Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-23 / 46. szám

UJ KELET

1995. február 23., csütörtök

7

Hetvenöt éves Béres József

Az élete a kutatás

(A megyei közgyűlés február 21 -én köszöntötte dr. Béres Józsefet 75. születésnapja alkalmából. Lapunk munkatársa ebből az alkalomból kereste fel a világhírűvé vált Béres-csepp feltalálóját.)

Volt időszak, amikor még a nevét sem volt szabad leírni, mert elég volt az az újságcikk, hogy dr. B. J, kisvár- dai lakos eredményesen kezeli a daganatos betegségben szenvedőket, ezrek keresték az ország- és a világ minden részéről. A pártállam viszont nem kegyelte az olyan embert (köztük Béres doktort sem), aki mert valami mást csinálni, mint ami a pártutasításban szerepelt, még ha emberek életéről volt is szó. Február hetedikén töltötte be het- venötödik születésnapját dr. B. J. Az országban sokan köszöntötték, köztük a kisvárdai és a megyei önkormányzat is. Ebből az alkalomból kerestem fel kutatólaboratóriumában a betegek gyógyítóját.

—Béres József útja hogyan vezetett a világhírnévig?

— Bizony nem volt könnyű az életem. Záhonyban születtem, ahol édesapám cipészmester volt. Követett engem még hét testvér, de sajnos csak hatan értük meg a felnőttkort. Mint a család legidősebb gyerektagja, már korán bekapcsolódtam a család eltartásába. Voltam ládaszegező, téglarakodó, kertészkedtem virágültetvényen. Kassán a II. Rákóczi Ferenc középiskolába iratkoztam be, de a háború miatt már a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségiztem. Nem sokáig örülhettem a bizonyítványnak, mert kivittek a frontra. A Don-kanyar- ban hamar szembekerült a mi hadtestünk a szovjetekkel. Rengeteg tankkal, repülővel támadtak ránk. Én egy bombázásnál súlyosan megsebesültem, a bal karom lebénult. Egy záhonyi orvos mentette meg hosszan tartó kezeléssel.

— De ez még mindig nem a kutatások időszaka.

— Még elhelyezkedni, sőt, ötvenhatig tanulni is alig tudtam. Nyírmadára kerültem egy sertéshizlaldába, ahol szovjet jóvátételre tenyésztettek sertéseket. Olyan volt a légkör, hogy a dolgozók megkeresett pénzét nem fizették ki, engem, aki szólt az érdekükben, osztályellenségnek, Szálasi számyse- gédjének nyilvánítottak.

— Gondolom, itt sem sokáig volt maradása.

— Nagy Imre politikai fellépése enyhített a Rákosi-diktatúrán. A kisvárdai Állami Mezőgazdasági Gépállomás laboratóriumvezetője lettem. Itt már tanulmányaim mellett közvetlen biológiai kutatásokat végeztem. Központi téma volt ebben az időben a burgonya termesztésének leromlott állapota. Azt sokan kijelentették, hogy talaj untság vagy vírusfertőzés az oka, de hogy mit kellene tenni, nem jöttek rá. Nekem gyönyörű burgonyatábláim voltak az államiban, ezért dr. Teich- mann Vilmos javaslatára dr. Klencner Imre a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Kisvárdai Telepére meghívott dolgozni.

—Ez már az ötvenhatos forradalom után volt.

— De még a doktori értekezésem előtt. Az összehasonlító vizsgálataimnál tartottam, magam írtam a szakkönyveket, mert nem volt irodalom, amiből dolgozhattam volna. Már a harmincöt évvel ezelőtti vizsgálataim meggyőztek arról, hogy a termőképesség csökkenésében szerepet játszott a kémiai folyamatok rendjének fokozatos felbomlása. Ennek egyik oka, hogy Európában a földművelés több mint kétezer éves múltra tekint vissza, ami azzal is járt, hogy a nagy fontosságú mikroelemek mennyisége csökkent, amit a mértéktelen, tervszerűtlen műtrágyázás tovább rontott. A növényeknek viszont harmóniára van szükségük, mert ellenkező esetben sejtkárosodás lép fel náluk.

— Mintha közelednénk a daganatos megbetegedésekhez.

