervezet, hiszen még szakmunkásképzé­sünk sincs. Kézbe kellett ven­ni a dolgokat, továbbképzése­ket, tanfolyamokat szervezünk, a vállalkozásban is csak így tudunk előrejutni. Kozma Ibolya Árusítás a Vöröskeresztnél A Magyar Vöröskereszt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezete hagyo­mányaihoz híven szociális árusítást szervez a „Vöröske­reszt a bajban lévőkért” prog­ramok pénzügyi fedezetének megteremtésére. A vásár 1995. március 8-án és 9-én 9 órától 10 óráig, valamint március 10- én 9-től 13 óráig tart. A Betlhen Gábor út 61./a szám alatti szociális boltban jó minőségű új és használt ru­haneműt, vegyi árut és egyéb apró cikkeket találhatnak a vásárlók.-fij­Az átvilágított kárház Megtörtént a Jósa András Megyei Kórház átvilágítása. Felfedték az erényeket, fel­tárták az esetleges hibákat, s előremutató stratégiát dol­goztak ki. Az átvilágítás mi­lyen feladat elé állítja a kór­ház vezetését? — erről is kér­deztük a kórház első számú vezetőjét, dr. Séra Gyula or­vos igazgatót. Az átvilágítás egyértelmű­en azért történt, hogy a kór­ház működése a finanszíro­záshoz illesztett módon sta­bil legyen, és el tudja látni azokat a feladatokat, amelye­ket korábban is felvállalt. — Milyen konkrét intézke­déseket fog ön hozni az el­következendő időkben, ame­lyek kapcsolódnak az átvilá­gítás tényfeltárásaihoz? — Legelőször körülbelül egy féléves időszakban meg kell határozni minden orvosi szakterületen belül a króni­kus ágyak számát és arányát, valamint a járóbeteg- és fekvőbeteg-ellátás arányát. Másodszor, nagyon fontos, hogy egy olyan struktúrát fi­nanszírozzunk, amely által hozott teljesítmények talpon tudják tartani az intézetet. Az intézkedések alapvető célja az lenne, hogy nagyobb ará­nyokat kapjon a krónikusbe - teg-ellátás. Minden orvosi szakterület pontosan kell hogy tudja, a saját területén mennyi krónikus ágyra van szüksége. Ezzel elkerülhet­jük azokat a veszteségeket, amelyek az aktív ágyakon történő betegellátás során ta­pasztalhatóak voltak. A járó­beteg-ellátás felfejlesztése nélkülözhetetlen, hiszen ez nemcsak takarékos, de a be­teg számára is kedvező meg­oldás. — Elterjedt, hogy elkerül­hetetlen egyes osztályok rész­leges leépítése is. Mennyire kell ezektől a lépésektől tar­tania akár a betegeknek, akár az orvosoknak és egészség- ügyi szakdolgozóknak? — Mindenkit megnyugtat­hatok. ilyen jellegű radikális ágyszámcsökkentéstől senki­nek nem kell tartania, hiszen minden csak tervszerűen és tervezetten haladhat. Fontos kijelenteni, hogy a belgyó­gyászati, daganatos és tüdő- betegségek szakterületein ez a megye sokkal rosszabb helyzetben van, mint az or­szág bármely más megyéje. Ha megnézzük a százezer la­kosra jutó belgyógyászati ágyak számát, amely egy na­gyon fontos mutatószám, ak­kor máris elmondhatjuk, ezen a területen az országos átlag alatt van a megyei kórház. Nem áll fent pazarlás, sőt, az országos átlag feletti teljesít­ményt végez a kórház. El­képzelhető az ágyszámcsök- kentés viszont megyei szin­ten. Radikális ágyszámcsök- kentés-leépítés azokon a szakterületeken, amelyek a megye fő halálozási statisz­tikáját vezetik, nem várható. — Mi a helyzet a kisebb szakmák kisebb osztályain, hiszen ezen szakterületek el­látása fontos része a kulturált betegellátásnak. — Ezeken az osztályokon tanulmányozni kell az osz­tály hatékonyságát, feladata­it, forgalomnövelési lehe­tőségeit, és csak ezek birtoká­ban lehet dönteni bizonyos szintű le-építésekről. Ezen osztályok szakfeladatai is pon­tosan elhelyezettek kórhá­zunkban, elmondhatom, feles­legesen működő osztály egyál­talán nincs. Olyan osztály vi­szont van, ahol van tennivaló, de ezek főleg finanszírozási és belső harmonizálási gondokat vetnek föl, nem pedig megkér­dőjelezik az osztályok műkö­désének szükségességét. Az egészségügyre jutó pénzösz- szeg véges, tehát az erre a megyére jutó pénzösszeg nagysága nem fog változni ebben az évben sem. Ennél­fogva elengedhetetlen, hogy a megyei önkormányzattal kö­zösen a megyei kórház érje el azt az összehangoló szerepet, hogy a megyére szóló kórház- ügyi-egészségügyi koncepció legyen kidolgozva. —Most már biztosra vehető, hogy több nagy hírű osz­tályvezető főorvost nyugdíjaz­nak. Az is köztudott, hogy a kórházban dolgozó orvosok szakmai nívója, színvonala