Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-11 / 9. szám
UJ KELET in ii MEGYÉNK ÉLETÉBŐL ii II 1995. január 11., szerda 3 Kevés vakriaszlás Záhonyban, az egyenruhásokról a határ miatt általában a vámosok, a határőrök, a közbiztonság miatt meg a rendőrök jutnak eszünkbe. Van egy olyan fegyver nélküli testület, amelynek munkatársai naponta — esküjükhöz híven — veszélyeztetik életüket, hogy otthonunkban, munkahelyünkön minél kevesebb kárt okozzon a vörös kakas. A záhonyi tűzoltók tágas, kulturált körletben székelnek. Mindennapjaikról parancsnokuk számol be. — Záhony 1986 őszén kapott vonu- lós állományt, azóta működik parancsnokságunk és készenléti szolgálatunk — tájékoztatott Kovács Miklós őrnagy. A város és a környék tíz települése tartozik illetékességi területünkhöz. Ezek a települések így lényegesen kedvezőbb helyzetbe kerültek, hiszen laktanyánktól a legtávolabbi sincs 25 kilométernél messzebb, viszonylag gyorsan — jóval hamarabb, mint korábban — bárhová eljutnak a tűzoltók. Felszereltségünk a kor akkori technikájának megfelelt. Minőségi változás járműparkunkban kétszer történt, legutóbb az előző évben. A korábban kapott IFA fecskendős kocsiparkunkat bővíteni tudtuk egy nehéz kategóriájú Csepel-Metz típusú járművel. Azt is, mint a napokban átvett feszítő-vágó gépet a települések önkormányzatai és gazdasági egységeinek a segítségével tudtuk megvásárolni. Technikai ellátottságunk nem rossz, de nem is a legrózsásabb, eszközeink egy része cserére szorul. Az eddig jelentkező feladatokat -— természetesen olykor segítséggel — el tudtuk látni.Talán javul a helyzet, ha önkormányzati tűzoltók leszünk. — Köztudott, hogy a záhonyi átkelőhelyeken olyan anyagok is „utaznak", amelyek a környezetbe kerülve vagy meggyulladva nagy veszélyt jelentenek a lakosságra. Gondolom más itt tűzoltónak lenni, mint például Fehérgyarmaton. — Tűzoltónak sehol sem könnyű lenn, de itt természetesen másabb, nehezebb a feladatot ellátni, annak ellenére, hogy szerencsére még komolyabb baleset, katasztrófa nem történt. Tűzoltóink folyamatosan speciális felkészítést kapnak, hogy egy rendkívüli esemény során minél hamarabb a helyzet urai legyünk. Az első lépés az volt, hogy alapos helyismeretet szerezzünk a MÁV átrakóterületén. Ezek után az éleshez hasonló körülmények között gyakoroljuk az oltás, hűtés és a műszaki mentés feladatait. Olykor csak a saját egységünk, máskor a MÁV tűzoltóival közösen. — Ehhez speciális védőfelszerelés szükséges? — Védőeszköz-ellátásunk az országos átlagnak felel meg. Tekintettel arra, hogy itt nagyobb a valószínűsége egy katasztrófának, korlátozott számban túlnyomásos védőruhákat kaptunk, amelyek légmentesen elzárják a tűzoltót a külvilágtól. Az elhasznált sűrített levegős készülékeinket nem kell elszállítani cserére, a töltést helyben el tudjuk végezni. — Nagyobb baleset, katasztrófa az elmúlt évben a városban és környékén nem történt. Mit és mennyit dolgoztak a záhonyi tűzoltók? — Illetékességi területünkön százötvenszer kellett kivonulnunk, ebből tűzhöz nyolcvanháromszor. Sajnos, az emberi felelőtlenségnek köszönhetően több njirtt ötvenszer avartűzhöz mentek munkatársaim. A többi kivonulásnál karambolok során műszaki mentést kellett végeznünk, vagy más tűzoltóparancsnokságok munkájában segíteni. Jelentősen segítették munkánkat a vállalati és a MÁY-tűzoltók js. Szerencsére nálunk nem volt jellemző a vakriasztás, egy-kettő történt. Higgye el nem a lustaság, a munkától való félelem szól belőlünk, de egy kis odafigyeléssel tényleg kevesebb munkánk, másoknak meg kevesebb kára lenne. KvZ Odaátról jöttem II* Ahol már barátaid vannak, ott otthon vagy Munteanu Robert virágkereskedő 1989-ben lépte át a román-magyar határt családjával, hivatalos áttelepülőként. — Amikor beadtuk kérelmünket, a román hatóságok azonnal elvették a lakásunkat. Ezt vállalni kellett, mert ha nem hagyjuk elvenni, nem kapunk útlevelet. —Hogyan kezdődött az életetek Magyarországon? — Először is lakást kellett bérelni, munka után nézni, és dolgozni, hogy a család minél jobban el tudja viselni ezt a törést. Szobafestő mester vagyok, nem volt nehéz munkát találni. Először a Fodrász Szövetkezetnél dolgoztam, mint festő, később az evangélikus egyház alkalmazásában a hajléktalanok szállójának felügyelője voltam. Később nyitottam egy virágüzletet, azóta ebben a kis üzletben dolgozom. •— Állampolgárságod mikor rendeződik? — Két éve adtam be a kérelmet, eddig még nem nyilvánítottak magyar állampolgárnak. Nem ismerem pontosan az adminisztrációs útvesztőket, de azt hiszem, elég régóta várok már. — Milyen a lakáshelyzeted? — Kezdettől fogva bérelt lakásban lakunk. Az elmúlt évben sikerült annyi pénzt spórolni, hogy vehettünk egy kis építési telket a város szélén. Elkezdtünk építkezni, de nagyon lassan megy. Lakásbérlet, gyerekek iskoláztatása, az üzlet fenntartása, stb. Nem panaszkodni akarok, hiszen van összehasonlítási alapom. Megtanultam értékelni azt, hogy valaki magyarként igazi magyar hazában élhet, nyugalomban, békében, sze- retetben, ahol nem kell félni, és félteni szeretteidet. Tudom, hogy itt sem fenékig tejfel az élet, de amiért becsületesen megdolgozol, az a tied, soha senki nem veszi el, még a gyermekeidtől sem. —Sokat jársz haza Erdélybe. Nem túl erősek a régi kötődéseid? —A szülőföldemet, Erdélyt soha nem fogom elfelejteni, mert a gyökereit nem tagadhatja meg az ember. Én mindig büszke voltam arra, hogy erdélyi származású magyar ember vagyok. Az ősi föld nagyobb, mint a jelenlegi Magyarország, bárhol otthonra találhat az ember. Nem az számít, hogy honnan jöttél, hanem az, hogy milyen ember vagy. Ahol már barátaid vannak, ott otthon vagy. —Sokat emlegeted a magyarságodat, de a neved hangzása nem ezt sugallja. — Édesapám Hegyi László, de hivatalosan megfosztották a nevétől. Egy vállalatnak volt az igazgatója, és abban az időben magyar névvel ilyen fontos pozíciót nem lehetett betölteni. Új nevet kapott: Munteanu Vaszile. Én a nevemet nem szégyellem, nem is kívánom visszamagyarosítani. Nem a név teszi a magyarságot, hanem az emberség és a nemzeti tudat. Édesapámat ezzel a névvel temették el — ezért ragaszkodom ehhez a névhez. Olyan büdös, hogy levegőt sem lehet venni Helytelenség Győröcskén Megyénk legkisebb települése az elmúlt önkormányzati ciklus elején önállósodott Győröcske. Azelőtt Záhony fennhatósága alá tartozott, s egy kicsit még ma is ezt nyögi. Nincs kialakult infrastruktúrája, nincs egyetlen munkahelye sem, kereskedelmi ellátottsága, s kulturális, sportolási, szórakozási lehetőségei szinte a nullával egyenlőek. Van viszont egy szilárdhulladék-lera- kó telepük, ami még az 1960-as években létesült egy vizes területen, s ami tulajdonképpen Záhony tulajdonát képezi. Azontúl azonban, hogy a záhonyiak oda hordják a szemetet, minden kapcsolat megszakad köztük és a szeméttelep között. A községtől veszi el a területet, a győröcskeiek szagolják a bűzét, nekik kell elviselni nap mint nap a korántsem Az új polgármester mindenképpen változtatni szeretne a helyzeten szívderítő látványt. S ez még csak a bajok és gondok kezdete... — Az akkori nagyközségi tanácsnak ez nagyon jó megoldás volt — kezdi sorolni a problémákat Belinszky Béla közjegyző. A városban nem volt olyan szabad terület, amely megfelelt volna a környezetvédelmi előírásoknak, ezzel szemben Győröcskén adott volt, s ami fő, beépítetlenül, parlagon állt a terület. Ideig-óráig jó volt az ott, időközben azonban annyira megtelt, hogy egyrészt benyomult a temető alá, másrészt pedig ráhúzódott a mellette lévő, kimért földterületekre is. Mindezeket is túlszárnyalja azonban az a bűz és füst, amit a szemét égetésekor kell elviselniük az ott lakóknak. Én teljesen megértem, hogy már nem bírják tovább ezt az áldatlan állapotot a lakók, valószínűleg én is így vélekednék a dologról. Nem tudom elítélni őket, amiért fel-fellázadnak a szemétlerakó további üzemeltetése ellen. —Mi a véleménye az ügyről a záhonyi önkormányzatnak ? — A problémát már felvetettem egy közös képviselő-testületi ülésen, ahol nem csak a záhonyi önkormányzat illetékesei, hanem a jegyzőségem alá eső Győröcske, Zsurk és Tiszaszentmárton képviselői is részt vettek. A győröcskei lakosok azt kérték, hogy azonnal zárjuk be a szemétlerakót, ezt azonban egyelőre nem tudjuk megoldani. Előbb ugyanis egy másik helyet kell keresnünk a szeméttelepnek. Ehhez azonban tudni kell azt is, hogy Záhony az országhatár, a MÁV és a Tisza által bezárt terület, terjeszkedni szinte képtelenség. Ráadásul ez az övezet környezetvédelmi szempontból is igen problémás. — Valamit mégiscsak lehet kezdeni, hogy megoldódjon végre a huzavona... — Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi szemétlerakót rehabilitálni, szakszóval rekurtiválni kell a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően. A kormány rendelete szerint 1996-tól céltámogatott lesz a hulladékgazdálkodás. Az állam a beruházás 30 százalékát állja, a többit az önkormányzatnak kell kifizetnie. A pályázat benyújtására már tettünk is bizonyos lépéseket. Elkészítettünk egy hatásvizsgálatot a lehetséges szeméttelep helyéről. — Mennyire van alapja ennek a pályázatnak? — Úgy szól a rendelet, hogy a támogatást mindazon települési önkormányzatok igényelhetik, ahol 20 kilométeres körzetben nincs a műszaki követelményekének megfelelő fogadóképes lerakó. Mi ezeknek a kitételeknek megfelelünk. Sőt, én úgy gondolom, hogy a szeméttelepnek térségi feladatot kell ellátnia és betöltenie, ezért a környező önkormányzatoknak össze kell ülni és megbeszélni a dolgot. — Milyen költségekkel kell számolni a tervezéskor? — Az egész beruházás minimum 50 millió forintba kerülhet. Ugyanis költségként jelenik meg a régi szeméttelep rehabilitálása és az új szeméttelep területének a megvásárlása is. Ám ha igazán fejlődni akarunk, és Európa felé akarunk nyitni, akkor ezt mindenképpen meg kell valósítani. Természetesen a záhonyi polgármester véleményét is meghallgattuk. — Nagyon sok gondot jelent ez nekünk már régóta, és csak még több bosszúságot és kínlódást fog eredményezni a közeljövőben — feleli kimondatlan kérdésemre Háda Imre, a nemrégiben megválasztott polgármester. — Nagyon alaposan át kell gondolni mindent, semmit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Meg kell hallgatnunk a többi település véleményét is, és csak közösen hozhatunk döntést.-—Ha jól tudom, a COMPACT melletti területet találták egyedid alkalmasnak... Mit szólhat ehhez egy élelmiszercsomagolással foglalkozó vállalat vezetősége? — Velük még nem beszéltünk erről, de tudom, hogy nagyon nehéz lesz dűlőre jutnunk. Egyelőre még nem beszélnék erről! A záhonyi polgármester után a győröcskei „elöljárót” is megkérdeztük. — Évek óta folyik a hercehurca a megszüntetése illetve a meg nem szüntetése körűi — mondja kissé haragosan Batári Ferenc polgármester. — A korábbi záhonyi képviselő-testület ígéretet tett arra, hogy a földelését folyamatosan fogják végezni, de eddig még nem kezdtek bele a munkákba. —Időközben azonban volt egy önkormányzati választás is, és más lett a polgármester Záhonyban. Beszéltek már vele a szeméttelepről? — Természetesen beszéltünk vele, és ő azt ígérte, hogy ennek az ügynek a rendbetétele lesz a legelső lépésük. Nagyon időszerű lenne, mert a győröcskeiek már nem bírják tovább. Nem akarunk olyan drasztikus lépést tenni, hogy elzárjuk az utat, de ha rákényszerítenek minket, akkor akár ezt is kénytelenek leszünk megtenni. — A záhonyiak úgy szeretnék a sze\ Pokol Barna (Akkor jöjjenek csak ki, amikor a cigányok meggyújtják a szemetet) métlerakó építését megvalósítani, hogy összefognának a környék községeivel. Ónok hozzá tudnának járulni pénzzel a beruházáshoz? — Nem tudjuk ezt a támogatni, enél- kül is nagyon kevés a pénzünk. Sőt, én azt mondom, hogy még a záhonyiaknak kellene fizetniük a községnek, hogy eddig is eltűrtük a város szemetét. Néhány győröcskei lakost is kifaggattunk a dologról, hiszen végül is nekik kell naponta végigszenvedniük a bűzt, a füstöt és a kellemetlenséget. — Állítólag körülkerítik és idővel elviszik innnen — feleli kérdésünkre Révész Menyhértné. — És azzal mit érnek? A cigányok ugyanúgy be fognak mászni és meg- gyújták a szemetet — heveskedik a férje. — Mi meg szagolhatjuk a bűzt. Ha a szél erre fújja, különösen büdös van. Még a házakat is belepi — kontráz rá az asszony. — Ráadásul az a sok kóbor kutya is összegyűlik. Tegnap is megkapta a lábam az egyik. A szeméttelep szomszédságában lakó Pokol Barna is türelmetlen már. — Ideje volna, hogy elvigyék. Már régen megtelt, és ráterjeszkedik a földekre. Jönne csak akkor, amikor a cigányok meggyújtják a kupacot. Olyan büdös van itt, hogy alig lehet még levegőt is venni. Pedig állítólag azt a szemetet nem lenne szabad égetni. — Mit tudnak róla, mi lesz vele? — Állítólag körülkerítik, de hogy lesz-e belőle valami... Úri Mariann
