Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-10 / 35. szám
ÚJ KELET 1995. február 10., péntek 15 Nyírtelek Egy ponttal leszakadva az utolsó előtti helyezettől, a tizenegyedik helyen zárta az őszi szezont a megyei II. osztály első csoportjában szereplő Nyírtelek. A gárda tavaly is ebben az osztályban tanyázott, s az idei teljesítményük jobb a múlt esztendeinél. A telekiek kétszer hagyták el győztesen a játéktereket, négyszer voltak kénytelenek vesztesen levonulni a kilencvenedik perc után, s mivel a két csoport huszonnyolc együttese közül ők ikszeltek a legtöbbször, kiérdemelték a döntetlenkirály titulust. Tizenöt kapott góljuk arról árulkodik, hogy a védelem jól állta a sarat a vetélytár- sak támadóival szemben. Csatárjaik „gólszegénységben” szenvedtek, ezt igazolják kevés számú szerzett góljaik (tizenhat). Az egyesület megbízott elnöke, Dankó Mihály vállalkozott a már lejátszott mérkőzések, a játékosok produkciójának és a tavaszi készülődés lázas pillanatainak felelevenítésére. — Mi volt a céljuk az őszi idényben? — A megyei I. osztályból történő kiesés, s a folyamatos mélyrepülés után szerettük volna stabillá tenni idei évi szereplésünket: a biztos bennmaradást tűztük ki célul. — Megvannak ehhez a feltételek? — A nyáron játékösedzőkérit elvállalta a csapat melletti munkát Magyar László, aki korábban nagy múltú elődünknek, az Asztalos János SE- nek is a futballistája volt. A gárda erősítése érdekében leigazoltuk Mirgait és Farkast. A településen található öregfiúk-együttesből hárman újra beálltak a sorainkba, és csakúgy, mint a többiek, intenzíven részt vettek az edzésmunkában. Ezekre a focistákra némi túlzással azt lehet mondani, hogy másodvirágzásukat élik. Nagyszerűen beilleszkedtek a társaságba, kiválóan megértették egymást a pályán és azon kívül is. — Kiket tudna megdicsérni? — A védelem sok esetben a helyzet magaslatán állt, ezt bizonyítja az a tény, hogy nálunk csak a pillanatnyilag a dobogón lévő kollektívák kaptak kevesebb gólt. Külön ki szeretném emelni kapusunkat, Fábiánt — aki többször hozott értékes pontokat a konyhára —, és a védelem oszlopos tagját, Dankó Zsoltot, ő sajnos abbahagyta a focit Horváthtal együtt, s így tavasszal már nem tapsolhatnak rutinos megoldásaiknak a szurkolók. Meg kell még említenem Mirgait, Szemánt és Borbélyt, ők valamennyien tudásuk legjavát nyújtották. Dicséretet érdemel házi gólkirályunk, Bertli, és az utóbbi időben sokat fejlődött fiataljaink közül Galyas valamint Makkal. — Milyen emlékeket őriz az őszi meccsekről? — Máig is emlékszem két hazai összecsapásunkra. Zsurkot 5-1-re leléptük, a fiúk valódi futballbemuta- tót tartottak, szétfutották a vendégeket. Idényzáró derbinkén az éllovas demecserieket fogadtuk. A találkozó előtt sokan kiegyeztek volna egy minimális arányú vereséggel, azonban a labdarúgók másképp gondolkodtak, s amolyan csak azért is hangulatban 0-0-ás döntetlent játszottak. Ezen a megmérettetésen nagyon együtt volt a társaság, küzdeni akarásból jelesre vizsgáztak. A Kárpát- Hús Volán elleni mécsesünk miatt bánkódok, ugyanis nyert mérkőzést vesztettünk el azzal, hogy helyzeteinket elpuskáztuk. — Ez, gondolom, nemcsak ezen a kilencven percen jelentett gondot. — Ahogy