Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-27 / 72. szám

UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1995. március 27., hétfő 3 Szabadidőközpont épül Lakók és üdülők A tis/alöki üdülőközpont Szép lassan benépesülnek Tisza- lök üdülőkörzeteinek bungalói, és kisebb családi épületeknek is beillő házai. Nyaranta hétvégeken a tele­pülés lélekszámát — hatezer-kétszá- zan élnek itt — megközelítő szám­ban utaznak az emberek a folyó part­jára pihenni, kikapcsolódni. A vá­ros polgármestere nemcsak a nép­szerű Tisza-part múltjáról, hanem jövőjéről is beszél. — Az ősi üdülő — ahogy magunk között nevezzük — a Tisza és a Ke­leti-főcsatorna között terül el, és foly­tatásaképpen kialakítottunk még 274 telket — tájékoztatott Király Sándor. — Az új területen olyan házak is épültek, amelyeket már lakásként lehet használni, egyre többen már ott is élnek. A terület ennek ellenére klasszikus hétvégi pihenőkörzet, ahol a lakók, a hétvégi nyaralók egy- egy kis közösséget alkotnak. A vá­ros melletti kis térséget folyamato­san fejlesztjük. A jogszabályokban foglaltak alapján nem tartozunk az üdülőkörzetbe besorolt területekhez, így üdülőhelyi pótlékokat nem szed­hetünk az épületek tulajdonosaitól. Természetesen az infrastruktúra ki­építése, a szemétszállítás a város költségvetését is terheli, így termé­szetesen mi is szeretnénk e terhek egy részét az üdülőktől beszedni. Vala­milyen címen —jelenleg kommuná­lis adóként — a Tisza-partiaknak is viselni kell a költségeket. A befolyt összeget folyamatosan vissza is for­gatjuk az üdülőkörzet fenntartására, fejlesztésére, tulajdonképpen ez az: „ágazatunk” nonprofit jellegű. —Talán télen is vonzó lenne a fo­lyópart, ha a víkendházak tulajdo­nosai tudnának fűteni. — Az elmúlt évben minden ház gazdáját levélben értesítettük, hogy lehetőséget biztosítunk arra, hogy a nem messze lefeketett gázvezetéket kiépíttetjük minden portára. Úgy számoltuk, hetvenezer forintos költ­séggel mindenki gázhoz, fűtéshez juthatna. Sajnos nem sokan válaszol­tak felhívásunkra, és a visszajelzők nagy része nem igényelte e komfort­javító szolgáltatást. Újabb tervet ké­szítettünk, amely alapján az igények­nek megfelelően szakaszosan vezet­nénk ki a csővezetéket, ahonnan a tulajdonosok tetszésük szerint csat­lakozhatnak majd rá. — Megfelelő-e a szabadságukat, hétvégéjüket Tiszalök mellett töltők ellátása? — Eddig is sokat tettünk és ezu­tán is mindent elkövetünk az ellátás biztosítása érdekében. A kiépített strandot, a gépkocsiparkolókat, a kempinget vállalkozóknak — lehe­tőleg helyieknek — szeretnénk bér­be adni, hogy a kiszolgálás minősége javuljon. Egy magánvállalkozó egy­szerre tizennégy telket vett meg — az utcafronton ez nyolcvan méter hosszt jelent —, amelyet folyama­tosan épít, fejleszt. Pihenő-, szabad­időcentrumot hoz létre, anyagi lehetőségeiétől függően. Lesz itt te­niszpálya, étkezési lehetőség, disz­kó és még sok minden, hogy a ven­dégek minél hosszabb ideig jól érez­zék magukat. KvZ Ahol ég a lámpa Vidékünkön még újfajta reklámhordozóval találhatják szemben ezentúl ma­gukat az emberek Nyíregyházán, és Mátészalka két pontján. A képen látható táblát a Nyír-Cívis Bt. helyezte el Mátészalkán, a Bajcsy-Zsilinszky út mellett, a Kraszna Áruházzal szemközt. A városban található még egy hasonló műszer a MÁV-állomás várótermében is. Műszert mondtam, mivel ez nem egyszerű plakát, hanem egy elektromos herkentyű. A téglalapokban különböző cégek nevei olvashatóak, azok mellett pedig egy kis gomb van elhelyezve. Ha ezt a kíváncsi polgár megnyomja, akkor