Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-10 / 35. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1995. február 10., péntek 3 Két éve húzódé ügy Fellebbezés végkimerülésig Részlet az Országos Kárrendezési Hivatal 1994. szeptember 8-án kelt határozatából: „A Penyigei Zölmező Mezőgazdasági Szövetkezet ismételten elkészítette az elkülönített földalapok tervezetét, melyet a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kárrendezési Hivatal nem hagyott jóvá, arraxh ivat kozva, hogy az sérti az 1992. évi II. tv. 14. paragrafus b és c pontjában foglaltakat. Fentiek miatt a Sz-Sz-B. M. K. H. kötelezte a téeszt, hogy a megállapított törvénysértéseket tizenöt napon belül szüntesse meg. A téesz a kárrendezési hivatal határozatát megfellebbezte. A fellebbezés nem megalapozott. Penyige községben a szántó művelési ágú földalapok aranykorona értékei jelentősen eltérnek egymástól. Az eltérés több mint negyvenöt százalékos. A fentiekben kimutatott eltérések sértik a már hivatkozott jogszabályi előírásokat.” Részlet a Nyíregyházi Városi Bíróság 1995. január 27-én megtartott ítélethirdetésén elhangzottakból: „A bíróság a penyigei téesznek az Országos Kárrendezési Hivatal határozata ellen benyújtott fellebbezését elutasítja. A felperes köteles hatezer forint peres illetéket megfizetni. A szóbeli indoklás röviden a következő: Az első és másodfokon eljáró kárrendezési hivatalok törvényesen jártak el. A téesz földalap-kijelölése törvénysértő volt. A földalap-kijelöléseket a szövetkezetnek már két éve meg kellett volna csinálni, hogy a kárpótlásra jogosultak törvényes jogaikat gyakorolhassák.” Részlet az ítélethirdetés utáni beszélgetésből, melyen dr. Berényi Levente, a kárrendezési hivatal jogi képviselője válaszolt kérdéseimre. — Tulajdonképpen mi az eredete ennek a pernek? — A penyigei téesz többszöri bírósági ítélet, hivatali határozat ellenére két éve nem hajlandó megegyezni a helyi földrendező bizottsággal, mely ragaszkodik a törvényes földalap-kijelöléshez. Ehhez tudni kell, hogy részaránytulajdon- tagi-, kárpótlási földalapokat kellett két éve elkülöníteni minden szövetkezetnél. Ezt ugyan a penyigei szövetkezet is megcsinálta, de az 1992. évi törvény egyes bekezdéseit sértve. Lényeges előírása a tövénynek, hogy mindegyik földalapban arányosan szerepelni kell minden művelési ágba tartozó földnek, és az átlagos aranykorona érték eltérése nem lehet nagyobb tíz százaléknál. Ennél a téesznél azonban ez az eltérés is negyvenöt százalékos. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a földre jogosultak közül egyesek rossz minőségűt kapnának, mások jobbat. — Ha ez így van, akkor miért fellebbez a szövetkezet állandóan? — Azt, hogy törvénysértést követett el, már a téesz is többször elismerte. Hogy mégis miért fellebbez folyamatosan, miért nem hajlandó a törvény végrehajtására, nem tudom, mert a helyi indítékokat, indulatokat nem ismerhetem. — Indulatok? — Nézze, két éve húzódik ez az ügy. Itt az emberek még nem jutottak hozzá jogos tulajdonukhoz. Három falu: Penyige, Kömörő és Mánd lakossága saját földjéért bérleti díjat fizet, nem tud művelési koncepciót kialakítani, mert az esetleg általa használt terület licitálásakor vagy a részaránytulajdon kiadásakor más tulajdona lesz. Ha licitálásra kerül a sor, a sok kintlévő kárpótlási jeggyel megrohanhatják a három települést, ami felveri a föld árát, és sokan saját földjüknek töredékéhez juthatnak csak hozzá. Aztán voltak az előző években kedvezményes gépvásárlási akciók, ezekben a falvakban