Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-20 / 66. szám
UJ KELET FELSOOKTATAS 1995. március 20., hétfő 7 Tandíjreflexiók Országos hallgatói Megmozdulás A felsőoktatási rendszert érintő, tandíjfizetési kötelezettségre vonatkozó törvénytervezet konkrét kidolgozása és gyakorlati megvalósítása még várat magára. Az egyelőre még csak rémhír jellegű információ azonban erősen foglalkoztatja a közvéleményt, és felkavarja a kedélyeket. Városunk felsőoktatási intézményeinek illetékes vezetőit arról kérdeztük, hogy milyen várható következményei lesznek a tandíj bevezetésének az intézményre, illetve a hallgatókra nézve. Márföldi Józsefné, a mező- gazdasági főiskola tanulmányi osztályának vezetője: — Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy a tandíj bevezetésére vonatkozóan semmilyen hivatalos információt nem kaptunk, így konkrétumokat mondani nem tudok. Akkor lennénk igazán gondban, ha a tandíjrendszer még ebben az évben életbe lépne, hiszen az 1995/96- os tanévre felvételizőkkel szemben etikátlan eljárás lenne az eredetileg ingyenesnek meghirdetett képzést fizetési kötelezettséggel megterhelni. — A most érvényben lévő rendszer szerint van-e valamilyen tandíj a főiskolán? — A 3,0 átlagot el nem érő hallgatók fizetnek kisebb ösz- szegű tandíjat. — Mondana néhány szót a hallgatóknak nyújtott anyagi támogatásról, az ösztöndíjak elosztásának módjáról? — A jelenleg az intézményben tanuló 450 nappali tagozatos hallgató ösztöndíja 6400 forint havonta. Ebből 4000 forintot kap minden diák általános ösztöndíjként. A fennmaradó összeget a tanulmányi átlag szerint differenciáljuk. — A szociális helyzetet figyelembe véve, tudja-e segíteni a főiskola az arra rászoruló hallgatókat? — A diákok meglehetősen nagy része tekinthető nehéz helyzetűnek. Bár igen nehéz feladat afelől dönteni, hogy ki és milyen mértékben rászorult, mégis azt mondhatom, hogy hallgatóink 40-50%-a jogosult lenne anyagi támogatásra mint elvált, nyugdíjas vagy munka- nélküli szülők gyermeke. Az ő támogatásukra az egyébként havi 6500 forintos átlagösztöndíjból személyenként 100 forint elvonásával keletkezett összeget különítjük el és differenciáljuk rászorultságuk mértéke szerint. — A külföldi hallgatókra is vonatkoznak a fent említett szabályok? — Van néhány kárpátaljai és román származású diákunk, az ő támogatásukat az etnikai főosztály folyósítja. — Milyen helyzetben vannak a levelező tagozaton tanulók? — Jelenleg a távoktatásban részt vevők számára a képzés ingyenes, de ha a tandíjrendszer életbe lép, az ezt a képzésformát is érinteni fogja. — A tandíjtörvény létrejötte esetén a főiskola saját költség- vetési keretéből tudná-e segíteni a hallgatókat, támogatással ellensúlyozni az anyagi megterhelést? — Bár lehetőségeink a pénzügyek terén igen behatároltak, tervezzük egy kompenzációs jellegű támogatási rendszer bevezetését. — Végezetül: hogyan fogadja a hallgatói közvélemény a tandíjról keringő híreket? — Még nem tudok semmilyen konkrét megmozdulásról a diákönkormányzatok részéről. Szerintem előbb-utóbb csatlakozni fognak a diákság országos szintű mozgalmához. Egyelőre pedig — velünk együtt — reménykednek, hogy ez a hír álhírnek fog bizonyulni. Az egyházi felsőoktatás helyzete alapvetően eltér az állami oktatási intézményekétől. Ám a tandíjak bevezetésének kellemetlen következményeitől az itt tanulók sem menekülnek meg. űr. Orosz László, a Görög Katolikus Hittudományi Egyetem rektora tájékoztatott az intézmény helyzetéről: — Jelenleg főiskolánkon nincs sem tandíj-, sem ösztön- díjrendszer. A 45 nappali tagozatos papnövendéket a fenntartó szerv, a Hajdúdorogi egyházmegye látja el. A civil, hittanár szakos és levelező tagozatos hallgatók számára (létszámuk mintegy 250 fő) az oktatás ingyenes. —Mennyiben érintené a tandíj bevezetése az itt tanulók helyzetét? — Ha a törvény megszületik, mi is igazodni fogunk az állami intézmények rendszeréhez. Ez azonban még csupán egy elképzelés, hiszen a konkrét rendelkezés a püspöki kar határozataként vagy a tanári testület döntéseként jön majd létre. Sajnos a legtöbb növendék számára — főleg a külföldieknek — ez szinte teljesíthetetlen kötelezettséget jelentene. Ezért tervezzük a tanulmányi ösztöndíj-rendszer bevezetését és a tandíj differenciálását. Matyi Zsuzsanna A szenzációs négyes: Bokros, Horn, Fodor és... a Tandíj, Az egyetemre belépés csak öltönyben, nyakken- dősen. A Mercedeseket kérjük a porta előtt hagyni! A Bessenyei György Tanárképző Főiskola falait beborító plakátokon olvashatók ezek a hallgatói címzésű, diákoknak szóló, főiskolás, egyetemista jövőképet komor színekre festő feliratok. Hát igen, a felsőoktatásban tanulók rémálma — az egyelőre még kompenzálatlan tandíj — valóra vált a kormány elmúlt heti döntése nyomán. A főiskola tanulmányi osztályvezetője, Csizmadia Valéria a szeptembertől kétezer forintos tandíj lesz... kezdetű mondatot félbeszakítva, kérdés nélkül válaszolt: — Az intézmény és az osztályunk is a tömegkommunikációs csatornákon keresztül értesült a határozatról — mondta. — Egyelőre még nem kaptunk kézhez semmiféle írásbeli határozatot a Pénzügyminisztériumtól és/ vagy a kulturális tárcától. Most, hogy ilyen sietve született meg a döntés, még nem tudom, mi várható, lehet, hogy egy teljesen új forma mellett döntenek. A főiskolások szociális helyzetéről a hallgatói irodában kaptunk felvilágosítást. Mint megtudtuk, az ide járó diákok éves jövedelme nagy többségében nem haladja meg száztízezer forintot. Átlagosan ötven-nyolcvanezer forint körül mozog, ami havi bontásban öt-nyolcezer forintnak felel meg — ez az országos létminimumnak nagyjából a fele. Ötszázharmincan részesülnek rendszeres szociális támogatásban, ez — az iroda munkatársai szerint — havi egymilliójába kerül a hallgatói önkormányzatnak, ami a normatíva hat-hét százaléka, de sokkal többre lenne igény. A segély odaítélésének két osztó kritériuma van: egy diák legfeljebb négyezer forintot kaphat havonta, és az egy főre jutó nettó kereset nem haladhatja meg a kilencezer forintot. Ennek ellenére legtöbben hat- száz-kétezerkétszáz forint közötti összeget vehetnek fel. — Összeadva egy hallgató havi „kersetét” — amibe a háromezer forintos alapösszeg, az ösztöndíj és a rendszes vagy rendkívüli szociális segély tartozik —, például egy négyes átlagú diák esetében ez hétnyolcezer forint — mondta Gál László, a tanárképző főiskola Hallgatói Önkormányzat Testületének elnöke. De ebből kifizet hatszáz forintot kollégiumra, és egy ezrest komfortemelés címén — ezt ezerkétszáz hallgatótársam teszi meg havonta —, amennyiben az átlagos, kétezer forintos tandíjat is a kiadásoldalra írjuk, akkor három és fél, négyezer forint marad a pénztárcájában. A hallgatók hatvan százaléka nem kollégista, a szerencsésebbek városiak, de a vidékiek, akik albérletekbe kényszerülnek halmozottan'rossz helyzetbe kerülnek. — Mint a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetségének (OFÉSZ) választmányi tagja is mondhatom, hogy ez a szakmailag meg- alapozatlán döntés lehetetlen helyzetbe hozza a diákokat, de az egész felsőoktatást is. A remény, hogy a kormány döntését megváltoztathassuk, csak együttes, egységes fel- ; lépés esetén válhat valóra. ! Aláírásgyűjtés folyik minden j felsőoktatási intézményben a i tandíj ilyen feltételekkel való j bevezetése éllen. Március 22- ! re országos hallgatói megmozdulást tervez az OFÉSZ. A héten veszem fel a kapcsolatot az egészségügyi és a mezőgazdasági főiskola ön- kormányzatával, mert két nap múlva együtt, közel négyötezren szeretnénk a városi önkormányzathoz vonulni, hogy az OFÉSZ, és a saját petíciónkat átnyújtsuk a polgár- mester asszonynak, illetve szeretnénk megkérni őt, hogy az összegyűlt aláírásokat juttassa el a kormányzatnak, mert a diákság felháborodott- sága, csalódottsága annyira határtalan, mint maga a kiszolgáltatott helyzetük. Ilyen módon szeretnénk kapcsolódni az országos tiltakozáshoz. A közel kétszázötvenezer hallgató tiltakozásának hangja talán eljut az illetékes tárcákhoz... —vépé— A felvételik új szabályai A felsőoktatási intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól szóló új kormány- rendelet részleteit ismertette pénteki sajtótájékoztatóján a Művelődési és Közoktatási Minisztérium két illetékes tisztségviselője, Papp Lajos főosztályvezető és Bakos Károly tanácsos. Papp hangsúlyozta hogy az 1995. augusztus 1-jével hatályba lépő új jogszabály — az 1993-as felsőoktatási törvény szellemében — az állami szerepvállalás mellett tovább erősíti az intézményi autonómiát. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy a felsőoktatási intézmények önállóan döntenek arról: kit és milyen szempontok alapján, illetve felvételi vizsgával vagy anélkül vesznek fel 1996-tól. A felvételizők szempontjából újdonságnak számít, hogy a fiatalok több helyre nyújthatnak majd be jelentkezési lapot, és ezzel egyidejűleg megszűnik a jelenleg érvényes átjelent- kezési rendszer. Elhangzott: a pályázók maguk rangsorolják jelentkezéseiket, azaz jelezhetik, hogy milyen sorrendben kívánják az elbírálást. Bakos elmondta, hogy a jelentkezőknek — a felvételi évét tekintve — a január 1-jén érvényes minimálbér 10 százalékának megfelelő díjat kell fizetniük, további jelentkezésenként pedig legfeljebb a minimálbér ugyancsak 10 százalékának megfelelő díjat kérhetnek tőlük az intézmények. A gazdasági stabilizációt szolgáló takarékossági intézkedések egyike az, hogy a kormány a felsőoktatási intézményekben 1995. szeptemberétől havi 2000 forintos tandíjat kíván bevezetni úgy, hogy párhuzamosan egy szociális kiegyenlítő rendszert is működtetne majd. Az egyik fél szerint ez az egyik lehetséges lépése annak, hogy lassítsuk vagy megállítsuk a gazdasági-pénzügyi összcsőd bekövetkeztét, a másik fél véleménye szerint ez a felsőoktatást érintő intézkedés-tervezet olyan lehetetlen helyzetet okozhat, amely a közoktatás egészét veszélyeztetni fogja. Mi arra voltunk kíváncsiak, hogy mit gondolnak minderről Nyíregyháza város lakosai. Tompa Zoltán: — Ha szociális alapon nyugvó kiegyenlítő-rendszert vezetnek be, azokat támogassák, akik nem tudják a tandíjat fizetni. De még közöttük is szankcionáljanak! A tehetséges és kifogástalan előmenete- lűek kapják csak a támogatást, mert a hanyagok nem érdemlik meg. A gazdagoknak nem sok az a kétezer BETÜÁR4K Bukovinszky Mihály forint, de a faluról bejáró szegények útiköltségét is ki kellene fizetni a támogatási alapból, sőt, ha annyira nincsen pénzük az utazásra, meg is előlegezhetnék nekik. A tandíj bevezetésével kapcsolatban semmi problémát nem látok. Úgy kell csinálni, mint régen, a rossz tanulók fizessenek, a jók pedig ne. Bukovinszky Mihály: — A szociális kiegyenlítő rendszernek teljesítményektől függőnek kell lennie. Úgy emlékszem, úgy mondták, hogy régen a tehetségesek és kiemelkedőt nyújtók mentesültek a tandíjfizetés alól. Ha ez most is így lesz, akkor helyesen döntenek, mert akkor előtérbe fog kerülni a szakértelem. A tudást pedig támogatni kell. A tandíj bevezetésének terve elég régi téma, mindez tehát várható volt. Mondhatnánk, hogy én könnyen beszélek, mert kinőttem a felsőoktatási korból, de mégis azt mondom, hogy ha a rendszer ösztönző hatású lesz, műveltebb és szakértőbb embereket fognak képezni, akik hivatást is éreznek majd. Juhász Jenőné: — A kormány össze-vissza kapkod ebben a kérdésben is. Két héttel ezelőtt még azt hallottam, hogy jövőre sem fogják bevezetni, most pedig előre hozták ez év szeptemberére. Elhamarkodott, átgondolatlan intézkedés ez! Többször előfordult már az, hogy valamit kitaláltak, de a következményekkel nem számolva, fél év múlva vissza kellett vonniuk a döntésüket, mert nem várt dolgok merültek fel. Engem ez a tandíj téma nagyon érint, mert a fiam egyetemista Budapesten. Azért is tartom felháborítónak, mert Nyugaton, ahol egészen mások a körülmények, meg akarják szüntetni a tandíjat, nálunk meg most vezetik be! Itt megint az lesz, ami az antivilágban volt. Egyes tehetséges gyermekek elkallódnak majd, hacsak nem lesz valaki, mint régen a földesúr, aki felkarolná őket. A mai vállalkozók nem fognak ezzel törődni, de nem is itt van a probléma! Rajzer György: — Minden szolgáltatásért díjat kell fizetnünk, így számomra nem volt meglepő az, hogy a tandíjat be kívánják vezetni. Az a kétezer forint nem egy nagy összeg, s a gyermekek szülei meg fogják hozni ezt az áldozatot. Tehát én egyetértek a díjak bevezetésével, de azzal már nem, hogy azokat tovább fogják emelni. Biztos, hogy megemelik majd évente ezer-kétezer forinttal, pedig a kétezer forintos tandíj reális összeg lenne még a bevezetést követő három évig is, így valóban súlyos gondjává válhat sok-sok családnak a gyerekek iskoláztatása. Kép és szöveg: Varga Attila
