Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-02 / 52. szám

ÚJ KELET 1995. március 2., csütörtök Az államtitkár tanulni jött A városi művelődési házban kerekasztal-beszélgetésen vett részt pén­tek délután a városunkba látogató dr. Koncz István. a frissen kineve­zett ifjúságpolitikai államtitkár. A fórumon vendégei voltak Nyíregy­háza ifjúsági érdekvédelmi szervezetei és a fiatalokat támogató ala­pítványok képviselői. Az államtitkár megnyitóbeszédé­ben örömét fejezte ki a szépszámú, közel negyven megjelent ifjúsági képviselő láttán, s mint mondta: — Jó látni, hogy itt a gyermek és ifjúsági ügyek jelentős civil háttérrel rendelkeznek. Bár — mint hangoz­tatta — tanulni jött ide, hogy megis­merkedjen a nyíregyházi problémák­kal, de megpróbál felelni minden fel­tett kérdésre — már amennyiben lehetősége van válaszolni, ugyanis túl fiatal a hivatala, s ügyeinek áttekin­tése még folyamatban van. — E rövid idő alatt is eredményt tudott felmutatni az ifjúsági tárca — folytatta az államtitkár. — Létrejött egy ifjúsági koordináló tanács, ami­nek tagja maga a miniszterelnök és hét miniszter, de rövidesen kibő­vülnek — hangsúlyozottan nemcsak Budapesti, hanem vidéki — ifjúsági ügyekben jártas szakértőkkel is. A tanács egyik feladataként megfogal­mazódott a fiatal generációval kap­csolatos jogi kérdésekben a harmo­nizáció megteremtése. Ez azt jelenti, hogy biztosítani kell a nemzetközi feladatok ellátását, szükséges a mű­ködőképességhez a magyarországi jogi hátteret tisztázni, illetve megkell valósítani a pénzügyek hatékonyabb felhasználását. Másik cél a civil szer­vezetek életben tartása. Eddig a par­lament hagyta jóvá az éves kötség- vetést, idén el kell érni, hogy jövőre is tudjanak (és akarjanak) elkülöní­teni pénzt ifjúsági célokra. Valaha létezett a Nemzeti Gyermek és Ifjú­sági Alap (NGYIA), ami mára jócs­kán megfogyatkozott felelőtlen fel- használása miatt. Hamarosan kor­mányvizsgálat kezdődik a „vissza­szerzéséért”. Az érdekegyeztetés év­tizedes „harcának” eredményekép­pen ma már kerékasztalnál ülnek a fiatalok az államvezetéssel a Gyer­mek- és Ifjúsági Érdekegyeztető Ta­nácsban. Énnek lényege: a tárgyaló- csoportoknak mindenben meg kell tudniuk egyezni, és az ott kialakult álláspontot a kormánynak döntései során figyelembe kell vennie. — Hogy mi lesz ennek a vége? — tette fel a kérdést az államtitkár. — Ha a koordináló tanács jól dolgozik, akkor 1996-tól elkezdődhet egy inf­rastrukturális háttér kiépítése, lesz­nek működést segítő alapjogszabály­ok, s nem utolsósorban rendeződnek az anyagi problémák. A bevezető után problémák, meg­oldási javaslatok, ötletek sokaságát mondták el az érdekvédelmi képvi­selők, akik több mint tizennyolcezer gyerek sorsát próbálják jobbá tenni. Felvetődtek különböző gondok, az óvodák helyzetének tarthatatlansá­gától kezdve az iskolások táboroz­tatásán keresztül a számítógépes ok­tatási háttér alacsony színvonaláig. Ezekre válaszolva mondta az állam­titkár, hogy azok a szervezetek, akik az elmúlt négy év pénztelenségét túlélték, azok már mindent megta­nultak a talpon maradásról. Nagy se­gítségükre lesz az, hogy március ele­jén pályázatot tesz közzé az ifjúság- politikai tárca az önkormányzatok részére. Erre a kormányzatnak van mintegy hetvenötmillió forintos ke­rete, amit gyermek- és ifjúsági cé­lokra lehet fehasználni. — Össze kell fogni, mert csak hit­tel nem nagyon lehet a fiatalokról tovább gondoskodni. Idő kérdése, hogy az ifjúsági alap pénzösszegei visszakerülhessenek afiatalokhóz, és akkor talán lehetőség nyílik, e téren is felzárkózhatunk a fejlettebb orszá­gokhoz — zárta a beszélgetést re­ményt öntve a képviselőkbe az ál­lamtitkár. —vp— Megyei szakszervezeti képviseletek Hatékonyabb érdekvédelmet! A legnagyobb szakszervezeti tömö­rülés, a Magyar Szakszervezetek Or­szágos Szövetsége (MSZOSZ) Ügy­vivő Testületének elmúlt évi június 30-ai határozata hívta életre a megyei területi képviseleteket. E képviseletek tevékenységi köre, feladatai, szerve­zeti felépítése kevésbé ismert még a szakszervezeti tagok előtt is. Evégből kerestük meg a Szakszervezetek Há­zában Vaskó Mihály megyei képvi­selő-vezetőt, aki előbb a megyei kép- viseletek létrehozásának előzmé­nyeiről szólt. — Az érdekképviseleti, érdekvédel­mi munka súlypontjai részben a terü­leti szerveződésre tevődtek át. A me­gyei képviseletek a szövetségi jellegű feladatok ellátása mellett az eredmé­nyesebb ágazati-szakmai jelenlét fenn­tartását is szolgálják, biztosítják. Lét­rejöttüket az a nem titkolt szándék motiválta, hogy általuk hatékonyabb megyei, területi struktúra valósítható meg. —A megyei képviseletek milyen fel­adatokat látnak el? — Meglehetősen széles a skála. Ezek közül néhányat megemlítve: — a válalati kollektív tárgyalások, szerződéskötések segítése, az ága­zati, szakmai, területi, kollektív szerződések, megállapodások előkészítésében való részvétel; — közreműködés a szervezetépítésben (tagtoborzásban, az alapszerveze­ti és a tagsági kapcsolatok erősítésében; — a nyugdíjasok, a munkanélküliek, a fiatalok, a szórványtagság szer vezeti életének, közéleti szerepvál­lalásának segítése; — részvétel a foglalkoztatás lehető­ségeinek bővítésében, a munkanél­küliség kezelésében; — részvétel a helyi társadalombizto­sítási önkormányzatok munkájá­ban; — a munkahelyen kívül megjelenő érdekvédelem ellátása (jogsegély­Vaskó Mihály szolgálat működtetése, munka­ügyi-társadalombiztosítási tanács­adás). A feladatok ellátásához a megyei képviselet valamennyi tagszervezet­nek (azok alapszervezeteinek) az igé­nyek szerinti szakmai segítséget kíván nyújtani. A megyei képviselet lénye­gében ennél több: egy testületet takar, amelynek tagjai a megyében működő ágazati-szakmai szakszervezetek vá­lasztott, valamint megbízott vezetői, és a megyei képviselettel nem rendel­kező alapszervezetek delegált képvi­selői. — Hol tartanak most a szervezetek építésében? — Megyénkben december 8-án volt az alakuló ülés, ahol 19 ágazati-szak­mai és egy nyugdíjas szakszervezettel kezdtük meg tevékenységünket. Az érdemi munkát ez év elejétől tudtuk elkezdeni, amely sok ponton az ismer­kedés, a feladatok konkretizáIá$a"je* gyében telt eddig, s ez vonatkozik a megyei képviseleti testület működésé­re is. Szükség szerint, de legalább ne­gyedévenként ülésezünk, és egy szakértői szervezettel is kiegészülünk, amely — közgadasági foglalkoztatás­politikai, társadalombiztosítási, szoci­álpolitikai, valamint jogi szakértői te­vékenység ellátását jelenti. Még a tanulóidőben vagyunk a fel­adatok súlya viszont gyors nagykorú- sodást követel meg tőlünk. Szeretnénk megfelelni. — Véleménye szerint erősödött-e az utóbbi időben a szakszervezetek sze­repe? — Az elmúlt négy évben szűkült a szakszervezetek szerepköre, a létszám is csökkent. E négy évet átmenetinek tekintjük, a jelenlegi kormány és a szakszervezetek kapcsolatáról a hiva­talos álláspont az, hogy nagyobb a tár­gyalókészség, de ez önmagában kevés. Az ez évi költségvetés, a személyi jö­vedelemadó tárgyában a kormány ké­rését figyelembe véve bizonyos ön­mérsékletet tanúsítottunk a vélemé­nyünkben. De a jelenlegi helyzetben, amikor a korábbinál is kedvezőt­lenebbül alakultak dolgok, romlottak az életkörülmények, s e bizonytalan­ságra a kormánynak pillanatnyilag nincs gazdaságpolitikai koncepciója, új kihívásokat jelent a munkavállalói érdekvédelem számára. Az MSZOSZ sajnálattal állapítja meg, hogy