Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-07 / 32. szám

KÜLFÖLD-BELFÖLD jL 1995. február 7., kedd 1 UJ KELET Parlamenti ülés Csépe Béla (KDNP) napirend előtti felszólalásával kezdődött meg hétfőn délután 3 órakor az Országgyűlés e heti első plenáris ülésnapja. A keresz­ténydemokrata képviselő a társadalmi-gazdasági megállapodás meghiúsu­lása miatt fejezte ki aggodalmát. Felvetésére Héthy Lajos munkaügyi ál­lamtitkár reagált. Ezután Torgyán József (FKgP) tett javaslatot — ugyan- ■ csak napirend előtt — a külügyi vezetésnek, hogy a környező országokkal kötendő alapszerződések az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal egy időben lépjenek csak életbe. A kisgazda frakcióvezető felszólalására Ko­vács László külügyminiszter válaszolt, rámutatva, hogy az alapszerződések kidolgozásakor a határok újbóli megerősítése mellett a kisebbségek védel­me is elsőrendű szempont. A nap programjában szerepelt a privatizációs törvényjavaslat általános vitájának folytatása, a tb-törvény tárgyalásának megkezdése, valamint a gépjárműadó-törvény módosítása, a helyi adókról szóló jogszabály-módo­sítás és a tb-pénzügyi alapok kinnlevőségének rendezéséről, a járulékbe­szedés, végrehajtás és ellenőrzés egységes rendszerének kialakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása. A Pest Megyei Hírlap megszűnése A Pest Megyei Hírlap szüneteltetése a sajtószabadság megtépázása, hi­szen manapság Magyarországon nincs szokásban 30 millió forintos adós­ságok miatt újságokat megszüntetni — mondta Vödrös Attila, a lap főszerkesztője hétfőn, Budapesten tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján. Az újságírókat a napilap megszüntetését előidéző okok ismertetésére hívta össze az újság szerkesztősége. ENSZ-embargó? A jugoszláv polgárháború folytán bevezetett ENSZ-embargó kijátszá­sára tett kísérlet miatt a magyar határszakaszokon lévő vámhivatalok a múlt héten összesen öt esetben indítottak eljárást. A tompái, hercegszán­tói és vámosszabadi határátkelőhelyeken elkövetett szabálysértésekért összesen mintegy 20 millió forint bírságot szabtak ki az illetékes határ- vámhivatalok. Hamis ezerforintosok Hamis ezerforintossal fizetett néhány napja egy ez idáig ismeretlen tet­tes Kaposvárott, a Honvéd utcai cipőboltban. A Somogy Megyei Rendőr­főkapitányságon elmondták, hogy a hamis pénzt a vásárlás után nem sok­kal észrevette az eladó, és rövidesen jelentette is a történteket. A nyomo­zás során megállapították azt is, hogy a tettestől még öt helyen fogadták el az egyébként igen jó minőségű, fénymásolt hamis pénzt. Összesen nyolc darab hamis ezerforintost találtak eddig a rendőrök, de megeshet, hogy további hamis bankókra bukkannak. Magyar alelnök a GAFTA-ban A Gabona- és Takarmánykereskedők Szövetsége (GAFTA) legutóbbi ülésén Londonban alelnökévé választotta Lacfi Dánielt, a Gabona Rt. el­nök-vezérigazgatóját, a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és -kereskedők Szövetségének elnökségi tagját. Korábban nem volt a szer­vezetnek közép-, illetve kelet-európai tisztségviselője. Az alapszabály ér­telmében két év múlva Lacfi Dániel személyében magyar elnöke lesz a szervezetnek. Magyar ellenőrök Németországban Az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről szóló Szerződés kereté­ben hétfőn magyar vezetésű többnemzetiségű ellenőrcsoport utazott a Né­met Szövetségi Köztársaságba — tájékoztatta az MTI-t a HM Sajtóiroda. Az ellenőrcsoport ■— amelyben szlovák, cseh és lengyel vendég ellenőr tevékenykedik — egy-egy, a szerződés szerint bejelentett brit és német katonai objektumban a harci technika mennyiségét és a személyi állomány létszámát ellenőrzi. Vatikáni