mondani szokták, az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök, hogy kevés gólt kaptunk, de szomorkodom. mert támadóink nem kápráztatták el szebbnél szebb hálószaggató bombákkal lelkes közönségünket, akik kitartottak mellettünk, és buzdításukat ezúttal is köszönjük. A „csatárínség,, enyhítésére három kiszemeltünk is van, de átigazolásuk még kérdéses. Az már biztos, a mi futballistánk Kriser Bashalomról és-Csőn Ra- kamazról. Tárgyalunk még a tisza- berceli Kemecseivel a leszerződtetése ügyében. — Hogyan készülődnek a márciusi bajnoki rajtra? — A szakvezető hetente két edzést tart a játékosoknak, akik emellett edzőmeccseken vesznek részt, továbbá háromnapos kiránduláson Göncön, ahol megmérkőznek a helyiek futballcsapatával. Nagyon nagy segítséget jelent, hogy a nyírteleki honvédség ingyen a rendelkezésünkre bocsátja a pályát és a hozzátartozó létesítményeket. Vaja A vajaiak három győzelemmel, ugyanennyi döntetlennel és hét vereséggel a második csoport tabelláján a tizenkettedik helyet foglalják el. Tizenhét alkalommal örvendeztették meg híveiket góljaikkal, s huszonhét- szer késztették rajongóikat búsulás- ra. A sportkör elnöke, Tamási Tibor készségesen értékelte a falu „aranylá- búinak” a bajnokság eddig eltelt szakaszában nyújtott teljesítményét. — Mi volt az oka az együttes tavalyi jó szereplését követően az idei visszaesésnek? — A csapat egyik erőssége, Nagy Béla autójával karambolozott, aminek következtében kidőlt a sorból, és nem számíthattunk játékára. Az edzések látogatottsága nem volt a legmegfelelőbb. Kun Miklós vezetőedző — aki továbbra is élvezi a vezetőség bizalmát — abból a néhány labdarúgóból, akik megjelentek a tréningeken, nem tudott ütőképes gárdát kovácsolni. A téli alapozásnál az őszinél jóval többen járnak edzésekre, így a szakvezető is könnyebben tud minőségi munkát végezni, ami remélhetőleg majd a tavaszi mérkőzések eredményeiben fog megmutatkozni. Már lejátszottunk egy edzőmeccset, Roho- don 2-0-ra nyertünk. — Tárnicsén egy méretes zakót kaptak. Mi történt azon a meccsen? — Erőnlétileg padló alatt volt az együttes, az edzések hiánya megmutatkozott a labdarúgókon. Felidézném még a Nagyecseden elszenvedett 4-2-es vereségünket, amikor is 2-0-ra vezettünk, de egyéni hibák, taktikai fegyelmezetlenségek miatt fordítottak a vendéglátók, és két vállra fektettek bennünket. — Sokan tekintették meg a hazai mérkőzéseket? — Körülbelül 250-300-an kíváncsiskodtak egy-egy hétvégén pályák körül. Ez a nézőszám az elmúlt évekhez képest közepesnek mondható. — Támogatóik vannak? — Egyedül az önkormányzat patronál minket. Az idei költség- vetés még nem tisztázott. A múlt évben négyszázezer forintot kaptunk, ezt egészítettük ki a minimális saját bevételekkel. A polgármesteri hivatal felújította az öltözőnket, ami négyszázezer forint körüli kiadás lett volna. Ezzel a munkával óriási terhet vett le a vállunkró] az önkormányzat. Az idegenbeli találkozókra az AZ-AZELLÓ Kft. biztosította a buszt. Tavasszal a község határain túl sorra kerülő mérkőzéseinkre a csapat szállítását — terveink szerint — a Zöldség-Gyümölcs Kft. végzi majd. Tóth Mihály Megyei I. osztály Felkelt a padlóról Tiszalök 12. Tiszalök 17 5 5 7 18-34 20 Gyanítom, Tiszalökön nem a csatárok hozsannázásától hangos a belváros. Az őszi idényben visszatérő siráma volt a szakvezetésnek, hogy a támadók nem kényeztették el a szurkolókat, a mérkőzésenként átlagban szerzett egy gól szerény bizonyítvány. így bizony nem akármilyen feladat hárul a közvetlen védelemre, s Baktalórántházán ugyan beomlott a gát (hétszer álltak fel középkezdéshez), ám felségterületüket többnyire ellenőrzésük alá vonva utasították rendre a betolakodókat. Gáli Sándor vezetőedző nyáron debütált a csapat kispadján, és azonnal ráébredhetett az ülőalkalmatosság keménységére. — Kettős cél vezérelt bennünket a rajtnál. Elöljáróban a gond nélküli bentma- radás kiharcolását jelöltük meg, természetesen szorosan tapadva a középmezőnyhöz. Erre tettem ígéretet. Erősítési terveink dugába dőltek, mindössze Barbócz és Szakács tudott megragadni a keretben. Sőt, Losonczi és Penthe (időközben újra fut- ballozik) visszavonult, személyükben két meghatározó embert vesztettünk. A helybeli srácokra építhettem, sajnos azonban alapképesség dolgában nem mindegyikük állja a versenyt, és fizikailag sem vetekedhettünk ellenlábasainkkal. —Akkor utólag már szép eredménynek számít a tizenkettedik hely? — A harmadik fordulót követően, amikor nulla pontunk, mellékesen mínusz tíz volt a gólarányunk, tartottam egy elméleti megbeszélést. Felrajzoltam a táblára, hogy szerfelett elégedett lennék, ha az őszt húsz ponttal zárnánk. Ez bejött! Viszont én örök maximalistaként soha nem vagyok elégedett, mindig többre vágyom. Csak abban az esetben érzek bizsergést a szívemben, amennyiben a társaság csúcsra járatva futballozik. Részeredményeink voltak, tehát van miért sopánkodnom. — Mit sorolnál az együttes erényei közé? — Sikerült rendet tenni a fejekben. Történt pedig, hogy Csatlós a második fordulóban bután kiállíttatta magát, majd a rákövetkező mérkőzés huszonkilencedik percében Hegedűs (aki már nincs a csapatnál) hagyta cserben társait. Ekkor láttam szükségét az említett fejtágítónak, ami nem kis hatást váltott ki a játékosok körében. A bajnokság további mérkőzéseit úgy fejeztük be, hogy senkit nem tiltottak el. Mindez az utolsó fordulóig remekül működött, bár Nagyhalász ellen rögtön két fiú is besárgult. Elértem, hogy a pályán kilencven percig összetartottak, s a baktai kiütéses vereség nyomán sem uralkodott el pánikhangulat^ Tarpán pontot raboltunk. — Egyénileg milyen rangsort állítottál fel? — Nálam Csatlós áll az élen. A harminchat éves játékos érdekes karriert futott be. Nagyon későn kezdett el futballozni, atletizált, és egyéb területeken is kipróbálta magát. Korát meghazudtolva öt góljával házi gólkirályunk. Szakács kimagaslót produkált, kár, hogy Ibrányba távozott. Utánuk Gáli Imre, Marozs László és Kovács Gabi következik a listán, utóbbit tavasszal kipróbálom sepregetőként. A kapus Szőllősinek liftezett teljesítménye,, olykor ragyogóan védett, de három meccs is rajta úszott el. Román légiósunk, Barbócz hét fordulót kihagyott, mert későn érkezett meg játékengedélye hazája szövetségétől, a hét közi edzőmérkőzéseken biztatóan mozgott, ugyanakkor élesben már nem hozta formáját. Remélem, tavasszal valós tudásához híven szerepel majd. Bevallom, többet vártam