Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-02 / 52. szám
UJ KELET 1995. március 2., csütörtök 7 Tanítva tanultam a legtöbbet Hungarian rhapsody medallic works of Sándor Tóth 1994. december 13. E nap a legtöbbünk emlékezetében már a hétköznapok szürkeségébe fakult. Legfeljebb a Luca-napi babonák, s a kilencféle fából eszkábált ülőalkalmatosság, ha eszünkbe ötlik. Tóth Sándornak, a Nyíregyházán élő és többnyire itt is alkotó neves szobrász- művésznek egészen más képzettársítása van e nappal kapcsolatban. A művészt az Őz utcai műtermében kerestük fel. — Igen, valóban emlékezetes az említett nap számomra, hiszen USA Colorado államában, Colorado Springsben nyílt akkor a kiállításom. A kiállítás helye az Amerikai Éremművészeti Társaság Múzeuma, nevezetesen: The Money museum of the American numismatic association. Maga a hely szellemisége, az egésznek a megrendezése, a kiállított munkák megjelenítése, azt hiszem, csodálatot kiváltó a már világjárt tárlatlátogatók számára is. Éppen ezért hálával tartozom Istennek, mert úgy érzem, nagy-nagy adománya a sorsnak, hogy ez a kiállítás megvalósulhatott. — A kiállítás a Hungarian rhapsody medallic works of Sándor Tóth címet viseli. Az április 14-éig tartó tárlaton 34 tárlóban 400 érmem szerepel, köztük arany- és ezüstpénzek. Mondhatni: az eddigi életem, munkásságom javát láthatja együtt a nagyközönség. S hogy ez mennyire örömmel tölt el, azt hiszem, nem szorul magyarázatra. — Hogyan jött létre a kiállítás? — Nyolc évvel ezelőtt a FIDEM (Nemzetközi Éremművész Kongresszus) alkalmából Magyarországról öten voltunk Colorado Springsben. Nekem nagyon megtetszett a hely, s elhatároztam, hogy én bizony oda visszamegyek. így is történt. A múzeum kurátora, Robert W. Hoge úr emlékezett a munkáimra, és megszervezte a kiállítást. A megnyitón is ő mutatott be a közönségnek, amelyen Colorado állam több magas rangú személyisége is jelen volt.-— Mennyi időt töltött Colorado- ban? — Egy teljes hónapot. A kiállítás előkészítése sok munkát adott, de maradt időm a ritka természeti szépségű vidékkel való ismerkedésre, barangolásra is. Felkerestem a Szikláshegység lábánál az úgynevezett Istenek kertjét is, mely az indiánok temetkezési helye volt. A kolosszális méretű, dőlni látszó szik- 1 a t ö m b lenyűgöző hatású. Készítettem egy érmet is róla. Az érem másik oldalán ottani magyar barátaimat — Gyarmat- hy Attilát és kedves feleségét — mintáztam meg ötvenéves házassági évfordulójuk alkat m á - ból. Hasonlóan, készítettem érmet a múzeum kurátoráról, Robert W. Hoge úrról is. A kiállítás zárásakor viszem magammal meglepetésként. — Aztán hazakerülnek a kiállított érmek? — Nem, még maradnak, mert az Ohio állambeli Toledóban újabb bemutatkozás vár rájuk. Az ottani Szép- művészeti Központban kerülnek bemutatásra, a megnyitó május 21-én, Szeged napján lesz. (Toledo Szeged testvérvárosa.) Ezen a kiállításon 13 szobrom is helyet kap egy amerikai magángyűjtő jóvoltából, aki rendelkezésre bocsátja ez alkalomra a régebben vásárolt munkáimat. — Meglehetősen sokat van távol. Jut ideje újabb alkotásokra? — Kell, hogy jusson. A megrendeléseket teljesíteni kell. Az utóbbiakból néhányat megemlítek: Budapesten a vatikáni nagykövetség számára készítettem a Magna Domina Hungarorum nevet viselő domborművet, Angelo Acerbi nuncius úr kérésére. Az elmúlt évben volt nagyobb kiállításom Nyíregyháza finn testvér- városában, Kajaaniban, ahol több száz érmem és több mint harminc szobrom került bemutatásra. — Amin most jelenleg dolgozom, a nemzetközi vadászati világkongresszusra készül a monacói nagyherceg megbízásából: egy ezüst kitűző. A 28 milliméter átmérőjű jelvényen Szt. Hubertus és a szarvas látható, Monaco címerével. Bay Zoltánról, a kiváló fizikusról készítek mellszobrot a Szegedi Szoborpanteonba, a Dóm térre, ahol a legnagyobb magyar szobrászok, köztük volt mestereim szobrai állnak. — A ravennai Centro Dantesco. azaz a Dante Központ megbízásából készítek Daniéról e.gy érmet, amely a Dante Központ 1995. évi hivatalos érme lesz. A neves szobrászművész, Renzo Copat kiállítása alkalmából április 1-jén kerül először kiadásra. Ezenkívül vannak még adósságaim is tavalyról, egy Munkácsy Mihály- érem a nagy festő születésének elmúlt évi évfordulója kapcsán. Munkácsy 150 éve született, s ezt ha felezzük, egy számomra nagyon kedves tanárom születésnapjára (75 éves) is emlékezem. Az egyetlen élő mesteremre, dr. Végvári Lajos professzor úrra, akiről a másik oldalra egy portrét készítek. Ő a nagy Munkácsy monográfia szerzője. — Megtisztelő feladatnak érzem, hogy a Nyíregyházán rendezendő XIII. Atlétikai Ifjúsági Európa-baj- nokság díjait is én csinálhattam, ezek egyébként már a pénzverdében vannak. — Művész úr! Tudomásom szerint a sóstói alkotótelep gondolata is az ön fejében született meg, de nemcsak ötletszinten, hanem megvalósulásáért sokat is tett. r — Köszönöm az elismerést, ezt valóban a gyermekemnek tekintem. Az, hogy nem volt hiábavaló fáradozás, az bizonyítja, hogy az idén már a 19. alkalommal kerül megrendezésre. A világ éremművészei ismerik és elismerik az alkotótelep munkáját, értékét, a város pedig igen gazdag anyagot mondhat magáénak, hiszen ez idő alatt több mint ezer remek munkát hagytak örökbe az itt megfordult művészek, Közép-Európa talán leggazdagabb kortárs kisplasztikái gyűjteményeként. — Ón nagyon sok embert tanított, többnek a mestere is volt. Foglalkozik még tanítással? — Az egri tanárképző főiskolán tanszékvezető főiskolai tanár voltam utoljára. Mondhatom: tanítva tanultam a legtöbbet. Ma már nyugdíjas vagyok, s az életet, ami nekem még hátravan, azt munkával kívánom ki- avagy betölteni. Örömmel tölt el, hogy azt csinálhattam, csinálhatom, amit szeretek. Meggyőződésem, hogy a tehetség mellé még a fenékre is szükség van! A szorgalom mellé pedig, már koromnál fogva is, egy kívánkozik: a tevékeny élet kegyelmének boldogsága, hogy nem dolgoztam hiába. — Művész úr, ehhez kívánunk jó egészséget! Lefler György „Ekhós szekéren" Ankét a Don-kanyar címé könyvről Mit is takar ez a név: Premier Színház? Egy kicsit emlékezetünkbe idézi a régi ekhós színházat, csak modernebb változatban. Dicséretükre válik, hogy pótolják a tájelőadásokat, melyek évekkel ezelőtt megszűntek. Járják a vidéket, mint a régi szép időkben a vándorszínészek, és eljutnak olyan helyekre is, ahol még színészt sem láttak, nemhogy színházi előadást. Egyébként a Miskolci Nemzeti vagy más színházak művészei. Ez nem más, mint egy baráti társulás, ahol a demokrácia teljességében, rivalizálás nélkül dolgoznak. Nyíregyházán február 21-én mutatták be az igen népszerű Mágnás Miska című operettet. A rendezővel és a közönség kedvenceivel beszélgettem. A rendező nem más, mint Varga Gyula Jászai-díjas színész, aki még nyugdíjas korában is sokat játszik.-— Mi ragadta meg a műben, hogy ezt választotta megrendezésre? — Elsősorban olyan darabot kerestünk, aminek szerepei kioszthatók voltak a kollégákra. A színészi képességek és az egyéb elfoglaltságok is döntően befolyásolták a mostani szereposztást. — Valamit mindig üzen egy darab a közönségnek. Ez milyen mondanivalót tartalmaz? — Nincsen politikai mondanivalója. Sokak emlékezetében él Gábor Miklós filmbeli alakítása, ahol egy picit eltúlozva mutatja be a grófi arisztokrata családok és az egészséges paraszti ösztönök összecsapását. Mi nem szeretnénk kiélezni ezt a helyzetet játékunkban. Mi is az üzenete? Ebben a zűrzavaros világban legalább kétórányi kikapcsolódást nyújt. Egyszóval szórakoztat. A paraszti és az úri világot egyaránt megjelenítette Marcsa, a mosogatólány (Ötvös Éva) és Miska, a lovászfiú (Somló István). — Nem okoz-e nehézséget a váltás a darab folyamán? Ötvös