a társa­dalmi-gazdasági megállapodás (tgm) megkötésére eddig nem került sor, mivel fontosnak tartja az általa képvi­selt munkavállalók számára kiszámít­ható biztonságos feltételek megterem­tését. További problémát jelent, hogy az elmúlt hét végén például sem a Munkatörvénykönyv módosításáról, sem a jövő évi átlagos bérnövekedésről nem kötöttek megállapodást az ÉT ülé­sén. Nekünk az emberekkel való kap­csolattartás a legfontosabb. Kell, hogy legyen szemünk, fü liin k hozzá. iErős í-j f&rTüitk kelí & siáks’zé(Vezetékéta*c!ol-( gozói érdekképviseletet és ^védelmet. — Az MSZOSZ kongresszusra ké­szül... — Igen, a korábbi időpont módosult, a tervek szerint március legvégén ke­rülhet sor rá. (lefler) Hornén est omen Miért nem lesz tehenészet? A mátészalkai Kraszna Menti Mező- gazdasági Termelőszövetkezettel, pontosabban a vezetőséggel különbö­zött össze Kerékgyártó Sándor vállal-’ kozó. A vita tárgya egy telektoldalék bérleti joga lenne, ha volna még miről vitázni. Azt azonban már kimérték három másik embernek. A problémák nem újkeletűek, mint az Kerékgyártó úr beszámolójából kiderült. A Mátészalkáról Opályi felé vezető út mentén, közvetlenül a város végén található az a terület, amelyből Kerék­gyártó Sándor ötéves huzavona után megvásárolt egy részt,.amelyet később egy hektárra egészítettek ki. Telkétől balra, és annak háta mögött a tsz tulaj­donában maradt a föld. A vállalkozó először rendbe rakta területét (az alatt az idő alatt, amikor még bérelte), majd megvásárolta, és tervezgetni kezdett. Szállítási vállala­tának telephelye van itt. A szomszé­dos részen két istálló is található, ezt is megigényelte, tehenészetet szeretett volna létrehozni. Az istállók ma elég lerobbant állapotban vannak, haszná­latbavétel előtt jókora felújítást kíván­nak. A tsz olyan árat mondott rájuk, amiből már újra is tellene, ezért inkább a hátulsó területet kérte bérbe, elővá­sárlási joggal a szövetkezettől. Szóban meg is született a megállapodás, a következőképpen: Kerékgyártóék megkapják telkük hosszabbításaként a hátulsó területet, az ettől a résztől jobb­ra, kicsit feljebb elhelyezkedő három parcella tulajdonosa pedig saját föld­jük hosszabbítását kapja bérbe a Ke­rékgyártó-rész határáig. Ehhez képest február 21-én Kerék­gyártó Sándor meglepetten látta, hogy a másik három bérlő, illetve tulajdonos, földmérővel jelent meg a vitás terüle­ten, majd kimérték úgy, hogy abból a vállalkozó semmit nem kapott. Ráadá­sul — információi szerint — a többi­eknek felajánlották a bérleti jogot, ő pedig még kérésre sem kapta meg. Te­henészetet akart ott létrehozni. Erre a Primom már áldását adta, mindössze a terület kellett hozzá, ahol az istálló(k) felépülhettek volna. Persze a tulajdo­nos annak adja bérbe földjét, akinek akarja. Ezt Kerékgyártó úr sem vitatja, de azért szeremé tudni, mi a gond ővele. Ráadásul — mint mondta — a tsz vezetősége nélkül döntöttek a területről. A téesztől Barkó Gyula elnök és Gelétéi Mihály reagált a kérdésekre. Az ő előadásukban teljesen más szín­ben tűnnek fel a történtek. Kerékgyár­tó Sándor szerintük nem kérte azt a területet, hanem mindössze egy méter hosszúságú kis földdarabot a telke vé­gén. A többiek viszont kérték a föld­jük meghosszabbítását! Amikor vásár­láskor kimérték a Kerékgyártó-telket, a vállalkozó akkora területet méretett. amekkorát vásárolt, azonban a hátul­só részből lecsípve, a földmérővel megegyezve, az utcafrontot nagyob- bították meg. Véleményük szerint ez sem volt tisztességes a vállalkozó részéről. Az pedig, hogy egyáltalán azt megvásárolhatták, a vezetőség jó szí­vének köszönhetik. Mert ráépítkeztek, már amikor bérelték, ez pedig nem szabályos, a korábbi vezetőség még éppen el