magyar nagykövet Bratinka József, Magyarország új vatikáni nagykövete hétfőn átadta megbízólevelét II. János Pál pápának. A katolikus egyházfő vatikáni magánkönyvtárában fogadta az új nagykövetet, akivel a hivatalos be­szédek kicserélése után negyedórás négyszemközti beszélgetést foly­tatott. Félmillió a nyomravezetőnek Félmillió forint jutalmat ajánl föl a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság annak, aki az eltűnt nyolcéves dombegyházi kislány, Fodor Nikolett nyo­mára vezeti a rendőrséget. A hétfő délutáni fölhívásban az is szerepel, hogy a nyomravezető személyét bizalmasan kezelik. A kislány körülbelül 140 centiméter magas, vékony testalkatú, a haja vállig ér, egyenes szálú és sö­tétbarna, az álla „gödröcskés”, s karika alakú arany fülbevalót visel. Eltű­nésekor tarka (több színű) kapucnis dzsekit, alatta rózsaszín mintás puló­vert, lila színű melegítő alsót, zöld gumicsizmát, a fején pedig rózsaszínű „pilótasapkát” hordott. A kislány vasárnap délelőtti eltűnése óta ismeret­len helyen tartózkodik. Török vámunió Mindenekelőtt az EU-török vámunió „sínre helyezését”, illetve Ciprus és Málta majdani EU-tagfelvételi tárgyalásainak bizonyos időbeli menet­rendhez kötését várják Brüsszelben a tagországok külügyminiszteréinek hétfőn kezdődött szokásos havi tanácsülésétől. Horn maradjon pártelnök és kormányfő! Mint köztudott, az SZDSZ-nél a pártvezetés elkülönül a kormányzati munkától. A párt elnöke Pető Iván, a kormányban pedig Kuncze Gábor ko­alíciós miniszter képviseli a szabadde­mokratákat. Talán emiatt is egyre gyakrabban röppennek fel vélemények arról, hogy a Magyar Szocialista Párt­ban az elnöki funkció, amit Horn Gyu­la tölt be, különüljön el a kormányfő személyétől. — Mi a véleménye erről Tukacs Ist­vánnak, az MSZP megyei ügyvivőjének? — Horn Gyula miniszterelnököt a Szocialista Párt tavaly ősszel megerő­sítette pártelnöki tisztségében. A párt következő, szeptemberre tervezett or­szágos kongresszusán személyi kérdé­sek nem szerepelnek, így a párt- és miniszterelnöki posztok kettéválasztá­sa nem aktuális. Nekem az a vélemé­nyem, hogy a miniszterelnök marad­jon a párt elnöke, szorosabbra kelle­ne azonban fűznie a kapcsolatot az MSZP országos elnökségével. A poli­tikai döntések meghozatala előtt kon­zultálnia kellene e szervezettel, és ja­vítania kellene a kapcsolatot, az együttműködést. Meg kell találnia a párt, az MSZP parlamenti frakciója és a miniszterelnök megfelelő helyét, sze­repét, feladatait. Ez most még egy ki­csit döcögve megy. A pártnak a kor­mányra bizonyos döntésekben politi­kai hatást is ki kell fejtenie, ugyanis a kormánynak egy-egy nem szerencsés döntése a Szocialista Pártra is kihat. —Milyen ön szerint a kialakult hely­zetben az MSZP—SZDSZ koalíció jövője? — Magánvéleményem, hogy a két pártnak és parlamenti frakciónak az or­szág érdekében nemcsak lehet, de hosz- szabb távon együtt is kell működnie! KvZ A gazdasági bűnözésről A gazdálkodással összefüggésben mintegy 20 ezer bűncselekményt kö­vettek el tavaly. E számba beleér­tendők a csalás, a hűtlen kezelés, bi­zonyos korrupciós, valamint környe­zet- és természetkárosítást okozó ügyek is. Erről Kacziba Antal, az or­szágos rendőrfőkapitány bűnügyi he­lyettese beszélt a „Nyitott tárcák” so­rozat hétfői, a gazdasági bűnözést elemző sajtótájékoztatóján. A továbbiakban rámutatott: csök­kent a hagyományos — a Btk. 17. fe­jezete körébe tartozó — gazdasági bűncselekmények száma. Kacziba ma­gyarázata szerint ennek oka az, hogy a vám- és devizaszabályok módosítá­sa megemelte a szabálysértési érték­határokat, aminek következtében csök­kent az ebbe a kategóriába tartozó bűn- cselekmények száma. A