Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-01 / 27. szám

1995. február 1., szerda UJ KELET Csecsenföldi útinapló Az EBESZ-nek a soros elnök Ma­gyarország kezdeményezésére jutott osztályrészül, hogy vállalja a kiútke­resést a csecsen útvesztőből. A szer­vezet történetében példátlan módon, rendkívül gyorsan sikerült az EBESZ- nek maga mögé állítani a tagországo­kat, és kialakítani egyfajta együttmű­ködést Moszkvával az ügyben. így ke­rülhetett sor az öttagú EBESZ-küldött- ség látogatására a hét végén, amely közelebb hozhatja a háború végét a szakadár kaukázusi köztársaságban. Az öt megfigyelő, a delegációt vezető Gyarmati István nagykövet, Nagy Zoltán, a Külügyminisztérium munkatársa, illetve a finn René Ny bér g, a francia Regis de Bellenet és a brit Audrey Glover múlt pénteken a Moszkva melletti Cskalovszkaja kato­nai repülőtérről indult a védelmi mi­nisztérium Tu-134-es különgépével Valentyin Kovaljov igazságügy-mi­niszter, illetve még néhány orosz ille­tékes kíséretében. A küldöttség a negyvenezer lakosú észak-oszétiai Mozdok melletti kato­nai repülőtérre érkezett. A helyi bom­bázóezred területén működik a cse­csenföldi katonai akció törzse. A le­pusztult parancsnoki épületben van a csecsenföldi katonai beavatkozás pa­rancsnokának, Anatolij Kvasnyin tá­bornoknak, illetve a katonai megoldás egyik szószólójaként ismert Nyikolaj Jegorov miniszterelnök-helyettesnek, a csecsenföldi szövetségi területi ve­zetés főnökének irodája. A katonai vezetők ismertették a helyzetet, és beszámoltak a csecsének állítólagos kegyetlenkedéseiről. Állításaik alátámasztására lehetővé tet­ték a küldöttség tagjainak, hogy talál­kozzanak a Groznij újévi ostroma so­rán szétvert 131. gépesített lövészdan­dár katonáival. E sorok írójának kér­déseire válaszolva mintha leckét mondtak volna fel az iskolapadból épphogy kikerült 18-19 éves gyerek­emberek. Igen, hallottak róla, hogy a csecsének orosz katonákkal kegyetlen- kednek. De arra a kérdésre, hogy va­lamelyikük látott-e valami hasonlót, nemmel válaszoltak. Ugyancsak ta­gadták. hogy kellő kiképzés nélkül Az RMDSZ több mint két éve arra kérte szövetségeseit a Romániai De­mokratikus Konvencióban, hogy vitas­sák meg a brassói kongresszusán el­fogadott programot. Azt is kérte, hogy a Konvenció támogassa a törvényho­zásban azokat a kérdéseket, amelyek­kel egyetért: ezért nagy fontosságú a hétfőn lezajlott találkozó - mondta el az MTI tudósítójának Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Fontos volt az is, hogy világossá vált, melyek azok az erők, amelyek a Konvención belül a leginkább vitatják az RMDSZ céljait, és kikre számíthat a magyar érdekképviselet. Kitűnt, hogy a Nicolae Manolescu vezette Polgári Szövetség Pártja és a szociál­demokraták azok, akik ma a leginkább elhatárolódnak - de ők sem vitték sza­kításig a vitát -, viszont más pártok és a civil szerveződések lényeges kérdé­sekben támogatták a szövetséget. A tárgyalás során Markó Béla szövetsé­gi elnök rámutatott, hogy egyes Kon­venció-beli pártok olyan nyilatkozato­kat tettek, amelyek alapul szolgálhat­tak a szélsőséges nacionalista erők, sőt a kormánypárt számára is, hogy kam­pányt indítsanak az RMDSZ és az egész ellenzék ellen. Sajnálatosnak nevezte, hogy a partnerek nem kértek tájékoztatást az RMDSZ-től az auto­nómiaformákat érintő január 7-i - vi­tatott - beszédéről, illetve a szövetség által létrehozott önkormányzati tanács­ról. Elmondta, hogy az RMDSZ már legalább két éve megfogalmazta, és azóta törvénytervezetek formájában is a parlament elé terjesztette most bírált koncepcióit, az önkormányzati tanács kerültek Groznijba, bár elismerték, amit hivatalosan beismertek azóta Moszkvában: a támadás szervezetlen volt, és a csecsének a gyalogsági tá­mogatás nélküli harckocsikat sorra kilőtték. Egyöntetűen tagadták ellen­ben, hogy rossz a harci szellem. Per­sze, vágynak haza, de az otthoniak kapnak hírt róluk - mondták. Ez utób­bira rácáfoltak viszont a fiaikat kereső, a tábor előtt ácsorgó anyák, akiket nem engednek be a területre. Áz első nap végén a küldöttség Mozdokban grozniji menekültekkel találkozott. Kivétel nélkül azt bizony­gatták, hogy Dudajev elnök hatalom­ra jutása után nem kaptak fizetést, il­letve nyugdíjat, és hátrányos megkü­lönböztetésben volt részük munka­helyükön. Az elmúlt három évben zűr­zavar, és a törvényesség teljes hiánya jellemezté a helyzetet. A nők elcsukló hangon panaszkod­tak, hogy Groznij szétlövése után csa­ládjukkal együtt földönfutóvá váltak, s kiúttalannak látják helyzetüket. Az egyik menekült, egy diák arról beszélt, hogy a legfontosabb lenne a városban rekedt emberek kimenekítése. Szava­it később igazolták a küldöttség grozniji tapasztalatai is. Az EBESZ-küldöttség péntek este Mozdokból a kabardin-balkárföldi Prohladnij nevű településre utazott. A csecsen fegyveresek esetleges rajta­ütésétől tartva biztonsági okok miatt helyezték el a delegációt a Kaukázus lábánál távol a harci cselekményektől. A meglehetősen lepusztult helyi szál­loda egy emeletét így is valósággal megszállták a fegyveres biztonsági őrök, akikből másnap sem volt hiány. Mozdokban szombaton megmutatták a küldöttségnek az elkülönítő fogdát, amelyről olyan hírek terjedtek el, hogy itt kínozták a foglyokat. A helyi tüzelőanyag-rakodó telep mellékvá­gányára beállított rácsos vasúti kocsi­ban 56 embert őriznek. Kínzásoknak nem tapasztalja jelét a bizottság. Az igazságügy-miniszter szabadon enge­dett egy 14 évesnél fiatalabbnak lát­szó, elcsigázott csecsen fiút. Összesen egyébként állítólag 230-an járták meg a vizsgálati fogságot. Ez arra utal, hogy pedig megfelel más pártok hasonló struktúráinak. A tárgyalások leglénye­gesebb eredménye az, hogy egyhangú­lag olyan közleményt fogadott el a Konvenció minden pártja és szerveze­te, amely elutasítja a szélsőséges pár­tok és a román kormány vádjait az RMDSZ ellen. Bár a partnerek több ponton is vi­táztak az RMDSZ álláspontjával a ki­sebbségi kérdésben, azonban az alap­elvekben és más kérdésekben is egyet­értés volt. Az ügyvezető elnök ezek közé sorolta az 1918-as gyulafehérvá­ri nyilatkozat elveit, amelyekkel a kor megfogalmazásának megfelelően biz­tosították az önrendelkezést a nyelv- használat és a kisebbségi intézmények terén. Komoly vita alakult ki viszont a különböző autonómiaformák kérdé­sében. Ebben a kérdésben nem is ala­kult ki egyetértés - persze ez nem is volt várható. Nagyon fontos, hogy mindezekben a függőben maradt kér­désekben a Konvenció nem azt a meg­oldást - nevezetesen az RMDSZ elszi­getelését - választotta, amelyet az RMDSZ-ellenes provokációk szer­vezői szerettek volna elérni. Ugyanis egy olyan szakmai testület jön létre, amely elemzi e kérdésekben a nemzet­közi és a román joggyakorlatot, a po­zitív európai megoldásokat, és az RMDSZ-szel együtt politikai választ keres ezekre a kérdésekre is - mondotta Takács Csaba. Az RMDSZ számára nagyon fontos volt e megbeszélésen annak bebizonyítása - nem vádlottként, hanem politikai partnerként -, hogy nem sértik az állam integritását és szu­verenitását mindazok a törekvések, a csecsének semmiképpen sem esnek tömegével fogságba. Közben a szom­szédos Iscsorszkaja település felől he­ves ágyúzás hallatszott. Kisebb rejtély, hogy miből élnek az emberek, ugyanis a Tyerek folyó menti termőföldek jelentős hányada parlagon áll. Mindamellett számos új ház épül, és a kerítésen át használt nyugati au­tók láthatók sok helyen. Utóbbiak ere­detére némi magyarázatul szolgálhat az Obozrevátyel című lapban megje­lent egyik fotó, amelyen jól kivehető a harcba induló kocsik között egy magyar rendszámú Mercedes. Noha nyilván túloznak a csecsen árnyékgaz­daságra vonatkozó moszkvai állítások, a látottak alapján lehet, hogy van azért alapjuk. Közben folyik a huzavona a továb­bi program körül. A küldöttség szeret­ne eljutni az ingusföldi Nazranyba, hogy megismerkedjen az ottani mene­kültek helyzetével is. Szergej Koval- jovnak a térségben tartózkodó helyet­tese, Szergej Szirotkin elmondja, hogy az elnöki emberi jogi megbízott sze­rint el kellene mennie a küldöttségnek Nazranyba, mivel a háború átterjedé­se fenyeget. Ezt azonban szemmel lát­hatóan nem akarják az orosz illetéke­sek. Valentyin Kovaljov igazságügy­miniszter szerint nem tudják garantál­ni ott a biztonságot. Kérdésemre azzal indokolja az ottani látogatás elmara­dását, hogy az nem szerepel a hivata­los programban. Nem hivatalosan vi­szont a környéken járt nyugati kollé­gák elmondják, hogy bombázták az orosz gépek az ingus falvakat. Már-már úgy tűnik, hogy kútba esik a grozniji látogatás is, de végül Kovaljov biztosítja Gyarmatit, hogy mindenképpen eljuthat a delegáció a csecsen fővárosba. Este, a prohladniji szálláshelyre visszatérőben a fegyve­res őrök éberen figyelnek a ködös útra. A busszal időről időre lemaradozó kis- katona sofőrt aggodalmas hangon no­szogatja gyorsabb haladásra a bizton­ságért felelős ezredes. A harmadik napon Groznijba utazik a delegáció. A repülőgép hosszasan vár Mozdokban, hogy megérkezzen Avturhanov helikoptere, aki elkíséri a amelyeket különböző autonómiaprog­ramjaiban megfogalmaz. Az RMDSZ soha nem tagadta azt, hogy az állam fennhatóságából kéri azoknak a jogkö­röknek az átruházását, delegálását, amelyek a sajátos kisebbségi közössé­gekre vonatkoznak: ilyen a kulturális autonómia, a különleges státusszal rendelkező régiók sajátos megszerve­zése, ahol a magyar nyelv második hi­vatalos nyelvként szerepel. Számos ilyen egyeztetésre szoruló kérdés van, amely csakis olyan politikai környezet­ben oldható meg, ahol készség van a párbeszédre. A téma kényességén is múlott, hogy eddig nem alakult ki pár­beszéd a Konvencióban: az RMDSZ partnerei attól tarthattak, hogy az in­tenzív ellenpropaganda a politikai pá­lya peremére szoríthatja őket. Rá kel­lett azonban ébredniük, hogy e prob­lémák tisztázatlansága éppenséggel a kormánytöbbség számára teszi le­hetővé, hogy kampányokat indítson, és elterelje a figyelmet a megoldásra váró más problémákról - mutatott rá az RMDSZ ügyvezető elnöke. További fontos eredményként jellemezte Ta­kács Csaba, hogy a Konvenció egyér­telműen