Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-05 / 4. szám
UJ KELET 1 I \/ÁQÁROQM AMFMY 1 i / és w VMOMnUOlMMmCIM T1 1995. január 5., csütörtök 5 Ez nem szatócsbolt. •• Stella patika Szinte az egész megyét végigjártam, de sehol sem lehetett kálium tablettát venni. Véletlenül láttam meg Vásá- rosnamény főterén a gyógyszertár táblát, és próba szerencse alapon bementem. Percekig kerestem meglepetésemben a receptet, amikor megtudtam, hogy itt van a keresett gyógyszerből. — Lehet, hogy ez Önnek meglepetés, de nekünk természetes — magyarázta csodálkozásomat látva Lakatos Júnosné, a gyógyszertár vezetője. — Magángyógyszertár a mienk, más a beszerzési technikánk, mert mi nem mondhatjuk azt a betegnek, hogy nincs. — Hogy jut eszébe egy nőnek, hogy patikát nyisson? — Ez nem attól függ, hogy nő, vagy férfi az illető, hanem attól, hogy megvan-e a végzettsége ehhez a tevékenységhez, mert jogszabály rendelkezik erről. Érettségi után gyógyszertári asszisztensként kezdtem Mátészalkán a pályámat. Az egyetem elvégzése után mint szakgyógyszerész Csengerben helyezkedtem el, mert ott kaptam szolgálati lakást. Visszaköltöztünk Mátészalkára, és kilencvenegyben a szomszédos település magángyógyszertárában helyezkedtem el. — Ez a .munkahelyváltoztatás valamit sejtet... — Csupán annyit, úgy gondoltam, én is megpróbálom a vállalkozást. Szerencsémre Namény főterén volt egy — átalakítás után — erre alkalmas épület, a többi már csak idő kérdése volt, és tavaly áprilisban nyitottunk. — Az, hogy az állami gyógyszertár mellett van egy privát is, nem jelent súrlódást? — Ebben a szakmában ez nem így vetődik fel, ez nem szatócsbolt. Itt mindnyájan abban vagyunk érdekeltek, hogy a beteg minél hamarabb hozzájusson a gyógyulás esélyéhez, az orvossághoz. Cserkészcsapat Viikán Már csak a tanulás segíthet a... mire? — „A cserkész híven teljesíti kötelességeit, amelyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik.” Ez a különbség többek között köztünk és az egykori úttörőcsapat között — magyarázta érdeklődő kérdésemre a vitkai 1994. Sz. Lauka Gusztáv Cserkészcsapat veztője, Jusztus Zsolt. — Mi vállaljuk a hazát, és nem ott segítünk ahol tudunk, hanem ahol kell. — Most leginkább hol kell? — Elsősorban magunkon, mert országosan most szerveződnek több évtizedes szünet után ismételten a cserkészcsapatok. Mi kilencvenkettőben alakultunk, és rá egy évre volt a fogadalomtételünk. Huszonhat fős a csoportunk, akik között általános iskolástól középiskolásig minden korosztály megtalálható. — Mi a célja ennek a közösségnek? — Az ifjúság hitbéli nevelése, összefogása, sokrétű, élményszerű tanítása. Ennek érdekében már több tábort rendeztünk, elsősorban nyáron, és közösen más csoporttal, többek között kárpátaljai és erdélyi fiatalokkal. Ilyen volt legutóbb a Tisza-parti, beregsurányi és csarodai összejövetel. De rendeztünk már szavalóversenvt. bált... .. — Hitbéli nevelés és bál, eléggé szokatlan párosítás. — Nem vallásos fanatizmusra, hanem valamiben hívésre neveljük a fiatalokat, nincs ebben semmi ellentmondás. Azon se lepődjön meg, hogy Szandi és Viki. a két tinisztár énekes is vendégünk volt Vásá- rosnaményban. De volt már itt olyan népszerű magyarnóta- és népdalénekes is, mint Béres Ferenc és Budai Lívia. — Az említett művészek életkorban eléggé távol állnak csapatuk korosztályától. — Ők nem szórakoztatni, hanem tanítani jöttek. Komoly elméleti és gyakorlati tevékenység folyik nálunk. Rovásírás, történelem, morze, nótatanulás, kosárfonás, gyöngyfűzés, bőrdíszművesség szerepel többek között a repertoárunkban. Értelmes elfoglaltságot kell adni az ifjúságnak, különben elkallódik. — Ez nagyon öregesen hangzik. — Tudom, hogy az életkoromra céloz. Azok ellenére, hogy huszonkét éves vagyok, így fogom fel a dolgokat, mert ezt tanultam a hitoktatói iskolában, a cserkész- tisztképzőn, ezt tanulom a teológián. Ezt adom tovább. Esély Az elmúlt év végén tizenhét munkanélküli ült be Kardos Béla matematika—számítástechnika tanár gépei mögé, hogy elsajátítsa a számítógépes ismereteket. A megyei átképző központtal kötött szerződés alapján négy hónap múlva a vállalkozó tanárnál sikeresen vizsgázók reménykedhetnek abban, hogy így jobb esélyük lesz az elhelyezkedésre. Megkérdeztem néhányat az átképző- sök közül, ők hogyan látják jövendő sorsú kát. — Másodszor lettem munkanélküli három éven belül — magyarázta helyzetéi a negyvenhét éves Szkibák Géza. — Biztosan csak egyel mondhatok, éspedig azt, hogy eggyel több okmányom lesz, de semmi garancia arra. hogy jobb lesz a/ esélyem az elhelyezkedésre, mert a kö rülbelül tíz szakvizs gámmal is ilyen sors- 1 ra jutottam. Menu feüSSgL dzser-üzletkötő vol ^ tam legutóbb tíz évig, most három munkanélküli van a családban, mert a feleségem is csak részfoglalkozású, a cukrász fiam meg szintén állásnélküli. Négy gyermekem közül kettő még iskolás, képzelheti, hogy milyen nehéz ez a helyzet a családra nézve. A havi rezsink az OTP- vel együtt huszonkétezer forint, ez állandó kiadás, amely nem párosul hasonló mértékű állandó bevétellel. Ha a család Minden este felcsendül az ének Namény egyik vendéglőjében. Évek óta ugyanaz a pár incselkedik a szintetizátor billentyűivel, hogy a vendégek a zene édes-bús dallama mellett felejtsék napi gondjukat. Még senki nem kérdezte meg a hangszerek megszólaltatok, miként jött létre ez a szokatlan páros, ahol a zenében sokszor a nőé a főszerep. Ezt pótolja az alábbi beszélgetés. — Több mint két éve, hogy levelezőn gimnáziumba jártam egy barátnőmmel — kezdte a társalgást Sebestyén Ágnes. — Amíg barátnőmmel a gyürei buszra vártunk, bementünk egy étterembe pihenni, ott hallottam Zolit először énekelni. Felajánlotta, hogy énekelhetek, ha van hozzá kedvem. A kapcsolat rövid időn belül létre is jött, aminek az lett a vége, hogy a hangszeres zenélésre is rávett. Eleinte keserves volt a tanulás. nem segítene, már nem bírnám ezt a pszichikai terhelést. — Ha magasabb végzettséggel sem tudnak Naményban elhelyezkedni az emberek, akkor én mit várhatok? — kérdezte önmagától a tizenkilenc éves Boldizsár Beatrix. — Remélem, valamire jó lesz a vendéglátóipari szakképzettségem mellett a számítógépes ismeret, mert felszolgálóként még alig dolgoztam, igaz, nincs is hol. Szeretnék nyelvet tanulni, de városunkban erre sincs lehetőség. Még olyanon sem gondolkodtam, hogy férjhezmenés, mert lehet hogy azzal is csak azt érném el, hogy ketten lennénk munkanélküliek. — Én megértem ezt az aggodalmat — kapcsolódott a beszélgetésbe Cs. Kosokszor sírva, küszködve birkóztam meg a feladattal, néha az abbahagyás gondolatával foglalkoztam, de egy év után már egész jól ment a dolog. Két éve már nem csak a muzsikálásban vagyunk társak. — Amikor megismerkedtünk, egy másik presszóban játszottam, egyedül. Más a hatás, ha így, ketten zenélünk — folytatta a gondolatmenetet Murzsa Zoltán. — Ági vagy szólózik vagy alájátszik, és közben gyakran énekel. Az elfogadhatóbb tanítványaim közé tartozik, de még segítségre szorul. Megint kezd divatba jönni az élőzene, s ez kedvez nekünk. Engem nem tudnak zavarba hozni, mert hegedűn, gitáron, szaxofonon, szintetizátoron egyaránt jól játszom. Néha tanítómesterem, nyugdíjas apám is beszáll, és én kísérem hegedűjátékát zongorával. vácsné Szabó Csilla —, mert engem munkanélküliséggel büntettek amiatt, hogy két gyereket szültem. A politikusok csak papolnak, hogy vállaljunk több gyereket, mert ez nemzeti érdek, de nem garantálják a munkahelyet a gyesről visszamenőknek. Az Erdértből mentem gyesre, de közben azt megvette az Interspan. Munkakönyvemet átküldték a vállalatom egy másik telepére. Amikor a második lányom elérte a három évet, jelentkeztem munkára, de csak a munkakönyvét kaptam meg. Kifejezetten azért végzem ezt a tanfolyamot, hátha így elhelyezkedhetek a faipari technikus végzettségemmel. — Én sem tudtam elhelyezkedni a gyes után, némileg hasonló a helyzetem Csilláéhoz — fűzte tovább a gondolatot^-/'« Barnabásáé. — A hat év után, amit szülésin voltam, próbálkoztam vállalkozással is, de nem sok sikerrel, mert olyan magas az SZTK, hogy nem bírtam fizetni. Sokan azért nem vállalkoznak a munkanélküliek közül is, mert a magas tb-t képtelenség fizetni. Most is visszamennék a könyvárus szakmába, mert férjem beteg, az ő rokkantnyugdíjából, meg a családi segélyből élünk. Sokan azért is vállaljuk ezt a tanfolyamot, mert addig legalább van egy biztos jövedelmünk, de hogy utána mi lesz, azt nem tudjuk. Népi hagyományok Síiké Tisza Klib Megunta kilencvenegyben néhány fiatal, hogy a vásárosnaményi művelődési házhoz tartozó gergelyiugornyai kultúra házában nincs élet. A szándékot tett követte. megalakították a Szőke Tisza Klubot.-— Azt volt a célunk a társaság létrehozásával, hogy a népi hagyományok ápolását felkaroljuk — ismertette az alapítók akaratát Kissné Szabó Csilla. — Az indulás nem volt könnyű, mert amíg művelődési házunk le nem vált a naményiról, egy-egy rendezvényre saját településünkön bérletet fizettünk. Nem mondhattunk le azonban szándékunkról, mert a fiatalabb korosztály már alig-alig, vagy egyáltalán nem ismeri nagyszülei életmódját, szokásait. — Mivel ismerkedtek már eddig meg? — Most csak három dolgot említek, mert hagyományosan ezeknek volt, van a legnagyobb sikere. Az egyik a szüreti bár és felvonulás, amelyen előkerülnek a régi lőcsös szekerek, lóra pattannak a lányok, fiúk. A majálison rendezett disznóölésen megismerkedhettek a hagyományos sertésfeldolgozással. Szalmával perzseltük a disznót, mint régen. Mindezeket felülmúlta azonban a bállal egybekötött aratás. így volt ez valamikor is, mert a nyári munka legnehezebbi- két mindig mulatsággal zárták. Kaszálás, marokszedés, kévekötés, cséplés, minden úgy zajlott, mint harminc évvel ezelőtt. Téli estékre marad az olyan tevékenység, mint a fonónapok felelevenítése vagy a népi színjátszás, de az már egy máik történet. Az oldalt összeállította: Aradi Balogh Attila, Budaházi István Atkepzős munkanélküliek Zenészpáros Sebestyen Agnes es Murzsa Zoltán
