Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-29 / 74. szám

UJ KELET LABDARÚGÁS 1 ■ 1995. március 29., szerda 1 A megyei IE. osztályból jelentjük Encsencsi bravúr A múlt hét végén útjára indult a lab­da, elkezdődtek a küzdelmek a megyei II. osztályban is. Az Erimpexre ke­resztelt második csoportban a legna­gyobb bravúrt az ősszel harmatosán, várakozáson alul szerepelt Encsencs együttese aratta a második helyen állt Nagyecsed gárdája legyőzésével. Az encsencsiek diadaláról vezetőedzőjük, Szabó Sándor számolt be. — Közel egyforma képességű csa­pat mérkőzött meg. A találkozó előtt az öltözőben kissé feszült volt a han­gulat, a srácok tartottak a vendégek­től, akik remek őszt produkáltak. Amikor azonban kifutottak a pályá­ra, nem remegett a lábuk, és ez há­rom bajnoki pontot eredményezett. •— Mi történt az első félidőben? — Erős széllel szemben játszot­tunk, aminek következtében a nagy- ecsedieknek könnyebb dolguk volt a támadásoknál. Folyamatos játék nem alakult ki ebben az időszakban, in­kább a csapkodás jellemezte a mécs­esét. Egy-egy ziccer akadt mindkét kapu előtt. A vendégek akciója vé­gén a labda elkerülte hálónkat, míg a mi játékosunk által leadott lövés nyo­mán a pettyes a kapufán csattant. Az első negyvenöt perc közepe táján az egyik ecsedi labdarúgó megsértette a játékvezetőt, s emiatt el kellett hagy­nia a játékteret, idő előtt mehetett zu­hanyozni. Ez vízválasztó volt a mér­kőzésen, ugyanis a Hátralévő időben teljesen átvettük a játék irányítását. — Ha jól értem, akkor a vasárnapi derbi második felében a kiállítás után fölénybe kerültek? — Pontosan, emberelőnyünkben sorra vezettük a szebbnél szebb akci­ókat, ráadásul a szél is minket támo­gatott. Végig egykapuztunk, szinte felbillent a pálya. A hetvenedik perc tájékán egy bal oldali támadást ve­zettünk. A visszagurított labdát Sza­bó futtából kapura szúrta, a vendégek portása kiütötte azt éppen Nagy elé, aki közelről nem hibázott. Mint később kiderült, ez a találat három pontot jelentett. Tovább támadtunk, és még három kapufát lőttünk, de újabb gólt nem sikerült szereznünk. — Kivel volt elégedett csapatából? — Kapusunk, Dolhai két esetben is nagy bravúrral hárított, rajta kívül Bécsi, Szabó és Nagy teljesített átla­gon felül. Tulajdonképpen az egész társaság jól futballozott. Az ellenfél­től többet vártam, csalódást okozott játékuk. Úgy érzem, ez a győzelem önbizalmat ad a fiúknak, és a követ­kező összecsapáson ez az eredmé­nyekben is meg fog mutatkozni. Egyetlen emberünket voltunk kény­telenek nélkülözni sérülés miatt Nagyecsed ellen, nevezetesen Szilá­gyit. Mihelyst felépül, helye lesz a kezdő tizenegyben. A játékvezetőre sem lehetett panaszkodni egyik fél­nek sem, most ezt nem azért mondom, mert győztünk. A forró pillanatokban is a helyzet magaslatán állt, a szabá­lyoknak megfelelően dirigálta a két­szer negyvenöt percet. Hat gól Ajakon A Kárpát-Hús csoportban az Ajak—Gávavencsellő összecsapáson hatszor rezdültek meg a résztvevő együttesek hálói. A kilencven perc •történéseit az ajaki sportbizottság tag­ja, Soós Béla ecsetelte. — Hogyan estek a gólok? — Rögtön a meccs elején, a máso­dik percben megszereztük a vezetést. Szabadrúgásból Gyüre volt eredmé­nyes. Az első negyedóra végén szög­letet végezhettünk el, aminek befeje­zéseként Frindikbólintott a vencsellői kapuba. A 35. minutumban lesgyanús körülmények között szépítettek a ven­dégek. aztán nem sokkal később jo­gos tizenegyesből egyenlítettek. Ezt követően egy ajaki akció ment a pá­lyán, a kiugró támadónk a vencsellői hálóőr fölött már átemelte a labdát, és a visszafutó vendég védő érzésem szerint a gólvonalon túlról kanalazta ki a labdát. A játékvezető kinézett a partjelzőre, aki nem jelzett gólt, így a játék zavartalanul folyt tovább. Az eset után született meg harmadik gó­lunk. Jobb oldali beadásból jövő lab­dát a jól érkező Gyüre stukkolta a kapuba. A második játékrészben körülbelül a hatvanadik percben egyenlített az ellenfél szöglet utáni lövésből. A ta­lálkozó lefújásának pillanatáig mind­két legénység veszélyeztetett, kapu­sunknak kétszer is szükség volt min­den tudására, a kilencven perc utolsó pillanataiban pedig mi lőttünk egy kapufát. — Milyen volt a meccs színvona­la? — Inkább a küzdelem dominált, nem lehetett elmondani azt, hogy a futbal­listákat „megölte” a technika. Sok lab­dát eladott mindkét fél, többször is pontatlanul passzoltak egymásnak a labdarúgók. Ez a görcsös akarásnak — szerettek volna jól rajtolni tavasszal a szereplők —, és a nagy szélnek, ami végigkísérte az összecsapást, tulajdo­nítható. Az első félidőben bennünket segített a szél, és ennek eredménye volt az, hogy többet birtokoltuk a labdát. A második játékrészben kiegyenlítettebb lett a mérkőzés. Jobbára mezőnyben folyt a játék. — Ön, személy szerint örül az egy pontnak? — Az az igazság, hogy Gávaven- csellő nem nyújtotta azt a teljesít­ményt, amit a tabellán elfoglalt he­lyezésük alapján joggal elvártak tőlük. A derbi előtt kiegyeztem vol­na egy döntetlennel, ám így 2-0-ás vezetésünk után sajnálom, hogy pon­tokat vesztettünk. Tóth Mihály Magyar Kupa Túl a nyitányon A városkörzeti és a megyei má­sodosztályú csapatok részére kiírt selejtezőkkel kezdetét vette sző­kébb régiónkban a labdarúgó Ma­gyar Kupa ez évi küzdelemsoroza­ta. Az érdeklődés csekély mértéke meglepő (Búj időközben visszalé­pett), hiszen a kupamérkőzésekkel hét közbeni játéklehetőséghez jut­hattak volna a távolmaradásukkal tüntető kisegyesületek. Más oldal­ról megközelítve a kérdést, a pénz­szűkében vergődő csapatok talán költségkímélés céljából nem döntöt­tek az indulás mellett. Az első forduló eredményei: Beszterec—Apagy 1-4, Nyír­tura—Búj — utóbbi visszalépett, Nyírbogdány—Kárpát-Hús Volán 2-4, Belegrád—Kótaj 0-3, Nyírtét— Nyírtelek 1-3. A folytatásban, szerdán 15 órakor, a következő pár osításban lépnek pá­lyára a továbbjutó együttesek: Apagy—Nyírtura, Kótaj—Nyírte­lek. Ez utóbbi összecsapás győzte­se mérkőzik az ebben a körben ki­emelést élvező Kárpát-Hús Volán­nal. (Ellenfél)leseit Pocsék idő, nagyszerű mérkőzés, di­lettáns játékvezetés. A III. Kér. TVE és a Salgótarján elmúlt vasárnapi derbijének röviden ezek voltak a jellemzői. A fővárosiak az első perctől kezd­ve tudtukra adták az osztályozós hely­re aspiráló vendégeknek, hogy ezen a mérkőzésen nem sok esélyt adnak nekik a három pont megszerzésére, sőt, egyet is sajnálnának tőlük. Ag­resszív támadójátékuk sokkal hatéko­nyabbnak látszott, mint az első for­dulóban a Nyíregyháza ellen, és már a tizenharmadik percben eredményt is hozott. Már ekkor feltűnt, hogy á tarjáni védelem a széleken vezetett gyors tá­madások esetén erősen sebezhető. A kapott gól után feladták a zárt véde­kezést, és megpróbálták az egyenlí­tést. Ez a félidő felénél sikerült, a tech­nikás, mozgékony Baranyi révén. A Kerület nem változtatott taktikáján, és nyomás alatt tartotta ellenfele kapu­ját. Tehették ezt annál is inkább, mert a Stécé középpályás zenekara gyen­gén muzsikált. Megérezték a karmes­ter Oláh B. hiányát, aki azonban jövő héten már rendelkezésükre állhat. A félidő vége előtt ismét előnyhöz jutot­tak a hazai kékek. A vendégek védelme ismét betlizett, ígyLendvainak nem volt nehéz dolga, szép gólt lőtt. A második félidő elején mindkét ka­punál akadtak helyzetek. Igaz, a salgó­tarjániak közül Csak Baranyi jelentett komoly veszélyt az óbudaiak kapujára. Őt viszont sokszór csak üggyel-bajjal tudták tartani. A vendégek fogcsikorgat­va küzdöttek az újabb egyenlítésért. Eközben védelmük ismét kinyílt, és ezt Jankov úgy használta ki, hogy még a kapus Ráezot is kicselezte, aztán gurí­tott a hálóba. A kapuvédő, aki az első számú -hálóőrt, Oláh T.-l helyettesítet­te, kiszolgáltatott helyzetben volt ennél ä gólnál. A kétgólos előny megnyugtat­ta az óbudaiakat, olyannyira, hogy há­rom perccel később összehoztak egy ti­zenegyest a saját tizenhatosukon belül. Baranyi értékesítette a büntetőt, így is­mét szorossá vált az eredmény. Ezt követően Horváth O. játékvezető megúnhatta, hogy a közönség és a játé­kosok nem vele, hanem magával a já­tékkal vannak elfoglalva. Ennek meg­felelően tett róla, hogy „fontos ember­ré” váljék. Először egy percen belül adott két sárga lapot a tarjáni Ságinak, aki így mehetett beállítani a meleg vi­zet. Ezután elnézett egy büntetőt a ha­zaiak tizenhatosán belül, majd nagy­vonalúan megtette ugyanezt a túlol­dalon is. Miután az érdeklődés közép­pontjába sikerült felküzdenie magát, elégedetten villantotta meg Deszat- nikriak is a második „kanárit”, ki­egyenlítve ezzel az emberfórt. A játék(osok) további színezése és maga a játék ezzel véget is ért. Éppen jó­kor, mert az eső mellett már a bot­rány szele is végigsöpört a Hévízi úti pályán. . . • v A tarjániak játékban és eredmé­nyességben még messze vannak őszi önmaguktól. A következő fordulóban hazai környezetben fogadják a. Nyír­egyházát. Oláh B. feltehetően átveszi a középpálya irányítását, és ezzel bi­zonyos, hogy jelentős „fazonigazítá­son” megy keresztül a csapat. A vé­delemben is várható változás Sági ki­állítása miatt. Elől pedig Baranyi le­het „életveszélyes”, hiszen most ide­genben is sikerült két gólt szereznie. Harcos, nehéz mérkőzés vár tehát a nyíregyháziakra Nógrád fővárosá­ban. Fegyelmezett játékkal, és remél­hetőleg korrekt játékvezetés mellett azonban lehet meglepetést szerezni az NB I-es osztályozóra áhítozó házigaz­dáknak. Hangay György A játékvezetők megbeszélésén hallottuk Pálinkái mért a főrendező?! Egy hete még arról számolhattam be: viszonylagos béke honol a labda­rúgópályákon. Utaltam ellenben a megyei másodosztály rajtjával járó sokasodó problémákra. Kíváncsian lestem ezután a játékvezetők hétfő esti diskurzusán, milyen jelentések futnak be a szövetség székházába. Nos, annyi bizonyos, csütörtökön nem fog unatkozni a fegyelmi bizott­ság. Valóságos lapözön zúdult a csa­patokra, jó néhány játékos bandukol­hatott idő előtt az öltözőbe. Igazság­talan lennék, ha a másodosztályt állí­tanám pellengérre, mert egy lép­csőfokkal feljebb sem telt nyugodtan a hétvége. Nyírkárászban példának okául két kiállítás fűződik a mérkőzés krónikájához, öt sárga lappal egyetem­ben. Baktalórántházán a kilencvene­dik percben parancsolta le a gyepről Sorbán sípmester a vendég Kisléta balhátvédjét. Alant egy osztállyal, Nyírtelken, parázs meccsen két piros kártya vetett véget a duhajkodásnak, az ellenfél Fényeslitke volt. Egyszer­egyszer villant a legsúlyosabb bünte­tést maga után vonó színes kártya az Encsencs—Nagyecsed, valamint a Kár­pát-Hús Volán—Kálmánháza derbin. És sárga lapok megszámlálhatatlan mennyiségben, szinte valamennyi hely­színen. Anarcson a vendéglátók többszöri felszólításra sem járultak dr. Jekő spori elé a jegyzőkönyvvel, pedig a közelgő kezdés ezt nagyön is indokolttá tette volna. Aztán, három perccel megelőzve a hivatalosan kiírt időpontot, küldöttség kopogtatott a bírók részére kijelölt he­lyiség ajtaján. Nyomban kiderült a tur­pisság, az anarcsiak tizenegy labdarú­gója közül ugyanis kilenc nem rendel­kezett érvényes sportorvosi igazolással. Lett is nagy lótás-futás, hamarjában do­kiért menesztettek, aki nem egészen fél óra leforgása alatt rábólintott, mi több, pecsétjével nyomatékosította az igazo­lások szavatosságát. Más izgalom nem akadt, a találkozón a látogató Nyíribrony simán bezsebelte a pontokat. Még egy furcsa eset. Vaján a mérkőzés lefújását követően Labancz játékvezető feljelentette a házigazdák csereként pályára