elítélte a fasisztának bé­lyegezhető szélsőséges nyilatkozato­kat, amelyek a romániai magyarság ellen irányultak. Ezenkívül azt, hogy az ellenzéki tö­mörülés ugyanolyan szerveződésnek tartja az RMDSZ által létrehozott ön- kormányzati tanácsot, mint a többi ro­mán párt által életre hívott hasonló tes­tületeket, külön is leszögezve, hogy az nem veszélyezteti az ország egységét és integritását. MTI küldöttséget Groznijba. A repülőtérre időről időre Szuhoj Szu-25-ös vadász­bombázók szállnak le újabb bombá­kért és rakétákért. Nem tudni, hogy éppen milyen célpontokat támadnak. A felszállás után félórás a repülőút. Fentről jól láthatóak a város körüli orosz egységek sátrai és harcjárművei. A tavaly szétbombázott repülőtér be­tonját helyreállították, viszont a fogadópület ablakok nélkül tátong és szétbombázott utasszállító repülő­gépek torzói láthatók a kifutópálya mellett. Érkezés után páncélozott szál­lító harcjárművekkel zötykölődik a misszió Groznij felé. A helyi konzerv­gyár előtt groznijiakkal találkozik a bizottság. A többség csecsen, s árad az emberekből a panasz. A hadsereg a várost naponta ágyúzza. Egy örmény nő szerint az orosz katonák meg­erőszakoltak egy helyi lakost. A visszatérő kérdés: mikor lesz már vége ennek az egésznek. A következő meg­álló a Groznij központját ellenőrző Ivan Babicsev tábornok főhadiszállása. Az egyik pincében kialakított parancs­noki harcálláspont végtelenül puritán. Egy íróasztal, néhány szék és egy prices. Babicsev pontosan fogalmazott mondatokban ecseteli a helyzetet, szin­te állandóan csöng az asztalon a tele­fon. A legsürgetőbb feladat a pincék­ben élő 150 ezer ember megsegítése. Nincs víz, élelmiszer, villany és fűtés, és már most kolera és pestisfertőzések fordulnak elő. A mozdoki generálisok­tól eltérően Babicsev nem köntörfalaz. Érezni, hogy nincs mit vesztenie és teljesen őszinte. Panaszkodik, hogy Moszkvában senki sem törődik a ka­tasztrofális helyzettel, így neki kell a lakosság gondja-bajával is foglalkoz­nia. A küldöttséget kísérő orosz ille­tékeseket is mellbe vágják Babicsev szavai és szó nélkül hagyják döntését, hogy a saját szakállára megmutatja az EBESZ-missziónak a szétlőtt várost. A páncélozott szállító harcjárművek periszkópjának résén egyre súlyosab­ban sérült házak láthatók, ahogy kö­zeledünk a központhoz. Az első megálló a stadion, ahol állí­tólag Dudajev embereinek kilőtt és kiégett harckocsijai láthatók. Váratla­nul megfordul egy páncélozott szállí­tó harcjármű. A torony géppuskája fenyegetően a megfigyelőkből álló csoportra szegeződik. A páncéloson ülő kiskatonák fegyvereiket babrálják. Egy pillanatra átvillan az agyamon: hátha valamelyik parancsnok Babicsev elbeszélése után meg akarja akadá­lyozni az igazság kiderítését. A gon­dolatot igyekszem elhessegetni, de a többieken is észreveszem a zavart. A következő ház pincéjében egy letakart, haldokló férfit mutatnak, akinek a nemi szervét állítólag a csecsének le­vágták. Távolabb levágott emberi vég­tagokat, illetve egy holttestet mutat­nak, amelynek hiányzik a fél koponyá­ja. Sikerül hátulról megközelíteni az elnöki palotát. A közelben egy ép la­kóház nincs, minden csupa korom, az ablakok helye üresen tátong. Gyarmati István és még néhány vállalkozó, köz­tük e sorok írója futólépésben megkö­zelíti Dudajev egykori székhelyét. A csecsen mesterlövészek ugyanis állí­tólag tűz