Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-02 / 52. szám
ÚJ KELET Kritikus épület a kórház Jubilálnak a tűzoltók Kisvárda várossá válásának 25 éves évfordulójával egybeesik még egy jubileum, 125 éves a település tűzoltósága. Természetesen a „vörös kakas” őrzői is méltóképpen szeretnék e jeles napot megünnepelni, bár látványos rendezvényeikre még pénz után kell járniuk. A tűzoltók laktanyájukon emléktáblát avatnak, terveik szerint - többek között - tűzoltó történeti kiállítás, utcabál valamint kulturális és sportrendezvények színesítik programkínálatukat. Az ünnepi kirakat mögött azonban eredmények és gondok is jellemzik a kisvárdai tűzoltók munkáját. Erről beszélgetünk Szűrös Gyula őrnaggyal, a parancsnokkal.- Illetékességi területünkhöz huszonhat település tartozik - tájékoztatott az őrnagy úr. Ezek gazdasági egységeinél, intézményeinél végzik kollégáim rendszeresen megelőző és ellenőrző munkájukat. Azt hiszem ennek is köszönhető, hogy viszonylag kevés helyre kell kivonulnunk, közintézményhez pedig egyáltalán nem. Tavaly 188 tűzjelzés futott be hozzánk, ezek majd fele avartűz volt. Közvetlenül és közvetve is gondatlanság az oka, hogy a földeken felütötte a fejét a „vörös kakas”. A földek visszaadása után rengeteg apró parcella szabdalja a régi nagy területeket. Amit nem művelnek, elborítja a gaz. Felügyelet nélkül égetik ni, mint amilyeneket szeretnénk. Ennyi pénzért - tekintettel a kockázatra - nem jönnek hozzánk, most is több betöltetlen helyünk van.- A munkaidőbeosztás mellék munkát lehetővé tesz...- A vonulós állomány 24-48 órás váltásban dolgozik, így munkatársaim szabad, vagy inkább pihenő idejükben dolgoznak, most már azt kell mondanom, hogy a megélhetésért. El kell néznünk, hogy nem a legpihentebben veszik fel a szolgálatot, ily módon is meg kell tartanunk az állományt.- Az önök munkájától emberéletek, milliós értékek függnek. Nem veszélyes ez a struccpolitika?- Rá vagyunk kényszerülve. Egyébként a tűzoltók fáradtsága, vagy a helyismeret hiánya eddig még nem okozott gondot vagy hátrányt munkánk során.- A pénzszűke az elhelyezésen és a technikán is meglátszik.- Gépi, műszaki ellátottságunk a lehetőségekhez képest elfogadható. Mi is szeretnénk új épületbe költözni. de az akkora összeget igényel, amit az önkormányzat az állami támogatás mellett sem tud - érthető okokból - biztosítani. Tavaly az ön- kormányzatok, gazdálkodó szervezetek támogatásával vettünk 13 millió forintért egy fecskendős gépkocsit. Lehet jobbat, gyosabbat is kapa tarlót, és a tűz könnyen átterjed a szomszédok elhanyagolt táblájára. Itt' a tavasz, azon gondolkodunk, hogy a tarlók égetéséhez - már amennyiben szólnak - kivonulunk egy fecskendős gépkocsival. Jóval kevesebb gondunk lenne nekünk is, a gazdáknak is.- Önöknek nem csak füzekhez kell kivonulniuk...- Az állampolgárok baj esetén általában először nekünk telefonálnak, természetesen mi tájékoztatjuk a mentőket,, rendőröket, akkor is, ha nem biztos, hogy nekik is ki kell vonulniuk. Voltunk mi halottkiemelésnél, gázömlésnél, közúti balesetnél és szivattyúztunk lakásokból vizet is. A pénztelenség miatt egyre többen bütykölik otthon a villamos hálózatot, vagy nem megfelelően építik a házakat. Az emiatt keletkező tüzek, vízelöntések egyre több munkát adnak nekünk.- Önöknek kötelességük holttesteket is kiemelni?- Ez is benne van az eskünkben,- épp úgy mint az, hogy a tűzoltónak élete kozkáztatásával is ki kell hoznia a bentrekedteket az égő házból. Ha nyugati filmeket nézünk, látjuk, hogy náluk ez nem így van. A tűzoltók oltják a tüzet, míg más szervek munkatársai kihozzák a veszélyeztetett lakókat az épületből.- Önök mindennap veszélyeztetik az életüket. Elismerik-e önöket ezért anyagilag?- Egyáltalán nem. Egy kezdő tűzoltó fizetése 22 ezer forint, de a húsz éve vonulós állományú kollégámnak sem több 26 ezer forintnál. Annyit kapnak mint egy vasúti segédmunkás. A munkanélküliség ellenére sem tudunk olyan kollégákat alkalmazni, de egyszerűen ennyire volt pénz. Az önkormányzatok szűkös pénztárcáját sem lehet akármennyi pénzzel terhelni. Pedig megéri a pénzt a korszerű technika. Egy karambol után nem mindegy a sérültnek, hogy két, vagy egy fél óra után tudják ellátni. A tüzek oltásánál is alapvető követelmény az oltás mielőbbi megkezdése.