Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-11 / 36. szám
2 1995. február 11., szombat BELFÖLD-KÜLFÖLD in UJ KELET Horn találkozói János luxemburgi nagyherceg pénteken fogadta Horn Gyula miniszterelnököt. A magyar kormányfő nyugat-európai tartózkodásának harmadik napján látogatott el a nagyhercegség fővárosába. Ez az első alkalom, hogy magyar miniszterelnök látogatást tesz a nagyhercegségben. A nap, az Európai Beruházási Bankban tett látogatástól eltekintve, a magyar—luxemburgi kapcsolatok jegyében telik el. Az audiencia után Hóm Gyula luxemburgi kollégájával, Jean-Claude Junckerrel találkozott, aki egyúttal ebéden is vendégül látta a magyar kormányfőt. A nap hátralévő részében Horn Gyula megbeszélést folytat Jacques Poos külügyminiszterrel, majd megtekinti a Luxguard síküveggyárat, ahol a helyi gazdasági és pénzügyi élet vezetőivel folytat eszmecserét. Új határozatok a zsidók kárpótlására? A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal vezetői pénteki találkozójukon megállapodtak abban, hogy a hivatal megvizsgálja annak jogi lehetőségét: az egykori munkaszolgálatosok jogerősen már lezárt ügyeit saját hatáskörében felülvizsgálja, és lehetőség szerint külön kérés nélkül újabb határozatot hoz az érintettek javára — tájékoztatta a szövetség pénteken az MTI-t. Megindulhat a légi közlekedés Budapest és Belgrád között A csütörtökön, Belgrádban aláírt memorandum nyomán remélhetőleg elhárult az akadály a Jugoszlávia és Magyarország közötti menetrend- szerű légi közlekedés beindítása elől. A megállapodás értelmében már péntektől indíthat járatokat kereskedelmi jogosítványokkal a Malév Belg- rádba. Erről tájékoztatta az MTI-t Hardy András, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium Nemzetközi Főosztályának vezetője. Folyik a vita Traian Chebeleu román elnöki szóvivő a pénteki román lapokban ismertetett interjúban visszautasította Markó Bélának, az RMDSZ elnökének^ Londonban, tett kijelentéseit, amelyek szerinte az RMDSZ egyes vezetői által Románia történelméről és a magyar kisebbség helyzetéről terjesztett „hamisítások és hazugságok” közé tartoznak. Az RMDSZ szövetségi elnökének hivatala rámutat, hogy Székelyudvarhelyen nem Magyarország állami zászlaját tűzték ki, azon nem volt címer, hanem a magyarság nemzeti színei. Románia aláírt olyan nemzetközi egyezményeket, amelyek garantálják a kisebbségek számára nemzeti jelképeik használatát, ez következik a román alkotmány 6. cikkelyéből is. A zászlókra és a nemzeti jelképekre vonatkozó törvénnyel sem volt ellentétes a székelyudvarhelyi ünnepség, hiszen nemzetközi jellegű rendezvényről volt szó — érvel az RMDSZ válasza. Karadzic nagy háborút jövendöl Radovan Karadzic arra számít, hogy amennyiben kivonják az ENSZ Oltalmazási Erőit (UNPROFOR) Horvátországból, „nagy háború” robban ki a horvátok és a szerbek között. A boszniai szerbek vezetője azt mondta az AFP tudósítójának csütörtökön Palában, hogy csapatai katonai támogatást fognak nyújtani krajinai szerb testvéreiknek, ha a horvát hadsereg valóban megtámadja őket. Ausztriai merényletek, nyomozás, gyász Hárommillió schilling jutalomban részesíti az osztrák belügyminisztérium azt a személyt, aki a vasárnapi bombamerényietek elkövetőinek nyomára vezeti. A hatóságok most már — a lakossági bejelentésnek köszönhetően -konkrét támpontokat is tudnak adni. Pénteken pontban délben egész Ausztriában megállt egy percre az élet — elnémult a rádió és a televízió, abbamaradt a munka és a tanítás. Ausztria ezzel az egyperces némasággal áldozott a négy meggyilkolt roma emlékének. A rasszizmus és a jobboldaliság leküzdésének tapasztalatait európai szinten kell megosztani — vélekedik Brigitte Ederer, az osztrák kormány európai integrációs államtitkára. Elítélték a perverz főhadnagyot A Csongrád Megyei