Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-31 / 26. szám
UJ KELET SPORT 1995. január 31., kedd 11 Teremfoci Európai élcsapat lettünk Szombaton Budapesten az MSZP sportbizottsága konferenciát rendezett az amatőr labdarúgás képviselőinek. A kormánypárt Tibor Tamás által vezetett testületé arra volt kíváncsi, hogy mi a helyzet ma a honi labdarúgásban, s a futball-szakembe- rek hol látják a kitörési pontokat a mai helyzetből. Megyénk futball-életét Dajka László, az MLSZ országos kispályás bizottságának elnöke, Ger- liczki János, a megyei szövetség elnöke és Oszlánszki József, a mária- pócsi városkörzeti szövetség vezetője képviselte. A konferenciáról Dajka Lászlót kérdeztük. — A megbeszélésen ott voltGallov Rezső államtitkár, és Benkő László, az MLSZ elnöke. Nagyon jó hangulatú megbeszélés volt ez, az államtitkár úr részéről is azt éreztem, hogy mint az országos sporthivatal vezetője, segíteni kíván a mai magyar labdarúgáson. Annak különösen örülök, hogy az általam képviselt szakág, a kispályás foci is egyre elismertebb, mind az MSZP sportszakemberei, mind a hivatal képviselői körében. Gallov úr ígéretet tett arra, hogy lehetőségeik szerint támogatni fogják világbajnoki felkészülésünket. — Mennyi szó esett a kispályás fociról? — Hozzászólásomban részletesen ismertettem a szakág helyzetét. Természetesen a FIFA-szabályok szerinti (angol megnevezéssel) Five a Side, vagy 4+1-es magyar foci helyzetéről beszéltem. Hazánkban már régen játsszák szabadban és teremben is a kispályás focit, de nem volt országosan szervezett bajnokság, s a szabályok is sokszor esetlegesek voltak. Ma már megszerveztük az országos szabadtéri és terembajnokságot is. Ugyanakkor még van mit tenni, hiszen vannak fehér foltnak számító régiók, ahol nincs szervezett 4+1-es foci. Azért fontos, hogy minél elterjedtebb legyen a szakág, mert a nemzetközi vérkeringésbe csak így lehet bekapcsolódni. —- Milyen nemzetközi eredményekről számolhattál be? — Elsősorban nem is az eredményeket tartom fontosnak, hanem azt, hogy 1993 óta egyre szervezettebb formában folyik a legjobbak felkészülése. Kialakult egy harminc fős keret, akik bármikor bevethetők a válogatott küzdelmeken, hozzájuk kapcsolódik még hat focista, akik nagypályán is játszanak, órájuk sajnos csak esetlegesen számíthatunk. Nagyon örvendetes, hogy már több utánpótláskorú játékos is bontogatja szárnyait. Fontos a válogatott fejlődésében, hogy már védekezésre, támadásra és pontrúgásokra is van több tudatos, kialakított figurájuk. Ebben a sportágban ez ugyanis az előrelépés alapja. A kérdésre visszatérve, 1994-ben a válogatott tizenhat mérkőzésen szerepelt, ötször győzött, ötször szenvedett vereséget, és hatszor döntetlen eredménnyel jött le a pályáról. Ezek mellett taktikai és játékmódbeli újításokat is sikerült kialakítanunk, azt is mondhatom, besorakoztunk Európa élcsapatai közé. — Megválasztásod előtt a válogatott szponzorálása, összeállítása és a szakág vezetése között elég sok torzsalkodás volt. Hogy áll most a helyzet? — Legfontosabb feladatomnak ezek elsimítását tartom. Ebben nagyot léptünk előre. Tisztáztuk, kinek mi a feladata, s így a szakvezetés a szakmai munkára összpontosíthat, míg a szakág vezetésének feladata a zavartalan felkészülés biztosítása. Most azt mondhatom, hogy sikerült az ellentéteket elsimítanunk. — Mik ennek az évnek a legfontosabb feladatai? — Természetesen a világbajnoki selejtezőre való felkészülés. Mint ismert, ez ősszel Olaszországban kerül majd lebonyolításra. Három selejtező csoportból két-két ország jut majd tovább. Ez a hat csapat ez év végén Spanyolországban vetélkedik majd az Európa-bajnoki címért, s 1996-ban ők szerepelnek a világ- bajnokságon is. Felkészülésként az idei erőpróbákra tizenhat válogatott mérkőzést vívunk a selejtezők előtt, majd kettőt utána. Nagyon fontos lenne még egy 6-8 hetes felkészülési időszak megszervezése a vb-selej- tezők előtt. A Magyar Five a side Teremlabdarúgó Válogatott 1995. évi tervezett programja 1995. febuár 17. Cuijk: Hollandia—Magyarország. Febuár 18. Wijchen: Hollandia—Magyarország, Február 21. Belgiumban: Belgium— Magyarország, Február 22. Belgiumban: Belgium—Magyarország, Március 20. Sopron: Magyarország— Szlovákia, Március 21. Komárnó: Szlovákia—Magyarország, Április 13. Olaszország: Olaszország—Magyarország, Április 14. Olaszország: Olaszország—Magyarország, Április 25. Magyarország: Magyarország-— Horvátország, Április 26. Horvátország: Horvátország—Magyarország, Június 6-8. Magyarország: Magyar- ország—Olaszország, Magyarország: Magyarország—Olaszország, Szeptember 19. Magyarország: Magyarország—Horvátország, Szeptember 20. Horvátország: Horvátország—Magyarország, November 6- 7. Magyarország: Magyarország— Belgium. November 6-7. Magyarország: Magyarország—Belgium. Hét végi válogatott mérkőzések A magyar kispályás labdarúgó válogatott (Five a Side) az elmúlt hét végén Lengyelország legjobbjait látta vendégül. Szombaton Gyöngyösön, vasárnap Egerben játszott barátságos mérkőzést a két gárda. Eredmények: Gyöngyös, 600 néző. Magyarország—Lengyelország 4-5 (2-5) Eger, 1100 néző. Magyarország— Lengyelország 11-4 (4-1) A vasárnapi egri találkozó a sportág igazi hírvivő mérkőzése volt. A hazaiak mindent bemutattak a teremfoci szépségeiből. A tiszavasvári B közép, a decemberi országos döntő során nagyon megkedvelhette a legjobbakat, mert az egri találkozóra külön busszal érkeztek, s remek hangulatot teremtettek a zsúfolásig telt csarnokban. A válogatott játékosai közül Kénoszt Ferenc, Pribéli László, Szekula Ferenc, Tóth Károly két, Juhász András, Jávor István, Tóth Károly, Lechnert Zoltán és Biics ' Zsolt egy-egy góllal hálálták meg a közönség biztatását. Bücs Zsolt jelenleg Berlinben focizik, s onnan hívták a válogatott keretbe haza. Nyilván a decemberi országos döntőn Tiszavasváriban nyújtott kiváló teljesítménye alapján. Most sem vallott szégyent, végig a hazaiak meghatározó embere volt. R. Z. NYFC kontra Sényő, és fordítva? Akik járatosak egy kicsit is labdarúgóberkekben, azok jól tudják, jókora feszültség van az NYFC és a sényői csapat között. Sokak szerint azért, mert a községi csapat támogatói között.szép számmal találhatók nyíregyházi szponzorok is. Mi mindenesetre megkérdeztük a két csapat vezetőjét, hogy mi is valójában egymással a problémájuk? Pehely Zoltán, Sényő szakosztályelnöke: — Túl nagy feszültséget nem érzek a két klub között, és főleg nem a szponzorok miatt. Inkább arról van szó, hogy a megyeszékhelyen jókora féltékenység alakult ki velünk szemben. Ez abból is látszik, hogy nem kötöttek le velünk edzőmérkőzést. Pedig amikor bejelentkeztek Domokos ügyében, akkor is korrektül tárgyaltunk velük, a játékos érdekeit nézve. El is utasíthattam volna őket, hiszen Bélának három és fél éves szerződése volt velünk. Egyáltalán nem kellett volna kiadnunk. Sőt, egy kis ráhatással itt is tudtam volna tartani. Én inkább ott látom a gondot, hogy mindenki tudja azt: amíg nálunk egy vezető sem kap pénzt, sőt mélyen a zsebébe nyúl, addig máshol ez nem így van. A konkurenciánál nyilván megkérdőjelezik egy-két ember helyét — és nemcsak Nyíregyházán, hanem máshol is —, hogy miért vesznek fel nagy pénzeket? Hiszen Sényőn mindent meg tudnak úgy is csinálni, hogy egy fillért nem kapnak érte, ezzel jelentős pénzeket takarítva meg. Tóth János, az NYFC szakosztályigazgatója: — Remélem, ezzel a témával először és utoljára foglalkozunk. Személy szerint nagyon nagy tisztelője vagyok annak, ami Sényőn történik. Tíz évben, ha egyszer összejön