— Először burgonyák golyvaödémás és nem ödémás helyeit vizsgáltam, és rájöttem, a kóros elváltozás kialakulásában milyen nagy szerepe van a jódnak, és más ásványi sóknak. Konzultáltam Soós akadémikussal, felkutattam a megye egyes községeinek rákos halandóságát, és meglepően

azonos képet mutattak, az eltérő helyek vizsgálati anyagai abban, hogy a rákos daganatok nagy gyakorisággal ott fordultak elő, ahol bizonyos ásványi sók, elemek a talajban, ivóvízben nagyobb frakcióban voltak jelen, mint az normális.

—Az ok tehát már megvolt.

— Mivel a daganatok keletkezése a mai ismeretek szerint nem egy okra, hanem okok együttlétére vezethető vissza, nem ilyen egyszerű a válasz. Az viszont változást jelentett, hogy ettől az időponttól állatkísérleteket végeztem egereken, és az említett eltérések mesterséges bevitelével, a kísérleti állatoknál tüdő-, emlő- és agydaganat alakult ki.

— A munkatársai tudtak ezekről a kísérletekről?

— Kollégáim előtt csináltam, sőt állatbetegségek gyógyításában segítségemet is kérték, de a kutatásaim igazi célját nem hagoztattam széltében- hosszában.

— Mégis ennek köszönhet valamit.

— Egy barátom kérésére megkeresett egy akkor már nagy hírű kórboncnok mint ezzel foglalkozó szakember. Összehasonlító vizsgálatok céljából a kísérleteimhez kóros emberi szöveteket biztosított. A sejtműködés rendellenessége okozza a daganatot, tehát annak biológiai folyamatába kell beavatkozni. Ez volt az, ami alapján két és fél évtized kutatás után megalapozottá tette a Béres-cseppet, kialakult előállítási folyamata.

— Tulajdonképpen ekkor kezdődött az ön sikerének története.

— Megvolt a csepp, egyes rákos esetekben titokban sikerrel alkalmaztam, baráti körből orvosok is jelentkeztek a kipróbálásra. Alig egy hónap elteltével a pártrendőrség megtudta. Az intézetben a kutatólaboratóriumomat lezárták, lepecsételték, házkutatást tartottak a lakásomban, elkobozták naplómat, tanulmányaimat, ellenem bűnvádi feljelentést tettek. Ez volt a kezdeti „sikerem”.

— Büntetés követte-e az eljárást?

— Ekkor már sokan voltak az orvosok között is, akik pártolták a Béresügyet, a pártbizottság visszakozott, hetvenhat márciusában megengedték, hogy tovább dolgozzam, de nem engedték gyógyszerem klinikai kipróbálását. Mindenkit a készítmény összeállításának titka érdekelt.-—Klinikai kipróbálása nem, de gyakorlati alkalmazása megtörtént-e a Béres-cseppnek?

— Az emberek százával, ezrével álltak a kapum előtt, mert gyógyulni akartak. Én éjjel-nappal készítettem a szert, a családomat is elhanyagolva. Aztán jöttek nagy állami kocsik is, sejtelmesen közölve, nagyon fontos embernek kell a készítmény, Kádárnak is tudnak szólni, hogy segítsen, csak adjak. Mindenki élni akart, csak ezt a felső vezetés nem vette figyelembe.

— A lefüggönyözött fekete kocsik megjelenése csak segített?

— Gyorsan történtek ekkor a dolgok, de az igazi fordulat a szovjet politika enyhülésének meg Kása Ferenc filmrendezőnek, illetve az ő közreműködésével megvalósuló nyilvánosságnak köszönhető. Kosa még hetvenhatban filmet készített rólam, de Aczél György nem engedte bemutatni. Viszont kiszivárgott a hír, és kampány indult a film mellett. Tíz év után, kiegészítve az eltelt időszak történéseivel, hazai és külföldi bemutatásra került a Kosa Ferenc készítette munka. Ettől könnyebb lett a Béres-ügy, és bonyolultabb is, egy időre.

—Ezek után már azt sem tudom, mit kérdezzek.

