Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-25 / 48. szám
ÚJ KELET 1 III MEGYÉNK ÉLETÉBŐL m 1995. február 25., szombat Egyházak, önkormányzat, iskola — kontra szülök Azon a rendkívüli szülői értekezleten, amit a Jókai Mór Általános Iskola vezetősége hívott össze, a szónoki asztalnál helyet foglaló Békési Elemér, a Humán Iroda munkatársa ismertette azt az intézményátadási tervezetet amit az önkormányzat, az iskola, és a két történelmi egyház terjeszt be a soron következő, február 27-i közgyűlés elé. Hangsúlyozta, hogy a gyermekek, a szülők és a pedagógusok érdekeit mindvégig a szemük előtt tartották. A Jókai iskola igazgatója elmondta a megjelent közel kétszáz szülőnek, hogy békés, gördülékeny átállásra számítanak 1995. június végén, amire garanciát jelent az eddig is magas minőségi követelményeket állító oktatás, az egyházakkal való kölcsönösen jó viszony, és a majdani vallásos nevelés pozitív hatása. Reményét fejezte ki, hogy így az intézmény fel tud majd fejlődni akár a debreceni vagy a sárospataki iskolák közismerten magas színvonalára, és ez a minőségi változás méltó lesz az iskola közel kilencvenéves múltjához. Az iskolaszék képviselője — arra hivatkozva, hogy ez az első(!) tájékoztatás a szülők részére — kérte a vezetőséget, hogy ne sürgessék a véleménynyilvánítást. Ezt támasztotta alá a szülői felszólalásokból kiderülő tájékozatlanság is. A kérdések egy részére válaszolva a római katolikus egyház képviselője, dr.Várko- nyi esperes úr elmondta, hogy még egy osztályra való diákot sem tudnának beiskolázni, illetve a Szent István Gimnázium fejlesztése egyelőre leköti anyagi erőforrásaikat — ők kérték ingatlanrészük átvételének elhalasztását három évre. Ezután a református egyház képviselője, Sipos Kund Kötöny úr vette át a szót, és kifejtette, hogy egyházuk tartja magát a már többször módosított megállapodáshoz. A jelenlévők megnyugtatására kijelentette, hogy „a suszter maradjon a kaptafánál”, azaz az oktatási munkába nem óhajtanak beleszólni, céljuk a gyerekek lelkűidének nevelése, hogy jó emberekké váljanak, persze a szabad vallásgyakorlás (vagy nem gyakorlás) alkotmányos jogát nem tévesztik szem elől. A hozzá intézett kérdésekből kiderülő politikai változások okozta bizonytalanságokra senki sem tud garanciát adni — mint mondta. A közös lónak kezdetű szólást burkoltan tartalmazó kérdésekre válaszolva elmondta, hogy együttműködésük a katolikus egyházzal régóta felhőtlen, egyébként céljaik is alapvetően azonosak. Egy héttagú iskolai kuratórium az iskolaszékkel és a szülői munkaközösséggel együtt vezeti majd az intézményt. Több szülő az aggodalmát a Kossuth Gimnázium egyházi tulajdonba vételének negatív (pedagógusi és anyagi) tapasztalataival támasztotta alá. A vezetőség ígéretet tett arra, hogy leszűrik az ottani tapasztalatokat, a Humán Iroda munkatársa pedig hozzátette, hogy az önkormányzati finanszírozás garantáltan ugyanolyan mértékű és színvonalú lesz, mint a többi iskolában — hiszen az egyházak ezzel önkormányzati feladatot vállalnak át. Ez — mint mondta — még csak tervezet, a márciusi közgyűlésig pedig sok pontját még ki kell dolgozni, hogy a városatyák kézjegyükkel jóváhagyhassák. — vp — Őszinte, igaz szó és korszerű ismeret A jövőt tápláló múlt Sz. Tóth János — A Felső-Tisza-vidék gazdag népfőiskolái hagyományokban — mondta előadásának kezdetén Illés Balázs, a Felső-Tisza-vidéki Népfőiskolái Társaság elnöke —, ezért a múlt haladó értékeire támaszkodtunk, amikor 1989. január 23-án létrehoztuk Nyíregyházán, közel öt évtized után, az első új típusú népfőiskolát. Több szervezőintézmény is csatlakozott kezdeményezésünkhöz: többek között a városi művelődési központ, a tanárképző főiskola vagy a megyei könyvtár, úgyhogy ma már huszonnyolc folyamatosan működő népfőiskola van a Nyírségben, több mint ezemégyszáz taggal. — Az időnként divatosnak tűnő kampányok meglovagolása mellett a népfőiskola azt nyújtotta — folytatta az elnök —, ami hosszú ideig krónikus hiányt jelentett a magyar oktatásban: az őszinte, igaz szót és a korszerű ismeretet. Közösségfejlesztő, gazdaképző, rétegproblémákra épülő, szociális-egészségvédelmi, művészeti, vállalkozói