egy ilyen segíteni akaró és tudó községi társaság. Ha valamire irigy vagyok, akkor erre igen. Pehely Zolit külön is tisztelem, hiszen ez az egész sényői futball-láz az ő agya körül mozog, személye döntő ebben. Azt is irigylem, hogy nagyon szerencsésen nyúltak két-három olyan játékoshoz, akik, ha én korábban itt vagyok, most minden bizonnyal nálunk lennének. Pehely Zoli Domokos ügyében valóban nagyon pozitív módon állt hozzá a játékos átigazolásához. Féltékeny azonban nem vagyok rájuk, érzem a környezetemben a segíteni akaró szándékot. Mi is tudunk támogatókat szerezni, csak többet kell érte tenni. Egyáltalán nem zavar, hogy vannak innen is támogatóik, természetes, hogy kötődésük révén őket segítik. Az edzőmérkőzés elmaradásának megközelítése rossz a sényőiek részéről. Január közepén kerestek meg bennünket, amikor nekünk már összeállt a programunk. A február eleji ajánlott időpontunk azért nem felelt meg nekik, mert ők még csak most kezdik el a felkészülést. Természetesen szó sincs arról, hogy nem akarunk velük játszani. Biztos, hogy találunk a bajnokság közepén egy olyan időpontot, amely mind a két csapatnak jó. Áz szintén rosszindulatú megközelítése a dolognak, hogy itt hozzá nem értők dolgoznak. Van egy elnökségem, és az döntse el, hogy jól vagy rosszul dolgozom. Remélem, többször nem fordul elő, hogy kívülállók ítélik meg — felszínes ismereteik alapján — a gazdálkodásunkat. Mindenki elhiheti nekem, hogy most már az NYFC-nél is olyan emberek vannak, akik a futballért és azért dolgoznak, hogy produkciójukkal szórakoztassuk a nézőket. Igyekszünk az utolsó fillért is megfogni! Még véletlenül sem azért kérdeztük meg a két csapatvezetőt, hogy álproblémákkal összeugrassuk a két tábort. Ezek az ügyek, amik felvetődtek, valóságos gondokat jelentenek. Mi sokkal jobban örülünk annak, hogy nem egyféleképpen dolgozik a két együttes, nem egyformák a munkamódszereik. A községi vezetők, a szponzorok munkája, a játékosok labdarúgáshoz való hozzáállása, a nézők kiszolgálása valódi alternatívát jelent — az őszi — NYFC-vel szemben, és nekünk, szurkolóknak ez a legfontosabb! Amíg folyik a versengés az NYFC, az Alkaloida, a Nyírbátor, a Sényő, a Kisvárda és a Mátészalka együttesei között, addig mi, nézők optimistán várhatjuk az idény kezdetét. Hátha a tavaszi folytatás jobb lesz az őszi mérkőzéseknél! Száraz Attila Megyei I. osztály p Korán temették Tarpát 10. Tarpa 17 6 2 A bajnokság rajtja előtt sokan leírták a beregi csapatot, mondván, ezúttal nem kerülik el sorsukat, menthetetlenül kiesnek a megyei első osztályból. Eleinte olybá tűnt, beválik a ta- máskodók jóslata, ám az ellentábort megcsalta szimata. „Temetésükről” a tarpai legénységet elfelejtették értesíteni, mi több, az idő haladtával már ők ásták meg nem egy riválisuk sírját. Megforgatták a kést a vásárosnaményi és záhonyi hívek szívében is, következésképpen ott loholnak a középmezőny nyomában. Az őszi remeklésre Nagy Elek játékos-edzővel készült beszélgetésünkben kerestük a magyarázatot. — Egy év szünet után vállaltam újra a szakmai munkát, s mondhatom, nehezen indult közös ténykedésünk a csapattal. Nem túlzás, szinte az utolsó héten állt össze a keret, ekkor érkezett Szabó Zoltán, Szabó József és Filep István. Bodnár József elment Ti- szaszalkára, üresen tátongott posztja a védelem tengelyében. Versenyt futottunk az idővel, a bajnokság startja rohamosan közeledett, az a néhány előkészületi mérkőzés, amin összecsiszolódhatott volna a társaság, nem bizonyult elegendőnek, így már élesben kellett befejezni az elkezdett sziszifuszi csapatépítést. Némileg javított helyzetünkön, hogy a kulcsemberek többsége esztendők óta együtt futbal- lozik, rájuk alapozhattam. — Ezután túlzottan nagy elvárásokat nem fogalmazhattatok