Bíróság Kiss Károly hadbíró vezette Katonai Tanácsa pénteken lőfegyverrel való visszaélés, alárendelt megsértése, foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés és elöljárói hatalommal való visszaélés miatt 1 év és 2 hónap börtönre ítélte Tóth Zoltán főhadnagyot. A Magyar Honvédség szegedi műszaki dandárjának állományába tartozó főhadnagy — aki november közepe óta előzetes letartóztatásban van — fegyelemsértések miatt kilenc alárendeltjének felajánlotta: választhatnak a testi fenyítés, illetve a szabályzatnak megfelelő büntetés között. A sorkatonák előbb szabad akaratukból a testi fenyítést választották, majd amikor megtudták, milyen is az, csak rábeszélésre döntöttek mellette. Az első brit „bombázó17 bombázó A 26 esztendős Jo Salter személyében Nagy-Britannia immár „bombázó” bombázóval, azaz női harci pilótával is büszkélkedhet. A brit kormány 1991-ben jelentette be, hogy a jövőben hölgyekből is válhat vadászpilóta, de még négy évnek kellett eltelnie, hogy az első „fecske” valóban röpülhessen — szükség esetén éles bevetésen is. Jo Salter egyébként egy Tornado GRIB típusú gépen végezte el a kiképzéshez szükséges repüléseket, és a 617-es repülőrajhoz került. Elődei a II. világháborúban elsősorban a német gátak szétbombázásával tüntették ki magukat. Poroszka Ottó a lemondásáról Poroszka Ottó, mint ismeretes, januárban lemondott a városi közgyűlésben listán szerzett képviselői helyéről. Azóta az SZDSZ volt frakcióvezetője a nyilvánosság felé nem indokolta meg a döntését. Többszöri érdeklődésünk után a volt képviselő pénteken délelőtt lemondásának okáról a következőket nyilatkozta: — Való igaz, nagyon sokat dolgozom, és a munkahelyemen az újabbnál újabb feladatok elvégzése miatt a korábbinál kevesebb időm jut a politizálásra, ezért mondtam le. Döntésemben természetesen az is szerepet játszott, hogy nem értettem egyet annak a koalíciónak a létrejöttével, ami Nyíregyházán megalakult. Ettől függetlenül úgy gondoltam, hogy akkor segítem a koalíció működését, ha abban nem veszek részt. Természetesen a magam módján megpróbálom segíteni a nyíregyházi önkormányzat munkáját, éppen ezért elvállaltam, hogy a gazdasági bizottságnak a kültagja legyek. Nekem is, mint minden nyíregyházi állampolgárnak, az az érdekem, hogy jól működjön a közgyűlés. Egyébként az a véleményem, hogy többségében olyan emberek kellenek hosszabb távon a közéletbe, akik kiszámíthatóak. Akik engem ismernek, ismerik nézeteimet, azoknak komoly csalódást okoztam volna, ha részt veszek a koalícióban. Számomra fontos, hogy Nyíregyháza lakói ismerjék hosszú távú elképzeléseimet, és ne csalódjanak bennem, hiszen a bizalmukat csak így őrizhetem meg, így nyerhetem el. —A pártelnökséget a képviselői lemondásért kapta cserébe? — Nem volt szándékomban a pártban vezetői szerepet betölteni. Olyan jelentős nyomás nehezedett rám a taggyűlésben, ami elől nem tudtam kitérni. — Ón szerint jobb vagy rosszabb az új közgyűlés, mint a régi? — Az eddigi tapasztalataim többségében negatívak, egyetlen kivétel az F kategória megoldása. Örültem volna, ha egy-két kérdésben más döntés születik. Egyelőre azonban korai még a közgyűlést minősíteni, nem telt még el annyi idő, hogy általánosságban értékelni lehessen az elvégzett munkát. (sz-a) Miért van szükség külföldi tőkére? Nagyon népszerű és gyakori a látszólagos nemzeti érzésre hivatkozva a külföldi tőkét támadni. Bár nem akarok az Ő védőügyvédjük lenni, s meggyőződésem szerint számos ágazatban és helyzetben (például energiaszektor vagy monopolhelyzetek) korlátozni kell bejövetelüket, de most ezért felsorolnék néhány érvet, amely általánosságban alátámasztja és indokolja a külföldi tőkének a mainál hangsúlyosabb részvételét a magyar gazdaságban. Elsőként meg kell állapítanunk, hogy Magyarország modernizációjához