középen, a térképen kigyullad az illető cég telephelyét, boltját jelző kis izzó, és villog néhány másodpercig. így aztán könnyen eljuthatunk akár idegen városban is a keresett helyre. Egyszóval: praktikus. Kép és szöveg: Dojcsák Tibor Vita a nemzeti alaptantervröl Nem csak szakmai félelmek Irányíthatatlanná válhat a magyar alsó- és középfokú oktatás. Az ellen­őrzés már évek óta hiányzik, ennek kö­vetkeztében nagyon sok iskola vált a különböző érdekek ütköztetésének helyszínévé. Az oktatás, nevelés szint­je rosszabb a gazdasági visszaesésnél is. Sok önkormányzatnál manipulál­nak a szülőkkel, gyerekekkel. Kreatív alkotómunka helyett kicsinyes túlóra­harcok folynak a tantestületekben. Az iskolákban (sem) történt meg a rend­szerváltás. Évek óta vitatkoznak egy új alaptanterven, iskolaszerkezet-vál­táson. Eddig annyira jutottak el. hogy már a korábban vitatott, az SZDSZ és a Fidesz által el­vetett megneve­zést — nemzeti alaptanterv — mindenki elfogad­ja, a végrehajtást, a megvalósítást azonban mindenki másként értelme­zi. A kulturális kormányzat sze­retné mielőbb el­fogadtatni a tör­vényhozással el­képzelését. A pe­dagógustársada­lomnak azonban komoly aggályai vannak az alaptantervvel (a NAT-tal) kapcsolatban. Ezek a gondok fogalma­zódnak meg napról napra. Ennek megvitatására szervezett múlt hét pénteken az MDF Pedagógus Kol­légiumának megyei tagozata megbe­szélést Baktalórántházán. Leszámítva a beregi és a szatmári térség pdagó- gusainak érdektelenségét, a megye egész területéről jöttek oktatással fog­lalkozó szakemberek. A kárpátaljai tanítókat nyolc iskolavezető képvisel­te. Töttössy Istvánná és Dobos Krisz­tina, országosan ismert ellenzéki ok­tatási szakemberek voltak a vitadél­után vendégei. — Úgy gondolom, az itt ülő peda­gógusok megértek már néhány tan- tervbevezetést vagy azok módosítását — köszöntötte a jelenlévőket a házi­gazda iskolaigazgató, Hegedűs Gyu­la. Ahogy visszaemlékszem, egyiket sem fogadták kitörő örömmel, kritika nélkül. A hosszasan vajúdó, most vég­kifejlet előtt álló NAT-tal kapcsolat­ban viszont más a helyzet. Nemcsak szakmai, hanem egzisztenciális félel­mek is vannak a pedagógustársada­lomban. A legfontosabb kérdések egyike az, hogyan válhat a pedagógus aktív, cselekvő részesévé a most ter­vezett oktatási átalakításnak, miköz­ben a kormány a közalkalmazottak tömeges elbocsátásának rémével fe­nyeget. — Magyarország legfőbb kincse a tudás — jelentette ki határozottan Dobos Krisztina. A tervezett hat plusz négy plusz kettes iskolatípus olyan szervezőerővé válhat, ami a kistelepü­lések iskoláinak bezárásához vezethet. Óriási veszélye a most kidolgozott. NAT-nak nevezett kormányzati elkép­zelésnek, hogy már az alsó tagozatban elkezdődik a gyerekek szelektálása. Átlagos gyerekekről szól az SZDSZ által kidolgozott oktatási program, de ilyan gyerekek nincsenek, csak sok­féle gyerek van. Nem szerepel ebben a tantervben olyan nagy magyar írók neve, mint Madách Imre, Vajda Já­nos. Kossuth, Széchenyi neve egy-egy témakörben szerepel, míg Sztálin egész „életműve” oktatási téma. Ma Angliában kelta nyelvű iskolák nyíl­nak, hogy ősi kultúrájukat megismer­hessék a gyerekek. Az új tanterv nem­zeti kultúra helyett „intemacionális” kultúrát akar oktatni. Közel háromszáz oldalas ez a tanterv, mégsincs egysé­ges nemzeti koncepciója, sok esetben az önkormányzatokra bízza, mit akar­nak oktatni. Amerikában generációk mentek tönkre az ilyen típusú, szaba­dos oktatás miatt. Ők már most áttér­tek a korábban sokat bírált, porosz tí­pusú oktatásra. Ez a