Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-01 / 27. szám

UJ KELET KULTÚRA 1995. február 1., szerda 7 Az Aranysarkantyús A néprajztudós Apa és fia Cigánykultúra. Mi jut eszünkbe róla? Valljuk be nyugodtan, hogy elsősorban a nagy mulatozások. De hogy mit is jelent valójában a cigány­folklór, erről beszélgettünk dr. Balázs Gusztáv néprajzkutatóval. — A cigányok kultúrája még ma is él a tánc és a népdalok világában. Szándékosan nem mondtam népzenét, mert abba már a hangszerekkel való játék is beletartozik. Az első néptáncház 1970-ben indult a cigányok körében. Addig inkább a kávéházi cigányzene, a színpadról jól ismert énekesek nótázása volt az elfo­gadott. A ma hallható nóták, táncok mind eredeti alapokról épültek fel, hi­szen régen is élt ez a kultúra, csak ott­hon, a négy fal között. — Kik voltak az első úttörői a ci­gánytánc és népzene színpadra állítá­sának? — A Kalyi Jag együttes és az ecsedi Fekete szemek együttes. Ezután már gomba módra szaporodtak a csopor­tok, amelyek mind saját anyagukat vit­ték a színpadra. • Néprajzkutatóként örömmel látom, hogy egyre több olyan csoport van, amelyek úgy hazánkban, mint külföl­dön kimagaslóan képviselik a cigány­kultúrát. Ha több anyagi segítséget kaphatnának ezek a táncosok, akkor még magasabb színvonalat tudnának elérni. — Hol tudják tovább fejleszteni tu­dásukat? — Ehhez nagyon jó táptalajt bizto­sít a minden év nyarán megrendezett egyhetes cigánytánc-tábor, melyet a Kisebbségi Hivatal és a Magyar Mű­velődési Központ támogat. Itt aztán nemcsak az új számokat gyakorolhatják be az együttesek, hanem a kölcsönös tapasztalatcse­rével segíteni tudják egymás mun­káját is. A tavalyi Ki mit tud? alatt, gondo­lom, sokan drukkoltak a táncos lábú Balázs Richárdnak, aki, beváltva a hozzá fűzött reményeket, megnyerte a gálát. A 18 esztendős fiatalemberrel a cigány táncegyüttesek nagykállói műsorán találkoztunk, ahol nem a színpadon, hanem a zsűri asztalánál foglalt helyet. —Mi történt veled a Ki mit tud óta? — A verseny után tettem egy cso­dálatos utazást Thaiföldön, aztán a rö­vidke pihenő befejeztével folytattam a tanulást és a táncolást. — Ne legyél azért ennyire szerény. Megbízható forrásból tudom, hogy igen­csak jól kezdődött számodra ez az év. — Részt vettem az országos szóló­táncversenyen, ahol a január 14-i döntőben elnyertem az Aranysarkan- tyú-díjat. — Mióta táncolsz? — Egészen kisgyerek korom óta. Apám is táncolt, így én szinte már eb­ben nőttem fel. Tíz éven át roptam az Igrice Táncegyüttesnél, majd onnan három évvel ezelőtt átkerültem a Nyír­ség Táncegyütteshez. — Szerinted meddig csinálhatja ezt az ember? — Mármint a táncolást? Színpadi megkötés szerint úgy 35 éves korig, de aztán sem kell teljesen elszakadni ettől a műfajtól. Koreográfusként pél­dául remekül lehet érvényesülni. — Neked mik a terveid? — Érettségi után szeretnék felvéte­lizni a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetemre, hogy néprajzkuta­tó lehessek. Érdekel ez a szak, mert szeretném majd továbbvinni azt, amit most az édesapám csinál. — Ha kívánhatnál valamit, mi len­ne az? — Csak egy? Nem lehetne ez egy­szer több? Szeretnék boldogságot, sze­rencsét, diplomát... Tudod, mi a leg­nagyobb álmom? Jó lenne elnyerni a Néptánc Ifjú Mestere címet, és örök Aranysarkantyúsnak maradni. S. T. Film-Odüsszeia Megnyitották a belgrádi fesztivált Szombat este a Megszámolt na­pok (Días contados) című spanyol film bemutatójával Belgrádban megkezdődött a FEST '95 elneve­zésű nemzetközi filmfesztivál. A február 5-ig tartó seregszemlén ötvenöt külföldi és jugoszláv filmet mutatnak be, s a meghívott vendé­gek között van Nyikita Mihalkov és Klaus Maria Brandauer is. Az első FEST-et 23 évvel ezelőtt rendezték meg, s azóta — kivéve az elmúlt két évet — minden évben sor kerül a nagyszabású fesztiválra. Az idén egyebek mellett spanyol, kínai, ame­rikai, brit, francia, görög, cseh, né­met és osztrák filmek szerepelnek a programban. A Sava-központ nagytermében tartott megnyitón Nebojsa Popov, Belgrád főpolgármestere, valamint Emir Kusturica mondott beszédet. A neves filmrendező hangsúlyozta: a filmfesztiválon igyekeznek egyen­súlyt teremteni a szórakoztató- és művész filmek között. — Nem akarjuk, hogy a FEST unalmas legyen, de azt sem, hogy csak kommersz filmek legyenek a műsoron. A fesztivál célja, hogy be­mutassa mindazt, ami érdekes s ér­tékes, hogy megkezdődhessen az újabb film-Odüsszeia — mondta Kusturica, arra utalva, hogy az első FEST-en, 1971-ben bemutatták a 2001. Űrodüsszeia című filmet is. És a nyertes... Átadták Nyílt vitában döntöttek—a hagyomá­nyoknak megfelelően—az idén is a film- és tévékritikusok az előző évben bemutatott produkciókban nyújtott leg­jobb művészi teljesítményeknek járó díjuk odaítéléséről. Olyan művek ke­rültek tehát a vitában a közös ítészi ér­tékelés mérlegébe, amelyekről a résztvevők többsége megírta már lap­jában a személyes véleményét. A né­zetek megütközése így nyílt kártyák­kal folyt, egészséges hajlandósággal mások álláspontjának megértésére, azaz olyasmivel, amit általában komp­romisszumkészségnek neveznek. Egyetértettünk például abban, hogy az év filmtermésének kiemelkedő, hazai és nemzetközi díjakkal már jócs­kán elismert darabja Szász János rendező Woyzeck című nagy hatású műve. Anélkül, hogy e film jelen­tőségét bármelyikünk is vitatta volna, a teljes mezőny összképének ismere­tében valósabbnak és igazságosabb­nak tartottuk más, arra érdemes filmek fölzárkóztatását a méltán reflektor- fénybe került Woyzeck mellé. Ezért szavaztunk a díjak sorában első helyet az Utrius című filmnek, amely első­rendűen reprezentálja a mai magyar filmművészet egyik meghatározó al­kotó egyéniségének, Grunwalsky Fe­rencnek komplex — tehát rendező­színészvezetői, operatőri, forgató­könyvírói — képességét. Ez a megegyezés nem az első kör­ben született meg. Ebben a szavazási fázisban ugyanis még az első helyre jelöltek közt szerepeltek — kinek-ki- nek eleinte makacsul képviselt javas­lata alapján — Tarr Béla: Sátántan­gó, Enyedi Ildikó : A bűvös vadász, Erdőss Pál: Fényérzékeny történet, Tóth Tamás: Vasisten gyermekei című filmje is, mint az év, különböző mű­vészi erényeik alapján, figyelemre méltó alkotásai. A mindenkori kritikusi díjodaítélés­nél fontos vizsgálódási feladat a hazai filmművészetben jelentkező új tehet­ségek, csírázó tendenciák fölismerése és honorálása. Idén az elsőfilmes rendezőt megillető díj Szederkényi Júliáé Paramicha, vagy Glonol, az a kritikusok díjait emlékező című filmjéért. Ehelyütt említeném meg azt a vitatémát, hogy vajon a már