— Pedig így van, ahogy mondom. Az előállítási és forgalmazási jogot a Herbária gyógynövény-forgalmazó vállalathoz adta a pártirányítás, és kénytelen voltam belemenni, mert így klinikai kipróbálásra kerülhettek a cseppek, így lett legális az egész ügy. A vállalatot azonban csak az üzleti haszon érdekelte, meg az általam ismert készítmény-előállítási recept titka kellett volna. Közben sokszor a gyógyszer hiánycikk lett, ez nagyon káros volt a gyógyulásra, mert egy-egy kúrát folyamatosan kellett alkalmazni. Saját pénzem nem volt. Alapítványt hoztam létre magánemberek, vállalatok segítségével, mert ettől reméltem, hogy a Flerbária halogató magatartását kivédhetjük. Azonban csak a Németh-kor- mány idején engedték bejegyezni az alapítványt.

—Csak volt valami megoldás a vállalat ilyetén magatartására?

— Megoldás volt, de az igen sokba került, és valakik meggazdagodtak rajta. Az alapítványom támogatói összeadták a súlyos milliókat, és a vállalattól visszavettem a forgalmazási jogot.

—Egyenesbe jött már a Béres-csepp sorsa?

— Még ne siessen annyira, mert a forgalmazási jog visszavásárlása elvitte a pénzt. Saját fizetésem semmi volt ahhoz az igényhez képest, amilyen mértékben szükség volt a készítményre. Felmerült a gondolat, hogy megszűnik az alapítvány is. A japánok azonban segítettek, meg a Magyarok Világszövetsége, gyógyszertárak, egyházak, és most már öt éve, hogy a Bé- res-cseppek azért vannak, amiért létrehoztam őket.

— Tehát, hetvenöt év földi pályafutás után Ön boldog.

— Nagy örömökről nem beszélhetek, mert az egész életem fiatalságomtól erre ment. Családom nélkülözte meg az egészet, mert rájuk nem jutott idő, pénz. Negyvennyolc év munka- viszony után nyolcezer forinttal mentem nyugdíjba. Ma is a kutatás az életem, mert azok ellenére, hogy a Béres- csepp nélkül tartós javulást, hatékony megelőzést a daganatos betegségekben nem lehet elérni, tovább kell tökéletesíteni a szert, hiszen a rák előrehaladott, kifejlődött stádiumában még mindig bonyodalmak vannak.

—Hallottam olyat, hogy most is törekednek az Ön készítményének elbirtoklására.

— Önnek, ha reggelig beszélgetnénk is, mindig lenne egy utolsó kérdése. Két órája állok a rendelkezésére, de most engedje meg, hogy hazamenjek a feleségemhez. A cseppek jövőjéről van mondanivalóm, keressen fel, megosztom önnel és az olvasókkal a gondolataimat.

Aradi Balogh Attila

Ekkora munkához kicsi ez a ház

Együtt, egymásért

„Legnagyobb cél pedig itt a földi létben, ember lenni mindig, minden körülményben.”

Körte utca 19. A kívülről egyszerű családi háznak látszó épület már hosszú évek óta ad otthont a Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Egyesületének. A szervezet életéről, nehézségeiről Balogh Zoltánné megyei elnökkel beszélgettünk.

— Mikor alakult meg az egyesület?

— Kajatiné Piló Magdolna gyógytornász kezdeményezésére 1980- ban állt össze az akkor 14 főből álló kis társaság, és '81-ben tartottuk meg alakuló ülésünket. Az évek során azonban „felnőttünk”, jelenleg 6300 taggal működünk.

— Milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a mozgásukban korlátozottaknak?

— A legfőbb problémát a közlekedés, a helyváltoztatás jelenti. A mozgáskorlátozott, esetenként tolószékhez kötött emberek nehezen tudnak megbirkózni a buszmegállók, átkelőhelyek, járda- szegélyek állította nehézségekkel. Bár a gátlások kölcsönösek, leküzdve ezeket, a mozgássérültek gyakran szorulnak embertársaik segítségére. Az útszegély és a padka gyakran állja útját a mozgáskorlátozottaknak. Szomorú, hogy az újjáépített járdákat sem úgy alakítják, ahogy azt a szabályok előírják. Papírforma szerint a padkaszegélyeket nem magasra emelni, hanem kicsit megdönteni kellene. Ez nemcsak a tolókocsival, hanem a babakocsival vagy gyalogszerrel közlekedők gondját is megkönnyítené.