el­éri az országos elvárásokat. Ennek kapcsán, amennyiben ezen főorvosok helyére az osz­tályokról kerülnek ki az utó­dok, talán megoldódik az úgy­mond túlduzzasztott orvosi lét­szám kérdése, és ekkor várha­tóan nem lesznek elbocsátá­sok. Vagy mégsem? — Az aktív nyugdíjpolitika nélkülözhetetlen. A törvény­ben meghatározott módon ke-, rülnek az osztályvezetők nyugdíjazásra. Az új osz­tályvezető főorvosok kezében fog végigfutni az egész új kon­cepció és programterv. Ahol az utánpótlás kinevelése adott, ott nyilvánvaló, hogy házon belül fog megoldódni az utód­lás kérdése, de természetesen pályázatok útján a legráter­mettebb orvosok kerülnek majd kinevezésre. Az átvilá­gítás részletes adatai még nem körvonalaztak semmiféle nyugtalanító tényt, ami szerint el kell bocsátani orvosokat. Vannak hiányszakmák is, mint például a tüdőgyógyászat, pa­tológia, diagnosztikai szak­mák és pszichiátria, amelyek még orvosokat is tudnának al­kalmazni. És hogy hol van túl­kínálat orvosokból, az most még nem látható, hiszen min­den szakmán belül az osztály pontos feladatának tisztázása, a teljesítmény és az ahhoz ren­delt létszám meghatározása a feladatunk, majd ennek tükré­ben lesz eldönthető, hogy mi­lyen területeken van szabad ember. A nővéreket nemhogy az el­bocsátás réme nem fenyegeti, de a nővérigazgató még lét­számbővítésen is gondolkodik. Elmondta, hogy világosan ki­derült: az országos létszámhoz viszonyítva lényegesen ala­csonyabb a szakdolgozók szá­ma, mint bármely más kórház­ban. — Ebből nem lehet elbocsá­tani. Viszont ha ágyszám- leépítés is lesz, akkor átkép­zés után azokra a szakterüle­tekre lesznek szakdolgozóink átcsoportosítva, ahol rájuk égetően szükség van. Konkré­tan: a sebészeti és intenzív osz­tály, valamint a belgyógyá­szati osztályok. A sebészeti osztályokon éjszakai mű­szakban egy nővér dolgozik. Felvettük a munkaügyi köz­ponttal a kapcsolatot, így pró­bálva csökkenteni a nővér­hiányt. El kell mondjam, amellett, hogy a nővérekre nagy feladatok hárulnak a gyógyítás terén, még azzal is kellene foglalkozniuk, hogy vigyázzák a kórházi vagyont az osztályokon. Erre már szinte képtelenek, aminek következtében az elmúlt év­ben 7 millió forint hiány ke­letkezett a kórházban. Ekko­ra értékben tűntek el pizsa­mák, tányérok, evőeszközök stb. Nem nővéri feladat, de volt már rá példa, hogy a na­gyon szegény betegre otthon­ról hoztak a nővérek kabátot, pulóvert, egyéb ruhákat. A WC-papírt, a szappant a kór­háznak senki sem finanszí­rozza, mégis úgy érezzük, en­nek hiányát még senki sem látta. Mint nővérigazgató úgy érzem, a nehéz helyzet elle­nére a lehetőségekhez mérten nővéreink és szakdolgozóink feladataikat a kor színvona­lán látják el. Dr. Nagy János úgymond régi motoros a szakmában, hiszen több mint 20 éve látja el a kórház gazdasági-igazga­tói beosztását. — 1993-ban és 1994-ben a kórház nullszaldós ered­ménnyel zárta az évet. Ami mindenkoron a célkitűzés volt, éppen a kórház jel­legéből adódóan is. 1994. december 31-én az intézet kifizetetlen számláinak ösz- szege 16 millió forint volt, viszont a kintlévőség ugyan­ennyi. —Akkor honnét ered a 130 millió forintos veszteség híre? — Ez valószínűleg onnét eredhet, hogy az átvilágítást végző cég nyáron prognosz­tizálta ezt az adatot. A kór­házak költségvetésében van egy bizonyos szintű ingado­zás. Az átvilágító cég a nyá­ron tapasztalt túllépést meg­szorozta kettővel, mondván, valószínűleg ez a túllépési számadat fog megjelenni év végére. Hál' isten ez nem így történt. Itt kell elmondanom, hogy az intézmény a törvény­ben foglalt 13. havi illet­ményfedezetet tárgy évben nem tudja biztosítani. így mindjárt az indulás évében sem volt fedezete a 13. havi illetmény összegének. Ezen pénzösszeget a következő esztendőben kellett kifizetni és kigazdálkodni. így volt ez 1993-ban és 1994-ben, és vélhetően így lesz az el­következendő esztendőkben is. — Mi a helyzet a beruhá­zások körül? Mikor kerülnek vagy kerülhetnek átadásra az új tömbök? — A beruházások folyta­tódnak, de valószínű, hogy teljes komplexitásában nem tudjuk befejezni. Mindenkép­pen befejeződik a szülészeti­nőgyógyászati és a fül-orr- gégészeti osztály átadása, va­lószínűleg 1996 első negyed­évében. Tassy Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents