Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-23 / 46. szám

UJ KELET 1995. február 23., csütörtök 7 Hetvenöt éves Béres József Az élete a kutatás (A megyei közgyűlés február 21 -én köszöntötte dr. Béres Józsefet 75. születés­napja alkalmából. Lapunk munkatársa ebből az alkalomból kereste fel a világ­hírűvé vált Béres-csepp feltalálóját.) Volt időszak, amikor még a nevét sem volt szabad leírni, mert elég volt az az újságcikk, hogy dr. B. J, kisvár- dai lakos eredményesen kezeli a daga­natos betegségben szenvedőket, ezrek keresték az ország- és a világ minden részéről. A pártállam viszont nem ke­gyelte az olyan embert (köztük Béres doktort sem), aki mert valami mást csi­nálni, mint ami a pártutasításban szere­pelt, még ha emberek életéről volt is szó. Február hetedikén töltötte be het- venötödik születésnapját dr. B. J. Az országban sokan köszöntötték, köztük a kisvárdai és a megyei önkormányzat is. Ebből az alkalomból kerestem fel kutatólaboratóriumában a betegek gyógyítóját. —Béres József útja hogyan vezetett a világhírnévig? — Bizony nem volt könnyű az éle­tem. Záhonyban születtem, ahol édes­apám cipészmester volt. Követett en­gem még hét testvér, de sajnos csak hatan értük meg a felnőttkort. Mint a család legidősebb gyerektagja, már korán bekapcsolódtam a család eltartá­sába. Voltam ládaszegező, téglarako­dó, kertészkedtem virágültetvényen. Kassán a II. Rákóczi Ferenc középis­kolába iratkoztam be, de a háború mi­att már a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségiztem. Nem sokáig örülhettem a bizonyítványnak, mert kivittek a frontra. A Don-kanyar- ban hamar szembekerült a mi hadtes­tünk a szovjetekkel. Rengeteg tankkal, repülővel támadtak ránk. Én egy bom­bázásnál súlyosan megsebesültem, a bal karom lebénult. Egy záhonyi orvos mentette meg hosszan tartó kezeléssel. — De ez még mindig nem a kutatá­sok időszaka. — Még elhelyezkedni, sőt, ötvenha­tig tanulni is alig tudtam. Nyírmadára kerültem egy sertéshizlaldába, ahol szovjet jóvátételre tenyésztettek serté­seket. Olyan volt a légkör, hogy a dol­gozók megkeresett pénzét nem fizet­ték ki, engem, aki szólt az érdekükben, osztályellenségnek, Szálasi számyse- gédjének nyilvánítottak. — Gondolom, itt sem sokáig volt maradása. — Nagy Imre politikai fellépése enyhített a Rákosi-diktatúrán. A kis­várdai Állami Mezőgazdasági Gépál­lomás laboratóriumvezetője lettem. Itt már tanulmányaim mellett közvetlen biológiai kutatásokat végeztem. Köz­ponti téma volt ebben az időben a bur­gonya termesztésének leromlott álla­pota. Azt sokan kijelentették, hogy ta­laj untság vagy vírusfertőzés az oka, de hogy mit kellene tenni, nem jöttek rá. Nekem gyönyörű burgonyatábláim voltak az államiban, ezért dr. Teich- mann Vilmos javaslatára dr. Klencner Imre a Nyírségi Mezőgazdasági Kísér­leti Intézet Kisvárdai Telepére meghí­vott dolgozni. —Ez már az ötvenhatos forradalom után volt. — De még a doktori értekezésem előtt. Az összehasonlító vizsgálataim­nál tartottam, magam írtam a szak­könyveket, mert nem volt irodalom, amiből dolgozhattam volna. Már a harmincöt évvel ezelőtti vizsgálataim meggyőztek arról, hogy a termőképes­ség csökkenésében szerepet játszott a kémiai folyamatok rendjének fokoza­tos felbomlása. Ennek egyik oka, hogy Európában a földművelés több mint kétezer éves múltra tekint vissza, ami azzal is járt, hogy a nagy fontosságú mikroelemek mennyisége csökkent, amit a mértéktelen, tervszerűtlen műt­rágyázás tovább rontott. A növények­nek viszont harmóniára van szüksé­gük, mert ellenkező esetben sejtkáro­sodás lép fel náluk. — Mintha közelednénk a dagana­tos megbetegedésekhez. — Először burgonyák golyvaödé­más és nem ödémás helyeit vizsgál­tam, és rájöttem, a kóros elváltozás kialakulásában milyen nagy szerepe van a jódnak, és más ásványi sóknak. Konzultáltam Soós akadémikussal, felkutattam a megye egyes községei­nek rákos halandóságát, és meglepően azonos képet mutattak, az eltérő helyek vizsgálati anyagai abban, hogy a rákos daganatok nagy gyakorisággal ott for­dultak elő, ahol bizonyos ásványi sók, elemek a talajban, ivóvízben nagyobb frakcióban voltak jelen, mint az nor­mális. —Az ok tehát már megvolt. — Mivel a daganatok keletkezése a mai ismeretek szerint nem egy okra, hanem okok együttlétére vezethető vissza, nem ilyen egyszerű a válasz. Az viszont változást jelentett, hogy ettől az időponttól állatkísérleteket vé­geztem egereken, és az említett eltéré­sek mesterséges bevitelével, a kísér­leti állatoknál tüdő-, emlő- és agyda­ganat alakult ki. — A munkatársai tudtak ezekről a kísérletekről? — Kollégáim előtt csináltam, sőt állatbetegségek gyógyításában segít­ségemet is kérték, de a kutatásaim iga­zi célját nem hagoztattam széltében- hosszában. — Mégis ennek köszönhet valamit. — Egy barátom kérésére megkere­sett egy akkor már nagy hírű kórbonc­nok mint ezzel foglalkozó szakember. Összehasonlító vizsgálatok céljából a kísérleteimhez kóros emberi szövete­ket biztosított. A sejtműködés rendel­lenessége okozza a daganatot, tehát annak biológiai folyamatába kell be­avatkozni. Ez volt az, ami alapján két és fél évtized kutatás után megalapo­zottá tette a Béres-cseppet, kialakult előállítási folyamata. — Tulajdonképpen ekkor kezdődött az ön sikerének története. — Megvolt a csepp, egyes rákos esetekben titokban sikerrel alkalmaz­tam, baráti körből orvosok is jelent­keztek a kipróbálásra. Alig egy hónap elteltével a pártrendőrség megtudta. Az intézetben a kutatólaboratóriumo­mat lezárták, lepecsételték, házkuta­tást tartottak a lakásomban, elkoboz­ták naplómat, tanulmányaimat, elle­nem bűnvádi feljelentést tettek. Ez volt a kezdeti „sikerem”. — Büntetés követte-e az eljárást? — Ekkor már sokan voltak az orvo­sok között is, akik pártolták a Béres­ügyet, a pártbizottság visszakozott, hetvenhat márciusában megengedték, hogy tovább dolgozzam, de nem en­gedték gyógyszerem klinikai kipróbá­lását. Mindenkit a készítmény össze­állításának titka érdekelt.-—Klinikai kipróbálása nem, de gya­korlati alkalmazása megtörtént-e a Béres-cseppnek? — Az emberek százával, ezrével álltak a kapum előtt, mert gyógyulni akartak. Én éjjel-nappal készítettem a szert, a családomat is elhanyagolva. Aztán jöttek nagy állami kocsik is, sej­telmesen közölve, nagyon fontos em­bernek kell a készítmény, Kádárnak is tudnak szólni, hogy segítsen, csak adjak. Mindenki élni akart, csak ezt a felső vezetés nem vette figyelembe. — A lefüggönyözött fekete kocsik megjelenése csak segített? — Gyorsan történtek ekkor a dol­gok, de az igazi fordulat a szovjet po­litika enyhülésének meg Kása Ferenc filmrendezőnek, illetve az ő közremű­ködésével megvalósuló nyilvánosság­nak köszönhető. Kosa még hetvenhat­ban filmet készített rólam, de Aczél György nem engedte bemutatni. Vi­szont kiszivárgott a hír, és kampány indult a film mellett. Tíz év után, ki­egészítve az eltelt időszak történései­vel, hazai és külföldi bemutatásra ke­rült a Kosa Ferenc készítette munka. Ettől könnyebb lett a Béres-ügy, és bonyolultabb is, egy időre. —Ezek után már azt sem tudom, mit kérdezzek. — Pedig így van, ahogy mondom. Az előállítási és forgalmazási jogot a Herbária gyógynövény-forgalmazó vállalathoz adta a pártirányítás, és kénytelen voltam belemenni, mert így klinikai kipróbálásra kerülhettek a cseppek, így lett legális az egész ügy. A vállalatot azonban csak az üzleti ha­szon érdekelte, meg az általam ismert készítmény-előállítási recept titka kel­lett volna. Közben sokszor a gyógy­szer hiánycikk lett, ez nagyon káros volt a gyógyulásra, mert egy-egy kúrát folyamatosan kellett alkalmazni. Saját pénzem nem volt. Alapítványt hoztam létre magánemberek, vállalatok segít­ségével, mert ettől reméltem, hogy a Flerbária halogató magatartását kivéd­hetjük. Azonban csak a Németh-kor- mány idején engedték bejegyezni az alapítványt. —Csak volt valami megoldás a vál­lalat ilyetén magatartására? — Megoldás volt, de az igen sokba került, és valakik meggazdagodtak raj­ta. Az alapítványom támogatói össze­adták a súlyos milliókat, és a vállalattól visszavettem a forgalmazási jogot. —Egyenesbe jött már a Béres-csepp sorsa? — Még ne siessen annyira, mert a forgalmazási jog visszavásárlása elvit­te a pénzt. Saját fizetésem semmi volt ahhoz az igényhez képest, amilyen mértékben szükség volt a készítmény­re. Felmerült a gondolat, hogy meg­szűnik az alapítvány is. A japánok azonban segítettek, meg a Magyarok Világszövetsége, gyógyszertárak, egy­házak, és most már öt éve, hogy a Bé- res-cseppek azért vannak, amiért lét­rehoztam őket. — Tehát, hetvenöt év földi pályafu­tás után Ön boldog. — Nagy örömökről nem beszélhe­tek, mert az egész életem fiatalságom­tól erre ment. Családom nélkülözte meg az egészet, mert rájuk nem jutott idő, pénz. Negyvennyolc év munka- viszony után nyolcezer forinttal men­tem nyugdíjba. Ma is a kutatás az éle­tem, mert azok ellenére, hogy a Béres- csepp nélkül tartós javulást, hatékony megelőzést a daganatos betegségek­ben nem lehet elérni, tovább kell tö­kéletesíteni a szert, hiszen a rák előre­haladott, kifejlődött stádiumában még mindig bonyodalmak vannak. —Hallottam olyat, hogy most is tö­rekednek az Ön készítményének elbir­toklására. — Önnek, ha reggelig beszélget­nénk is, mindig lenne egy utolsó kér­dése. Két órája állok a rendelkezésé­re, de most engedje meg, hogy haza­menjek a feleségemhez. A cseppek jö­vőjéről van mondanivalóm, keressen fel, megosztom önnel és az olvasókkal a gondolataimat. Aradi Balogh Attila Ekkora munkához kicsi ez a ház Együtt, egymásért „Legnagyobb cél pedig itt a földi létben, ember lenni mindig, minden körülményben.” Körte utca 19. A kívülről egysze­rű családi háznak látszó épület már hosszú évek óta ad otthont a Moz­gáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Egyesületének. A szervezet életéről, nehézségeiről Balogh Zoltánné megyei elnökkel beszélgettünk. — Mikor alakult meg az egyesü­let? — Kajatiné Piló Magdolna gyógytornász kezdeménye­zésére 1980- ban állt össze az akkor 14 főből álló kis társaság, és '81-ben tartot­tuk meg ala­kuló ülésün­ket. Az évek során azonban „felnőttünk”, jelenleg 6300 taggal műkö­dünk. — Milyen nehézségek­kel kell meg­küzdeniük a mozgásukban korlátozottak­nak? — A leg­főbb problé­mát a közlekedés, a helyváltoztatás jelenti. A mozgáskorlátozott, ese­tenként tolószékhez kötött emberek nehezen tudnak megbirkózni a buszmegállók, átkelőhelyek, járda- szegélyek állította nehézségekkel. Bár a gátlások kölcsönösek, leküzd­ve ezeket, a mozgássérültek gyak­ran szorulnak embertársaik segítsé­gére. Az útszegély és a padka gyak­ran állja útját a mozgáskorlátozot­taknak. Szomorú, hogy az újjáépí­tett járdákat sem úgy alakítják, ahogy azt a szabályok előírják. Pa­pírforma szerint a padkaszegélyeket nem magasra emelni, hanem kicsit megdönteni kellene. Ez nemcsak a tolókocsival, hanem a babakocsival vagy gyalogszerrel közlekedők gondját is megkönnyítené. —A problémát azonban nem csak az utcai közlekedés jelenti... — Sajnos ez így igaz. Tolókocsi­val sem a polgármesteri hivatalban, sem a szállodákban, áruházakban, ABC-kben, szórakozóhelyeken nem lehet közlekedni. Borzasztó még bele is gondolni, hogy az önkor­mányzatnál az egészségügyi osztály évekig a II. emeleten működött. Le­galább az ilyen alapvető helyeken lépcsőjáró szerkezeteket kellene ki­alakítani, ha már lift nincsen. Óriá­si gondot jelent az is, hogy a rendelőintézetekben a mai napig nincs egyetlen olyan WC sem, amit egy tolókocsis ember is tudna hasz­nálni. — A közlekedés megkönnyítésé­hez mire lenne leginkább szüksé­gük? — Talán egy speciális mikrobusz- ra, ami esetleg liftes kialakítással tolószéket is tudna szállítani. Más­hol már vannak ilyen buszok, ne­künk sajnos egyelőre nincs rá pén­zünk. Pedig nagyon nagy segítség lenne. A busz segítségével meg tud­nánk oldani a munkahelyekre való csoportos szállítást és a beteghor­dást is. — Az egyesület szinte már hiva­tallá nőtte ki magát, átvállalva ren­geteg állami feladatot. A szerezet vezetői hogy tudnak mindennek ele­get tenni? — Mivel az adminisztratív létszá­munk nagyon kicsi, egyre nehezeb­ben. Jöjjön csak el szerdán, amikor fogadónapot tartunk, szinte minden alkalommal 100-150 ember szorong a szobákban és kint az udvaron. Ekkora munkához nagyon kicsi ez a ház. — Milyen feladatokat látnak el? — Az ÁNTSZ-szel karöltve a mi feladatunk eldönteni, kik kaphatják meg a közle­kedési, gép­kocsivásárlási és az egyéb állami támo­gatásokat. Nincs könnyű dolgunk, mert az igénylővel személyesen nem találko­zunk, így pa­pírok alapján kell dönte­nünk. Az ira­tok pedig nem mindig a va­lóságot mutat­ják. —Mik a fel­tételei a fent említett tá­mogatások odaítélésé­nek? — A rendelet szerint a közleke­dési támogatást azok a súlyosan mozgássérült emberek kaphatják meg, akik a tömegközlekedési esz­közöket nem tudják használni. A kérelem mellé — amit ez évben már­cius 30-áig kell beadni — feltétle­nül csatolni kell a háziorvos szak- véleményét. A régebben csináltatott orvosi papírok nem érvényesek, a rendelet szerint minden évben, a ké­relem beadása előtt, új igazolást kell készíteni annak, akinek az állapota nem végleges. Bár én borzasztónak tartom, hogy amputált lábbal évente bizonyítani kelljen, hogy mozgássé­rült az ember. A másik dolog a gépkocsivásárláshoz adható, a Nép­jóléti Minisztériumtól kapott támo­gatás. Ez az összeg maximum 240 ezer forint lehet, illetve az autó árá­nak 60 százaléka. A többit a vásárló fizeti, s ez az új és régi autókra egya­ránt vonatkozik. Az igényléseket április 30-áig kell beadni. — Mi a teendő akkor, ha az autó átalakításra szorul? — Ez a különféle testi fogyaté­kosságok miatt elég gyakran elő­fordul. Aki az átalakításra járó, ma­ximum 30 ezer forintot is igénybe szeretné venni, annak a polgár- mesteri hivataltól az átalakítási támogatásról is kell kérni határo­zatot. — Van egy negyedikféle támoga­tás is, amiről eddig még nem beszél­tünk... — Ezt a vissza nem térítendő ál­lami támogatást kizárólag olyan súlyosan mozgáskorlátozott sze­mélyeknek adjuk, akik csak speciá­lis építészeti változtatásokkal képe­sek mindennapi életvitelüket meg­oldani a lakáson belül. Ez új ház építése esetén 250 ezer forint, átala­kításnál saját jogon 150 ezer, hoz­zátartozó jogán 100 ezer forint összeghatárig adható. Hogy ki jo­gosult ténylegesen erre a támoga­tásra, arról a szakorvosi bizottság dönt. Sikli Tímea

Next

/
Thumbnails
Contents