és keresztény értékeket közvetítő szaktantervű iskoláink működnek megyeszer- te, amelyek a szakismereteken túl az állampolgári öntudatra, hazaszeretetre és a kultúra ápolására is nevelnek. — A huszonnyolc iskola több mint hatvan százaléka alapítványi pályázatokon nyert pénzből működik — mondta Illés úr az anyagi lehetőségeket sorra véve —, a többi intézmény vagy teljesen önkormányzati támogatásból él, vagy egyéb források segítik őket. Jó mecénás ebben a tekintetben a kemecsei és a nyíregyházi önkormányzat, az előbbi ötszázezer, az utóbbi háromszáz- ezer forinttal támogatta a népfőiskolákat. Szeretnénk elérni, hogy a nyíregyházi és a megyei közgyűlés rendszeres támogatásban részesítse a működő népfőiskolákat, mert sók közös érdekünk van: a népfőiskolák bekapcsolódhatnak térségünkben a nagy létszámú munka- nélküli átképzésébe, de említhetném az új termelési kultúrák és módszerek terjesztését, vagy a társadalmi segítők képzését, nyelvek, segélypénztári és a számítástechnikai ismeretek oktatását. Másik jövőbeni célunk a bentlakásos népfőiskola megteremtése, erre csupán kísérlet történt egykét hetes tábori kurzusok keretében. Sajnos, belátható időn belül tájunkon nem valósul meg az állandóan működő klasszikus népfőiskola. — A népfőiskolák az eddigiekben sem, de a jövőben sem kapcsolódnak pártokhoz, betartják a magyar és európai tradícióból is következő alapelvet: a kultúra, a művelődés pártok felett álló nemzeti ügy — tette hozzá végezetül. — A rendszerváltás sem hozott jelentősebb változást — vette át a szót Sz. Tóth János, a Magyar Népfőiskolái Társaság titkára —, ugyanis a mai napig érvényesül a jozefinizmus hatása, azaz a centralizált állam modernizációs próbáinak vagyunk még mindig szenvedő alanyai. Mindenképpen meg kell tanítani a népi közösségeket arra — részben iskoláink segítségével —, hogy autonóm jogaikkal miként éljenek. Ehhez megfelelő jogi hátteret kellene teremteni, hogy állami garanciákat kapjanak az önálló, alulról szerveződő társadalmi sejtek: ekkor elkezdődhet az emberek polgárrá nevelése. Ez az igazi feladatunk, sőt hivatásunk. Vitéz Péter Cigányútra ment a szövetségalakítás? Csütörtökre invitálta a meghívó a megyénkben romákat a Cigány Önkormányzatok Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szövetségének megalakítására. Áz etnikai kisebbség tagjai folyamatosan érkeztek a tanácskozásra, melyet dr. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke köszöntött. A nagy varsányi polgármester asszony vezetésével megkezdődött a tanácskozás. Farkas Kálmán a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének megyei elnöke volt a rendezvény szónoka, aki előadásában többek között elmondta: — Meg kell alakulnia április 10-ig az országos cigány közgyűlésnek, mert az anyagi feltételeket csak így biztosítja a törvény. A magyarországi cigányság hatszázötven éves itt-tartóz- kodása alatt Európában először nálunk választhatott a kisebbség önkormányzatot. A demokrácia új hajtásai ezek, melyek közül megyénkben, mint az egyik cigányokkal leginkább telített területen, negyvenhét roma kisebbségi önkormányzat van. Ez a magyar cigányság győzelme. Rászakadt a cigányságra a demokrácia, de nem tud vele mit kezdeni, mert Bihó István szavaival élve, ott van demokrácia, ahol nem félnek. Hiányzik a Gandhi- féle tolerancia, másságelfogadás is, mert az önkormányzatok polgármesterei, jegyzői nem is ismerik a kisebbségi törvényt. A kisebbségi önkormányzatok lépjenek fel jogaikért! Hová lett az a pénz, amit a nemzeti kisebbségeknek még Kupa Mihály tett félre? Ha nem lesz pénze az országnak a cigányságra, akkor az európai méretű kísérlet a kisebbségi önkormányzatokat illetően kudarcra van ítélve. Vannak helyek, ahol elszabadulni látszanak az indulatok, mert ellentét van az önkormányzatok és a cigány képviselők között. Nem lehet megalkudni abban, hogy csak a települési cigány képviselők ne kapjanak pénzt, ez etikai, erkölcsi kötelessége a polgármesteri hivatalnak. Csak empatikus, nem rasszista képviselő-testületek között alakulhat ki a romáknak jó kapcsolata. Legyenek a cigányok cigánypártiak. mert ha nem sikerül a törvényt megvalósítani, folytatódik a diszkrimináció. Megengedhetetlen. hogy egyes cigány vezetők hatalmi törekvésük miatt egy hete Kisvárdán már megalakítottak egy megyei Cigány Kisebbségi Önkormányzatot a Phra- lipe cigányszervezet vezetésével kutyafuttában. A Sza- bolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Önkormányzat azonban csak a most megalakuló szervezetet fogadja el partnernek — fejezte be vitaindítóját Farkas Kálmán úr. Ezután rövid hozzászólások következtek, melyek lényegében csatlakoztak mondanivalójukban a vitaindító beszédhez. Amikor a héttagú előkészítő bizottság megválasztására került a sor, kiderült, hogy a megjelent, közel harminc cigány képviselő nincs egységes állásponton. Nagy József mátészalkai roma küldött erélyesen tiltakozott a szövetség megalakítása ellen, mert szerinte a Kisvárdán megalakult Cigány Kisebbségi Önkormányzatok Társulása képviseli jogosan a cigányok érdekét a megyében. Semmi értelme, hogy szanaszéjjel választják a szövetségeket, ahelyett, hogy az eltett milliókkal számolnának el egyes roma vezetők. Horváth Károly, nagykállói küldött ellenvéleményének adott hangot. Mint kifejtette, őt is meghívták a kisvár- dai gyűlésre, de ott becsapták az embereket, mert mecyei szövetséget Az ülés résztvevői. Baloldalt Farkas Kálmán csak Nyíregyházán lehet létrehozni. Lukács Mihály, meghívott vendég, a LUNGO DROM cigányszervezet szolnoki ügyvivője békítőleg elmondta, hogy döntse el mindenki, hova akar tartozni. A vidék nehogy megint úgy járjon, ahogy negyven évig volt, hogy nyolc-tíz ember irányítja őket Budapestről. A „kisvárdai csoport” tiltakozása ellenére megválasztották a megyei Cigány Önkormányzatok Szövetségének héttagú előkészítő bizottságát Farkas Tibor nyíregyházi, Nyári István nyírlugosi, Horváth János nagykállói, Balogh Zoltán vásárosnaményi, Balogh Pál demecseri, Murisa Károly szatmárcsekei és Jóni Attila aranyosapáti romák személyében. A CÖSZ előkészítő bizottságának feladata a szervezeti és működési szabály kidolgozása, a következő gyűlés előkészítése, az országos cigányszövetségben való részvétel kidolgozása. A megbeszélés végén nyilatkozott Lakatos István, a másik cigányszövetség elnöke, aki bízik a sajtó nyilvánosságában. — A kisvárdai cigány kisebbségi önkormányzat elnöke, a PHRALI- PE Független Cigányszervezet vezetőségi tagja vagyok. Ezt azért mondom, mert nem biztos, hogy minden roma ismer. Szégyen, ami itt történik harminc cigány részvételével, amikor Kisvárdán kettőszáznegyvenhatan voltak a megyei cigányok képviseletében. Ott vezetőséget választottunk, a két elnökhelyettes Lakatosné Sira Magdolna Túristvándiból és Nagy József Mátészalkáról lett. Elkészítettük a működési szabályzatunkat, költség- vetésünk van. A megyétől közel tizen- négymilliót kértünk, hogy kiépítsük szervezetünket. Ott volt az alakuló ülésen OsZtolykán Béla országos vezető is. Titkárnőre, főmunkatársra, jogászra, gépkocsira van szükségünk, hogy munkánkat végezhessük. A többi cigányszervezet ígér fűt-fát, de mi dolgozunk is. Itt láthatja, hogy a magyarok diktálnak. — Ezt hogy érti? — Látja, hogy egy magyar polgármesternő vezette az ülést, ott ülnek fent a magyarok az asztalnál, és irányítanak. Nálunk a cigányok intézték saját sorsukat, és döntöttek, ki képviselje őket. —Melyik szövetség a legitim ön szerint a mai események ismeretében ? — Az nem segítség, hogy egy évben két gyűlést összehívunk, mint Farkas Kálmán teszi. Ő a rendszerváltás előtt még azt is tagadta, hogy cigány, mert a magyarokat szereti, azok csináltak belőle újságírót. Mi alakultunk először, mi képviseljük jogosan a cigányokat. Egy cigány vezetőnek nyitottnak kell lenni, de ezek a most választottak csak a hatalomra, meg pénzre törnek. Érdekelt az elhangzottak után Farkas Kálmán úr véleménye is. — Méghogy én a magyarokat szeretem? Ki mondta ezt magának? Ezek? És elhiszi nekik? — Arra válaszoljon, hogy a hatalomra és a pénzre törnek, ahogy a kisvárdaiak állítják? — Azt írja meg, hogy maga hülyeségeket kérdez. Hallotta, hogy mit mondtam, az a válaszom! Hát kell nekem pénz, meg hatalom? Nekünk csak annyi kell, ami a cigányoknak jár a magyaroktól! A kisvárdaiaknak kell a hatalom, meg a pénz! Aradi Balogh Attila