jelentős tőkebevonásra van szükség. Ez a tőkebevonás történhet hitel formájában, de történhet privatizációs vagy úgynevezett zöldmezős (tehát teljesen újonnan létesített termelőkapacitások létrehozásával) beruházásban. Mind a pénztőke, mind a működőtőke beruházások segítik a gazdaság szükséges struktúraváltását, s egyúttal a versenyképes munkahelyek tartós megőrzését (még ha ez a kezdeti időkben esetleg létszámleépítésekkel jár is). Látni kell ugyanis az alternatívákat, snem pusztán önmagában kell meg- ; vizsgálni a külföldi tőkeberuházások „jóságát”. A másik alternatíva állami tulajdonban maradást jelent, ami a legtöbb esetben vagyon- és piacvesztéssel jár, a cég fokozatos „pusztulásával”. Van erre bőven példa, csak meg kell nézni az illetékes AVÜ és AV Rt. jelentéseit. A harmadik alternatíva a belföldi tulajdonos, de ez a kívánatos megoldás sajnos ma még csak a kisebb cégek esetén jön inkább szóba, mivel ma még a belföldi tőketulajdonosok sem nagy számban, sem nagy tőkével nem rendelkeznek. Miért van kevesebb a borítékban? Most, amikor az országban nagyon sokan megkapták a januári fizetésüket, meglepve tapasztalják, milyen kevés van a borítékban. Azok — s ilyenek számosán vannak —, akiknek január elsejével nem volt fizetésemelésük, pedig egyenesen kevesebb lett a nettó fizetése, mint egy hónappal korábban volt. Mi ennek az oka? — teszik fel sokan tanácstalanul és egyúttal felháborodva a kérdést. A legfontosabb oka az, hogy a baloldali kormány olyan javaslatot terjesztett be és fogadtatott el a kezesen engedelmes parlamenti kormánytöbbségével, amelyben megszűnik a társadalombiztosítási járulékok teljes körű adómentessége, így annak csak 25 százaléka lesz a '95-ös évben adómentes. Bár igen bonyolult adminisztrációt kiváltva az évi ötszázezer forintjövedelemhatárig adnak egyfajta kompenzációt, de egybevetve azzal, hogy jószerivel megszűnik a gyerekek után járó adókedvezmény is, ez nagyon sok esetben nettó bércsökkenést jelent. Az MSZP—SZDSZ koalíció egyöntetűen támogatta, s így elfogadta a személyi jövedelemadóról szóló törvényt. A hatások és következmények a fizetési borítékokat megvizsgálva pedig szemmel láthatóak... Mádi László A negyedik szóba jöhető megoldás az MRP, a munkavállalói részvénytulajdonosi program, de ez a privatizációs technika nem alkalmas a modernizációra, a termék és a termelői kapacitás megújítására, mert a dolgozók nem tudnak jelentős tőkét invesztálni a tulajdonukba. A második fontos indoka a külföldi tőkebevonásnak az, hogy Magyarország küföldi eladósodottsága rendkívül jelentős, s ennek a hitelállománynak nemcsak a visszafizetése, de még a kamatok törlesztése is a mai helyzetben újabb tőkéket igényel. Ebben a szituációban én sokkal inkább pártolom a külföldi tőkebefektetéseket, mint az újabb hiteleket, amelyeket ráadásul az állam általában rosszul, nem jó hatékonysággal költ el. így ezek a külföldi pénzek nagy könnyebbséget jelentenek hiteleink kamatainak törlesztéséhez. A harmadik ok — talán még ha egy kicsit furcsán hangzik is — a nemzetbiztonság kérdése. Amilyen hatékony Lengyelország nemzetközi presztízse és biztonsága szempontjából a nagy és jól szervezett lengyel emigráció tevékenysége, olyan fontos Magyarországnak, hogy a nagy amerikai és európai multik jelen legyenek a magyar piacon. Ez ugyanis azt jelenti egyúttal, hogy Ok — már csak saját tulajdonuk védelmében is — mindent elkövetnek az adott ország belpolitikai és külpolitikai stabilitása, az ország biztonsága szempontjából. Ez a tényező a mai forrongó közép- és kelet-európai helyzetben nem lebecsülendő indok a korábbi gazdaságpolitika külföldi befektetéseket bátorító lépéseinek folytatására. A negyedik, talán kisebb fajsúlyúnak számító tényező a Nyugati munkakultúra és szemléletmód hazai terjedése, kisugárzása. Ha mi