alatt tartják a környéket. A biztosító géppisztolyos katonák ébe­ren fürkészik az épületek ablakait. Egy kiálló vasrúdban megbotolva elvágó­dok. Azonnal hozzám ugrik két kato­na. Azt hiszik, hogy eltaláltak és go­lyóálló mellényemnél fogva beránta­nak az épületbe. Amikor mondom, hogy semmi baj, láthatóan megkönnyebülnek. Szerencsére senki sem lő, csak távolról hallatszik az ágyúzás zaja. Visszafelé valami furcsa tárgy tűnik fel. Közelebb érve látom csak, hogy egy halott fekszik a romok között. Távolabb még egy. Az utcán a szétlőtt lakásokból kirepült használati tárgyak között egy macska teteme hever, mel­lette egy családi fotóalbum. Visszafe­lé mindenki magába fordul. A re­pülőtér melletti tábori étkezdében a pléhbögrében felszolgált, ,,szto gramm” azaz egy deci vodka valame­lyest segít legyűrni az émelygést. A felszálló repülőgép ablakából látszik, amint nyomjelzős lövedékek hasítják a sötétedő égboltot a háborús Groznij felett, s lassan mögöttünk marad a há­ború pokla. MTI Takács Csaba a Konvencióról Emlékezés a Wilhelm Gustloff katasztrófájára Hétfőn este 2lóra 07 perckor há­romszor megkondították a pontosan fél évszázaddal ezelőtt elsüllyedt Wilhelm Gustloff nevű hajó harang­ját, emlékezve a történelem eddigi egyik legtöbb áldozatot követelő ha- j ókatasztrófáj ára. Az 1945. január 30-a éjszakáján három torpedótalálatot kapott német hajón mintegy hétezren tartózkodtak és közülük több mint ötezren a Bal­ti-tenger hullámai között lelték halá­lukat. A Wilhelm Gustloff 1934-ben készült luxushajónak és éveken át szelte a tengereket és az óceánokat unatkozó, pihenő, szórakozást kereső utasokkal a fedélzetén. 1939-ben ezt az óceánjárót is a náci hadigépezet szolgálatába állították, csapatokat, hadifelszerelést szállított. 1945 janu­árjának második felében az előre­nyomuló szovjet csapatok elvágták a Kelet-Poroszországból Nyugat felé menekülni igyekvő katonák és a pol­gári lakosság útját, ezért a hitleri had­vezetés hajókkal próbálta elszállíta­ni az embereket. A Gdanski-öbölben és környékén hatalmas káosz volt, emberek százezrei vártak remény­kedve a hajókra. A januárban kezdett mentési akció szinte a május nyolca- diki berlini kapitulációig tartott és a 790 hadi- és kereskedelmi hajó majd­nem másfél millió embert szállított el a Gdanski-öbölből. A Wilhelm Gustloff fedélzetén a becslések szerint legkevesebb hétezer ember - főleg anyák, gyermekek, és sebesült katonák - foglaltak helyet, amikor kifutott a Balti-tengerre. Nem sokkal később az S-l 3 jelzésű szov­jet tengeralattjáró észlelte az óceán­járót és a kapitány tűzparancsot adott. Három torpedótalálat érte a hajót, s mindegyik hatalmas nyílást vágott testén, sőt az utolsó találat a motort is szétrobbantotta. A jéghideg hullá­mokból 1252 embert sikerült kimen­teni és ötezernél is több volt a halot­tak száma. A három részre szakadt hajó roncsai negyven méter mélyen a tenger fenekén fekszenek. A Wil­helm Gustloff harangját 1979. au­gusztus elsején lengyel búvárok meg­találták és a felszínre hozták. Az évforduló alkalmából most né­hány napra Németországba szállítot­ták, hogy megszólaltassák azon az emlékünnepségen, amelyen a túlélők közül mintegy kétszázan vettek részt Hamburgban. Újságíróknak arra a kérdésére, hogy a katasztrófa miatt éreznek-e gyűlöletet, a legtöbben azt választolták: háború volt. MTI

Next

/
Thumbnails
Contents