Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-03 / 53. szám
UJ KELET 1995. március 3., péntek Hiánnyal Naményban Tisza-parti kastélyzűr Perelik az Újhelyi-kúriát Kétórás késéssel kezdődött el Vásárosnaményban a szerdán reggel kilenc órára meghirdetett rendkívüli képviselő-testületi ülés nyilvános része. Egyetlen napirendi pontként a város 1995. évi költségvetése szerepelt. A késést néhány probléma megtárgyalásának szükségessége okozta, amire a kisteremben kerítettek sort a városatyák. A nagyterembe való átvonulás után elkezdődött az ülés, amelyen megjelentek az érintett intézmények vezetői, gazdasági vezetői és a bizottságok nem képviselő tagjai. Fórizs Árpád, a pénzügyi bizottság vezetője elmondta, forráshiányos költségvetés jött össze erre az évre. Véleménye szerint a megfelelő koncepcióval elébe lehetett volna menni ennek a helyzetnek. A bizottság hiányolta a megfelelő koordinálást az intézményeknél, egységes munkaruha- és élelmezési juttatás, valamint pótlék-egységesítés is szerepelt javaslataik között. A két rossz közül az igazságosabb kettes változat elfogadását javasolta végszóként Fórizs Árpád. Később szóba került Gergelyiugor- nya úthálózata javításának kérdése. Erre a polgármester úr válasza az volt, hogy esetleg akkor lesz rá pénz, ha megszűnik a most nem megfelelő kihasználtsággal üzemelő gergelyi- ugomyai bölcsőde, és ezzel pénz szabadul fel. Problémát okoz a gimnáziumi tanulók étkeztetése is, amely a bejáróknál valószínűleg csak a lakóhely szerinti önkormányzatok támogatásával lesz elfogadható áron megoldható. Ez még nem lezárt dolog, a megoldást a szakreferens a pénzügyi bizottsággal igyekszik a közeljövőben megtalálni. Az oktatásra fordítandó, fordítható költségek körül késhegyre menő vita alakult ki. Tizennyolcmillió 463 ezer forint forráshiánnyal kezdődött az év. A költségvetési forráshiány fedezésére a képviselő-testület pályázatot nyújt be az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatására. Amennyiben ezen nem nyer plusztámogatást, az önkormányzat költségvetését haladéktalanul felül kell vizsgálni, és a szükséges korrekciókat végre kell hajtani — hangzott el az ülésen. Ezek után tíz igen szavazattal és egy tartózkodással Vásá- rosnamény város képviselő-testülete elfogadta az 1995. évi költségvetés II. variációját. A következő ülésre várhatóan március 13-án kerül sor. Zárás után Hegedűs Antal polgármestert kerestük meg egy kérdéssel. — Milyennek látja az előttünk álló évet a most elfogadott költségvetés tükrében? — Nagyon nehéznek. Az előző négy évben is polgármester voltam, és ahhoz viszonyítva is megszigorításokat kellett tenni az intézményeknél. A működéshez valószínűleg hitelt kell felvenni. Amennyiben nem nyerjük el a pályázatot, meglátjuk, hogyan alakul a helyzet. A rendszerváltoztatás után egy külföldre emigrált hazánkfia elérkezettnek látta az időt, hogy ismét szülőföldjén éljen, és egy megyénkbeli településen, Aranyosapátiban vett lakást. Bocs Attila — elmondása szerint — úgy érezte, hogy tenni kell valamit választott településéért, ezért létrehozta az Aranyosapáti Fejlődéséért Alapítványt. A következő stáció: az alapítványhoz csatlakozott a község önkormányzata a tulajdonában szereplő Újhelyi-kastéllyal, hárommillió forint értékben, azzal a szerződési kikötéssel, hogy az alapítvány megszűnése esetén hárommillió-ötszázezer forint — és nem a kastély —visszaszáll a falura. Újabb stáció: az önkormányzat 1993. októberében visszavonta korábbi csatlakozási szándékát. Az alapítványtevő, az eredeti szerződés érvényessége miatt, kérte az illetékes földhivatalt, jegyezze be az ingatlanra az elidegenítési és terhelési tilalmat. A vásáros- naményi földhivatalhoz a beadvány 1994. január 12-én érkezett. Újabb beadvány érkezett február 10-én, most már az apáti hivataltól, hogy az alapítvány által kért bejegyzéshez nem járul hozzá. Meglepő gyorsasággal, a következő nap kelt levelében, a Vásá- rosnaményi Körzeti Földhivatal Bocs úr kérését elutasította. (Mint később kiderült, törvénysértően.) Még újabb stáció: fellebbezés következtében a megyei földhivatalhoz került az ügy. Április 5-én a körzeti földhivatal által hozott döntést helybenhagyta. Még ezen a napon a döntésben megerősített vásárosnaményi földhivatal bejegyezte a tulajdonjogot Újhelyi Pál nevére. (Újhelyi úr édesapjától vették el negyvenötben az épületet.) A megyei földhivatal döntését az alapítványtevő megfellebbezte a bíróságnál. Legújabb stáció: a bíróság a felperes Bocs Attilának adott igazat, a földhivatalt új eljárás lefolytatására kötelezte. Az iratok áttanulmányozás után már csak arra szerettem volna választ kapni, kié a kastély tulajdonképpen? Felkerestem Bocs urat, de ő azt mondta, nem időszerű a nyilatkozata, egyébként is a kúria az alapítványé, mert a megállapodást az önkormányzat egyoldalúan nem módosíthatja. A nyitott alapítványba bevitt támogatás nem kérhető vissza. A másik két érintett véleményének megismerése előtt nem minden tanulság nélküli, ha néhány részletet szó szerint idézek a Nyíregyházi Városi Bíróság döntéséből: „A rendelkezések megsértésével járt el a körzeti földhivatal akkor, amikor a felperes tartalma szerint tulajdonjog bejegyzésére irányuló kérelmének is tekintett kérelmét a felperes hiánypótlásra való felhívása nélkül, érdemben elutasította. Ez okból az alperes, felülvizsgált határozatában olyan kérdésben foglalt állást, amelynek vizsgálata bírósági, és nem földhivatali hatáskörbe tartozik, ezért az alperes határozata ez okból is jogszabálysértő.” A jogszabályi indoklások mellett van egy központi szereplője is a kastélyügynek, akit eddig senki meg nem kérdezett. Újhelyi Pál hetvenhét évesen visszaköltözött a gyerekkori falak közé, és próbálja rendbe szedni a lestrapált ősi birtokot. — Áz én családom a Hunt-Pázmán nemzetségből való honfoglaló nemesi ág, amelyik sokat harcolt a hazáért, pozitív szerepet játszott történelmünkben — bizonygatta jogosultságát Újhelyi úr. Azért bírja még most is tartani magát az 1725-ben épült kastély, mert nyolcvan centis téglafala van. Szomorú sorsot ért meg ez a kúria az utóbbi fél évszázadban. Először szabadcsapatok fosztották ki, aztán raktárnak, téeszirodának, óvodának, — meg ami jött, — használták. Én is megszenvedtem a magamét, mert a fogság után még máfél évig internálótáborban is voltam. Most legalább annyit szeretnék, hogy abban éljem hátralévő éveimet, ami az enyém volt. Most az én nevemen van az épület, mert az önkormányzat e csereakcióval átadta a tulajdonjogát. Pál fi Andrást, Aranyosapáti polgár- mesterét arra kértem, hogy a nem nyilatkozó Bocs úr, s az ősi jogaiban bízó Újhelyi úr után mondja meg, kié valójában a kastély? — Többször felszólítottuk az alapítványt tevőf, hogy módosítsa annak alapszabályát, mert ellenkező esetben visszavesszük a kúriát, ami önkormányzati tulajdonban volt. Felszólításunknak nem lett foganatja, ezért a régi tulajdonosának földcserével visszaadtuk. — A jogi körülményeket tanulmányozva, úgy látom, hogy a várható bírósági döntések még okozhatnak meglepetéseket. — Ehhez viszont várjuk meg ezeket a döntéseket. Kép és szöveg: AB A A kisebbségiek nevében Tisztelt Főszerkesztő Úr! Sajnálon, hogy az Új Kelet február 24-ei pénteki számának első oldalán Melyik szövetség az igazi? címmel az információ kritériumait túllépő — azt sértő írás — a szerző jegyzése nélkül jelent meg. Ezzel az újságírás alapvető szabályai sérültek, s mivel így szerkesztőségi cikk rangjára emelkedett az információ, az abban közöltekkel azonosulnak. Kár, mert az írásban több pontatlanság, alapvető hibák láttak napvilágot, amelyek rontják a népszerű Új Kelet hitelét. Itt és most csak a leglényegesebbekre térek ki. 1. / Egyetlen szó sem esik az információban arról, hogy e tanácskozást a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés arra illetékes albizottsága (Külkapcsolatok és Kisebbségi) hívta össze, melyen a megyében alakult kisebbségi önkormányzatok (és nem csak a cigányok!) elnökei vettek részt! Erről is hallgat az írás. 2. / Természetes, hogy miután ez a megyei közgyűlés rendezvénye volt — csak a meghívót kellett volna elolvasni és idézni —, ott dr. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke nem „néma” résztvevőként vett részt hanem ő nyitotta meg! Szűcs Ilona pedig a közgyűlés idegen- forgalmi és műemléki bizottság elnökeként jelent meg. Jakab Ferencről pedig csak annyit, hogy ő a már említett albizottság vezetője! Ha már protokollt sorol fel a kollega, illik s követelmény a pontosság. 