Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-30 / 25. szám
8 Egy téma több oldalról Alig fél évvel a rendszerváltás után, 1990 novemberében megalakult Budapesten a Sportegyesületek Országos Szövetsége (SOSZ). A SOSZ feladata lett az ország valamennyi sportegyesületének érdekvédelme, a kapcsolattartás az állami és a (több)pártvezetó'kkel. Megyénkben akkoriban nem fogtak össze a sportegyesületek, nem alakult meg a tagszervezet. Mindenki a saját útját járta, különösen Nyíregyházán. Nem volt titok, hogy a megyeszékhelyen lobbizással sok mindent el lehetett érni. Még akkor is, ha ahány sportegyesület volt, szinte annyi érdekszféra létezett. Könnyen előfordult, hogy valamelyik csapat a képviselőtestülettől támogatást kapott, miközben azzal a városi sportvezetők nem értettek egyet. A következő években azonban kiderült, hogy elfogadott lobbizás ide, elfogadott lobbizás oda, mégsem megy minden úgy, ahogy mennie kellene. A város sportvezetői időről időre olyan előterjesztéseket, olyan sportkoncepciókat készítettek, mely rendre meglepetést szereztek sok szakembernek, miközben az élsportra egyre kevesebb pénz jutott. Végül a klubok 1993-ban — vidéki társaik közül néhánnyal összefogva — megalakították a sportegyesületek megyei szövetségét. Mérlegen a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Sportegyesületek Szövetsége ff Külön-külön senki sem erős" Tizenhárom egyesület 1993 novemberében alakította meg a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Sportegyesületek Szövetségét. Az NYVSC, a Nagy- kállói SE, a Tiszavasvári Alkaloida SE, a Záhonyi Vasutas SC, a Volán DSC, a Nyíregyházi Kézilabda Club, a Kis- várdai SE, a Tanárképző Főiskola SE, a Mezőgazdasági Főiskola SE, a VMK SC, a Kölcsey DSK, a Fehérgyarmati Városi SE és a Nyíregyházi Futball Club vezetői ennek segítségével próbáltak bizonyos nyomást gyakorolni a közéletre, felhívni magukra és véleményükre az illetékesek és a közvélemény figyelmét. Sziklai Lászlóval, a szövetség elnökével, az NYVSC szakmai elnökhelyettesével az elmúlt alig több mint egy esztendőről és a jövőről beszélgettünk. Nem vették figyelembe a javaslatainkat —Milyen céllal alakult meg 1993-ban ez a szervezet? — A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Sportegyesületek Szövetsége jogi személy, a Sportegyesületek Országos Szövetségének tagja. Az országos szervezet ötéves. Nagyon sokáig gondolkoztunk azon, hogy érdemes-e a megyében tagszervezetet létrehozni, hiszen a sportegyesületek szövetsége éppen azt vállalta fel, hogy az országban működő valamennyi élsporttal foglalkozó egyesület érdekeit képviseli. Ezért is léptünk kicsit későn, de szerintem még időben. A SOSZ miniszterekkel, minisztériumokkal, pártokkal tartja a kapcsolatot, és próbál egyezkedni. A megyén belül ugyanezeknek a lépéseknek a megtétele viszont ránk vár, hiszen a sportegyesületek létfeltétele, hogy a megyei közgyűlés és a helyi önkormányzatok miként támogatják a sportot. A velük való napi kapcsolattartás elkerülhetetlen, szükséges. —Tavaly télen elég sokszor hallatta hangját a nyíregyházi rádióban és a megyei lapokban a sportpénzek elosztásával, a Bujtosi Szabadidő Csarnok túlfmanszírozásával kapcsolatban. Volt- e értelme? — Csak azt tudom mondani, hogy igen. Nem az a legfontosabb, hogy ér- tünk-e el tényleges eredményt a sportpénzek elosztásánál, hanem az a pozitívum, amit egyre inkább tapasztalok a megyében. A szervezetbe tömörült egyesületeknek sikerült elvi összhangot kialakítani, ami garantálja az egységes fellépést, pedig ezekéi klubok a támogatások során gyakorta versenyhelyzetben vannak egymással. Egyébként azt be kell vallanunk, hogy tényleges eredményt nem tudtunk elérni. Véleményezhettünk támogatási tervezeteket, de az előterjesztők az elképzeléseiket a javaslatainknak megfelelően nem változtatták meg. Sőt, amikor azt próbáltuk elérni, hogy a Bujtosi Szabadidő Csarnok finanszírozása megváltozzon az élősport javára, az előterjesztő az intézményi szférát kivette a tárgyalási lehetőségek közül. Ez volt az a pillanat, amikor éreztük, hogy helyzetünkből adódóan muszáj tovább folytatni a dialógust, de a lényeg elsikkadt. Ez tehát a múlt. Már megtettük az első lépéseket 1995-re. Levélben felajánlottam a segítségünket mind a megyegyűlés elnökének, mind pedig a nyíregyházi polgármester asszonynak. Választ is kaptunk. Felber- niann Endre, Nyíregyháza alpolgármestere levélben válaszolt, és ígéretet tett arra, hogy él a felkínált lehetőséggel. Dr. Zilahi József, a megyegyűlés elnöke személyesen is biztosított arról, hogy érdekli őket a véleményünk. Az NYVSC-nek nincs előnye — Amikor a sportegyesületek megyei szövetsége megalakult, és Ón lett az elnöke, sokan arra gondoltak, hogy az NYVSC egy újabb fórumon, több egyesületet maga alá gyűrve próbálja hallatni a hangját. Volt-e valóban ilyen elképzelésük a kezdetekkor? — Hozzám ilyen feltételezés nem jutott el. Azt hiszem, az NYVSC nem akkor erős, ha különböző pozíciókat harcol ki magának. Az NYVSC ereje az eredményeiben van. Az viszont igaz, hogy az NYVSC egyedül semmiképp sem tud a megyében erős lenni, a megye sportja is csak akkor erős, ha vannak vidéki bázisok. Akkor voltak jó atlétáink, kézilabdázóink, labdarúgóink, röplabdázóink, amikor a megyében működtek jó egyesületek. Nekünk tehát nem érdekünk a megyebeli klubok elsorvasztása, a támogatások előlük való elhappolása, hiszen felvevőbázisa vagyunk a szabolcsi tehetségeknek. — Mennyire kaptak betekintést a készülő sportfinanszírozási tervekbe? Megkapták-e véleményezésre azt az anyagot, amelyet a humán iroda korábban elkészített? — Sajnos nem. Több mint két hónapja megkerestem a humán irodát, hogy beszéljünk az 1995-ös tervezetről. Azt a választ kaptam, hogy készült ugyan egy elképzelés, de nem publikus, nem adják oda senkinek. Ez számomra nagyon egyoldalú álláspont volt, és ezt szóvá is tettem. Ennek ellenére nem jutottam hozzá az információkhoz. Megérdemelnénk a 60 milliót — Azt csak tudja, hogy Nyíregyháza az egyik variáció szerint kb. 60 milliót tervez a sportra, és a támogatandó csapatok (NYKC, NYFC. Tanárképző) mellé visszakerül az NYVSC röplabda-csapata, illetve megjelenik a Kölcsey DSK. Az intézményi szférában túl nagy változás nincs, maradnak a tavalyi arányok, és még a kisegyesiiletek részére is jut 1,5 millió forint. És bár néhány párt igyekszik megnyirbálni az előterjesztést, mert soknak tartják a sportpénzek ugrásszerű, növekedését, addig az előzetes hírek szerint például a szabaddemokraták frakciója kiáll a tervezet mellett. Mit szól ennyi jó hírhez? — Különböző csatornákon hozzám is eljutott, hogy a humán iroda elég tisztességesen megemelte a korábbi összegeket. Azt, hogy ez az összeg mennyire valós, azt a város vezetői tudják megmondani, hiszen ők ismerik a lehetőségeket. Ahhoz azonban nem férhet kétség, hogy szükség van rá. Azt hiszem, Nyíregyháza sportja van olyan szinten, hogy ennyit áldozzanak rá. Debrecenben például a költségvetés közel három százalékát költik a sportra. Megyénkben is több példa van arra, hogy az önkormányzat eltartja a sportegyesületét. Ha Nyíregyházán ennyi jó csapat van, az valahol biztos, hogy megtérül. Mindenkinek keveset, vagy keveseknek többet? — Tavaly a megyeszékhely négyből két csapatot, az NYKC-t és az NYFC-t akarta csak támogatni, aztán végül szerencsére három lett belőle, az előbbi két együtteshez csatlakoztak a tanárképzős kosarasok is. A ,,következetes” tervezet szerint újra finanszírozni kell a röplabdát, és megjelenik benne a Kölcsey DSK. Mit képviselnek Ónok? Minden szakosztály kapjon egy keveset, vagy csak egy pár többet? Ez örök vitatéma. — Én is így gondolom. Biztos, hogy fel fog lángolni újra. Azon a véleményen vagyok, ha egy csapat önerejéből eljutott az NB I-be, annak a minimális működési feltételeket biztosítani kell. Nyilvánvaló, hogy a sportágak között differenciálni kell. — A sportegyesületek szövetségének mi a kiemelési sorrendje? — Természetesen van véleménye a szervezetnek, de egyelőre nem akarom ezzel befolyásolni a döntéshozókat. Tudom, hogy minden önkormányzat kasszája véges, azonban ha a vállalkozókat, a máshonnan érkező befektetőket rá lehetne venni, hogy a nyereségük bizonyos százalékát, ezrelékét adják oda a sportnak, a kultúrának, az egészségügynek, akkor nagyot léphetnénk előre. Ebben segíthetnének sokat a települések polgár- mesterei, a megyei-közgyűlés tagjai. — A sportegyesületek szövetségének csak öt vidéki tagja van. Hiányzik például a nyírbátori és a mátészalkai. Miért? — Nagyon sajnálom, hogy csak öt tag van. Valószínűleg a propagandatevékenységük sokkal gyengébb, mint kellene. Éppen a napokban hallottam, hogy a mienkhez hasonló szervezet Békés megyében 105 egyesülettel alakult meg. Ez persze a másik véglet, de az biztos, hogy egységes és súlyunknak megfelelő fellépést csak akkor tudunk biztosítani, ha sokan vagyunk. Mátészalkát és Nyírbátori FC: Van benne fantázia! A nyírbátori labdarúgóklub nem tagja a sportegyesületek szövetségének. Somogyi József szakosztályvezető szerint: — Azért, mert nem kerestek meg bennünket. Nyilván, ha van értelme, akkor mi sem zárkózunk el a jó dolgok elől, arra pedig nagy szükségünk lenne, hogy valaki a megyénél képviselje az érdekeinket, hiszen tőlük akkor kaptunk pénzt először és utoljára, amikor feljutottunk az NB III-ba. Százezer forint támogatást adtak. A nyírbátori önkormányzattal Üski Géza szakosztályelnök tartja a kapcsolatot, illetve most bekerült az önkormányzat sportbizottságába kültagként menedzserünk, a helyi sportcsarnok-igazgató, Szabó Pál. Annyi pénzt biztos nem kapunk, amennyit szeretnénk, pedig nagy szükségünk lenne rá. Például ha lett volna pénzünk, nem vitte volna el a rivális Sényő az egyik legjobbunkat. A nyírbátori önkormányzattól nyolcmilliós támogatásban reménykedünk, mely magában foglalja a pályafenntartási díjakat. A Petróczki Ferenc vezette nyírbátori közgyűlés eddig is bizonyította sportszeretetét, biztos, hogy nem lesz ez másként a jövőben sem. Dr. Bige Lászlóné: „Három évig vártam arra a napra" Dr. Bige Lászlóné, a megyei sport- igazgató az első pillanatoktól segítette a szövetség megalakulását. Régóta nincs már titok a sportigazgatóságon, „nyílt” lapokkal játszanak. A szövetség betöltheti a társadalmi kontroll szerepét, részt vehet a döntéselőkészítésben, ellenőrizheti annak végrehajtását. Ha akarja ... — A megyei sportegyesületek szövetségének megalakulására 1990. novemberétől vártam — állítja dr. Bige Lászlóné. — Ha három évvel korábban megalakul a szervezet, sokkal jobban örültem volna neki. Egyáltalán nem mindegy, hogy az a tizenhárom egyesület, amelyek a szövetséget létrehozták, miképpen tudják képviselni a közös érdekeiket. Nem mindegy, hogy például az önkormányzat előtt egy klub érdeke jelenik meg, vagy adott esetben többé. A sportpénzek nagyobb részének elosztása nem az állami szférában történik, hanem az önkormányzatoknál. — Ónok hogyan tudtak együtt dolgozni a sportegyesületek szövetségével? — Egy megyei sportvezetőnek egyetlenegy érdeke lehet, az, hogy a megye sportja működőképes legyen. A megye sportjába számomra beletartozik a diáksport, a szabadidő- vagy lakossági sport, a versenysport és a reprezentatív sport. Ez így kerek egész. Igyekeztünk valamennyi terület működőképességét megőrizni. Ütközések nem voltak. Egy félreértést azonban el kell oszlatnom, a sport- igazgatóság csak javaslatot tehetett, hogy a megyegyűlés kinek, melyik területnek mennyi pénzt adjon. Nem igaz, hogy nem javasoltuk az élsport nagyobb támogatását is. — Sziklai László felvetette, hogy a diáksportnál lehetnek bizonyos átfedések, mi erről a véleménye? — Nálunk házon belül biztos nincs ilyen, ami gondot jelentett, az az volt, hogy nem ismertük a nyíregyházi elosztási elveket. Pedig az OTSH kezdeményezte, hogy a megye hivatalai és a megyei jogú város sporttal foglalkozó szakemberei működjenek együtt. Mi többször is felajánlottuk a segítségünket, de a nyíregyházi sportvezetők nem éltek vele. — Ön szerint a szövetség ki tud-e harcolni a tavalyinál több pénzt a megyegyűléstől a sportra, vagy csak arról lehet majd vitát folytatni, hogy a meglévő összeget miként osszák el másként, az élsportot jobban előtérbe helyezve? — A napokban beszélgettem a megyei önkormányzat sportbizottságának vezetőjével. Bartha Lászlónak elmondtam, hogy hosszú távon kellene a sport dolgairól dönteni. Meg kellene határozni, hogy a sport a megye költségvetéséből hány százalékot kapjon, és ezen belül azt is meg kellene határozni, melyik terület milyen arányban részesül ebből. Én azt hiszem, jelenleg a meglévő pénz újraelosztásáért folyik a háttérben a harc. Amíg nincs pontrendszer, az esélye mindenkinek egyenlő... — Miként ítéli meg a sportegyesületek megyei szövetségének munkáját az elmúlt alig több mint egy év alatt? — Túl kevés idő telt el, hogy bármiféle tapasztalatom legyen. Mi felajánlottuk, hogy itt legyen a székhelyük, ugyanúgy igénybe vehetik a szolgáltatásainkat, mint a szövetségek. Az egyik munkatársamat megkeresték, hogy segítsen a gazdasági ügyeket ellátni. Nyilvánvaló, hogy segíteni fog. Természetesen, ha bármilyen kérdésben konzultálni szeretnének velünk, állunk a rendelkezésükre. A Sportegyesületek Országos Szövetsége is évek alatt alakította ki a munkamódszerét, itt sem megy egyik napról a másikra. — Mekkora lehet a súlya? — Amekkora a versenysportnak a súlya a megyében. Nyírbátort nagyon fontosnak tartom, hogy bekerüljenek a szervezetbe, hiszen a megye élsportjának képviselete nélkülük elképzelhetetlen. A megye nem ad többet — Korábban már említette, hogy szót váltott dr. Zilahi Józseffel, a megyegyűlés elnökével. Miről beszélgettek? — Csupán elvi kérdésekről beszélgettünk, és megnyugtatott, hogy a megyei sportkoncepció kidolgozásában számít ránk. — Konkrétan volt-e arról szó, hogy a megye megemeli a sporttámogatását? Mint ismertes, ez az összeg 20-25 millió forint körül mozgott az elmúlt években. — Nem, erről nem volt szó. Erről csak annyit tudok, hogy a megye jó, ha a 94- es szinten tudja támogatni a sportot. — Mit tud arról, hogy változik-e az elosztás, a támogatás módja? — Bízom benne, hogy változni fog. Kevés jut az élsportra. Nem forintban, hanem arányaiban. A minőségi sportra a megyei közgyűlés által jóváhagyott sportpénznek 1994-ben csak az egyha- toda jutott. Átfedések a diáksportban — Melyik részét faragná meg a költségvetésnek? Az utánpótlásra jutó összeget, a szövetségek pénzét vagy a pályázati támogatásokat? — Mindenhonnan egy kicsit. Ugyanaz a véleményem, mint a labdajátékok esetében. Nem tartom elfogadhatónak, hogy bárkit is tönkretegyünk. A megyei szövetségeknek működni kell, a bajnokságokat meg kell rendezni. Nyilván ahhoz is pénz kell, hogy az iskolák továbbra is adják az utánpótlást. De ez utóbbi területen elég sok az átfedés. A diáksport elég tisztességes támogatást kap a megyétől, az utánpótláskorú versenyzőket szép pénzzel támogatják a helyi ön- kormányzatok is. Sőt, a művelődési szféra is ellátja a ráháruló feladatokat. Sokaknak nem lesz szimpatikus a következő kijelentésem, de én úgy gondolom, hogy többszöri átfedések vannak. Egyáltalán nem tartanám bűnnek, ha ebben bizonyos koordináció lenne. — Mi a véleménye arról, hogy a kis- egyesületek is megpróbálnak szövetséget kötni? Nyilván nem Ónok ellen, hanem az érdekeik képviseletében. — Erről a kezdeményezésről még nem hallottam, de a jogos érdekeket el kell ismerni. Furcsa lenne, ha éppen én mondanám azt, hogy nem értek egyet vele. Nekik nyilván mások a céljaik, mint nekünk, de lehet együttműködés a két szervezet között. Az oldalt készítette: Száraz Attila