több filmet produkáló rendező esetében a megítélés tárgyát képezze-e az előző teljesítményeihez való viszonyítás mércéje, mint díjazási kritérium. Abban maradtunk, hogy minden film önmagában értékelendő, nem pedig az előre- vagy visszalépés firtatásával. Elsőfilmes esetében ez a kérdés föl sem merülhet, s marad a többi elsőfilmessel történő összemé­rés felelőssége a kritikusi grémium számára. Hosszú időn át külön „összeülés” kellett a mozifilmek és a tévéfilmek díjazására. Ma már ezt együltünkben elvégezhetjük, hiszen a filmek jó ré­szét illetően szinte eldönthetetlen, hogy melyik kategóriába soroljuk a kettő közül a Száműzöttek című fil­met, Gyöngyössy Imre, Kabay Barna, Petényi Katalin művét választottuk díjra érdemesnek. Fájdalmas, hogy Göngyössy az elismerést nem érhette meg, nemrég, viszonylag fiatalon elhúnyt. Újra bebizonyosodott, hogy az úgy­nevezett magyar operatőri iskola, amelynek atyja Illés György, most is, mint évtizedek óta mindig, az izmos tehetségek sorát neveli föl. Ez a ma­gyarázata, hogy Máthé Tibor és Medvigy Gábor múlt évi munkássága között nem tudtunk jó lelkiismerettel választani. Mindketten díjban része­sültek. A színészi díjak különlegessége, hogy Herskó János kiváló karakterala­kítását kezdetben a legjobb női alakí­tás körébe soroltuk, lévén, hogy női szerepet játszott Szőke András: Kiss Vakond című filmjében. Komoly rendező-főiskolai tanár létére. Ám végül is a színésznői díjat Csomós Marinak, a férfi színészi díjat Kovács Lajosnak ítéltük. Sas György A MUOSZ Film- és Tévékritikusi Szakosztályának B. Nagy László-díja (1994. évi filmbemutatók) A legjobb film díját kapta: Grunwalszky Ferenc az Utrius című játékfilmért; A legjobb első film díját kapta: Szederkényi Júlia a Paramicha című játékfilmért; A legjobb forgatóköny díját kapta: Krasznahorkai László és Tarr Béla a Sátántangó című játékfilmért; A legjobb operatőr díját kapta: Máthé Tibor a Woyzeck és a Bűvös vadász című játékfilmek fényké­pezéséért; A legjobb operatőr díját kapta: Medvigy Gábor a Sátántangó című játékfilm fényképezéséért; A legjobb zeneszerző díját kapta: Melis László A színésznő és a halál című dokumentumfilm és más filmek zenéjéért; A legjobb dokumentumfilm díját kapta: Dettre Gábor A színésznő és a halál című filmért; A legjobb tévéfilm díját kapta: Gyöngyössy Imre, Kabay Barna és Perényi Katalin a Száműzöttek című tévéjátékért; A film- és tévékritikusok különdíját kapta: Gödrös Firgyes és dr. Horváth Putyi a Priváthorvát és Wolframbarát című játékfilmért; A legjobb férfialakítás fíját kapta: Kovács Lajos a Woyzeck című játékfilmben nyújtott alakításáért; A legjobb női alakítás díját kapta: Csomós Mari a Változó felhőzet című tévéjátékban nyújtott alakításáért; A legjobb karakterszínész díját kapta: Herskó János a Kiss Vakond című játékfilmben nyújtott alakításáért. A zöldkártyás tanfolyamtól a világhírű együttesig Művelődés az alvégen A magyar kultúra napja jegyében tettünk látogatást a megyeszékhely egyik művelődési házában, közismert nevén: az Alvégesiben. Noha a név­adója nemrégiben történt, maga az in­tézmény nem újkeletű. Jámbor István, a művelődési ház igazgatója nem kis büszkeséggel ve­zet minket körbe. A volt irodarészről a nagyterem ja­vára mondtak le, e térnyeréssel lénye­gesen jobb körülményeket tudnak különböző csoportok, rendezvények számára biztosítani. S hogy milyen csoportoknak? Meglehetősen széles a skála — mondja —, talán úgy lehet­ne összefoglalni, hogy a zöldkártyás növényvédő tanfolyamtól kezdve a világ számos színpadát megjárt Nyír­ség Táncegyüttesig. Kiemelten fog­lalkoznak a népi kultúra ápolásával, első helyen a Nyírség Táncegyüttest említi, amely három táncközösséget fog egybe: a kétszeres Ki mit tud?- győztes Nyírség Táncegyüttest, a Margaréta Tánccsoportot, valamint a legkisebb táncospalántákból álló Babszem-csoportot. A közeli Ben­czúr Gyula Általános Iskola kisdiák­jai is a művelődési ház parkettjén ta­nulják meg a néptánc lépéseit tanár­nőjük irányításával, aki egyben az együttes tagja is. Ugyancsak a népi kultúra megőrzé­sére szerveződött az Alvégesi Nyug­díjasok Népdalköre. A nyugdíjasklub programjai széles körűek, nagy érdek­lődéssel kísért társas összejövetelek, sokszor kirándulásokat is beiktatnak. Legutóbb dr. Margócsy József nyugal­mazott főiskolai főigazgatót látták vendégül. Nagyon sikeres vállalkozás a népfő­iskola, amely három szekcióban mű­ködik: nyugdíjasok népfőiskolája, népművészeti népfőiskola, természet- gyógyászati népfőiskola. A művelődési ház adott otthont a MÁV hasonló intézményéből „szám­űzött” Ritmo Sportklub táncosainak. A volt próbatermük helyén ugyanis billiárdszalont nyitottak. A hírnevet szerzett Nyírség Táncegyüttes is ugyanazon „cipőben avagy csizmában járt”, amikor a volt KISZÖV- klub­könyvtárból kiebrudalták őket. (Jelen­leg egy kft. bérli az épületet, használt bicikliket árusítva). Az Alvégesi Művelődési Ház ezeket a sikeres együtteseket befogadta, megszüntetve ezzel hontalanságukat. A közeljö­vőben indítanak társastánctanfolyamot a művelődési házban, ahová bárkit szívesen várnak. Mintegy évtizede balettiskola is működik Feketéné Kun Ildikó balett­mester vezetésével. Az ismert Prima- vera Balettegyüttes tagjainak jelentős része korábban itt tanulta meg a kezdő lépéseket. Számtalan közhasznú tan­folyamot szerveznek, így például a virágkötészetit, növényvédelmit, stb. Természetesen nem hiányoznak a nyelvtanfolyamok sem, az anogl és német nyelvet sajátíthatják el alap- és középhaladó szinten. Gonddal váloga­tott videotéka áll rendelkezésre, cse­kély kölcsönzési díj fejében. A főként művészfilmekből álló választékot to­vább kívánják bővíteni. Az intézmény működtetése szempontjából elenged­hetetlenül szükséges a különböző he­lyiségek esetenkénti bérbe adása. Jó adottságai miatt a házban számtalan lakodalmat tartottak. Jámbor István igazgató hívta életre és szervezi a „Színház és művelődési házak napja” címet viselő rendezvényt, amely a Nyírségi Ősz egyik kiemelkedő ese­ményének számít. A Nyíregyházán működő művészeti együttesek mutat­koznak be a Városháza előtt emelt színpadon. A legutóbbi nézőszámot minegy húszezerre becsülték. A magyar kultúra napján Jámbor István igazgató így köszönt el tőlünk: — Munkakörünkből, hivatásunkból adódóan a tágabb értelemben vett kul­túra közvetítését kell végeznünk, s ezt csakis azon a szinten tudom elképzel­ni, amelyet úgy hívnak: tudás, erkölcs, szolgálat. Szolgálat a kultúráért, amely az ember életét szebbé, jobbá, tartal­masabbá teszi, illetve teheti. (lefler)

Next

/
Thumbnails
Contents