erről is lemaradtak, és ha egyszer mégis visszakapják a földjüket, mit kezdenek vele gépek nélkül? — Úgy tűnik a szavaiból, hogy még mindig nem közeli a földvisszaadás. — Ezt a bírósági döntést még megfellebbezheti a pervesztes téesz a Megyei Bíróságnál, utána, ha ott is elveszti fellebbezését, a Legfelsőbb Bírósághoz fordulhat. — Ez a jogi hercehurca az egyedüli megoldás? — A megoldás az lenne, ha a szövetkezet törvényesen végrehajtaná a földalap-kijelölést, amit a helyi földrendező bizottság is elfogad. Ellenkező esetben, és ennek van nagy valószínűsége, hatósági földalap-kijelölésre kerül sor. Azt megint megfellebbezheti bármelyik fél, amelyiknek az érdekeit sérti. Aztán, ha ez következik be, akkor kezdődik minden élőiről. — Ón szerint ki a felelős a kialakult helyzetért? — Nem feladatom ennek eldöntése, még akkor sem, ha tudom. Ha a helyi lakosság rájön, hogy milyen hátrányok érték a téesz magatartása miatt, majd ők eldöntik. De melyik újságtól is jött Ön? — Az Új Kelet című megyei napilaptól. — Akkor szíveskedjék leírni, hogy az elmondottak az Ön ténykérdéseire adott válaszok, nem a hivatalom nyilatkozata, mert arra vezetőm jogosult. Aradi Balogh Attila A föld azt akarja, hogy megműveljék, nem azt hogy, pereskedjenek érte Kisemberek nagy gondjai írás a nemolvasókhoz Ezek a sorok csak akkor jutnak el a címzettekhez, ha lesz, aki átadja, elmondja, felolvassa nekik. Az emberek — nem, pontosabb lesz így: az egyszerű emberek gondjaikat sorolva leginkább a tej, kenyér, hús, villany árát, mifelénk pedig, Dunán innen, elég gyakran a kényszerű tétlenséget, a bizonytalan holnapot emlegetik. Itt nem erről lesz szó, hanem a munkanélkülieknek arról a csoportjáról, amelynek jövője bizonyosan veszélyeztetett. Azokról az emberekről, akik a rajtuk kívül álló tengernyi hátráltató tényező mellett olyan hiányos tudásúak, hogy éhbérnél többre becsületes munkával aligha számíthatnak, s nem rendelkeznek a tanulás, a szellemi tájékozódás elemi képességeivel sem. (Emellett a 8. osztály elvégzéséről szóló bizonyítványt akár meg is kaphatták.) Az ügyintézéshez, az állampolgári jogok gyakorlásához és egy sor kötelesség teljesítéséhez szükség van az írás-, fogalmazás-, olvasáskészségre. A legtöbb munkahelyen — betanított munkakörben is — szükség van számolási, mérési kézségekre, következtetések levonásának képességére. Mindezek alapján a Nyíregyházi Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ létesítésének első napjaitól, tehát már bő három éve foglalkozik a szakmai tanulmányokat kiegészítő vagy megelőző tudáspótlással és készségfejlesztéssel. Alapelvünk, hogy a 16-22 éveseknek szervezett gyakorló foglalkozások nem ismételhetik meg a 8., 7. vagy bármely más oszály tananyagát és az iskolai módszereket, így az ott szerzett kudarcélmények vagy a hátulkullogásba való beletörődés is elmarad. Ezt szolgálják a fel- nőttes külsőségek és a mindig egyedi Szaunában Látom, jól megereszkedtél, van mit leadni. Tudod, ezek az ünnepek, a vendégeskedés, a zabálás. Ráadásul a családban két disznót is vágtak. Mi is vettünk egy felet. Igaz, majdnem el is fogyott jó egy hét alatt. Dunántúlról eljöttek a sógorék, ettek reggeltől estig. Természetesen ittunk is rendesen. Szóval most jólesik kiizzadni magam, úgy érzem, hogy percről percre könnyebbülök meg lelkileg és fizikailag is. ...Szóval jól meghíztál, hogyan csináltad? Vagy harminc kilót le kellene adnom, folyamatosan gyarapodom, úgy jó tíz éve. Tudod, a látszat csal egy kicsit, nem eszem sokat. Egész nap jóformán kaja nélkül vagyok, jövök- megyek. Aztán este bepakolok rendesen, egy-két feles, elkísérve sörrel, mert nagyon szeretem. Most azonban elhatároztam magam, lefogyok. Már a ruháimat sem tudom hordani, nem beszélve arról, ha a cipőmet akarom bekötni, meg tudod, a lépcsőt sem bírom. Úgy gondolod, a szauna segít? Természetesen itt jól kiizzadom magam, egy alkalommal 2-3 kilót is leadok. Vacsora? Már tegnap nem vacsoráztam, reggel meg délben eszem. Sör? Második napja egy kortyot sem ittam. Szép elhatározás, és főleg egészséges, csak tudod, ehhez kell egy kis akarat. Az nálam nem probléma, én, ha azt mondom, hogy nem, akkor nem... A haverok az előbb is hívtak egy sörre a büfébe, mondtam, hogy gyerekek, nagyon sajnálom, de nem megy. Mit mondhatok, barátom, sok sikert hozzá... Egy óra múlva, kifelé jövet, a fürdő büféjénél ismerős hang ütötte meg a fülemet. Tudjátok két napja nem ittam sört, de most olyan jólesik a gyenge gyomromnak... -fuhelyzethez és kézzelfogható gyakorlati célhoz igazodó képzési tartalmak. Meggyőződésünk, hogy minden emberben vannak szunnyadó képességek és kiaknázatlan értékek. Azokban is, akik nehézkesen használják a centiméterskálát, rácsodálkoznak arra, hogy bármely kör kerülete az átmérővel osztva ugyanazt a számot adja; akik görcsöt kapnak, ha írniuk kell. Lehet, hogy hozzájuk egészen más út vezet, például a családszere- tetük vagy művészi hajlamaik felé kerülve. Hadd szolgáljak az utóbbira konkrét példával. Az egyik pályaorientáló, képességfejlesztő, ipari alapképző csoportunk hallgatói önéletrajzot írtak. Kivéve a 17 év körüli fiatalembert, L. J.-t, aki nemcsak nem haladt az írásművei, hanem hozzá sem kezdett. Azelőtt mindig készségesnek mutatkozott, minden további nélkül beszélt önmagáról, különösen hobbijáról. Először úgy tűnt, talán ügyetlenül fogalmazta meg a feladatot. Lehet, hogy a személyes hangú önéletrajz írása ellenérzést váltott ki belőle. De hamarosan kibökte: nem tud írni. (Igaz, a nyolcadikban sokat hiányzott, mert beteg apja helyett házuk építésén dolgozott, de ez nem lehet magyarázat az analfabétizmusra!) A csoport is megerősítette: Józsi nem tud írni. Amíg a többiek fogalmaztak, leültettem őt teázni, beszélgetni. Rettenetesen szégyellte, hogy szinte olvashatatlanok a betűi; bé- nítólag hatott rá a felsejlő kudarc. Akkor azt kértem, meséljen a gitárról. Mit szeret játszani, s kivel zenél együtt? Ez könnyen ment. Most ugyanezt a gondolatot kellett papírra vetnie. Megszületett L. J. hatsoros fogalmazványa. Tényleg hieroglifákból állt, de megérte megfejteni őket, mert az életnek értelmet adó zenéről szóltak. Központunknak az alapozó-felzár- kóztató képzés csak az egyik munka- területe. Különös jelentőséget az ad neki, hogy míg a számítógépes vagy a vállalkozói tanfolyamok terén egy sor képző cég áll a tanulni vágyók rendelkezésére, addig az elemi műveletekkel is küzdő, nehezen tanuló munkanélküli fiataloknak kevés a választási lehetőségük. Jelenleg pályaorientáló — betanító — tanfolyamot tartunk a szóban forgó korosztály 24 képviselőjének. A csoport együtt vett részt a matematikai, nyelvi, önismereti gyakorlatokon, s betekintést kapott tíz szakma alapjaiba. Ezután — a tanfolyam nagyobb részében — választott szakterületük alapos megismerése következik. A lányok gépi varrást, a fiúk asztalosipari szerelést tanulnak. Új tanfolyamokat készítünk elő, amelyekre a PHARE-segélyprogram- tól nyertünk oktató-berendezéseket. Az egyik leendő tanfolyam 8 osztályt végzett, hátrányos helyzetű ifjaknak tanítja meg a vályogvetést és betonkeverést, a másik pedig olyan cigány fiatalokból képez szociális segítőket, munkaszervezőket, akik vállalják saját etnikumuk sorsát, s esetleg a továbbtanulást is. Regisztrált munka- nélküliek számára minden tanfolyamunk ingyenes — ezeket a Foglalkoztatási Alap finanszírozza —, sőt, a résztvevők megélhetéséhez is hozzájárul a megyei munkaügyi központ. Vannak tehát jogok és lehetőségek. Csak olvasni kell(ene) tudni ezeket. Néha azonban ez a legnagyobb probléma. Ezek a sorok csak akkor jutnak el a címzettekhez, ha lesz, aki átadja, elmondja, felolvassa nekik. Ön megtenné? Segítene...? Dr. Marosi Lajos Macskalik V árosunkban (és talán a világ más városaiban is) a lakás- és garázshiány ellenére rengeteg üres lakás, ház és garázs található. Néhányat a tulaj évente egyszer, kétszer vagy egyáltalán nem látogat. Néha megjelenik egy kisebb-nagyobb építőbrigád, pofozgatnak rajta valamit, aztán csapot-papot otthagyva elvonulnak, a kulcsot viszik a tulajnak és jelentik: kész, jöfiet a fizetség! Az is megesik, hogy a gazda nem ellenőrzi a munka minőségét, nem érdekli, hogy a munkások mit, esetleg kit hagytak maguk után. Kit? Kérdezheti a nyájas olvasó. Hát valakit csak úgy ott lehet felejteni egy renoválás utáni rumliban? Amennyiben elnézik nekem, hogy az „ emberség” kedvéért megszemélyesítsek egy cicát, akit szaknyelven macskának is nevezhetünk, akkor igaz az előbb feltett kérdésem: tényleg ott lehet felejteni valakit. r Az igaz történet a következő: Az Északi körút garázslabirintusában felújítottak a közelmúltban — egy garázst. Az építőmunkások összepakolván az ajtót jól bezárták — ahogy illik — és mentek. Csakhogy egyikük sem figyelte, hogy közben vagy előtte, valamikor besurrant egy macska, aki — talán hónapok óta — állandó lakója lett ennek a garázsnak. A jól nevelt cica egy zárt helyiségben is elvégzi dolgát az egyik sarokban, a gond tehát nem itt kezdődik, hanem ott, hogy ha nem hemzsegnek az egerek, és senki sem hagyott számára több hónapra elegendő élelmet, akkor a kis állat sorsa megpecsételődik: egyszerűen meghal. Csakhogy kis barátunk „él, mint Marci Hevesen". A szomszéd garázs tulajdonosa felfigyelt bizonyos szokatlan neszekre, kapirgálásra, kisebb dobbantásokra. Fülét rátapasztotta a falra, és nyávogást hallott: — macska a szomszéd garázsban! Mentési akció indul! Azaz csak indulna, mert a garázs be van zárva, és feltörni egy idegen garázst, az törvénybe ütköző cselekedet. Meg kell keresni a tulajt! A környéken senki sem ismeri, azt sem tudják, hol lakik. Az isteni szikra kipattan: egy kis likat kell fúrni a falon, ott a macska átmászik a szomszédhoz, és kész a szabadság! Elő a vésőt és a kalapácsot, a betonfal nagyon kemény, sebaj, több órás munka után elkészül a macs- kafejnyi alagút, jöhet a cica! Igen ám, de nem jön! És hetek óta nem jön át, pedig a macskaszakértők azt mondják, hogy ha a fejét át tudja dugni, akkor az egész teste kifér. így hát a mentőakció tovább folytatódik: a szomszéd elmegy a boltba, és vásárol tejet, macskaeledelt. Kis tálkában odateszi a nyílás elé, a macska átdugja a fejét és a mellső lábait: jó étvággyal eszik. Miért nem jön ki? Talán fél elhagyni biztonságot jelentő otthonát? Hajléktalan macska volt, és ezért ragaszkodik annyira? Talán vigyáz valamire, amit nem akar otthagyni? Meg kellene kérdezni egy cicapszichológust, de legegyszerűbb lenne, ha a tulajdonos meglátogatná elhagyott garázsát... Mindenesetre a szomszéd emberségből jelesre vizsgázott. (Ha a cica kijön, folytatása következik.) F. Sipos József
