Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-25 / 48. szám

UJ KELET Tragédia az országúton SPORT HU 1995. február 25., szombat 11 Szomorú, megrázó hírt kap­tunk Nyírbátorból. Csütörtök éjszaka a Nyírgelse és Nyírbo­gát közötti útszakaszon autó­balesetet szenvedett a nyírbá­tori labdarúgócsapat vezető­edzője, Unchiás Demeter. Az általa vezetett személygépko­csival előzni készült az előtte kivilágítatlanul haladó kerék­párost, amikor ütközött egy szemből érkező teherautóval. Az ütközés nyomán vele uta­zó felesége a helyszínen éle­tét vesztette, Unchiás Deme­tert pedig súlyos sérülésekkel azonnal a nyíregyházi kórház baleseti sebészetére szállítot­ták. Információnk szerint a há­zaspár Debrecenből tartott ha­zafelé, s eközben következett be a tragédia. Péntek reggel az esetről tu­domást szerezve azonmód fel­kerestük a kórházat, ahol ér­deklődésünkre dr. Bak Zsig- mond adott készségesen tájé­koztatást a szerencsétlenül járt edző állapotáról. — Csütörtök éjszaka kulcs­csont- és bordatöréssel, vala­mint agyrázkódással vettük fel osztályunkra Unchiás Deme­tert. Pillanatnyilag annyit mondhatok, hogy ha nem lép fel komplikáció, akkor akár egy héten belül elhagyhatja a kórházat. Focivilág A „Herceg" visszatér..? Fernando Redondo ott volt a ta­valyi vb-n. Argentína dicstelenül korán kiesett, így azután a középpá­lyásért rajongók sem láthatták, va­lójában milyen sokat is tud a hosszú, sovány, lobogóhajú dél-amerikai labdarúgó. Akit egyébként „Herceg” bece­névvel illetnek hazájában és a Real Madrid (merthogy Ibériában keresi a kenyerét) színeiért szurkolók. Redondo igencsak jómódú család­ból származik; annak idején, még ifjúsági korú futballistaként közöl­te, ő bizony nem buszozik keresztül Buenos Airesen, mert olyan sze­génynegyedeket kell látnia, amihez nem fűlik a foga. Emiatt azután a tehetős papa kocsival járatta a nagy ígéretet az edzésekre. Redondo tavaly pórul járt. Az Athletic Bilbao elleni bajnokin egy ke­mény baszk legény, Ricardo Mendig- ruen jó alapos „belépővel” sérültlis­tára tette. Mit több! A műtőasztalra. Mert a szalagsérülések miatt kés alá került a deli argentin középpályás. Szombaton a Bilbao ellen ismét játsz­hat. Feltéve, ha honfitárs vezető­edzője, Jiorge Valdano beállítja a csa­patba. Mert ahogyan maródivá vált, Luis Milla pompásan helyettesítette őt. Milla ráérzett, itt a lehetőség. Be­száguldozza a pályát, motorként dol­gozik á Real-centrumban. A „Herceg” az Albacete elleni legutóbbi spanyol bajnokin kapott Valdanótól 12 perces esélyt. És most, szombaton, a San Mames-sta- dionban? — Nem tudom, játszom-e, de ha igen, akkor hadd jelentsem ki: nem kívánok elégtételt venni Mendig- ruenen. Ami történt, az a múlt. Fáty­lat rá! — nyilatkozta Redondo. — Tény, az emberek sokat sut-*' togtak arról, hogy szántszándékkal léptem oda Redondónak. Az argen­tin játékos sportszerű egyéniség; hallván nyilatkozatát, elégedettség tölt el — reagált a „hercegi” kije­lentésre a baszk futballista. Kosztadinov és a szótár Ha nem is olyan jó mint Hriszto Sztoicskov, de