3. / Azt pedig, hogy mennyien vettek részt a tanácskozáson vagy a jelenléti ívre, ám inkább a reális felmérésre (véleményekre!) alapozva illik közölni. Csak így lehet szembesülni a valósággal, hogy ne torzan tájékoztassunk! 4. / Farkas Kálmán ez esetben nem mint a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének megyei elnöke, hanem, mint a megyei közgyűlés elnöke már említett albizottságának tagjaként szerepelt, s e tisztében mondta, amit mondott. 5. / Valótlan, hogy Farkas Kálmán kifogásolta volna a Kisvárdán egy héttel korábban megalakult „cigányszövetséget”. Ez így pontatlan. Itt is a cigány önkormányzatok szövetségéről van szó. Szó sem esett arról, hogy nem törvényes a kisvárdaiak működése, és arról sem, hogy — idézem a cikket, — „mert a megye cigányságának érdekét csak az itt lévők jogosultak képviselni”. Azt viszont kinyilvánították a megyei közgyűlés jelenlévő vezetői, hogy hivatalosan elfogadott partnerüknek ez utóbbit tekintik, ezt fogadják el, hiszen élet- rehívásuknak ők voltak a kezdeményezői. 6. / Közli az írás, hogy „hétfős” bizottságot választott a tanácskozás. Miután név szerint is közli az újság a névsort, illetve volna azt pontosan leírni. Ugyanis Nyári Istvánt nem választották meg, ellenben Farkas Sándort (Mátészalka) igen. 7. / Az, hogy mi lesz a megválasztott előkészítő bizottságnak a feladata, pontosan megjelölték, s illett volna ezt is pontosan közölni. Arról már nem is szólok, hogy volt-e közbeszólás, bekiabálás. Aki ott volt, tudja. Fegyelmezetten, rendben folyt le a tanácskozás, s baj, ha mondvacsinált szenzációkkal próbálunk figyelmet kelteni, mellőzve az újságírás alapkövetelményét: a hitelességet. S a már említett információ befejezésül közli: „A gyűlés részleteire és a „kisvárdai csoport” elnökének nyilatkozatára lapunkban még visszatérünk.” A tájékoztatás lehetőségeivel szeretnénk mi is élni. Farkas Kálmán a Külkapcsolatok és Kisebbségi Álbizottság tagja Jubilál a Balkányi Önkéntes Tűzoltó Egyesület A Balkányi Önkéntes Tűzoltó Egyesület a közelmúltban volt 115 éves. Dr. Szilágyi Zsolt, az egyesület elnöke elmondta, hogy a tizenhét önkéntes közül a parancsnokon kívül három gépkocsivezető felváltva tart ügyeletet. Felszerelésükhöz tartozik egy IFA W 50 L típusú vonulókocsi, s egy 800 liter áteresztőképességgel bíró kismotoros tűzoltófecskendő. Most nyertek el pályázat útján egy YE SAU URH adóvevőt egy stabil- és egy mobilkészülékkel, így állandó összeköttetésben vannak nemcsak egymással, hanem a hivatásos tűzoltókkal is. Besegítésre pedig gyakran van szükségük. Balkány község közel 30 kilométeres körzetéből gyakori a riasztás. A tanyavilágban a balkányiak helyismeretüket kihasználva rendszerint előbb érkeznek, mint a távolabbi Nyírbátorból, Nyíregyházáról startoló tűzoltók. A kapcsolattartás és az információcsere azért is szükséges a hivatásosokkal, mert ha csak kisebb tűzről van szó, ahhoz elegendőek maguk a balkányiak. Feleslegesen nem kell Nyíregyházáról, Nyírbátorból kivonulniuk az ottaniaknak. Ugyanakkor ' mo tűz esetén a balkányiak közelségüket és helyismeretüket kihasználva előbb érkezvén meg tudják akadályozni a tűz továbbterjedését, vagy lokalizálják azt a nagyobb erők megérkezéséig. Sajnos az elmúlt évben két, halállal végződő tűzeset volt Balkány térségében. Az egyik esetben a dohánypajtában égett meg egy gyerek, a másik esetben pedig egy ittas férfi cigarettázása nyomán keletkezett a lakásban tűz, ami az életébe került. Az egyesület elnöke elmondta még, hogy mostanában gyakoriak lettek az álriasztások. Felelőtlen játék ez, hiszem míg a nem létező tűzhöz vonulnak ki, addig a valódi tűznél nem lehetnek ott. Ez pedig az anyagi károk mellett emberéleteket is követelhet. Ezt úgy próbálják megakadályozni, hogy a tanyákon elhelyezett segélykérőkön visszahívják (lakásokban van a segélykérő elhelyezve!) az ottaniakat, hogy meggyőződjenek a tűz valódiságáról. A Balkányi Önkéntes Tűzoltó Egyesület március 3-án tartja évzáró ülését, amelyre a hivatásos segítőkön kívül meghívják a szomszédos községek önkéntes tűzoltóit is. Buda házi István