- Tudnak valamivel spórolni?- A ki nem adott pénz is megtakarítás. Kollégáim végzik a laktanya felújítását, átalakítását. Csökkentjük a telefonköltségeinket. Nem nagy tétel - 30 ezer forint -, de nem kapnak a tűzoltók védőitalt. Szereléseket, bevizsgálásokat végzünk bérmunkában.-Július 1-től önkormányzati tűzoltóság lesz. Mit várnak a változástól?- Mi bízunk benne, hogy hosz- szabb távon jobb lesz a helyzetünk, pillanatnyilag azonban nem sok jót lehet látni. Az év második felére 15 millió forintot kapunk, amihez még az ötödé szükségeltetik. Nálunk nem lehet előre meghatározni - a vakriasztásokról nem is beszélve -, hogy hányszor kell kivonulni, mennyi oltóanyagra lesz szükségünk.- Melyik épület az, amely tüzének még a gondolatától is a jeges rémület fogja el a tűzoltókat?- A kórház a legkritikusabb pont. Sajnos korábban és most sem vették figyelembe javaslatainkat. Bizonyára pénzügyi okok is közrejátszanak. Amennyiben ott egy tüzet nem sikerül igen hamar és helyben lokalizálni, - finoman szólva - igen kényes helyzet állna elő. KvZ „Itt nem volt Dcabassóri!" Türelem, emberség, szeretet A kisvárdai Szent László Gimnáziumot az Orsolya-rend alapította 1918- ban. Három évvel ezelőtt került az iskola újra egyházi tulajdonba, az Orsolyák a működtetést nem tudták vállalni, ezért az irányítást a római katolikus egyházra bízták. Az intézmény igazgatóját, Lengyelné dr. Tóth Évát az átmenet nehézségeiről kérdeztem. — Természetesen félelem előzte meg a váltást. Főleg a szakközépiskolai szaktanárok aggódtak: mi lesz, ha csak gimnáziumot akar az egyház? A diákok között rémhírek terjengtek: visszajönnek az apácák! — meg számos egyéb. Ennek ellenére Holczer Gyula kanonok, esperes plébános nagy bölcsességgel, tapasztalattal, szeretettel vette át az átszervezés vezetését. A városi ön- kormányzat lehetőséget adott a város más iskoláiban elhelyezkedésre azoknak a kollégáknak, akik lelkiismereti okok miatt távozni akartak az intézményből. Az egyház annyit kért, hogy ne helyezkedjünk szembe velük. Megpróbálunk egy kicsit keresztény szellemben nevelni, a célunk, hogy a tanulók tudásban is és lelkiekben is feltöltődjenek. Tudjuk, hogy nem restaurálni akarják a régi rendet, iskolát, nem erőszakos visszaállításról van szó, türelemmel, megértéssel viseltetnek irántunk. Itt nem volt Dabassári! — Miben lett más az iskola? — A postaforgalmi és közgazdasági szakok mellett gimnáziumi osztályokat is alakítottunk. Az iskola ökumenikus jellegű. katolikusok és reformátusok egyaránt járnak ide, a hittant mindenki felekezete szerint tanulja heti két órában. Vallási szempontból megosztott ez a vidék, hajdan az apácák is felekezetűk szerint imádkoztak. A másságra talán a legkitűnőbb példa, tavaly kiadtunk egy évkönyvet. amelyben szerepel néhány tanulónk véleménye, amelyben az iskoláról nvilatkoznak. Ezekben a tömör kis mondatokban a kápolna csendje, s a tanítás előtti ima is szerepelt. Kápolnát alakítottunk ki az épületen belül, ide a nap bármely részében betérhetnek a gyerekek. Reggel laudetur Jézus Krisztussal, délután pedig áldás, békességgel köszönnek — ezzel is kifejezve az intézmény ökumenéjét. A tanároknak nem kötelező a reggeli, illetve a (délutáni) tanítás utáni imában részt venni, de fontos szavaikkal, magatartásukkal ne mondjanak ellent — ez a lojalitás lényege. Az elmúlt rendszerben titkolni kellett a vallásosságot, a templomba járást. Ez a negyven esztendő visszahúzó erőt és gondot jelentett az egész társadalomnak, egy új szemléletet nem lehet egyik pillanatról a másikra kialakítani, de égy folyamatot el lehet indítani. — A pedagógusoknak is fel kell készülni erre... — A változás első évében havonta, mostanában pedig negyedévenként léleknyitogató előadásokat tartottak egyházi és világi személyiségek a tanárok részére, ezzel segítve az átalakulást. Emberséggel, a minőségi munkával is többet adhatunk. —Milyen forrásból működtetik a gimnáziumot? — Az állam finanszírozza a költségeket a fejkvóta rendszer szerint, mint bármely más iskolában, illetve az egyházak részére egy összeget különítettek el. Az egyházi intézmények száma egyre nő, az összeg viszont nem változik, s abból a bizonyos pénzből kell gazdálkodni valamennyiünknek. Ezért