azért európai hírű gólvadász. Ennek nem mond ellent az, hogy Emi! Kosztadinov bolgár futballista előbb az FC Portótól köl­csönben átkerült a spanyol Depor- tivo la Corunához, majd — ismét „kölcsöngyerekként” — most a Bayern Münchennél kergeti a bőr­golyót. A bajorok nagy szeretettel fogad­ták. Főként akkor ismerték el tudá­sát, amikor a Bochum elleni bemu­tatkozó találkozón gólt lőtt. A Bundesligában futballozó bolgárok között hirtelen a legnépszerűbbé vált. Már csak azért is, mert ügye­sen népszerűsíti magát. Első dolga az volt amikor befutott Münchenbe, hogy német szótárt vásárolt, és „bé­relt” magának egy nyelvtanárt. (S persze erről gyorsan „értesítette” is a sajtót.) — A kolumbiai Adolfo Valenciá­val szemben neki nincsenek beil­leszkedési zavarai — mondta Üli Hoeness, a Bayem-vezetés promi­nens tagja. -— Valencia ugyanis nem beszél németül; még alapfokon sem. Ez azután látszott is játékán... — A mostani nehéz időszakban Koszta­dinov fényt hozhat a Bayem Mün­chen háza tájára — kommentált Franz Beckenbauer klubelnök. Hagit megműtötték A spanyol labdarúgó-bajnokság élvonalában szereplő FC Barcelona szurkolói még meg sem emésztet­ték a brazil sztár. Romário távozá­sát, újabb csapás érte őket. Mint ismert, a közelmúltban meg­sérült a katalán csapat román közép­pályása, Gheorghe Hagi. Az izom­szakadás miatt nem kerülhette el a műtétet, amelyet azóta Barceloná­ban már el is végeztek. Súlyosbította a helyzetet, hogy a 29 éves játékos lábában egy daga­natot is felfedeztek. Erről szerencsé­re kiderült, hogy jóindulatú, s miu­tán eltávolították, a Barca-rajongók fellélegezhettek. Az orvosok viszont biztosra ve­szik, hogy Hagi nem lehet ott a Bar­celona együttesében a március 1-jei Paris St. Germain elleni BEK- negyeddöntő mérkőzésen. Előkészületi mérkőzések Szombat: Nyíregyházi FC—Újfehértó Városi Stadion 10.30. Rakamaz— Tiszavasvári Alkaloida 10.00, Baktalórántháza—Nyírbátor 11.00, Kisvárda—Sárospatak 14.00, Kárpát-Hús Volán—Sényő 10.00, Csenger— Mátészalka 14.30, Záhonyi VSC—Vásárosnamény 10.00. Góliát FC körzeti selejtező, vásárosnaményi sportcsarnok 9.00. Vasárnap: Levelek—Nagykálló 14.00. Edzéslesen Hétköznap délután Nagykálléban Szomorkás, amolyan „lóg az eső lába” idő. Valódi hétköznap délutáni hangulat Nagykálló főterén, ácsorgó, kora esti bevásárlásukat végző embe­rekkel. Néptelen futballpálya fogadja a sporttelepre tévedőt, bár a parkírozó személygépkocsik árulkodnak: hama­rosan edzés lesz. Kaszab Ispánnak, a harmadik vo­nalbeli legénység játékos-edzőjének hangja harsan, s a játékosok előbújnak a viseltes öltöző mélyéről. — Szerdán Nyírkárásszal mecs- cseltünk, s Boda kett ő,Heczel ésSzilágyi góljaival négy-nullra nyertünk. Ahogy fokozatosan csökken a terhelés, egyre jobban futballozik a társaság. Előtte Tég­láson egy-nullra kikaptunk, ámbátor nyolcvan percig folyamatosan támad­tunk. Nem szokásom hozsannázni a fiúk teljesítményét, de hidd el, jó kis csapa­tunk lesz, ha ez az előkészületi mérkő­zések eredményein még nem is látszik— morfondírozik a vékonydongájú mester. —A felkészülés elérte célját? — Azt kell mondjam, igen. Kisebb gondjaink azért akadnak. Láthatod, Vágó is itt van a tréningen, pedig bor­datöréssel küszködik, a meccseken nem is szerepeltetem. Talán vasárnap Leveleken már beszállhat. Hiányát nagyon megérezzük, mert csatárokban nincs bő választék nálunk sem. Szilá­gyi mellett még mindig Rozogában van benne leginkább a gól. Kaszab István — Hát igen, a kállói csapat nem gólfesztiváljairól híres. — A támadójáték gyengesége a gár­da Achilles-sarka. Régi betegségünk — ezt nyugodtan leírhatod —, hogy itthon képtelenek vagyunk látványosan fociz­ni. A felállt védelemmel szembeni já­ték nem kenyerünk. Idegenben már más az ábra, ott elég tér nyílik a kontrákra, s mint ősszel is bebizonyosodott, ak­kor jönnek is az eredmények. Eközben benépesült a pálya, s Spisá- kék minden labdarúgó kedvenc szórako­zásával kergetik a fogót az őrületbe. Megy a duma, aki hibázik, az kénytelen hallgatni a társak piszkálódását. A mai foglalkozás fakultatív jellegű, ezért főszerepet kap a „bogyó”. Ked­den alaposan meghajszolja a keretet Kaszab István, rövid- és középtávú fu­tással fűszerezve az edzésadagot. — Télen megpróbáltunk a lyukas posztokra igazolni, emiatt hoztuk vissza Heczelt irányító középpályás­nak. Rapcsák helyére Cziotka jött, s vele tartott Tóth Zoli Biriből. Kár, hogy egy gólvadászra már nem tellett, mert egy Domokos vagy Szkunc típu­sú csatárt nagyon el tudnék képzelni a csapatba — folytatja a félbemaradt beszélgetést Kaszab. — Összeállt már fejedben a tavaszi kezdő' tizenegy? — Igen. Egyedül a jobbhátvéd posztján lamentálok még. Hudák le­het. hogy bejátssza magát az NYFC- be, s akkor meg kell találnom utódját. Erre a feladatra Polonkai és Tóth Zoli ajelöltem. Az is zavar, hogy a labdás edzéseket későn tudtam beindítani, ugyanis mostohák a feltételek. Nincs megfelelő gyakorlópályánk, így Ha­rangodon, a bitumenes kézilabdapá­lyán, vagy ahol éppen arra alkalmas terepre bukkantunk, ott ütöttünk ta­nyát. Ez persze messze nem a legideá­lisabb megoldás! Ki kellett böjtölnünk az időjárás enyhébbre fordulását, csak ekkor merészkedhettünk rá a „fü­vesre”. Vágóék a két kapust, Cziotkát és Pókot vették össztűz alá, labdaveze­tés után kísérlik meg kijátszani éber­ségüket. A cerberusok többnyire átlát­nak a szitán, ám ha megrezdül a háló, kaján vigyor jutalmuk a csínytevő részéről. Jó másfél órája izzadnak a fiúk, jóllehet lassan sötétedik. Kaszab István búcsúzás gyanánt már az első tavaszi forduló esélyeit firtatja. Elmé­lete szerint Encs ellen igenis komoly sanszuk van. Semleges pályán, hiszen Mádon lesz a derbi, ráadásul a borso­diak három játékosát hosszú időre el­meszelték, akár mindhárom pont meg­szerzésére harcba indulhatnak. Ez len­ne pedig csak a csodás nyitány, szól óhaja egy hétköznap délután Nagy- kállóban. (Koncz) Beszélgetés közben A betyárokat kedvelem ff ff Sorozatunkban ezúttal Madalina Györgyöt, a Kárpát-Hús Volán vezető­edzőjét mutatjuk be olvasóinknak. Az 1949-ben Gyulán született szakvezető sportcsaládból származik, édesapja is futballozott. Még gyerekkorában ke­rültek Borsodba, egy Kazincbarcika melletti kis községbe, Kurittyánba, szülei most is ott laknak. — Hogyan kezdődött labdarúgó­pályafutása? — Tizennégy esztendősen kezdtem focizni Diósgyőrben, és ott tanultam. Utána a Szuhavölgyi Bányászban ját­szottam, s mikor bevonultam katoná­nak, Mezőkövesden futballoztam sok NB i-es focista társaságában. Innen kerültem Sajószentpéterre, ahol három évet töltöttem el. Ezt követően az NB Il-es Rudabányához szerződtem, ahol két évig voltam. Tőlük igazoltam 1974-ben Nyíregyházára a Sparta- cushoz, s öt év múltával hagytam abba az aktív labdarúgást. — Mióta edzősködik? — 1978-ban, amikor Temesvári Miklós került az NYVSSC-hez, ő ja­vasolta, hogy próbáljam meg a tréne- reskedést. Tizenegy éven át irányítot­tam a különböző utánpótláskorú csa­patokat a „Szparinál". Másfél évvel ezelőtt jöttem a Volánhoz, és azóta én vagyok az edző. — Van-e olyan labdarúgó, akivel öröm volt foglalkozni? — Nagyon sokféle, különböző men­talitású ember fordult meg a kezeim alatt, különösen a Spartacusnál. Az Madalina György olyan „betyárokat” kedveltem, mint Szilágyi Józsi, aki jelenleg Tisza- vasváriban kergeti a pettyest, közel állt hozzám Paulik Pista, ő pillanatnyilag az NYFC futballistája, vagy mondhat­nám Seres Zsoltot Kisvárdáról és Balogh Zolit Nagykállóból. —Mi az Ón edzői ars poeticája? Mit szeretne tudatosítani játékosaiban? — Én azt próbálom beléjük nevel­ni, hogy tizenvalahány ember kell egy futballcsapathoz, és ha mindenki meg­próbálja a maximumot nyújtani, akkor nem tudok elképzelni olyan dolgot, amit nem lehet elérni. — Játékosként és szakvezetőként milyen eredményekre büszke? — Labdarúgóként arra, hogy egyál­talán NB II-ben focizhattam Ruda- bányán, és vidéki csapatként a sok fővárosi mellett sikerült az élmezőny­ben végeznünk, valamint az NYVSSC színeiben ugyancsak az NB II-ben el­ért bronzérmünkre is büszke vágyóig. Ami a kérdés másik felét illeti, én még akárhol voltam edző — és ez nem nagyképűség —, mindig nagyon jó együtteseim voltak. A Spartacus-után- pótlásnál a legnagyobb sikerként könyvelem el, hogy bejutottunk az Országos Ifjúsági Bajnokság elődön­tőjébe, ahol csak tizenegyesekkel kap­tunk és egyben estünk ki a Szolnok ellen. Az országban bárhol indultunk el különféle tornákon, általában elsők, másodikok lettünk. Külföldön is szép eredményeket ér­tünk el. Aztán amikor a kemecsei felnőtt gárdához kerültem, egy eléggé rossz körülmények között lévő csapa­tot vettem át, melyet a megyei II-ben a harmadik helyre vezényeltem. Büsz­ke vagyok a Kárpát-Hús Volánnál idá­ig eltöltött időszakomra is. Ide nem hívtak, hanem saját magam jelentkez­tem, és azt mondtam, rövid időn belül be fogom bizonyítani, hogy lelkiisme­retes munkával komoly célkitűzést va­lósítok meg ezekkel a fiúkkal. Az első évben hatodikok voltunk, most úgy ál­lunk, hogy szinte biztosan dobogón végzünk a bajnokság végén, jövőre pe­dig szerintem egy osztállyal feljebb lépünk. Tóth Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents