Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-07 / 32. szám

UJ KELET

1995. február 7., kedd

Februárban történt

Égi szenzációk

Nagyszombat, 1661. február 3—17. „A mondott 1661. esztendő februárjának 3. napján, hajnali 4 órakor itt Nagyszombatban új üstökös láttatott világítani a Sas és a Delfin csillagképeken túl, a napéjegyenlőségtől keletre eső tájon, amely kezdetben dárda avagy lándzsa formájában világolva látszott és megfigyeltetett; amely 14 napon át tartott... én itt február 17. napján egy hosszú, két domború (lencséjű) csillagnéző csövön át utoljára fehérlő fényként láttam a maradványait.” (Misch János: Asztrológiai jóslat a marsi- saturnusi üstökösről. Nagyszombat, 1661.)

Misch Jánosnak, a nagyszombati egyetem német származású tanárának feljegyzése az első hiteles magyarországi távcsöves üstökösészlelés.

Segesvár, 1643. február 24. „Szent Mátyás napján (február 24.) három különös csillag együttállása látszott és még fél hónapon át látható volt, és sok nyugtalan fejedelemségeknek nem kevés jelét mutatták.” (Krauss György segesvári krónikája)

Az idő tájt a hajnali égen a Vénusz, a Jupiter és a Szaturnusz bolygó egymáshoz igen közel látszott, a rövid időn belül ismétlődő hármas együttállás a kor csillagjósainak képzeletét erősen megmozgatta. A „nyugtalan fejedelemségek” említése utalás a harmincéves háborúra.

Február: „— 1473 februárjában olyan enyheség ütötte fel a fejét, hogy a mezők kizöldültek, és a fák virágba borultak. — 1775 rendkívül zord tele után február 16—18. napjaiban oly iszonyú áradása lön a Dunának, melynél nagyobb sem e, sem a múlt században nem volt. —1843 február oly enyhe volt, hogy a gyümölcsfák virágba borultak. —1922. február 5-én, 6-án és 7-én olyan arányú havazás volt, hogy a közlekedés teljesen megbénult. — 1929. február 11-én Kecskeméten — 34 fokot mértek, ez volt a leghidegebb február. — 1941. február 1- én színes (vörös) hó hullott (négyzetméterként 2—6 gramm, 40 ezer négyzetkilométer területen 160 ezer tonna). — 1946. február 18-án pusztító szélvihar tombolt hazánkban, óriási károkat okozva.” (I. gy.)

Kárpátaljai ünnepségek

A kultúra napja

Kárpátalján már hagyomány, hogy a Himnusz születése napján a magyar kultúra elmúlt századaira és jelenére emlékeznek. A legnagyobb szabású ünnepségre természetesen Beregszászon kerül sor, s nemcsak azért, mert ez Kárpátalja egyetlen magyar többségű városa, az itt élő magyarság földrajzi központja, hanem mert itt található az 1992-ben felavatott Kölcsey-emléktábla, a Kölcsey Társaság ajándéka, a mátészalkai Bíró Lajos szobrász- művész alkotása.

Az idei beregszászi ünnepséget

— s ez is természetes — a Bereg- vidéki Magyar Kulturális Szövetség rendezte. E társadalmi szervezet kiemelkedően fontos jelentőséget tulajdonít a magyar múlt emlékei megörökítésének.

A megemlékezés a Rákóczi téri Kölcsey emléktáblánál kezdődött A Himnusz elhangzása után Dalmay Árpád, a BMKSZ elnöke megnyitotta az ünnepséget. Beszédében hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy ápoljuk a Beregszászhoz is kötődő Kölcsey Ferenc emlékét. A BMKSZ elnöksége meghívta az ünnepségre a költő szülőhelyének

— a romániai Szatmár megyének

— és nyugvóhelyének — a magyarországi Szatmár-megyének képviselőit is. Ez utóbbiak nevében, s egyúttal a Kölcsey Társaság és a Hármashatár Irodalmi Társaság képviseletében Márton István,

a fehérgyarmati Móricz Zsigmond Művelődési Ház igazgatója és Udud István, az ugyancsak fehérgyarmati Szabó Lőricz Általános Iskola tanára koszorúzta meg az emléktáblát. Sajnos Muzsnay Árpád, a szatmárnémeti Kölcsey Kör vezetője nem érkezhetett meg a román hatóságok által bevezetett határátlépési szigorítások miatt. Levelet intézett a beregszásziakhoz, amelyet a járási művelődési központ zsúfolásig megtelt több mint 500 férőhelyes színháztermében folytatódott ünnepségen olvasták fel. „Öröm, hogy a Kárpát-medence e részének országhatárokkal önkényesen szétválasztott magyarjai keresik, s ápolják szellemi egységünk európai rangú nagyjainak emlékét. Bennünket: az Ung és a Vérke partján, Munkács, Nagyszőlős és Huszt környékén, valamint a Szamoshát és az Érmellék településein élőket történelmünk és művelődésünk nem egy nagyja figyelmeztet közös örökségként az együvé tartozásra, az etnikai és sors- közösségre” — áll többek között a levélben.

A művelődési központban a beregszászi tanintézetek BMKSZ- szervezetei, a Bendász István Cserkészcsapat tagjai, a református egyház dalárdája és a BMKSZ Petőfi Sándor Nyugdíjasklubjának asz- szonykórusa előadásában zenés irodalmi műsornak tapsolhatott a közönség.

Több helyen megemlékezlek

Ungváron a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége és a Magyar írószövetség Kárpátaljai Tagozata matiné keretében méltatta a magyar kultúra napját. Az ünnepségen Gortvay Erzsébet irodalomtörténész, a MÉKK társelnöke tartott előadást a Himnusz keletkezéséről.

Megemlékezésekre került sor Munkácson és Szolyván is a II. Rákóczi Ferenc Irodalmi és Művelődési Kör, illetve a Szolyvai Magyar Kulturális Szövetség rendezésében.

Beregi Ferenc

Köszönet neves emberektől

A falu költője

Jarabi Sanyi bácsit ismerik szabóként, felvásárlóként, de neve hallatán legtöbb ismerősének a költő jut eszébe. Jármi főutcájának elején található egy kis ház, előtte bódé áll. Itt él a falu költője. Érkezésemkor felesége nyitott ajtót, majd betessékelt. Sanyi bácsi már várt rám. Az asztalra régi újságok, versek kéziratai, fénymásolatai voltak kikészítve. Küldött verset II. János Pál pápának, Göncz Árpád köztársasági elnöknek, Paskai László bíborosnak és még sok neves embernek. Mindannyian — ki levélben, ki személyesen vagy megbízottján keresztül — köszönetét mondtak Sanyi bácsinak a gesztusért.

— Járnak ide hozzám mindenhonnan. Most fognak jönni Budapestről a verseim kiadatása ügyében. Mai napig összesen 355 verset írtam, ebből 280-at már leadtam Szálkára a múzeumba. Ez az első kötet anyaga, amit tanulmányozásra adtam oda. Ha kinyomtatják, akkor a bejött összeg a múzeumé vagy a községé. Nem tarthatom itthon örökké, meg is halhatok, hiszen már 71 éves vagyok!

— Sanyi bácsi, mondana valamint erről az eltelt 71 évről?

— Hogyne! Ott van az önéletrajzom a múzeumban, de megvan itton is, legjobb lesz, ha ebből felolvasok neked.

— Édesapám, Jarabi József hadirokkant, foglalkozása géplakatos, maszek kocsmáros. Édesanyám Kása Zsófia földműves. Mátészalkán, Bakos Gyulánál, szabótanuló, 1953. október 21-től 1969. május 1-jéig önálló kisiparos voltam Jármi községben.

1949 májusában férfi-, 1959. május 20-án női szabó-mestervizsgát tettem, később elvégeztem a dolgozók általános iskolájában a nyolc osztályt. Az almatároló körzeti felvásárlója voltam, 1971-ben kiváló dolgozó lettem.

Gyümölcstermelői és -felvásárlói tanfolyamot is végeztem. 1982-ben leszázalékoltak. Nyugdíjba mentem

Megfizethetetlen könyvárak

— Nagyon nehezen, mert a könyvtár beszerzési kerete évek óta nem fedezi a könyvek árát. Fantasztikusan megugrottak a könyvek árai, van, amelyik öt-tízszeresére nőtt. Küllemi- leg is szép kiadványok vannak, de már-már szinte megfizethetetlenek.

— Fő tevékenységükön, a kölcsönzésen kívül milyen szolgáltatást, programokat biztosítanak a lakosságnak, illeme az iskoláknak?

— Nagyon népszerű a videokazetta-kölcsönzésünk is, amit már ’92- től csinálunk. Először csak az iskolai anyagokat szereztük be, de később igényelték a szórakoztató filmeket is. Ez a könyvtár saját vállalkozása, amennyi díjat beszedünk, abból vesszük az új filmeket, így választékunk mindig rendelkezik friss filmekkel. Régebben voltak író-olvasó találkozók, de ezek a magas költségek miatt megszűntek, így most már a gyermekkönyvhónap idején sem rendezünk. Korábban ezek költségeinek egy részét a megyei könyvtár felvállalta, mára ez is megszűnt.

— Mennyi pénzből gazdálkodnak?

— Költségvetésünk erre az évre 1 millió nyolcszázezer forint. Ebből kell a bért, a rezsit és az újabb könyvek beszerzését biztosítani, erre az utóbbira mindössze 100 ezer forint jut. Fogalmam sincs, hogy ennyi összeggel mit kezdjek, bár a polgár- mester úr megígérte, hogy megpróbál még a költségvetésből kiszakítani valamennyi pénzt erre a célra.-fullajtárBármikor elmegyek egy könyvtárba, a polcokon sorakozó könyvek mindig a bűvöletükbe ejtenek, és bizony nehéz a választás, ha csak úgy keresgél az ember valami jó olvasmányt. Nagyhalászban jártamkor is szívesem tértem be a könyvtárba. Igaz, hogy ezúttal nem a kölcsönzés volt a célom. Inkább arról érdeklődtem Ignát Agnes vezetőtől, hogy manapság a könyvtár milyen szerepet tölt be a város kulturális életében.

— Jóformán az egyetlen lehetőség, ahol még ingyen lehet hozzájutni könyvekhez, folyóiratokhoz, és ezt ki is használják a település lakói.

— Mennyire használják ki?

— Jelenleg kilencszáz beiratkozott olvasónk van. Ennek fele gyerek, a többiek felnőttek.

— Milyen témájú könyvek iránt érdeklődnek leginkább?

— A felnőttek körében — gondolom, ez máshol is így van — főleg a könnyű műfaj hódít, mint például a krimik vagy a szerelmes történetek. De van kereslet a szákkönyvek iránt is, amit a magas beszerzési árak miatt egyre nehezebben tudunk kielégíteni.

— Ezzel már a következő kérdésemet érintettük. Mennyire bírják anyagilag a könyvállomány fejlesztését?

Az új kiadványok a könyvtárnak is megfizethetetlenek (Fotó: Bozsó)

Jarabi Sándor és felesége

3200 forinttal, ez a sok tanulás és becsületes munka eredménye. Földi életemet az irodalomnak szentelem.

— Tetszett valaha is irodalmat tanulni?

— Csak az elemiben és a technikumban. Én népíró vagyok. Nagy emberekkel állok kapcsolatban, a Kelet- Magyarországnak már több mint százötven verset küldtem, a Szatmár Múzeumnak, és a minisztereknek is mindnek. Küldtem Göncz Árpádnak, Rómába, újévi köszöntőt a pápának, aki már válaszolt is rá. Legkedvesebb versem A Szeretet, az egészben egy sincs olyan! Ezt én írtam, és a pápa válaszolt nekem, miután megkapta. A Szabad Földtől ekkora okelvelem van — mutatja a kezével. — Várjál, előveszem. Könyv is van rólam, Debrecenben írta Újvári professzor.

— Pontosabban egy fejezet szól Önről a Régió és kultúra című kiadványban.

— Igen, Farkas József írta. Van egy egész cikk, aztán az a fejezet, Jarabi Sándor lakodalmaskönyve. Most leszek ötvenedszer nagyvőfély!

— Mit csinál egy nagyfőfély?

— Én kérem ki a menyasszonyt, én vezetem a lakodalmat a leánykéréstől kezdve. Ehhez szókincs meg bátor, jó kiállás kell. Legénykoromban szerettem bálba járni, meg a lányokhoz. A feleségem az ötvenkettedik szeretőm! így alakult ez ki. Itt vannak a leveleim, oklevelek, egyebek. Valóság?! Na ugye! Itt nem lehet hazudni, minden dokumentálva van, és mindent le fogok adni a múzeumnak. Keserves életem volt. de legalább sikerült maradandót alkotnom.

— Mindig verseket ír?

— Igen, de a község, az egyház történetét is én írtam meg, és 300 közmondást jegyeztem fel, amiket a szüleimtől hallottam.

— Honnan veszi a témáit? Mikor érzi úgy, Sanyi bácsi, hogy verset kell írnia?

— Ez a levegőbül jön! Hajnalba, éccaka, este, amikor az Isten küldi. Az ő ajándéka ez, nem lehet csak úgy megtanulni.

Kép és szöveg: Dojcsák Tibor