akarta őket onnan zavarni, nemhogy eladta volna a területet. — Mi volt ennek az oka? — kérdez­tem, mire a következő választ kaptam: — A viselkedésük. Agresszív, rámenős viselkedésük, ami elsősorban abban nyilvánult meg, hogy úgy tet­tek. mintha tulajdonosok volnának. nem csak bérlők. Először csak három­negyed hektárt kaptak, majd ezektől a vezetőktől kérték, hogy egészítsék ki egy hektárra a telket. Ekkor egyezett meg a földmérővel, hogy ne a hátsó, mocsaras részből mérjenek, hanem az utcafrontból. így szerezte meg Kerékgyártó Sán­dor a termelőszövetkezet hátulsó ki­járati kapuját. Ezt lefestette olyan pi­rosra, mint az ő kapuja, egy kicsit át­fröcskölte a hidat, a betont, hogy úgy lássék, mintha új lenne. A mostani mérésnél mindössze arról volt szó, hogy amennyiben a Kerékgyártóék felőli parcella — amelyet a másik tu­lajdonosnak telke hosszabbításaként mérnek ki — és a Kerékgyártó-porta között marad 5-10 méternyi hely, ak­kor azt a vállalkozó kapja meg bérbe. Szó sem volt hosszabbításról teljes hosszúságban! Ezt is csak azért kap­ták volna, mert egy megközelíthetet­len, holt területként hasznosíthatatlan lett volna, ha lett volna. De nem volt, mert méréskor derült ki, hogy a szom­széd földjével pont határos, nincs ma­radék, nincs mit hozzámérni. Két héttel ezelőtt az idősebb Kerék­gyártó beszélt az elnökkel a szomszé­dos két istálló megvásárlásáról, ak­kor Geletei Mihály kerek perec meg­mondta: — Lajos, nyugodj bele, ez a terület nem lesz már a tietek! És azt is elárulta, hogy miért. Amikor a Ke­rékgyártó név a tsz vezetőségi ülésén felmerült, a hideg rázta a vezetőséget. Tagi bejelentés érkezett arra nézve, hogy Kerékgyártó Lajosék a Foga- rassy-tanya — és nem csak az ő terü­letük — termőföldjét árusítják. Elad­ják a tsz földjét! Ezt az ügyet, vala­mint a bérlet dolgát is be fogják vin­ni most a vezetőségi ülésre. Barkó Gyula úgy érzi, ők eddig maximáli­san toleránsak voltak Kerékgyár- tóékhoz. Fizetési haladékot adtak, meghagyták az utcafrontot, sőt, ha lett volna, kaptak volna még hátul is egy kis részt. Hét évig védte a vezetés a tagsággal szemben Kerékgyártóékat, akiket a tsz-tagok jó része valamilyen okból — amire eddig nem jöttem rá — állítólag nem kedvel. Barkó úrék szerint vannak olyan tagok, akik a végsőkig is elmennének, csak Kerék­gyártóék ne jussanak ingatlanhoz. A történetek különbözősége miatt újra megkerestem Kerékgyártó Sán­dort, aki ragaszkodott az általa el­mondottakhoz. A többi bérlő nem kérte, felajánlották nekik a bérleti jogot! A telket eredetileg is úgy mér­ték ki, ahogy kellett, szó sem volt utcafront-szélesítésről. Ok igenis kérték a hátulsó rész hosszabbítását, azt pedig, hogy miért van ellenük a tsz-tagság egy része, azt nem értik. Nekik öt évükbe került a telek meg­vásárlása, a szomszédnak erre egy hét elég volt. Hát az ő pénzük nincs olyan jó, mint másé?! A fő oka an­nak. hogy nem ők kapják meg, az a nevük. Termőföldet nem hordanak csak a saját telkükről, ezt bárki bár­mikor megnézheti, sőt, a tsz mocsa­ras területét töltik fel olyan földdel és törmelékkel, amelyet például építkezésekről szállítanak el bérbe. A három új bérlőnek állítólag nagy tervei voltak, azért kérték a földeket. Kerékgyártó Sándor szerint a nagy tervek a következők: egyikük napra­forgót termesztene, a másik a szeny- nyvizet engedné rá, a harmadik bérlő pedig azt sem tudja, mihez kezdjen vele. Ezért, és a Kerékgyártó név miatt nem lesz itt tehenészet. Kerék­gyártó Sándor persze nem adja fel, majd valahol megcsinálja a telepet, hiszen a legtöbb településen tárt ka­rokkal várnák munkahelyteremtő vállalkozását. Szálkán nem. Kép és szöveg: Dojcsák Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents