Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-02 / 1. szám

UJ KELET M A /N A "71 KI MAGAZIN 1995. január 2., hétfő 5 Annak, aki december 31-én a sétálóutcában járt, bizonyára fel­tűnt a transzparenst hordozó, ismerős arcú úr. Sziky Károly festőművész keserű hangulatban, egyik híres, csendéletet áb­rázoló képének hátlapjára írva adta közre az ott járó emberek­nek növekvő megélhetési problémáit. A néma demonstráció tiltakozás volt a napokban bevezetett áremelések ellen Kép és szöveg: Csonka Róbert Gáli üzenete Az elmúlt egy esztendőben történt bi­zonyos előrelépés, de értek bennünket csalódások is - írta az ENSZ valamenny i alkalmazottjához intézett újévi köszön­tőjében Butrosz Gáli, a világszervezet főtitkára. A szomorú tapasztalatok elle­nére a sikerek feljogosítanak bennünket arra, hogy az új esztendő elé még na­gyobb várakozással tekintsünk - állapí­totta meg a főtitkár. Péntek esti üzeneté­ben Gáli méltatta a békefenntartó felada­tot ellátó világszervezeti katonákat, mondván, hogy büszkék lehetnek eddi­gi tevékenységükre. Egyben felszólítot­ta őket, hogy az új esztendőben még na­gyobb odaadással teljesítsék kötelessé­güket. Az ENSZ ez idő tájt világszerte 16 békefenntartó akcióban vesz részt, amelyekben 70 ezer kéksisakos kapott feladatokat, ebből 40 ezren a volt Jugosz­láviában szolgálnak - jelentette az AFP.- Minden újabb válsággal tudatosodik bennünk - írta Gáli -, hogy a béke, a fejlődés, a szociális igazságosság és a de­mokrácia megteremtéséhez nem ele­gendőek a politikusok elképzelései, szükség van azoknak az embereknek a munkájára is, akik nap mint nap újult erővel - olykor nagy veszedelemben - szentelik magukat feladatuknak. Clinton vette a kabátját Bili Clinton vette a kabátját, Dee Dee Myers távozott-ennyibe tömöríthető az a kis ajándékozással egybekötött búcsú, amellyel az amerikai elnök utolsó hivatali napján elköszönt a Fehér ház sajtótit- kámőjétől. A kabát, amelyet Clinton vett, illetve csináltatott Dee Dee Myersnek, az amerikai légierő pilótadzsekije, rajta a hölgy nevével. A UPI jelentése szerint Dee Dee Myers nem tért ki arra utolsó sajtótájékoztatóján, hogy mik a tervei jövőre, illetve nemcsak a kalendárium küszöbén kopogtató jövőre, hanem egyáltalán a jövőre vonatkozóan, ám célzott arra, hogy Washingtonban lesz mun­kája, jóllehet nem a kormányzaton belül. Dee Dee Myers rengeteget utazott Clin­ton elnökkel az amerikai légierő egyes szá­mú gépén, az elnöki „járaton”, s mondhat­ni, a Fehér Házból is repül: szilveszterre Párizsba és Marokkóba. Távozásával to­vább fogyatkozik a fehér házi hölgyek lét­száma, ő már a harmadik Joycelyn Elders doktornő és, Joan Baggett politikai igazga­tó nyomában. A hármas „nőveszteség” el­lenére Clinton kormányzatában még min­dig több hölgy dolgozik, mint elődei kabi­netjeiben. Szombathelyi ál-Stallone Jól megviccelte a szombathelyieket Szilveszter előestéjén a helyi lap, mely napokkal korábban beharangozta Syl­vester Stallone érkezését a Casino Szom­bathelybe. A világsztár nem, ám egy he­lyi fiatalember, aki némiképpen hason­lít Stallonéra, meg is érkezett annak rend- je-módja szerint a vasi megyeszékhely­re. A tréfát komolyan vevő mintegy ez­res tömeg azonban nem sokat látott közelről a „világsztárból”. Az ál-Stallone ugyanis Mercedesével végighajtatott a megyeszékhely sétálóutcáján, majd a ka­szinóban rulettezett egyet, s ahogyan jött angolosan távozott. Az MTI értesülései szerint a Vas Népe című megyei lap hétfőn írja le a történé­sek hátterét. A szilveszteri tréfa persze lehet, hogy április 1 -jére jobban illett vol­na. Ezt igazolja a várakozó tömeg csaló­dottsága: a tinédzserek és szüleik elhit­ték a világsztár tiroli üdülését, helikop­teres átruccanását. Csak azt nem értet­ték, hogy miért nem kaptak legalább egy dedikált fényképet Rocky-Rambó Sylvester Stallonétól? Göncz Árpád újévi köszöntője Nem lesz könnyű 1995-ben, de... (Folytatás az 1. oldalról) Ez a gyorsuló, mindannyiunkat minden­nap nehezen elfogadható és nehezen irányít­ható feladatok elé állító átalakulási folya­mat határozza meg évek óta társadalmunk állapotát és közérzetét. Ami rosz-szabb. mint az állapota. Mert egy kialakulatlan versenytársadalom létbizonytalanságát, a kényszerű alkalmazkodás szorongását tük­rözi. A jövőkép hiányát. Aminek csak ré­sze a gazdaság állapota. Amely - most az év végén úgy tetszik - jobb mint amilyen­nek érezzük. Úgy tetszik, 1994 nemcsak a politikai élet, hanem a társadalom és a gaz­daság állapotát tekintve is az érlelődő for­dulat éve volt. A tavalyi év végleges gazdasági mérle­ge még nem készült el: de annyi már meg­állapítható, hogy hosszú és meredek hanyat­lás után ipari termelésünk közel 10 száza­lékkal emelkedett. A korábbinál fél száza­lékkal kevesebb energiafogyasztás mellett. S termelékenysége a térségünkben ki­emelkedően a legjobb. Mezőgazdaságunk eredménye - nehéz helyzete és értékesítési gondjai ellenére is - lényegesen jobb, mint 1993-ban volt. Az állatállomány csökke­nése megszűnt, sőt, megindult a növekedé­se. Mindezek hatására joggal számíthatunk rá, hogy az egy főre eső bruttó hazai össz- termék 3-3.5 százalékkal emelkedik. A lakossági megtakarítások összege mintegy 20 százalékkal, a beruházások összege összehasonlító áron - előzetes becslés szerint -25 százalékkal emelkedett. A munkanélküliség, hosszú évek óta az idén először, nemcsak a statisztika tükrében csökkent. Az ország valutatartaléka eléri a 7 milliárd dollárt. Kétségtelen: a költség- vetés hiánya igen magas, s ez - bár a költ­ségvetési hiánnyal még évekig leszünk kénytelenek együtt élni - megköveteli az állami kiadások szigorú csökkentését. De az a tény, hogy hazánk gazdasága három­évi meredek hanyatlás után ismét növeke­désnek indult, azt is megköveteli, hogy, a pénzügyi egyensúly helyreállításának szük­ségességét elismerve, gondoljuk végig a fejlődést szolgáló, hosszú távú gazdasági stratégiánkat is. Annál is inkább, mert az idézett számok nem csupán számok, hanem újdonsült piacgazdaságunk alkalmazkodó­képességének, rugalmasságának, gyarapo­dó tapasztalatainak, így együtt: gazdasági szerkezetváltásunk gyorsulásának reményt keltő jelei. S hadd tegyek hozzá még vala­mit: a térségünkbe irányuló működő tőke legnagyobb hányada 1994-ben is Magya­rországot célozta meg. Ennyit siralmas leértékelődésünkről, ka­tasztrofális válságunkról. Naponta hallom és olvasom, hogy nekünk semmi sem sike­rül, Magyarországra összeomlás vár, az or­szág halálosan beteg. Külföldre szakadt ha­zánkfiai, akik hazai újságokból és itthonról kapott levelekből értesülnek az ország vál­ságos állapotáról, olykor levélben közük velem őszinte részvétüket. Erre mindig ugyanazt felelem: legalább várják meg Mohácsot, s csak utána kezdjenek temetni. Addig nem időszerű. Kedves Barátaim! Végezetül hadd mondjam meg Önöknek, hogy Önök a hétköznapok hősei. Akik jó- szerint az első világháború óta tanulják, hogyan lehet, hogyan kell önmagunkon s egymáson segíteni. Hadd kérjek Önöktől az új év első per­ceiben valamit: ne csak az erejükkel, szűk anyagi eszközeikkel éljenek megfontoltan; gazdálkodjanak jól a reménység- és türe­lemtartalékaikkal 1995-ben is. Ami nem lesz könnyű év az biztos, de semmi okom azt hinni, hogy a végre-valahára megindult kedvező gazdasági folyamat zökkenve megáll. Higgyék el nekem, lesz itt még szőlő - kezdetben kicsi fürt -, ha nem is rögtön lágy, de legalább madárlátta kenyér­rel. Amit a magunk munkájával termelünk meg. Ehhez kívánok az új esztendőben mindannyiunknak erőt, egészséget, s ehhez kérem mindannyiukra Isten nélkülözhetet­len áldását. Sorsolásra készítik elő a beérkezett szelvényeket Gálházi László illúzlonista és alkalmi partnere Kovács Istvánná a NYÍR-COOP igazgatója, az est háziasszonya Óévbúcsúztató műsoros rendezvényen sor­solták ki azokat a nyereményeket, amelyeket a Nyír-Coop a megyei ÁFÉSZ-ekkel közösen meghirdetett vásárlási akción ajánlott fel. A közjegyző jelenlétében megtartott sorsoláson gazdára talált több értékes nyeremény és a fődíj, egy Maruti 800-as személygépkocsi. A nyertesek teljes névsorát rövidesen lapunkban is közzétesszük. Óév búcsúztató az Áfésznél

Next

/
Thumbnails
Contents