Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-28 / 50. szám

Aj kelet

Sok sérült Nyírbátorban

„Az élet megy tovább"

A csütörtök éjszakai események hatása alól senki nem tudta kivonni magát a nyírbátori labdarúgócsapat tagjai közül. Unchiás Demeter vezetőedző balesete sokkolta a játékosokat, akiket pillanatnyilag Kínál László pályedző irányít a foglalkozásokon. Szombaton Baktaló- rántházán meccseitek, s nagy csatában döntetlent értek el. Somogyi József szakosztályvezetőt kértük meg, hogy adjon hét eleji hangulatjelentést az öltözőből.

— Letargikus állapotban van a csapat, zavartság lett úrrá a fejekben. Azt hiszem, ez érthető, alaposan megviseltek mindenkit a Demeterrel történtek. Az élet azonban megy tovább, bármennyire fájó is ezt kimondani. Egy edzés sem maradt el, hét végén Baktára is elutaztunk, annak rendje és módja szerint.

— Milyen teljesítményt nyújtottak a fiúk?

— Azzal kezdeném, hogy kevés időnk volt bemelegíteni, mindössze tizenöt perc állt rendelkezésünkre. Az első félidőben kapkodtunk, nem fogtunk megfelelően embert, ám amikor kiegyenlítettünk, megnyugodott a társaság. Én úgy értékelem: a körülmények ismeretében egyáltalán nem futballoztunk rosszul.

—A szombati összeállítást figyelve, többen hiányoztak az együttesből. Miért?

— Valóban, ránk most tényleg áll a mondás: az ág is húz bennünket. Sok a sérültünk, ráadásul Unchiás Rémuszra sem számíthatunk. Ez azért is jelentős probléma, mivel Szegedi távozása után neki szántuk a jobbhátvéd posztját. A Nyírlugos elleni mérkőzésünkön Varga felugrott fejelni, de rosszul fogott talajt és bokáját törte. Mi ez, ha nem bal- szerencse? Szilágyi sípcsontja begyulladt, s ha hozzáteszem, hogy az első két bajnokiról eltiltották, akkor joggal búsúlhatunk. Vigaszt jelent Lőrincz felgyógyulása, már csak kis kötést visel jobb kezén, ami nem gátolja a játékban.

— Kardinális kérdés: ideiglenesen ki lesz a csapat edzője?

— Hétfőn és kedden edzést tartunk, majd, ha minden igaz (ameny- nyiben a pálya talaja engedi), szerdán a Nyíregyházi FC látogat Nyírbátorba. A két klub között fennálló szoros kapcsolatban bízva nagyon szeretnénk, ha a megyeszékhelyről segítséget kapnánk. Egy erős kezű edzőre lenne most szükség, aki felrázhatná az apátiába zuhant keretet.

K. T.

Zagalo duplázta

A brazil labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya — egyben az olimpiai legénység szövetségi mestere is —, Mario Zagalo felsőfokokban beszélt arról, hogy plyan fiatal tehetséghullám „öntötte el”, amitől' azt réméi if nemcsak' az ország futballsportja történetének első olimpiai bajnoki címét szerzik meg, de az 1998-as franciaországi vb-n is elviszik a bajnoki címet.

— Ez az új generáció a legjobb, amit az utóbbi húsz évben láttam brazil földön — szögezte le Zagalo, aki a tavalyi vb-n Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitány pályaedzőjeként részese volt a negyedik világbajnoki dicsőség kiharcolásának. Aki amúgy valódi eufórikus hangulatnak örvend a szlovákok fölött aratott barátságos, 5-0-ás diadalt követően. Azon a 90 percen a kapitány'tázalmaf szavazott ázltják közül Souzának (19), Juninhónak (22) és Saviónak (21). Közülük módfelett elnyerte tetszését Souza az A- válogatott csata során. Akiket pedig még csak figyel, akik az atlantai nyerő csapat gerincét képezhetik: Amoroso (19), Zé Elias (18), Marques (22), Reinaldo (18), Yan (19), Roberto Carlos (21), Andre (20).

