Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-06 / 5. szám

- —r'

UJ KELET

MEGYÉNK ELETEBOL

§g|

1995. január 6., péntek

3

Magyarosodé mongol család

Tatárjárás után a diplomáciáról

Édesapja dédelgetett álmát valósította meg ezeló'tt harmincöt évvel Delgerdalain Jambajantsan Mongólia magyarországi nagykövete, amikor annak idején Magyarországra jött tanulni. A helyi iskola igazgatójának fia ott született, ahol a Keleti Szelek Anyja lakik a közel ötezer méter magas Hanghaj hegylánc közelében. Az egykori egyetemista Budapesten, a Műszaki Egyetem általános mérnöki karán végzett, s életútja azóta is kisebb-nagyobb megszakításokkal Budapesthez, illetve Magyarországhoz kötődik. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei látogatása alkalmával első munkanapjának reggelije után az Új Kelet kérdéseire válaszolt.

—Annak idején miért éppen Magyarországra jött tanulni?

— Az ember szeretné megnézni a világot, ismerkedni másokkal, de főleg távoli, európai emberekkel. Számomra nagy élménynek tűnt, s így is történt. Az iskolai földrajzórák keretében sok mindent tanultunk a világról, s megfogalmazódott bennem a kérdés, milyen lehet máshol élni. A szülőhelyemtől 600 kilométerre található Ulánbátorba költöztünk, mert édesapám ott kapott állást, s így a középiskolámat ott végeztem. Akkoriban a volt szocialista országokról bővebb ismeret- anyagot szerezhettünk, mint a kapitalista országokról. így Magyarországról is több mindent megtudtam. Nyolcadikban például az 1956-os eseményekről hallottunk a helyi rádióban. Azt is meg kell mondanom, hogy amíg Magyarországra nem jöttem, előtte egyetlenegy magyar emberrel sem találkoztam.

A továbbtanulásom története érdekes. Több volt szocialista országban lehetett tovább tanulni, s mivel én elég jól tanultam, reális álomnak tűnt, hogy elektromos mérnöknek tanuljak a Szovjetunióban. Bementem a párt központi bizottságába, ahol eldöntötték, hogy ki hova fog majd menni. Azt mondták nekem, hogy elektromos mérnök szakra nincs hely a Szovjetunióban, de ha én oda akarok menni, akkor biztosan felvesznek majd szakácstanulónak. Ugyanakkor megjegyezték azt is, hogy Magyarországra elmehetek építészmérnök hallgatónak. Nem így gondoltam, de ha az ember jelessel végzi a középiskolát, nyilván nem szakácsnak tanul, így 1959-ben én is Magyarországra jöttem. Öten jöttünk Mongóliából, s közülünk az egyik diáklánnyal itt ismerkedtem meg, aki később a feleségem lett. A fiam a Képzőművészeti Főiskolán végzett Budapesten, s jelenleg Németországban él a magyar származású feleségével. A lányunk most lett egyetemista, ő az ELTE magyar—orosz szakán elsőéves. Lényegében a családom az elmúlt évtizedek során „magyaros” lett, hiszen a fiam felesége és az unokáim is azok.

— Úgy tudom, annak idején gyakran beszélgettek idős, a budapesti parkokban ülő emberekkel, hogy a nyelvtudásukat fejlesszék.

— Igen, ők ráértek! Nekünk pedig érdekünk volt az. hogy minél többet beszéljünk, érintkezzünk velük a nyelvtanulás miatt. Meg kell mondanom, szívesen vették a közeledésünket, még úgy is, hog\ csak a párbeszédek egynegyedét értettük... azért jól élese vegtünk.

— Ez a szokása - nyilván más helyzetben van, már az ide jét tekintve is—megmaradt?

— Igen, megírni radt. Most jóval kevesebb az időm, de amikor kicsi volt a lányom, és én vele sétálgattam a patkokban, gyakran odaültem a sakkozó, kártyázó nyugdíjasokhoz, és játszottam velük. Az egyetemi kollégiumi diáktársaim jól megtanítottak ultizni, s ezt az öregek is észrevették, hamar befogadtak. Kisebb-nagyobb szünetekkel élek Magyarországon. Most harmadízben dolgozom a nagykövetségen. A hatvanas évek végén Mongóliában dolgoztam hídépítő mérnökként, majd amikor az egyik legnagyobb beruházás, egy biokombinát-építkezés elkezdődött, mérnökként a magyar építészkollegáknak szaktolmácsoltam is. Később, 1969-ben behívtak a Külügyminisztériumba, és felajánlották a diplomáciai munkát, amelyet — mivel a budapesti követségünkön senki nem beszélt magyarul — el is fogadtam. így 1972-ig Magyarországon dolgoztam, majd visszamentem Mongóliába, és Moszkvában a

Diplomáciai Akadémián tanultam három évig. Egy újabb ciklusban követségi első titkárként 1987-ig dolgoztam Budapesten, majd 1990-ben Mongólia magyarországi nagyköveteként jöttem vissza.

— Nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában is ön képviseli országát.

— Igen, oda is akkreditáltak. Tudja, amióta rendszerváltás volt nálunk is, a nyugati országokkal is keressük a kapcsolatot, így például Ausztriával. Hál’ istennek, a két főváros közel van egymáshoz, így legtöbbször reggel indulok, és este már vissza is jöhetek Budapestre. Az utak gyakorisága a munkáktól függ. Van, amikor havonta többször is megyek látogatásokra és rendezvényekre, de van, mikor ennél jóval ritkábban teszem ezt. A két ország teljesen más, így érdekes összehasonlításokra van lehetőségem.

—Mi itt élők gyakran azt mondjuk, hogy ez az ország gyakran csupán Budapestből áll. Ezzel szemben ön gyakran jár vidékre, mint most, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe.

— Főleg régebben jártam az országot, nincsenek jegyzeteim, hogy most fejből megmondjam, hol voltam és hol nem, de kevés helyre nem jutottam még el. Ha az időm megengedi, akkor nagyon szívesen lemegyek egy-egy faluba, megállók, és az ott élőkkel beszédbe elegyedek. Az egyszerű emberek nagyon érdekesek! Azt állapíthatom meg, hogy őszinték is. Ami a szívüket nyomja, az a szájukat is elhagyja.

— Nyilván azért, mert ön megtalálta a kulcsot.

— Talán. Mindenesetre soha nem tapasztaltam olyat, hogy valaki zárkózott lett volna, vagy éreztette azt, hogy már terhére vagyok a kérdéseimmel. Nagyon szívesen és vendégszeretettel fogadtak.

— Az arcvonásait látva, nyilván megkérdezték, hogy honnan jött, és miért beszél ilyen jóI magyarul?

— Persze, hogy megkérdezték, s a válaszom miatt még mélyebb lett a kapcsolatom. hiszen sokszor mondják azt, hogy

a magyarok rokonságban vannak a mongolokkal, és én azt hiszem, nem vagyok kivétel a jó vé- leményemmel, hiszen más, önöknél megfordult mongoloktól is hasonlókat hallok. Engem nagyon érdekel Magyarország története, sok könyvet elolvas- tam ebben a témában. Csodálom azt, hogy a magyarok több mint ezer éven keresztül meg tudták tartani a nyelvüket és a kultúrájukat, hiszen a/, európai kis nemzetek könnyebben összekeveredhettek \ olna, mint az ázsiai nagy területen élők.

— Nagykövet úr szerint a mongol és a magyar kereskedelmi kapcsolatok erősödtek-e az elmúlt években?

— A kölcsönös rendszerváltás óta külső és belső okok miatt sajnos megálltak a gazdasági kapcsolatok. Először is a rendszerváltás alatt és után mind a két országban sok problémát meg kellett oldani, így például a tervgazdálkodásról át kellett térni a piacgazdaságra, s új piacokat kellett keresnünk.

Másrészt Mongóliának nagyobb hangsúlyt kellene fordítania a többi ázsiai országgal való kapcsolatára, mint ahogy Magyarország is szeretne Európával tartani. Közöttünk nagy a távolság, s a fizetőeszközeink sem konvertibilisek. A

gazdasági struktúra változása vállalkozói szellemet is hozott, de ez a réteg közelebbről és minél olcsóbban szeretne árut beszerezni.

— A mongóliai változások, így a piac- gazdaságra való átállás Önöknél is — ha csak egy vetiiletet nézünk — a munkanélküliek számának megnövekedését eredményezte?

— Ugyanazok a problémáink, amelyekkel Magyarország szembe találta magát. Csak nálunk ezek erősebben jelentkeztek, hiszen míg Magyarország Európa szívében van, nekünk két nagy szomszédunk van, Oroszország és Kína. Ami Oroszországban zajlik, az hatással van ránk is. A gazdasági-kereskedelmi kapcsolataink több mint 80 százalékát a Szovjetunióval közös kapcsolatok alkották, míg a tőkés országokkal csak 5 százalékban volt így. A termelésünk nagymértékben visszaesett, és infláció van nálunk is. Korábban kölcsönök, hitelek, segélyek és cserekereskedelem alapján működött a behozatalunk és kivitelünk, ma pedig mindenért egyből fizetni kell. Várjuk a külföldi tőkebefektetőket, hiszen vannak piacképes termékeink is, így például a réz, a bőr- és gyapjúáruk. Vannak jelek, amelyek a kilábalásra utalnak, hiszen például tavaly szeptemberben Göncz Árpád elnök úr Mongóliában járt, .s vele negyven üzletember is: több mint kétszáz mongol üzletemberrel tudtak eszmecserét folytatni.

—Tulajdonképpen ön is így tesz, hiszen csütörtöktől szombatig a mi megyénkben tartózkodik, és nemcsak vezetőinkkel találkozik, hanem helyi vállalkozásokkal is megismerkedik.

— Engem mindig érdekeltek a vállalkozók gondolatai, hiszen pár évvel ezelőtt mind a két országban térvgazdátkodás és parancsuralom volt, amikor nem kellett az embereknek gondolkodni és tervezgetni, csak annyit kellett tenniük, hogy minden a bejáratott mederben működhessen. Most mindenkinek gondolkodnia kell, bár még ismeretlen a gazdasági kivárás, a menedzselés fogalma. Komplex gondolkozásmódra van szükség, amikor nemcsak termelni kell a vállakozónak, hanem el is kell tudnia adni azt, amit előállított. Meg kell tanítani őket mindenre, mert ha mindenki csak az ügyében jól dönt, akkor abból már rossz nem lehet. Mindenesetre már körvonalazódnak azok a lehetőségek, amelyek kihasználása mindkét ország számára előnyös lehet.

Kép és szöveg: Varga Attila

Nagykövet a lányával

Környezetbarát buszok

Az önkormányzat támogatásával három új IK 415 típusú autóbusszal gyarapodott Nyíregyháza város autóbuszparkja. Mint azt a Szabolcs Volán Rt. személyforgalmi üzletigazgatójától, dr. Huba Pétertől megtudtuk, ezek az autóbuszok speciálisan városi közlekedésre készültek. A hagyományos buszokhoz képest közel ötven százalékkal kevesebb égéstermékkel szennyezik a környezetet. Motoruk szinte zajtalan. A fel- és leszállásnál az utasoknak nem kell nagyot lépniük, mivel a lépcsők alacsonyak, közel vannak a járdaszegélyhez. Háromajtósak és egy méterrel hosszabbak a hagyományos, szóló típusúaknál. Utasterükben babakocsik helyezhetők el. Előnyük még, hogy több kapaszkodóval, leszállásjelzővel vannak ellátva, s tíz utassal többet tudnak szállítani

Budaházi István

Kormányprogram szerint

Megszűnő oktatási központok

Alig kezdték el működésüket, a hírek szerint máris megszüntetik a Tankerületi Oktatásügyi Központokat. A szervezet eddigi munkájáról, a központok megszűnése utáni strukturális feladatváltozásokról Papik Péter, a Megyei Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettese tájékoztatja olvasóinkat.

— Az oktatási központok felállításáról az 1993-ban elfogadott közoktatási törvény rendelkezett. Tekintve az ország régiókra történt felosztását, azok székhelyein nyolcat hoztak létre. Igazság szerint elég nehezen történt a rendszer kiépítése, és az eltelt rövid idő miatt munkájukról elég nehéz véleményt mondani.

— Milyen feladatokat látnak el a központok?

— A törvény alapján a központok vizsgálják, elemzik és értékelik a régió tanügyi helyzetét, részt vesznek az érettségi és szakmunkásvizsgák lebonyolításában, országos versenyek szervezésében. Figyelemmel kísérik a tankönyv- és taneszközellátás helyzetét, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi oktatás lehetőségeit, eredményeit. Ez utóbbira megyénkben történtek próbálkozások. A központoknak

kell az iskolák szakmai tevékenységét értékelni. Néhány önkormányzat az általa fentartott iskolákra kért tőlük áfogó és cél- vizsgálatot. Vizsgálják az intézmények működési feltételeit, a szakmai követelményeket és a képzési célokat, és közreműködnek az oktatási statisztikai adatszolgáltatással kapcsolatos feladatokban. A Tankerületi Oktatásügyi Központok nyilvános jegyzéket készítenek a területükön működő közoktatási intézményekről. A központok jogászt is alkalmaznak, akik munkajogi problémákban segítenek a pedagógusoknak és az oktatási intézmények vezetőinek.

— Milyen létszámú kirendeltséget nyitott megyénkben a debreceni székhelyű központ?

— Hetente egy alkalommal egy munkatársuk — általában a jogász — tart a pedagógiai intézetben fogadónapot.

— Ha a központok megszűnnek, az említettfeladatokat el kell osztani. Hogyan?

— A központok megszüntetése az új kormány programjának része. A tervek alapján az oktatásügyi központok 1995. július 1-én szűnnének meg, ehhez azonban az országgyűlésnek az oktatási törvényt is módosítania kell, és a szervezet

jogutódja a Közoktatási Értékelési Központ lenne. Ez a szervezet a korábbi feladatokból azonban csak keveset vállal fel. A megyék, megyei jogú városok jegyzőinek hatáskörébe tartozna — a minisztérium tervezete alapján — a megye, illetve Nyíregyháza tanügyi helyzetének vizsgálata, elemzése, értékelése, valamint a tankönyv- és taneszközellátás figy- elemmmel kísérése. Ugyancsak nekik kellene ellenőriz/tet/ni az intézmények működési feltételeit sa szakmai követelmények és képesítési előírások megtartását. A megyei pedagógiai intézetek a következő feladatokat kapnák: a szakmunkás- és érettségi vizsgák szervezése, az oktatási statisztikai adatszolgáltatás, az oktatási-nevelési intézmények munkájának szakmai elemzése az országos szakértői hálózat igénybevételével.

— A megnövekedett feladatokhoz nagyobb létszámra lesz szükség...

— A tervezet ezzel nem számol. Nem

tisztázott, hogy milyen forrásból lehet a létszámot bővíteni. A Megyei Pedagóiai Intézet fenntartója a megyei önkormányzat, költségvetésünket a képviselő-testület határozza meg. KvZ