Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-09 / 7. szám

SPORT UJ KELET 1995. január 9., hétfő Súlyemelés „Köszönöm minden versenyzőmnek n sikert!" Az NYVSC súlyemelői sikeres ével zártak. Hiszen a csapatbajnoki arany­érem mellett Am Attila Törökországban lökésben világbajnokságot nyert, Popa Adrián országos bajnok lett. A fiatalabb korosztálynál Juhász István junior or­szágos bajnoki címe mellett az Eb-n is jól szerepelt, hisz a tizenegyedik hely jó eredménynek számít. A serdülő Eu- rópa-bajnokságon Béres Sándor és Végső László egyaránt a negyedik he­lyet szerezte meg a saját súlycsoportjá­ban, valamint mindketten korosztályuk­ban országos bajnoki címet „emeltek”. A kölyök országos I. osztályú bajnok­ságban Bodnár Sándor szintén a legjobb lett. Az elmúlt évben a súlyemelő-szak­osztály három nemzetközi (Feri, Popa. Németh), egy első osztályú (Juhász) és négy aranyjelvényes minősítést szerzett. Ezekről a kiváló eredményekről beszél­gettük Glückmann Pállal, a szakosztály vezetőedzőjével. — Pali, milyen tervekkel indultatok a ‘94-es évnek? — Először is meghatároztuk az év versenyeit. A felnőtteknél elsődleges célunk volt, hogy világversenyeken vegyenek részt, illetve a magyar bajnok­ságokat meg kellene nyerni. Itt három bajnoki címre gondoltunk, Feri Attilá­ra, Popa Adriánra és Németh Lászlóra. Ezek mellett a magyar csapatbajnokság­ra is nagyon koncentráltunk. Utánpót­lás terén a három srácnak. Béresnek. Végsőnek és Juhásznak a legfontosabb versenye az Eb volt. amire nekik a lehető legjobban fel kellett készülni. — Elkezdték a felkészülést illeme az edzéseket. Menet közben a versenyek azt mutatták, hogy jó úton haladtok. — Az évkezdet volt a legnehezebb. Nem a szakmai munkára gondolok, ha­nem az anyagiakra. Az első három hó­nap a küszködés jegyében telt el, ugyan­is a költségvetésünk elfogadása — ami nagyrészt az önkormányzat támogatásá­ból áll — elég nehezen haladt. Türel­met és munkát kértem a fiúktól, amit meg is kaptam. Ezt pozitívumként köny­veltem el részükről, hiszen a nehézsé­geket ki tudták kapcsolni, és az edzése­ken megfelelő munkát végeztek. Ennek hatására nagyon jó formába kerültek a fiúk, ami már a csapatbajnokság első fordulójában megmutatkozott. Minden­ki hozta a tervezett eredményeket. Ezu­tán az Európa-bajnokságon indultunk volna, de nem volt meg a két erdélyi srácnak az állampolgársága, valamint Németh Laci is sérült volt. Ez kimaradt, így az augusztusi felnőtt I. osztályú baj­nokságra koncentráltunk, ami a CSB második fordulója is volt. Itt biztonsá­gos versenyzéssel bajnoki címeket kel­lett hozni, amit Feri Attila és Popa Ad­rián teljesített is. Sajnos Németh Laci­nak a sérülése és a sok kihagyása után nem sikerült a bajnoki aranyérem. — Ezt követően készültetek a világ- bajnokságra. — Nagyon nehéz időszak követke­zett, három válogatott kerettagunk volt. Honosítási problémák miatt — ígéretek, ellenígéretek — nem tuduk, hogy mi lesz a vége. Itt ismét a versenyzők nagy- szerűségét kell kiemelnem, hisz mind­ezek ellenére kiváló munkát végeztek, szó nélkül. A legnagyobb a srácok em­beri tartása volt! Ez hatványozottabban áll Popa Adriánra, hisz úgyanúgy végig­dolgozta a vb-felkészülést, mint Feri Attila, csak állampolgársága hiányában nem indulhatott. Németh nem került iga­zán jó formába a sérülése miatt a vb-re, így ő is itthon maradt. Feri Attila viszont pótolt bennünket ezek miatt, és megsze­rezte Nyíregyháza első súlyemelő világ- bajnoki címét. —Az első osztályú csapatbajnoki cím már csak a ráadása volt a sikeres ‘ 94- es évnek. — Sikerült az év utolsó nagy hazai versenyén megnyernünk a CSB-arany- érmet, amivel bebizonyítottuk, hogy 1994 legjobb magyar súlyemelőcsapata az NYVSC. Ez már tényleg az esztendő megkoronázása volt. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen sikeres évet zártunk, valamint itt szeretném megköszönni a súlyemelőcsapat minden tagjának azt az önzetlen munkát, amivel az NYVSC súlyemelő-szakosztályát a „csúcsra” emelte. Természetesen nem megfeled­kezve a munkánkat segítő és támogató külső emberekről sem, hisz nélkülük nem tudtunk volna ilyen eredményes évet zárni. Megköszönve a beszélgetést Glück- mann Pálnak, mi is eredményekben gaz­dag új évet kívánunk a súlyemelő-szak­osztály minden tagjának, és bízunk ben­ne, hogy az 1995-ös év is hasonlóan si­keres lesz! Batai Real—Barca 5-0 A spanyol labdarúgó-bajnokság 16. fordulójának előrehozott mérkőzésén óriá­si meglepetésre a Real Madrid 5-0-ra verte a bajnoki címvédő és legjobb összeál­lításában pályára lépett Barcelonát. Telt ház, 108 ezer néző előtt a madridi Zamorano az első félidőben egymaga eldöntötte a mérkőzés kimenetelét. Az 5., a 21. és a 40. percben betalált Busquets kapus hálójába. A második játékrészben még Luis Enrique (68. p.) és Amavisca (70.) volt eredményes. A vendég katalánok az 55. percben tudtak először kapura lőni. Ki megy, ki jön Vasváriba? Pete Sándor az elnök időben. Azt hallottam, hogy közte és A Tiszavasvári Alkaloida SE NB li­es labdarúgócsapata válságos helyzetbe került az ősszel. A gárda sereghajtóként várja a tavaszi folytatást, és sokáig úgy látszott, hogy a lemondott egyesületi el­nök pótlására nemigen találják meg a megfelelő megoldást. Szombaton Sulyok József, a város közismerten sportszerető polgármestere arról számolt be az Új Keletnek, hogy úgy tűnik, sikerül ren­dezni a dolgokat. — A december és a január eleje nem telt el munka nélkül. Az önkormányzati választások után leültünk tárgyalni a megoldásról az Alkaloida igazgatójával és gazdasági igazgatójával. Közismert, hogy Tamás Géza sportköri elnök né­hány szurkoló kritikus megjegyzése, il­letve becsületsértő magatartása miatt korábban úgy döntött, hogy nem csinál­ja végig az évet. Én a visszavonulással nem értettem egyet, hiszen neki nagyon szép 3-4 éve volt ebben a pozícióban, és mint sportköri elnök sikeresnek is tart­hatja magát. Azt hiszem, utólag ő is úgy látja, hogy végig kellett volna csinálnia az évet. Az élet ettől függetlenül nem állhatott meg, ezért először arról volt szó, hogy egy hármas team viszi tovább az Alkaloida SE munkáját, aztán — mert kell lenni elsőnek az egyenlők kö­zött — úgy alakult a beszélgetésünk, hogy megtaláltuk ezt a személyt. Pete Sándor korábban kézilabdázott, és na­gyon szereti a labdarúgást is. Jelenleg az Alkaloida vegyészeti gyárban mér­nök-közgazdászként dolgozik, a gazda­sági igazgató helyettese. Úgy gondolom, hogy munkájának elvégzéséhez meg­felelő tekintélynek örvend szakmájában és sportberkekben is. A továbbiakban egyelőre fél évig, de ha nem szükséges, akkor később sem töltjük be az ügy­vezetői pozíciót főállásban, hanem Hagymási György, a tiszavasvári önkor­mányzat sportügyintézője végzi el a „bü­rokratikus” feladatokat. Természetesen nem nélkülözheti a csapat a korábbi si­kerek részesét, Mészáros Lászlót sem. ő a jövőben szakosztályvezetőként vagy szakosztályigazgatóként dolgozik to­vább a labdarúgóknál. Bízunk abban, hogy a mostani változásokkal az Alka­loida SE vezetése megerősödik, és új szellemben, megújulva végzi a munká­ját. — Akiket felsorolt, azok mind nagy tiszteletben álló helyi vezetők, akik sport- szeretetét, termi akarását mindenki ér­tékeli, de ki fog Tiszavasváriban gólt lőni? Mert, gondolom, Pete úr nem... — Még az új felállás előtt komoly erőfeszítéseket tettünk az erősítésre. En­nek megfelelően a Hajdúnánásból Szűcs és Lente a mi játékosunk lett. Folyamat­ban van egy csatár idehozatala, de ahogy tudom, több név is szerepel még a szakvezető noteszában. Mindenképpen igazolnunk kell ahhoz, hogy benn ma­radhassunk. A játékosállomány és a já­téktudás alapján ez reális cél. —Akik egy kicsit közelebbről ismerik Vasváriban az öltözői hangulatot, azok azon a véleményen vannak, hogy leg­alább az állomány felét ki kellene cse­rélni, és nem feltétlenül a játéktudásuk miatt, hanem a mentalitásuk az, ami visszahúzza a többieket. Ön is így látja? — Igen, erről tudok, néhány játékos­sal el is beszélgettem. A korábbi sike­res évek után túlzott elbizakodottság lett úrrá rajtuk. Persze a nemkívánatos öltözői hangulat kialakulásában az is szerepet játszott, hogy a játékosok pá­lyára lépési juttatást kaptak, nem pedig eredményességit. Én szívvel-lélekkel a csapat mellett állok, de ezen az őszön nem láttam megizzadni a fiúkat — és ez látszik is az eredményen. Ezért haj­lok én is arra, hogy személycseréket kell végrehajtani, talán néhány ember eltá­vozása, kölcsönadása után változik a helyzet. Arról azonban szó sem lehet, hogy a labdarúgóinkat elkótyavetyéljük, áron alul adjuk el őket. Azt mindenki­nek látnia kell, hogy itt egy nagyon ha­tározott, a labdarúgásért mindenre kész elnökség állt össze. —Tiszavasvárin nem látszik, hogy tá­maszkodik a szabolcsi tehetségekre. Olyan, mintha el is lenne szigetelve a megyénk csapataitól. Nem kívánnak ezen változtatni? Ugyanis már most jelentős hátrányban vannak az NYFC- vel szemben, ahol hat tehetséges szabol­csi labdarúgóval mármost előszerződést kötöttek a következő idényre. — Sportdiplomáciánkat én is gyengé­nek tekintettem az elmúlt időszakban. Ez talán a túlzott magabiztosságot jelez­te, hiszen úgy tűnt, hogy így is ment a szekér. Ennek most isszuk keserű levét. Az új sportköri elnökjelölttel erről be­széltem. Tiszavasváriban például na­gyon sok játékvezető van, akik hétről hétre látják a pályákon a szabolcsi te­hetségeket, de tőlük senki nem kért in­formációkat. Domokost például szemé­lyes kudarcomnak tekintem. Őt én ja­vasoltam a labdarúgóvezetőink figyel­mébe, még Fehérgyarmaton láttam fut­ballozni. El is mentek, megnézték, de a tehetséges játékos vitatkozott a bíróval, ezért letettek róla. Lám, Nyíregyháza elvitte... Régebben hoztunk Vasváriba szabolcsi tehetségeket, elég ha megem­lítem Hegedűst, Sinkát és Balázsi Lacit, akik be is váltották a hozzájuk fűzött re­ményeket. Nagyon remélem, hogy az új vezetés felveszi a megyei klubokkal a kapcsolatot, és ennek meg is lesz az eredménye. —Az új felállásban hol lesz Fitos Sán­dornak, a korábbi szakosztályvezetőnek a helye? — Egyelőre pontosan megmondani nem tudom. Fitos Sándor nem szak­osztályvezetői, hanem inkább technikai vezetői feladatokat látott el az utóbbi Mészáros László között elég hűvös a kapcsolat. Ebből eredően nem tudom, hogy milyen szakosztályi modell áll fel. — Mészáros Lászlónak az utóbbi időben nemcsak Fitos úrral volt hűvös a kapcsolata, hanem az edzővel, Szikszai úrral is... Egyáltalán, Szikszai Lajos még az edző Tiszavasváriban? — Itt két nagyon jó barátról van szó. Az Alkaloida kispályás országos bajnok­ságon tisztáztuk a félreértéseket. Szik­szai Lajos elnézést is kért Mészáros Lászlótól, hiszen abban nem volt igaza, hogy senki nem tesz semmit. Mészáros László, amikor magára maradt, minden tőle telhetőn megtett a csapat érdekében. Ezért is volt különösen sér^ő számára barátja nyilatkozata.-— Míg önök szervezik a jövőt, itt, a megyeszékhelyen olyan pletykák keltek szárnyra, hogy Erdei Csaba visszatér Nyíregyházára. Igaz-e ez a hír? — Ez meglepetés számomra. Elkép­zelhető, de mi nem tudunk róla. Azt tu­dom, hogy amikor Domokost akartam, akkor mindig azt a választ kaptam, hogy minek ide, mikor nekünk NB I-es csa­társorunk van. Ha nézzük a neveket — Pitács, Szilágyi, Erdei —, akkor meg­van, csak a pályán mutatott teljesítmé­nyek hiányoznak, a gólok. Csabát na­gyon szeretem, fiatal kora óta ismerem. Mindent tud a futballból, de sajnos nem olyan küzdős típus, aki magával húzná a többieket. Az elképzelhető, hogy visszavágyik volt társaihoz, akik jól sze­repelnek a bajnokságban. — Ahhoz, hogy a csapat elkerülje a kiesést, szinte valamennyi hazai mér­kőzését hoznia kell. Mi lesz tavasszal? — A harmadik-negyedik forduló után már tisztában lehetünk a jövőnkkel. El sem tudom képzelni, hogy ősszel nem lesz Tiszavasváriban NB Il-es labdarú­gó-mérkőzés. A bennmaradásnak kell most mindent alárendelni. Erre — a bennmaradásra — az esélyünk megvan. — Végül egy személyes kérdés. Elvál- lalja-e a megyei közgyűlésben a sport- bizottság elnöki posztját, ha a Megyei Választási Szövetség és a hozzájuk csat­lakozó pártok és egyesületek jelölnék erre? Az elmúlt négy évben közmegelé­gedésre tette dolgát. — Egyelőre csak felvetették számom­ra ezt a lehetőséget, azonban több ok­ból sem vállalom el. Úgy vélem, az el­múlt négy év sikereit nem tudjuk meg­ismételni, megtorpanás látszik. Abban sem vagyok biztos, hogy az új megyei közgyűlés megadja a tavalyi 20-25 mil­liót a sportra. Azért sem vállalom, mert az NYFC és mi egy szinten vagyunk, és akárhogy osztottuk a pénzt, mindig po­lémia alakult ki. Meg aztán a megyei gyűlésben most már más szerepkört is el tudnék látni. Száraz Attila

Next

/
Thumbnails
Contents