Beckenbauer bírálata

Az elmúlt napokban Franz Beckenbauer neve felmerült a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) és a német szövetség leendő elnökeként is. Maga a „Császár” nem reagált ezekre a hírekre, ám a Bayern München elnökeként'egyre több, a labdarúgás jövőjével kapcsolatos javaslattal állt elő — ami egyfajta kampányhadjáratként is felfogható. Beckenbauer szerint a Champions League (Bajnokok Ligája) rendszere az Éurópa Liga jövőbeli tervezetének alapjaként szolgálhat. Az Európa Ligában is szerdai játéknapokon játszanának a kontinens legerősebb csapatai.—Nem arról van szó, hogy a bajnokok csak ebben a vetélkedésben vennének részt. Egymás mellett „futna” a nemzeti és az európai bajnokság — mondta a Császár, aki televíziós kommentátorként is közreműködik a Champions League küzdelmei során. Beckenbauer kemény szavakkal bírálta az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) gazdaságpolitikáját. — Ez így nem mehet tovább. Szorosabb kapcsolatot kell létrehozni a klubok és az UEFA között. Most egyáltalán nem beszélhetünk semmiféle kontaktusról, pedig az UEFA 99 százalékban belőlünk él — jelentette ki a Bayern elnöke. Az egykori kiváló labdarúgó támogatja a „Pay per view” elnevezésű új televíziós közvetítési rendszert is. Ez azt jelenti, hogy a tv-néző a bajnoki programból kiválasztja az őt érdeklő mérkőzést, telefonon felhívja ennek kódszámát, és a kívánt találkozó azonnal megjelenik nála a képernyőn. — Ezért természetesen külön kell fizetni öt vagy tíz márkát. így azonban a klubok pluszjövedelemre tennének szert — magyarázta Beckenbauer.

Hogy dönt Gere?

A Belgiumból hazatért Gere László egy hétig együtt gyakorolt a Nyíregyházi Futball Club focistáival. Tóth János klubigazgatót kérdeztük, van-e valami fejlemény a játékos ügyében.

— Az elmúlt hét végén felajánlottunk egy szerződést, amelyben az elvárásainkat is rögzítettük. Nem titok, hogy a szerződés szerint csak eredményes szereplés esetén járna igazán jól a focista. De gondolom, ez ma már mindenki számára természetes. Abban maradtunk, hogy Gere ezen a héten pénteken válaszol, elfogadja-e ajánlatunkat. Mindenesetre nagyon szeretnénk, ha elfogadná, mert szükségünk van egy rutinos középpályásra. Azt is hozzáteszem, hogy elképzeléseink a szerződésről közel állnak egymáshoz, így minden remény megvan arra, hogy tavasztól újra Nyíregyházán láthatják a játékost.

1995. február 28., kedd

1 1

Megyei I. osztály

Bravúr kell a bentmaradáshoz!

17. Kemecse 17 2 4 11 17-441«

Ez már a vég. Mármint a tabella vége. Szegény kemecseiek ugyancsak leszakadtak, társbérletben a még náluk is katasztrófáiisabb helyzetben lévő sereghajtó Ibránnyal. Innen szép a feltámadás, szól a szurkolók jól ismert szlogenje, de hát csodák a labdarúgásban is csak a legritkábban következnek be. Külön zamata az őszi teljesítményük értékelésének, hogy bár pontot, pontokat ritkán szereztek, de amit begyűjtötték, azzal csattanós választ adtak az őket lebecsülőknek. Tasi István szakosztályvezető vegyes érzelmekkel vont mérleget.

— Nagyon sok minden történt a csapat életében a nyári uborkaszezonban. Sajnálatos módon egyszerre öt meghatározó emberünket vesztettük el, így távozott Moldván és Dávida, Sípos, Jakab, valamint Szúnyog abbahagyta a labdarúgást. Mivel Moldván játékos-edzőként is dolgozott, a régi sikerekre emlékezve Tamás Antalt bíztuk meg a szakmai munka irányításával. Más kérdés: a télen idegi fáradtságra hivatkozva ő is elköszönt a csapattól. Három ukrán fiú, Berecz- ki, Szeles, Makara mellé még Kovács Csabát igazoltuk. Nyilvánvaló, az összeszoktatásra szenteltük a rajtig hátralévő csekély időt. Egyértelműen a kiesés elkerülését határoztuk meg célul, az adott körülmények ennyit engedélyeztek.

— Az új játékosok beilleszkedése hogyan sikerült?

— Eleinte olybá tűnt, minden a legnagyobb rendben lesz. A nyitányon kellemes meglepetésre Nagyhalászban döntetlent értünk el, s ki gondolt még ekkor a későbbi vesszőfutásra. Pedig a második fordulóban idehaza Záhonytól egy ötöst kaptunk, majd Vásárosnamény nyeletett le velünk újabb keserű pirulát. De a Hardware- t simán leléptük, ami után ismét reménykedni kezdtünk. Korai volt örömünk, hazai pályán Ibrány ellen soványka nulla-nullát játszottunk, ahol elvesztette tartását a társaság. Az utolsó nyolc fordulóban egy pontot fociztunk össze, milyen érdekes: Fehérgyarmatnak okoztunk ezzel nem kis bánatot. Feltétlenül el szeretném mondani, hogy a hatodik körtől kezdve kétszer ugyanabban az összetételben egyszer sem tudtunk kiállni. Emlékszem olyan hétvégére, amikor négy játékosunk is sérülés miatt hiányzott, máskor pedig a büntetésüket töltő embereinket nélkülöztük. Mondom, ez szinte az egész idény alatt végigkísért bennünket.

— Abban az esetben, ha az említett gátló tényezők nem zavarják meg a csapatot, reálisan hol végezhettek volna?

— Ismerve a riválisokat, túlságosan előrébb akkor sem állnánk, de a tizedik-tizenkettedik hely valamelyikét elcsíphettük volna. Sajnos, most már akkora hátrányt halmoztunk fel, hogy a bentmaradás eléréséhez is bravúrok sorozata kell.

— Hogyan viselték a rengeteg csalódást?

— Amennyiben arra gondol, hogy megcsappant a játékosok kedve, azt kell válaszoljam, bár természetesen nehéz megemészteni a sok vereséget, mégis normális mederben zajlottak az edzések. Sőt, a játékosok rendszeresen megjelentek a foglalkozásokon, az erőnlétben így hiba nem volt. Nézze, Baktalórántházától kettő-egyre, Biritől szintén ugyanilyen arányban kaptunk ki. Kis szerencsével mindkét mérkőzésen pontokkal gazdagodhattunk volna. Ézek a kilencven percek is jelezték, ha nincs annyi hiányzónk, talán nem itt tartanánk. Természetesen a naményi hét-nullás zakót követően fejben rendbe tettük a társaságot, mert ott tényleg katasztrofális teljesítményt nyújtotak,

— Milyen magyarázatot találtak a formaingadozásra ?

— Mélyütéssel ért fel, hogy a nyírlugosi győzelem után hazai pályán nem bírtunk Ibránnyal. A fiúk nem tartották be a taktikai utasításokat, egyes játékosok többet képzeltek magukról, mint amit valójában érnek. Bár a többség tisztességesen készült a meccsekre, hiába hajtottak, a sorból kilógók miatt fokozatosan lohadt harcikedvük, hitehagyottá váltak.

Egyébként nemcsak az Ibrány elleni döntetlen, de a Tarpától elszenvedett otthoni vereség is lesújtott bennünket. Kiemelném Hegyes kapust. Kostyót és Kovács Csabát, akik töretlen lelkesedéssel küzdöttek a csapat sikeréért. Bereczkinek, Szelesnek, valamint Balázs ll-nek is voltak felvillanásai, míg Mester a Nyírlugoson két perc alatt lőtt két góljával igyekezett hasznos tagja lenni az együttesnek. A többség azonban elmaradt valódi tudásától, nem kívánom személy szerint boncolgatni teljesítményüket, mert remélem, magukba néztek a télen.

— Említette: bravúrok kellenek a bentmaradás kivívásához. Meglesz ehhez a kellő hit, nem utolsósorban a kellő elszántság?

— Őszintén megvallva, borzasztóan nehéz innen a talpraállás. halványak az esélyeink. Hétpontos hátrányt kellene ledolgoznunk, tehát keveset hibázhatunk. Sajnos, tovább gyengültünk, újabb meghatározó játékosok mentek el. Müller, Balázs II., valamint Mester búcsút vett Kemecsétől, Borsi pedig felhagyott a labdarúgással. Tamás Attila felőrlődött a sikertelenség láttán, átadta a szakmai munka irányítását Tolnai Csabának. Nyugodtan kijelenthetem, lejártuk a lábunkat, hogy megfelelő erősítésről gondoskodjunk, de csekély eredménnyel jártunk, hiába bírtuk kiszemeltjeink előzetes ígéretét, ők sorban meggondolták magukat, s más csapatokat választottak. Közhely, ám az utolsó leheletünkig küzdeni fogunk, biztos vagyok benne, a fiúk sem adják fel idő előtt a harcot. Nem üres szólam ez, hiszen a.felkészülést szorgalmasan végzi a gárda, az edzések látogatottsága egészen bíztató, jószerivel alig volt hiányzó. Kár. hogy még az ág is húz bennünket, az első fordulóban rögtön szomszédvári rangadó vár ránk Nagyhalász ellen, de mivel Sztojka és Bereczki besárgult, így eleve lépéshátrányból indulunk. Annyit tennék még hozzá az eddigiekhez: becsületesen, ha már nincs kiút, hát szépen igyekszünk „meghalni”.

Koncz Tibor

A „húsosok" üdvöskéje

Dávida János eddigi csapataiban mindig kulcsembernek számított. Mostani egyesületénél, a Kárpát-Hús Volánnál is meghatározó játékos a huszonhat esztendős fiatalember. (A hét végén a közlekedésiek Sényő ellen vívott edzőmeccsükön kétszer is betaláltak a vendégek kapujába.) Vele beszélgettem sportpályafutásáról és terveiről.

—Hogyan kezdődött labdarúgó-pályafutásod?

— Először sportiskolában, a 4-es- ben fociztam, ott ismerkedtem meg az alapokkal. Aztán a 14-esbe kerültünk át, az lett az új sportiskola. Itt úttörőolimpiát nyertem a suli csapatával. Az általános iskola után a 110- es Számú Szakmunkásképző Intézetbe kerültem, s országos bajnokságot nyertünk. Bevonulásom előtt fél évvel Záhonyba igazoltam, és katonaéveim alatt is ott futballoztam. Leszerelésemet követően átkerültem Kisvárdára 1990-ben, ahol egy szűk évig voltam. A következő állomás Kemecse lett. A megyei I. osztályú gárdában másfél esztendőt töltöttem. Innen szerződtem a Kárpát-Hús Volánhoz.

—Jól érzed magad mostani klubodban?

— Nagyon jó a légkör, kiváló a közösségi szellem. A csapaton belül érvényesül az egy mindenkiért, mindenDávida János

ki egyért elv. Ez látszott a magyar kupafordulók alatt is, hiszen elég szép sikereket értünk el.

— Milyen poszton szerepelsz?

— Jobbszélsőként próbálom rohamozni az ellenfelek kapujait.

— Mit tartasz az erősségednek?

— A gyorsaságomat említeném meg. Amikor katona voltam, az országos honvédelmi viadalon nyolcadik lettem, 11,67-tel. Erre a teljesítményemre büszke vagyok.

— Melyik meccsre emlékszel vissza szívesen az eddigiek közül?

— Még Záhonyban futballoztam, és Leveleken léptünk pályára. Ekkor

rúgtam életem talán legszebb gólját. Egy jobb oldali beadás után a labdát ollózva húztam be körülbelül tizenhárom méterről a vendéglátók kapujának felső sarkába. Még egy ilyen gólt nemigen fogok rúgni.

— Volt-e olyan mérkőzésed, ami jobb lett volna, ha el sem kezdődött volna?

— A Hardware-rel játszottunk kupameccset, és irgalmatlanul gyengén fociztam. Semmi sem sikerült, a labda szinte sírva fakadt, amikor hozzám került.

— Jelenleg a civil életben mivel foglalkozol?

— A tejiparnál vagyok diszkonteladó. Emellett futballozok immár tizenöt éve.

— Magasabb osztályból nem kerestek meg?

— Mielőtt Kemecsére mentem, Rakamazon vettem részt próbajátékon. de munkahelyi problémák miatt nem mondtam igent a Tis^a-partiak- nak.

— Kinek köszönhetsz sokat edzőid közül?

—; Első mesteremnek. Hajdú Józsefnek, akit második apámként tisztelek, és jelenlegi tréneremnek, Madalina Györgynek, aki szigorú, de neki van igaza, mert eredményt csak kemény, kitartó munkával lehet elérni.

Tóth Mihály