Éva: — Örülök és boldog vagyok, hogy ezt a nem könnyű szerepet én kaptam és eljátszhattam. Azt hiszem, mindenki önmagából dolgozik. Mivel falun nőttem fel, nem állt tőlem távol a paraszti világ, de az úri sem, mert gyermekkoromban városon nyaraltam a nagynénémnél. Szerencse, hogy rá tudtam találni a két figurára. Somló István: — Attól szép ez a pálya, hogy különböző emberi sorsokat élhetünk át. Nehézség, hogy nehezen szerezzük be a kellékeket, ruhákat. Több helyen, mindig más-más környezetben mutatjuk be a darabot, és a díszlet nem mindig érvényesül kellőképpen. A hiányosságokat, a sok lehetetlen helyzetet színészi játékkal próbáljuk pótolni. A kedves, kíváncsi, kleptomániás nagymamát Komáromi Éva alakította. Élmondta, hogy közel 40 éve van a pályán, a szubrett és primadonna szerepkörök után ma már sorra kerültek a mamaszerepek, amiket a magánéletben is gyakorol. Boró Orsolya Népzenei Szövetség Budapesten, a Magyar Művelődési Intézet Népművelési Osztálya által szervezett népdalkörvezetők konferenciáján megalakult a Vass Lajos Népzenei Szövetség. A szövetség fő célja a magyar és a Magyarországon élő nemzetiségek, népzenével foglalkozó személyek, csoportok, együttesek összefogása, tevékenységük támogatása, szakmai ismereteik bővítése és érdekeik képviselete. Mindazoknak a népzenei hagyományoknak megőrzése, amelyeket Vass Lajos neve fémjelez. Az egyesület díszelnöke Vass Lajosné Kaposi Edit tánctörténész, elnöke Olsvai Imre népzenekutató, titkára Káka Rozália, a Magyar Művelődési Intézet Nép- művészeti O sztályának a népdalkörökkel foglalkozó munkatársa lett. Az éves tagdíj egyéneknek 400 forint, együtteseknek csoportonként 3000 forint. A szövetséghez való csatlakozást, belépési igényt Kóka Rozáliának, a szövetség titkárának lehet bejelenteni: Magyar Művelődési Intézet Népművészeti Osztálya, 1251 Budapest, Corvin tér 8. (lefler) Nyíregyházán, a Jósa András Múzeumban tartották meg február 28- án azt az ankétot, amelynek vendége dr. Szabó Péter hadtörténész volt. Az úttörő jellegű könyv szerzője az ankéton találkozott könyve még néhány túlélő nyíregyházi hősével, így a 12. gyalogezred volt katonáival is. A szerző több mint egy évtizedet fordított a kutatásokra, anyaggyűjtésre, valamint felhasználta a közelmúltban Bene Jánossal, a Jósa András Múzeum munkatársával közösen írott könyvét, a Nyíri bakák a Donnál címűt és a most készülő, a 24. hadosztályról szóló könyv forrásanyagát. A szerző új szempontokból, más megközelítésből nézi a tragikus Don-kanyari fejleményeket. Míg a korábban e témával foglalkozók csak az 1943-as januári eseményekkel foglalkoztak, addig dr. Szabó Péter a 2. magyar hadseregnek a frontra való kiküldése előtti eseményeit is feldolgozza. Foglalkozik a legénységi és tiszthelyettesi állománnyal, a tisztekkel s magával a vezérkarral. Ugyancsak fontos helyet szánt a hadsereg felszereltségének, előrenyomulásának, a kursz- ki csatának, a Don folyónál való állóharcoknak, a részsikereknek. A mindenképpen tragikus sorsú 2. magyar hadsereg veszteségeiről is sokkal pontosabb adatokkal bír a szerző, mint az eddig erről megjelent publikációk. Ez a hadsereg nem semmisült meg! A 250 ezer fős sereg vesztesége elesettekkel, sebesültekkel és hadifogságba esettekkel együtt 120 ezer fő. Tehát nem volt a sztálingrádi csatához hasonló méretű vereség, amelyben a 6. német hadsereg teljesen megsemmisült. Dr. Szabó Péter objektivitásra törekedett, indulatok nélkül foglal állást olyan fontos vitában is, mint Jánv Gusztáv hadseregparancsnok vagy Stom Marcel altábornagy tevékenységének megítélésében. A könyv a Zrínyi Kiadó gondozásában jelent meg januárban, s jelenleg már a második kiadás is majdnem elfogyott. A nyíregyházi ankéton még hozzájuthattak a könyvhöz az érdeklődők. Budaházi István Robert W. Hoge úr és Tóth Sándor (jobbról) Foto: CsoR.