tábornok a rendőrség munkáját a szerzői jogok­kal kapcsolatos, valamint a termék- és pénzhamisítási, továbbá a hitelezési csalásokkal összefüggő ügyekben tar­totta a legsikeresebbnek. Megemlítet­te: az új rendőrségi törvény lehetővé teszi a nyomozók számára, hogy bank- és adótitokra vonatkozó információkat kérjenek az adott intézményektől, ám azok — mondta a vezérőrnagy — nem nagyon lelkesednek azért, hogy tájé­koztatást adjanak. Kacziba úgy ítélte meg, hogy a rendőrség és a többi álla­mi ellenőrző szervezet között jó az együttműködés a gazdasági bűncselek­ményekkel kapcsolatos ügyekben. Nagy János, a Vám- és Pénzügy- őrség Országos Parancsnokságának helyettese arról számolt be, miszerint 1994-ben közel 17 ezer bűncselek­ményben, illetve szabálysértési ügy­ben jártak el, amelyek elkövetési érté­ke több mint 21 milliárd forint volt. Kiemelte: kilencszeresére nőtt a jöve­déki termékekre elkövetett jogsértések száma. Nagy János szerint csak az olaj­termékekkel összefüggő és felderített bűncselekmények miatt ötmilliárd fo­rint bevételtől esett el az állam. A fel­derítetlen esetekből eredő károk — egyes szakértői becslések szerint — ennek mintegy a hatszorosát teszik ki. Sinku Pál, a Legfőbb Ügyészség csoportvezető ügyésze azt tette szóvá a tájékoztatón, hogy nem működik az a gazdaságvédelmi koordinációs bi­zottság, amit tavaly májusban hoztak létre. Elmondta, hogy tavaly 4085 gaz­dasági bűncselekményt derítettek fel, 33 százalékkal kevesebbet mint az azt megelőző évben. Ezzel összefüggés­ben felhívta a figyelmet arra, hogy csak látszólagos csökkenésről van szó. Kifejtette: amennyiben eltekintünk a vám- és deviza-bűncselekmények sza­bálymódosításból fakadó csökkené­sétől, akkor az egyéb gazdasági bűn- cselekményeknél két és félszeres nö­vekedés figyelhető meg. (MTI) A kipukkant paktum Kipukkant vagy inkább leeresztett luftnak bizonyult a szociális paktum — hivatalos nevén: a társadalmi-gazdasá­gi megállapodás — látványos léggömb­je. Kósáné Kovács Magda munkaügyi miniszter a kormány múlt heti ülése után kimondta azt, amit mindenki tu­dott, de illendőségből hallgatott róla: a tervezett formában és tartalommal nincs esély a társadalmi-gazdasági megálla­podás megkötésére. A bejelentés fon­tosságát tekintve nem märad el a né­hány nappal korábbi bombától, Békési László lemondásától. A szociális pak­tum ugyanis a Magyar Szocialista Párt talán legfontosabb belpolitikai ígérete volt a tavalyi választási kampány so­rán, s bekerült a koalíciós kormány jú­liusi programjába is. Egyrészt — és főleg! — a szociális érzékenységet volt hivatott demonstrálni a kapitalizmus „építésének” körülményei közt töme­ges elszegényedéssel, munkanélküli­séggel, a szociális ellátások megkurtí- tásvával fenyegetett rétegek számára. Másrészt megnyugtathatta a Szocialis­ta Párt győzelmétől esetleg megriadt vállalkozókat is. „A Magyar Köztársa­ság kormánya társadalmi békére törek­szik.” — deklarálta már a kormány- program bevezetője. A program mint­egy csattanóként, az utolsó, XV. rész­ben külön is részletezi az érdekegyez­tetést, a társadalmi-gazdasagi megál­lapodást. A kormány „átfogó társa­dalmi-gazdasági megállapodás meg­kötését kezdeményezi. A megállapo­dás átfogó stratégiai egyezség a mun­káltatói és a munkavállalói érdekkép­viseletekről ... a gazdaság- és társa­dalompolitika őket érintő fő irányai­ról, legfontosabb intézkedéseiről, a gazdasági erőfeszítésekben való tár­sadalmi részvételről, a terhek meg­osztásáról és a szociális következmé­nyek kezeléséről... A megállapodás kifejezi, hogy a kormány párbeszédet kíván folytatni a társadalommal, és a gazdasági válság kezelésére való el­tökéltsége