az örömünk nem egészen teljes, amikor egyházi iskolák jönnek létre. Van még valami, amiben különlegesek vagyunk. Egyetlen egyházi iskolaként pályázat útján elnyertük a Világbank támogatását. A bank kidolgozott egy új tantervet is minden tantárgyra vonatkozóan, s amíg a NAT-ról viták folynak, addig mi tudjuk, hogy mit és hogyan akarjuk csinálni. A Világbanktól 30 millió forint értékben taneszközöket kaptunk, áz összegből oktatástechnikai berendezéseket rendeltünk. Ezt a rengeteg pénzt egy hét alatt kellett elkölteni. — Ehhez is tehetség kell. Kozma Ibolva Testnevelő, képviselő, SE-elnök Lista a tornatermi balesetekről Többször kopognak az iroda ajtaján, más-más gyermekarc, de mindig ugyanaz a kedves mosoly: tanár bácsi, csak azt szeretném megkérdezni... Látszik, hogy gyakori vendégek Mészáros Károly testnevelő tanár szobájában, csöppet sem félnek, sőt talán kedvtelésből is betérnek, növelve a csöppnyi helyiség forgalmát. — Már hetedikes koromban eldöntöttem, hogy testnevelő tanár leszek. A főiskolai felvételi előtt azonban baleset ért, megsérült a térdem, így aztán biológia—földrajz szakra felvételiztem — emlékezik Károly tanár bácsi. Már akkor is tiszteletbeli testnevelés szakosnak tekintettek, hisz minden sportrendezvényen aktívan részt vettem. Levelezőn elvégeztem a testnevelés szakot, edzői képesítést is szereztem. Záhonyban kezdtem tanítani, majd idekerültem Kisvárdára, és a város sportiskolájának vezetője lettem. Később a Szent László Gimnáziumban tanítottam. Az akkori lánygimnáziumban kézilabda-edzéseket vezettem. A legrosszabb salakpályán gyakoroltunk, ennek ellenére három évi kemény munka után megyei bajnokok lettünk. — Árulja el, hogy mi volt a titka a sikereknek? — Kértem, hogy a felvételi jelentkezési lapra írjanak egy nagy „K” betűt azok, akik általános iskolában kézi labdáztak. Ez nem jelentett protekciót, de a beiratkozásra már torna- ruhával jöttek a leendő tanulók. Egy kicsit mozogtunk, játszottunk, s a legügyesebbeket meghívtam a nyári edzőtáboromba. Szeptemberre már olyan csapatom volt, akikkel közös élmények, beszélgetések kötöttek egymáshoz, míg a kollégáim keresték a tehetséges tanulókat. A nyolc év alatt hat alkalommal nyertünk versenyeket. Öt éve foglalkozom a serdülők labdarúgócsapatával. Akkor l:24-es gólkülönbséggel vettem át a csapatot, most 68:2-nél tartunk. Évek óta szervezzük a focinyarat, s ezen belül a focisulit átlalános iskolás gyerekeknek. Ezen tavaly ötven csoport vett részt. A napi két edzés mellett strandolásra, buszkirándulásra, lovaglásra is nyílik lehetőségünk. — Nagyon sok dologgal foglalkozik, a családjára hogyan fordít időt? — A feleségem és a fiam támogatása nélkül nem tudnám vállalni, de ezzel nincs vége a munkának. A választások előtt több párt is megkeresett hogy dolgozzam velük. Erre nem vállalkoztam. Felkértek sőt rámparancsoltak, hogy vállaljam el a választókerületben a képviselői teendőket. Én vagyok az egyetlen független képviselő a testületben. Megválasztottak a közösségi bizottság elnökének is, hisz a sport is ide tartozik, s felkértek a Kisvárdai Sportegyesület vezetésére is. Tapasztalataim már voltak ezen a téren, mert dolgoztam négy éven keresztül az SE apparátusában. Erőt ad, hogy egy-egy kézilabda-mérkőzés alkalmával 100—150 ember marad a csarnokon kívül — ugyanis az egészségügyi előírások miatt a nézők, szurkolók létszámát korlátozni kell. Meg kell említenem, hogy munkámhoz, a társadalmi tevékenységek végzéséhez sok segítséget nyújt az iskola ahol tanítok. Néhány gyerek nyit be az ajtón. Hol leszünk tanár bácsi, a tornateremben vagy az udvaron? — kérdezik. Hamarosan megszólal az órára hívó csengő. — A tornatermi balesetekről külön kis füzetet vezetünk — mondja szomorúan, — Életveszélyes állapotban van, ezért, ha az idő engedi, inkább kint tornázunk. Nyolc helyen beázik, a parketta sorra felválik, egy-egy helyen már életveszélyes. Méltán váltja ki a szülők felháborodását. Az elhagyott nő szerepében áll a tornaterem, amely valamikor nagy edzéseknek, meccseknek adott otthont. Nemrégiben felépült az új tornacsarnok, de a mi gyerekeinknek az nem sokat segít. Remélem, hogy az önkormányzat fordít erre is a költségvetésből. K. I. A kisvárdai oldalak fotóit Bozsó Katalin készítette