lépett futballistáját, Nagy Bélát, hiszen minősíthetetlen han­gon ócsárolta a feketeruhások tevé*- kenységét. Már foglalkoztunk lapunkban a Nagykálló—Mátészalka harmadik vo­nalbeli rangadó előzményeivel. Mint ismeretes, a labda mintegy negyedórás késéssel indulhatott hosszú útjára, mi­vel Kálmán játékvezető rasszallotta a jegyzőkönyv kitöltésének módját, pa­nasszal élt a hideg öltözők láttán (a behozott hősugárzó felmondta a szol­gálatot), s a rendezői létszámot is ke­vesellte. Állítása szerint — amit Amb­rus László ellenőr tolmácsolt — a főrendező pálinkát mért a bejáratnál, tehát nem teljesítette kötelességét. Magán a mérkőzésen kiosztott hét sár­ga lapot, ebből négyet reklamálásért. A teljesség igénye nélkül, néhány példát kiragadva, ennyi lenne a szom­bat, vasárnap rövid kivonata. Ha meg­jegyezzük, hogy az ősz hasonló peri­ódusában még félbeszakadt összecsa­pások borzolták a kedélyeket, akkor talán nem is olyan sötét tónusú az összkép. Azért világosítani sem ár­tana... Koncz Tibor Sutler Só Megyei I. osztály Ibrány komolyait gondolja Az ibrányi labdarúgócsapat az őszi szezont az utolsó helyen zárta, tizenhét meccsből öt pontot szerzett. A biztos kiesőnek titulált együttes a téli holt sze­zonban alaposan megerősödött. Hat új ember érkezett a társasághoz, akik a ta­vasszal eddig lejátszott négy fordulóban nagyot lendítettek a már leírt gárda sze­kerén. Az ibrányi legénység a négy ta­lálkozó alatt több pontot gyűjtött, mint az őszi tizenhét mérkőzésen. Hazai kör­nyezetben 3-0 arányban két vállra fek­tették Újfehértót, 0-0-t játszottak Tarpán, idegenben 4-0-ra lelépték Birit, s most hétvégén szomszédvári rangadón az örök riválissal, Nagyhalásszal szem­ben őrizték meg tavaszi veretlenségü­ket. A kilencven perc történéseit Kegye István vezetőedző értékelte. — Nagyon tartottam a meccstől, ugyanis a szomszéd város az ibrányiak mumusa. Helyzetünket nehezítette, hogy gólzsákunk. Bárdi, akit éppen Nagyhalászból igazoltunk, és aki sze­retett volna bizonyítani ezen az össze­csapáson, sárga lapjai miatt nem léphe­tett pályára. — Milyen taktikával küldte fel a já­téktérre a csapatot? — Győzelemre törekedtünk, s ennek szellemében három csatárral kezdtünk. Jobb szélen Korpái, bal oldalon Papp, kö­zépen pedig Mikhárdi vette fel a küzdel­met a nagyhalászi védőkkel. Szerettünk volna az első negyedórában gólt rúgni, ami sajnos nem sikerült. Enyhe mezőny­fölényben játszottunk, de a jól védekező vendégek reteszét nem tudtuk feltömi. — A halásziak leggólveszélyesebb támadói. Kelemen és a szélvészgyors Tanyi, nem kaptak külön őrzőt? — Követő emberfogással akartam semlegesíteni őket, de a taktikai értekez­leten a srácok azt mondták, pillanatnyi­lag van olyan jó a védelmünk, hogy erre nincs szükség. A vasárnapi derbin Ke­lement Szakács, Tanyit pedig Nagy kap­csolta ki a játékból. — Edzői szemmel hogyan értékeli a mérkőzést? — A második félidőben jobbára mi uraltuk a pályát, a vendégek kontrákkal próbáltak eredményt elérni. Úgy érzem, a találkozó utolsó húsz percében erőnlétileg is jobbak voltunk, állandó­sultak rohamaink. Helyzeteink voltak, de csatáraink képtelenek voltak értéke­síteni azokat. Szerencsére senki nem sérült meg, eléggé sportszerű keretek között zajlott a meccs. Sokszor alakult ki veszélyes helyzet a halászi tizenha­tos előtt és azon belül is. azonban min­dig akadt egy futballista az ellenfél so­raiból, aki elrúgta a labdát a tömörülés­ben. Tíz perccel a lefújás előtt már zsi­nórban rúgtuk a szögleteket, ennek el­lenére nem volt, aki gólt szerezzen. Egy pont is pont, így hát örülök, amiért to­vábbra is veretlenek vagyunk tavasszal, és a hálónk is érintetlen maradt. A mi helyzetünkben viszont sokba ke­rülhetnek a végelszámolásnál a ha­zai pályán elhullajtott értékes bajnoki pontok. T.M.

Next

/
Thumbnails
Contents