Kerekes Csabától is. — A városban milyen szerepet tölt be a futball? —Aránylag sokan jönnek ki a meccsekre, úgy veszem észre, van igény a labdarúgásra. Természetesen, ha a csapatnak nem megy, a közönség türelmetlenné válik. De hát ez magyar betegség, mert a Népstadionban a válogatottnak is rendesen odamondogatnak az emberek. — Tiszalökön is a csapatnak kell tűzbe hozni a szurkolókat? — Pontosan így van. Egy rúgott gól nagyon sokat dobhat a hangulaton. A Nyírkárász elleni mérkőzésünket hozhatnám fel példának, hamar tíz főre fogyatkoztunk, utána olyan buzdításban volt részünk, hogy a játékosok szinte szárnyaltak, meg is nyertük az összecsapást. Persze szidalmak is érkeztek a nézőtérről, ám a focistának kötelessége elviselni a hátráltató körülményeket. Ha jól játszunk, a közönség rögtön veszi a lapot, és azonnal mellénk áll. — Milyen terveket kovácsoltok a tavaszi szezonra? — Sorsolásunk első ránézésre nehéznek tűnik. Mondom ezt azért is, mert előrehozták az utolsó fordulót. A nyitányon Záhonyt fogadjuk, de nagyon remélem, sikerül győznünk, vagy legalább az egyik pontot otthon tartanunk. Majd Nagyhalászba megyünk, ami ismét nem lesz séta- galo,pp. Sorrendben a Hardware látogat hozzánk, aztán Vásárosnaményba utazunk. Az első négy meccsünk döntő jelentőséggel bír, habár soha nem szoktam megijedni a kihívásoktól. Ősszel három vereséggel startoltunk, mégis talpra álltunk. Azért jobb lenne persze nem megismételni ezt a rossz sorozatot, és kilenc vesztett pont helyett hat pont-tal birtokunkban várni a további csatákat. K. T. Városkörzet Túristvándiban szeretik a futballt Három éve ismét van labdarúgóélet Túristvándiban. Az újrakezdés azonban eddig nem járt sikerrel, mert a városkörzeti bajnokság másodosztályában két befejezett szezon után és most is, az utolsó helyen állnak. Az okokról kérdeztem volna a csapat vezetőjét, de kiderült, jelenleg ilyen nincs. — Két bajnoki évet már úgy játszottak végig a fiúk, hogy nem volt komoly ember, aki foglalkozzon velük, edzést tartson nekik, összefogja őket — tájékoztatott Lakatos József, a legutóbbi menedzser. — Én is úgy kerültem az egészbe, hogy az IFA- mmal szállítottam a mérkőzésre a csapatot, és egyúttal már próbáltam összefogni őket. Aztán ősszel elkerültem Pestre dolgozni, és azóta teljesen magukra maradtak a játékosok. Isten nevében ma már semmit nem csinálnak, kellene valaki, akit valamivel ösztönöznének és kezébe venné a dolgot, mert különben veszélybe kerül a túristvándi futball. Pedig itt nem más, mint a labdarúgás szeretete tartotta még eddig is a lelket bennünk, mert másként régen abbahagytuk volna a sok vereség miatt. — Vannak-e anyagi gondjai a csapatnak? — Mondom, én még a tavaly őszi szezonról beszélek, mert azt, hogy most tavasszal mi lesz, talán senki sem tudja. Egységes szerelésben tudnak pályára lépni, tudtuk fizetni a játékvezetőt, kifizették a szállítási díjat, ha a teherautómmal vittem őket. Amikor nem volt jó az IFA-m. akkor viszont három-négy személyautóval mentünk idegenbe, mert az önkormányzat kisbuszát nem adták ide. Sokszor előfordult, úgy hoztam őket össze, ösztönöztem a játékra, hogy vettem két láda sört. Aztán az is előfordult, Pestről itthon volt a vállalkozó rokonom, Lancsár