csatlakozni akarunk az Európai Unióhoz, akkor az ehhez veztő úton ez is egy fontos lépés. A kérdés itt is az, hogy milyen más út, más lehetőség adódik. Az elzárkózás nemzetünk és geopolitikai pozíciónk szempontjából nem reális alternatíva. Más gazdasági erőcsoporthoz való csatlakozásunk az előbb megnevezett okok miatt szintén nem tűnik valós és reális lehetőségnek. Mint ahogy elöljáróban is említettem, a külföldi tőkével is vigyázni kell olyan helyzetekben, mikor egy befektetőt a privatizáció monopolhelyzetbe juttat vagy stratégiai helyzetbe hoz (lásd például egyes élelmiszeripari ágazatokat, az energiaipart vagy akár a magyar pénzügyi szektort). Ahol lehet, ott a belföldi tulajdonosokat is segíteni kell, s indokolt esetben ragaszkodni kell az állami tulajdonhoz is. Célszerű több különböző potenciális külföldi beruházót egy-egy ágazatban tulajdonhoz juttatni. Tudom, hogy ezen téma rengeteg indulat melegágya, mégis fontosnak tartottam az indokok bemutatását. Akkor járunk el körültekintően és bölcsen, ha mérlegeljük az összes alternatívát, az előnyöket és a hátrányokat. Természetesen minden ügy más és más. A külföldi tőkét azonban an bloc elítélni Magyarország mai helyzetével több mint hiba. Mádi László közgazdász 7 1 örtént egyszer, hogy a valaha oly hatalmas Bergenhungári Birodalom gazdagságának vége szakadt, és a birodalom lakói lega- tyásodtak. Az ország eladósodott. Tartoztak a bergengócoknak, a vízi gotoknak, a gallusoknak, de még az Ope- rencián túliaknak is. Saját bőrén érezte ezt a bergenhungári polgár. Akármennyit dolgozott, pénze az éhenhaláshoz sok volt, a jóléthez kevés. A nehéz helyzetre való tekintettel magához hívatta tanácsosait a király. — Drága gyermekeim! Csodálatos országunk naßy bajba került. Így magunk között elmondhatom, hogy eladósodásunkat csak magunknak köszönhetjük, annak, hogy szűkös időkben is nagykanállal ettük a mákostésztát. Valahogyan rendbe kell tenni anyagi helyzetünket, ha nem akarjuk, hogy az idei világbálra rongyos ruhába menjünk. Várom hát ötleteiteket! — Nagy uram, nekem van egy ötletem!—szólalt fel a legfiatalabb, de legtehetségesebb tanácsadó. — Minden állampolgár orrára szereljünk egy olyan készüléket, amely számlálja, hogy az illető hányszor vesz lélegzetet egy hónapban. Mivel az állampolgár az ország levegőjét használja, minden egyes lélegzetvételért fizessen egy rofintot. Aki nem engedelmeskedik, azt olyan összegre büntessük meg, hogy máskor inkább a légdíjatfizesse. Az így befolyt összegből ki tudjuk elégíteni az Operencián túliak követeléseit, sőt, még a következő világbálra új ruhát is vehetünk magunknak. Tetszett is az ötlet az öreg királynak. Mindössze annyival egészítette ki a javaslatot, hogy számítsanak egy átlagos levegőhasználati értéket, és aki ennél többször vesz levegőt, az a többletet duplán fizesse. Egy hónap múlva már valamennyi bergenhungári polgár orrán ott fityegett a hitelesített, leplombált szerkezet. Mindössze egy probléma volt vele: orr- fúváskor a használt zsebkendő eltakarta a számláló érzékelőjét és ilyenkor nem számolta a levegővételeket. Hamar rájöttek erre az emberek is, és amikor csak lehetett, az orrukat fújták. A vízigótok képviselője egy baráti látogatás alkalmával meg is jegyezte: — Alighanem ez a világ legtaknyosabb országa! Hat hónap múlva Bergenhungária utcáin rongyokba öltözött, csontig so- ványodott emberek jártak, csak itt-ott tűnt fel egy csillogó-villogó csoda- autó. A legnagyobb változás azonban az volt, hogy az eddigi sárga színű lélegzetszámlálók helyett kék színűek lógtak az emberek orrán. A kéket a gallusok gyártották és hozták be az országba. Igaz, hogy egy kicsit drágább volt mint a hazai és tovább növelte az adósság- állományt, de érzéketlen volt az orr- fúvásra. — sLá — _____________________________/ Az ötlet