—A problémát azonban nem csak az utcai közlekedés jelenti...

— Sajnos ez így igaz. Tolókocsival sem a polgármesteri hivatalban, sem a szállodákban, áruházakban, ABC-kben, szórakozóhelyeken nem lehet közlekedni. Borzasztó még bele is gondolni, hogy az önkormányzatnál az egészségügyi osztály évekig a II. emeleten működött. Legalább az ilyen alapvető helyeken lépcsőjáró szerkezeteket kellene kialakítani, ha már lift nincsen. Óriási gondot jelent az is, hogy a rendelőintézetekben a mai napig nincs egyetlen olyan WC sem, amit egy tolókocsis ember is tudna használni.

— A közlekedés megkönnyítéséhez mire lenne leginkább szükségük?

— Talán egy speciális mikrobusz- ra, ami esetleg liftes kialakítással tolószéket is tudna szállítani. Máshol már vannak ilyen buszok, nekünk sajnos egyelőre nincs rá pénzünk. Pedig nagyon nagy segítség lenne. A busz segítségével meg tudnánk oldani a munkahelyekre való csoportos szállítást és a beteghordást is.

— Az egyesület szinte már hivatallá nőtte ki magát, átvállalva rengeteg állami feladatot. A szerezet vezetői hogy tudnak mindennek eleget tenni?

— Mivel az adminisztratív létszámunk nagyon kicsi, egyre nehezebben. Jöjjön csak el szerdán, amikor fogadónapot tartunk, szinte minden alkalommal 100-150 ember szorong a szobákban és kint az udvaron. Ekkora munkához nagyon kicsi ez a ház.

— Milyen feladatokat látnak el?

— Az ÁNTSZ-szel karöltve a mi feladatunk eldönteni, kik kaphatják

meg a közlekedési, gépkocsivásárlási és az egyéb állami támogatásokat. Nincs könnyű dolgunk, mert az igénylővel személyesen nem találkozunk, így papírok alapján kell döntenünk. Az iratok pedig nem mindig a valóságot mutatják.

—Mik a feltételei a fent említett támogatások odaítélésének?

— A rendelet szerint a közlekedési támogatást azok a súlyosan mozgássérült emberek kaphatják meg, akik a tömegközlekedési eszközöket nem tudják használni. A kérelem mellé — amit ez évben március 30-áig kell beadni — feltétlenül csatolni kell a háziorvos szak- véleményét. A régebben csináltatott orvosi papírok nem érvényesek, a rendelet szerint minden évben, a kérelem beadása előtt, új igazolást kell készíteni annak, akinek az állapota nem végleges. Bár én borzasztónak tartom, hogy amputált lábbal évente bizonyítani kelljen, hogy mozgássérült az ember. A másik dolog a gépkocsivásárláshoz adható, a Népjóléti Minisztériumtól kapott támogatás. Ez az összeg maximum 240 ezer forint lehet, illetve az autó árának 60 százaléka. A többit a vásárló fizeti, s ez az új és régi autókra egyaránt vonatkozik. Az igényléseket április 30-áig kell beadni.

— Mi a teendő akkor, ha az autó átalakításra szorul?

— Ez a különféle testi fogyatékosságok miatt elég gyakran előfordul. Aki az átalakításra járó, maximum 30 ezer forintot is igénybe szeretné venni, annak a polgár- mesteri hivataltól az átalakítási támogatásról is kell kérni határozatot.

— Van egy negyedikféle támogatás is, amiről eddig még nem beszéltünk...

— Ezt a vissza nem térítendő állami támogatást kizárólag olyan súlyosan mozgáskorlátozott személyeknek adjuk, akik csak speciális építészeti változtatásokkal képesek mindennapi életvitelüket megoldani a lakáson belül. Ez új ház építése esetén 250 ezer forint, átalakításnál saját jogon 150 ezer, hozzátartozó jogán 100 ezer forint összeghatárig adható. Hogy ki jogosult ténylegesen erre a támogatásra, arról a szakorvosi bizottság dönt.

Sikli Tímea