szociális érzékenységgel párosul.” Az elképzelt magyar szociális pak­tum szorgalmazói elsősorban a szoci­ális partnerség nyugat-európai gyakor­latát tekintették mintának — például Ausztriát és Németországot —, ahol az érdekegyeztetés intézménye a tár­sadalmi béke érdekében hatékonyan korrigálja a piaci mechanizmusokat. Akik viszont szkeptikusok voltak egy ilyen paktum létjogosultságát illetően, azok arra hivatkoztak, hogy a politi­kai jelszavaknál sokkal fontosabb az aktuális, konkrét kérdésekben történő egyeztetés, és hogy ennek mechaniz­musa, a háromoldalú Érdekegyeztető Tanács immár évek óta működik. Más­részt attól is tartottak, hogy egy ilyen átfogó megállapodás túlzott jogokat biztosítana a szakszervezeteknek, ame­lyek alapvetően ellenérdekeltek az el­kerülhetetlen megszorító gazdaságpo­litikával szemben. A fejlemények a kétkedőket igazolták. Az elmúlt hetek­ben Nagy Sándor, az MSZOSZ elnö­ke bejelentette igényét arra, hogy a szakszervezetek beleszóljanak a gaz­daságpolitika általános kérdéseibe, például a privatizációs stratégia meg­határozásába. Eközben viszont a szo­ciális partnerek az Érdekegyeztető Tanácsban még olyan konkrét kérdé­sekben sem tudtak megállapodni, mint a túlóráztatás és a munkaidőkeret ru­galmas kezelése. A szakszervezetek képviselői sértetten emlékeztetnek arra, hogy ősszel, az idei költségvetés és az adópolitika ügyeiben ők tettek engedményeket a kormánynak, most pedig hiába várják az ellenszolgálta­tást. A munkáltatók ugyancsak a kor­mánytól — a szakszervezetekkel ösz- szefonódott kormánypártoktól — vár­ják, hogy az ő javukra szülessen dön­tés a vitás kérdésekben. E napi viták fényében valóban illuzórikusnál; lát­szik egy átfogó stratégiai megállapo­dás. Valójában azonban sokkal nagyobb a probléma. A munkaügyi miniszter csütörtökön egy újságíró kérdésére sajátos szarkazmussal válaszolt: nem igaz, hogy zátonyra futottak a tárgya­lások a szociális paktumról, hiszen azok valójában el se kezdődtek. Az Érdekegyeztető Tanács szakbizottsá­gai mindössze néhány előkészítő rész­dokumentumot tárgyaltak meg, mond­ta Kósáné Kovács Magda. A kormányprogram szerint a kor­mányzati ciklus egészére—tehát négy évre — szóló társadalmi-gazdasági megállapodásnak őszre kellett volna megszületnie. Együtt a kormány kö­zéptávú gazdasági programjával, amelynek tulajdonképpen a megvaló­síthatóságát kellene szolgálnia. Mint tudjuk, e stratégiai program minded­dig nem született meg. November vé­gén ugyan a kormány eljuttatott a szo­ciális partnerekhez egy hároméves gazdaságpolitikai programvázlatot, amelyet mind a munkavállalók, mind a munkaadók lényegében megtárgyal- hatatlannak minősítettek. Másrészt azonban nyomban közölték, hogy az „igazi” stratégia, a kormány moderni­zációs programja még csak készül, va­lamikor tavasszal terjesztik majd elő. Ebből a szakszervezeteket valószínű­leg az államháztartási reform érdekli legjobban, mert ez fogja tartalmazni — ha ugyan fogja — a nagy szociális ellátó rendszerek megváltoztatását. Az államháztartási reform előkészítésére viszont még csak most alakultak meg a szakbizottságok — az időközben le­mondott Békési László vezetésével. „Okafogyottá” vált tehát a szociá­lis paktum, nincs miről alkudozni, kompromisszumot kötni. Az Érdek­egyeztető Tanács jelenleg legfeljebb ugyanazoknak a politikai és gazda­ságfilozófiai vitáknak a folytatására képes, mint amelyek a nagypolitika színterein (és hátsó szobáiban) foly­nak. A szociális paktum — mondhat­ni — csak mellékes áldozat. Az igazi hulla — vagy reménykedjünk: csak tetszhalott — a válságból való kiju­tást biztosító modernizációs gazdasá­gi stratégia. Hajdú András

Next

/
Thumbnails
Contents