Rezső, és ő ajánlott fel minden istvándi rúgott gólért ezer forintot, amit ki is fizetett. —Egy ilyen kis faluban van annyi játékos, hogy kilegyen a csapat? — Harminc igazolt sportolóról tudok. Ha velük foglalkozna valaki, akkor Kiss József, Hülvely Lajos, Orbán Bálint, Dobos Sándor és Csaba, Bora Attila, Kiss Mihály és a többiek képesek lennének még arra is, hogy az utolsókból elsők legyenek. — Vasárnap edzőmeccsünk lesz, amit a polgármester szervezett — folytatta a beszélgetést Orbán Bálint. — Még az is előfordulhat, hogy a tavaszi szezonban nem folytatjuk a küzdelmet. Én mindenesetre nem, mert februárban bevonulok katonának. — Amikor újraszerveződött a labdarúgás falunkban, akkor a kezdeményezők között voltam. A negyedik meccs óta játszom — tette hozzá az elmondottakhoz Dobos Sándor. — Sokszor nehezen viseltük, hogy tucatnyi góllal kikaptunk. Mégis mentünk minden meccsre. Ha nem volt mivel utazni, heten nyolcán elmentünk és kiálltunk a falunkkal szembeni becsület miatt is. Tavaly ősz óta teljesen magunkra maradtunk, mert Nagy László, aki legutóbb intézte az ügyeinket, ősszel már nem foglalkozott velünk. Igaz, hogy Laci Tiszakóró- don lakik, ezért jobb lenne, ha valaki helyben lakó venné kezébe a dolgokat, mert így még az utolsó hely is veszélybe kerül. Most a polgármester szervezett egy edzőmeccset, jó lenne ha továbbra is ő intézné az egészet. De az is lehet, hogy már nem sokáig játszom, mert egy sérülésem állandóan kiújul, a műtétet meg egyelőre kerülöm. Aradi Balogh Attila Kölyök Kupa Szombaton tizedik alkalommal kerül sor Nyíregyházán a Kölyök Kupa kispályás teremlabdarúgó-tornára. Az immár hagyományos rendezvény résztvevői most először játszhatnak a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. A tizenkét év alattiak teremlabdarúgó-tornáján nyolc csapat indul, Békéscsabáról, Kassáról, Debrecenből és Fehérgyarmatról érkeznek a gyermek focisták, hogy megküzdjenek a kupáért. A tornát két négyes csoportban bonyolítják le, majd a helyezések alapján helyosztókra kerül sor. A Bujtosi Szabadidő Csarnokban reggel 8-tól fél 6-ig tartanak a küzdelmek. A csapatok kétszer tizenöt perces mérkőzéseken hétfős gárdákkal játszanak. A rendezők minden érdeklődőt szívesen várnak, a belépés ezen a napon díjtalan. Az első helyezett vándorserleget, az első három érmeket kap ajándékba. Ezenkívül különdíjjal jutalmazzák a legjobb mezőnyjátékost, a legjobb kapust, a gólkirályt és a legjobb hazai játékost. A torna eredményhirdetésére 17 óra 45 perckor, a helyszínen kerül sor. Felhívás A Nyíregyháza Város Kispályás Labdarúgó Bizottsága felhívja a Nyíregyháza városkörzetében lévő labdarúgócsapatokat, hogy 1995. tavaszi idényben (április-május-június) egyidényes kispályás labdarúgó-bajnokságot rendez. (A Városi Stadion új pályákat alakított ki, így a már zajló négy csoport mellett két újabb 10-12 csapatos csoport létrehozására van lehetőség.) Nevezni 1995. március 20-ig a polgármesteri hivatal humán irodájában lehet, ahol át lehet venni a versenykiírást, a nevezési lapot és a nevezési díj befizetésére való csekket. Nevezési díj: 3000 Ft. A mérkőzéseket a bizottság a Városi Stadionban rendezi, csütörtök-péntek délután 16.30— 19.30 óra között.