mostani oktatási terv, amit a kulturális kormányzat rá akar erőltetni az országra, érték-sem­leges. Azt viszont tudjuk, hogy ame­lyik oktatás nem akar értékeket előál­lítani az értékek megőrzésével, fel- használásával, az komoly rombolást végez. Az egész tanterv egyetlen, előre látható „eredménye” az lehet, hogy a gazdagok számára lesznek iskolák, a szegények számára nem. Ezek miatt a gyerekek számára igazi veszély az el­fogadása, amellett, hogy a pedagógu­sok állása is veszélybe kerül. — Olyan javaslatok érkeztek be a pedagógus kollégiumhoz, hogy tár­gyaljuk meg megyei szinten kis cso­portokban a tantervet, és küldjünk olyan módosító ja­vaslatokat a kor­mánynak, amivel nem teszik tönkre gyerekeink jövő­jét — közölte a nyírbélteki Músz­ta János. Elég nagy baj az a ká­osz, ami öt éve jellemző az alsó­fokú oktatásra, ne segítsük a falvak iskoláinak lerom­bolását. — Egységesen követeljük, hogy amelyik települé­sen van nyolcosz­tályos oktatás, ott ne lehessen lefelé fejleszteni —jelen­tette ki kategorikusan a nyíregyházi Szalontai Tibor. — Igen nagy hibája, a többi mellett, a tervezett oktatási „re­formnak”, hogy tizenhat évesen akar­ja először mérni a tanulók tudását. Lehetetlen állapot, hogy a pedagógus munkájáról akkor derülhet ki, hogy selejtesen dolgozott, amikor a hiba már helyrehozhatatlan. Se megszabott irány, se ellenőrzés, se pénz az okta­tásra. Ez nem lehet a jövő nemzeti ok­tatása! — Mi is az „Európai ház”-ba aka­runk jutni, de Magyarországon keresz­tül — emelkedett szólásra Deák Fe­renc, a Beregszászi Pedagógiai Inté­zet vezetője. Most már azonban nem tudjuk, hogy hova nézzünk, honnan kapjunk segítséget. Az előző kormány idején kezdett stagnálni a magyar ok­tatás, a mostani csak hagyja befeje­ződni a hanyatlást. Évek óta vitatkoz­nak egy tantervről, de nem látunk sem­mi olyan koncepciót, amit a kárpát-me­dencei magyarság is követhetne. Aradi A baktalórántházi tanácskozás résztvevői Balázs Péter, a neves színművész önálló estjét hallgathatták meg az érdeklődők március 25-én, szombaton este a nyíregyházi Tiszti Klubban. A művész változatos prózai és zenés műsorszáma­ival szórakoztatta közönségét (Fotó: Harascsák) Gazdálkodó önkormányzói — Nem csupán a lakosok gazdálkodnak a szó szoros értelemben, hanem az önkormányzat is — mondta ne­vetve Simon úr, Rampcsaháza polgármestere. — Ré­gebben a hivatal vett egy kis földet, amin növényeket termesztünk. Most ehhez kapcsolódóan, saját erőből és faanyagunkból építünk — közhasznú munkások segít­ségével — hangzatosán mondva sertéstelepet, de tulaj­donképpen egy disznóólát, ami az iskola, az óvoda élel­miszerhulladékát „újrahasznosíthatja”, illetve az önkor­mányzati föld terménymaradékai táplálhatják ott a ser­téseket. Áz itt hizlalt állatok húsa a közintézményeink éíelínezésében'fögnak nagy segítséget jelent majd. A táplálkozási körforgás így bezárul, s mindenki jól fog járni vele. ' . - > — A kényszer nagy úr, fel kell találnunk magunkat a semmiből is—folytatta a falunak ilyen módon már tény­legesen „gazdájává” vált polgármester. — Másrészt pe­dig ezzel példát mutatunk az embereknek, hogy a sze­mük előtt legyen: aki akar, az meg tud élni saját erejéből, amennyiben az eszét használja és kitartó. Jövőre sem leszünk gazdagok, de már egy picit gyarapodni fogunk. Két év múlva megint egy kicsivel jobban élünk majd és így tovább, tovább. Ez nem csak a falura vonatkozik, hanem az egyéni termelőkre, a „maszekokra” is, csak bátran vállalkozni kell, és a gyümölcse beérik szép las­san... —vépé—

Next

/
Thumbnails
Contents