meg? — Valóban, a bentmaradás kiharcolása lebegett szemünk előtt. Ismerve a rendelkezésre álló játékosanyagot, a bennük lakozó becsvágyat, titkon azért reménykedtem benne, hogy talán odaférhetünk a tizedik hely környékére. Hogy a kedvünk még jobban lelohadjon, arról sorsolásunk gondoskodott. Az első négy találkozónkon jó nevű ellenfelekkel kerültünk szembe, s be 9 22-31 21 is csúszott három vereség. Bak- talórántházán beleszaladtunk a késbe, ám látni lehetett, játékunkban benne rejlik a későbbi eredményes szereplés lehetősége. Nagyhalászban fordult a kocka, pontot raboltunk, pedig szerintem akkor nyújtottuk a leggyengébb teljesítményt. Ezen a meccsen kevés esélyt adtak nekünk, s én is kockázatos húzásra szántam el magam. Pált kiemeltem a védelemből, előrevittem a támadósorba. A meredek ötlet bejött, a fiú megtáltosodott, sorozatban hozta a fontos pontokat. — Biztos vagyok abban, sokan felkapták fejüket Tarpa fellángolásának okán. Hogyan dolgoztátok fel az együttesen belül az elért sikereket? — Dolgoztunk keményen, már amennyire a feltételeink engedték. Azt hiszem, nem szorul külön ecsetelésre, milyen gazdasági háttér áll mögöttünk. A polgármesteri hivatal az egyetlen anyagi bázisunk, s játékosaink közül néhányan embert próbáló fizikai munka mellett járnak edzésekre. Nem tudtam azt sem megvalósítani, hogy a keretet alkotó tizenöt fő rendszeres látogatója legyen a heti három foglalkozásnak. A hajrához érve, a korai sötétedés miatt tornaterembe szorultunk, ez hatalmas hátrányt jelentett. Ennek tulajdonítom, hogy hazai pályán két ízben elmaradt a remélt győzelem. Előbb Tiszalök — a nyolcvannyolcadik percben lőtt egyenlítő góllal — vett ki a zsebünkből két pontot, majd Nyírlugos ellen tizenegyest hibázva kellett beérnünk a döntetlennel. Fantasztikus lett volna, ha ezeket a meccseket is megnyerjük! Ugyanakkor otthonában vertük az örök rivális Vásárosnaményt, és Záhonyban sem szívesen emlékeznek vissza tarpai kirándulásukra. Ibrányban a záróösszecsapáson kikaptunk az utolsó szalmaszálat megragadó hazaiaktól, de csak az elégedettség hangján szólhatok a csapat produkciójáról. Saját közönségünk előtt ötvenegy, vendégként huszonkét százalékos eredményességi mutatót vallhatunk magunkénak. —Mint játékos-edző, mennyire vagy képes tiszta fejjel dönteni a mérkőzések hevében? — Harmincöt évesen, ha egy mód van rá, nem lépek pályára. Ha mégis elkerülhetetlen a játék, akkor abból az előnyből próbálok meg sikert kovácsolni, hogy közvetlen kontaktusban lehetek játékosaimmal. Úgy érzem, elfogadtak a srácok, bár kétségkívül nehéz azt a problémát áthidalni, miszerint többségükkel hosszú időn keresztül vállvetve küzdöttem, s a csapattársat látták bennem. A távolságtartás nehéz ebben az esetben, kompromisszumok árán igyekszem megoldást keresni a gondok orvoslására. Színtiszta amatőrök fociznak nálunk, büntetésekkel csak szítanám a feszültséget, elvenném kedvüket a labdarúgástól. Nem mintha noszogatni kellene bárkit is, összességében mindenki megállta helyét. Külön dicséret illeti fiataljainkat. Ficze, Kelemen és Szász Zsolt ráérzett a lehetőségre, utóbbi négy góljával máris figyelemre méltóan teljesített. — Nagy kérdés: a tavaszi, élesedő küzdelemben miként őrizheti meg kivívott rangját a tarpai együttes? — Óriási eredménynek tartanám a tizedik hely megőrzését. Végső célunk változatlanul a kiesés elkerülése, a búcsúzók magas száma előrevetíti, hogy nem lesz könnyű dolgunk. Egykét poszton erősítésre szorulunk, de az igazat megvallva, számottevő igazolásra — a játékosok körében eluralkodott anyagiasság miatt — csak halvány remény kínálkozik. Amennyiben továbbra is egyfelé húzzuk a szekeret, azaz a csapat átmenti az ősszel tapasztalt munkához való hozzáállását, nem számolok visszaeséssel. K. T.
