Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-28 / 24. szám
6 1995. január 28., szombat Ölelő karok biztonságában Csengetésemre Julika néni nyit ajtót. Lisztes kezét kötényébe törli, úgy invitál a szoba felé. — A gyerek óvodában van, az uram a piacon, így nyugodtan tudunk beszélgetni. Éppen az utolsó adag süteményt tettem be a sütőbe, hozok egy kis kóstolót. — Valami ünnepségre tetszik készülni? — Dehogyis, csak nagyon édesszájú az én kis családom. Minden héten sütök egy-két tepsivel. Bemegyek a szobába, s miután leülök, körbenézek. A falon lógó, kicsit már megsárgult esküvői képről Julika néni és Bandi bácsi fiatalkori énje mosolyog rám. Szembe velük, a másik oldalon fekete kislány képe, és rengeteg gyermekrajz. — Kóstolja meg a citromos karikát! Ne kéresse magát, csak úgy, mintha otthon lenne — teszi le elém a tálcát a néni, majd kicsit fáradt mozdulattal leereszkedik a fotelbe. — Tudja, amikor megkeresett és azt mondta, meg akarja írni az életünket, kicsit megijedtem. Aztán meghánytuk-vetettük a dolgot az urammal, és úgy döntöttünk, hát legyen. Elvégre nincs mit szégyellnünk a saját életünkön, a másén pedig már úgysem tudunk változtatni. — Mióta él Julika néniékkel a kis unoka? — Már majdnem másfél éve. Március 3-án lesz két éve, hogy meghalt az édesanyja, az én drága jó menyem. — Mi történt az asszonnyal? — Rákos volt. Két kézzel kapaszkodott az életbe, a halál végül mégis legyűrte. Aztán itt maradt utána ez a kis árva. — Az apja sem él már a kislánynak? — Az én mákvirág fiam? Dehogynem. Ám az ital mindennél többet jelent neki. Fiatalabb korában jó gyerek volt ő, de aztán bekerült a hajdani munkásőrségbe, ahol aztán teljesen elvették az eszét. Bár a saját vérem, néha már magam sem értettem, mit szeret rajta Marika. — Milyen volt az asszony életében a kis család? — A fiamék hét éve házasodtak össze. Marika szülei is éltek még akkor, nagy lagzit csaptunk a fiataloknak. A sátorban majd’ kétszáz em bért láttunk vendégül. Kilencvenben aztán megszületett a kisunokám, Liviké. A fiam egy időre felhagyott az italozással, de nem bírta sokáig a szeszmentes napokat. Néha, ha nagyon be volt állítva, még meg is ütötte a menyemet. — Ha ilyen nehéz volt vele, miért nem vált el tőle az asszonyka? — Hát ennek csak a jó Isten a megmondhatója. Nem fogja elhinni, de többször mondtam én is neki, hogy hagyja ott azt a csavargót. O azonban csak mosolygott, mosott, főzött rá és eltűrte a gorombaságait. — Mikor lett beteg Marika? — Úgy jó három évvel ezelőtt. Egyik napról a másikra csonttá fogyott, nem volt étvágya, egyre hamarabb elfáradt. Időközben meghaltak a szülei, szinte egymás után. így én álltam a sarkamra, hogy menjen el az orvoshoz. Vizsgálatot vizsgálat követett, majd kiderült, hogy szegénykémnek gyomorrákja van. A fiam szinte már közömbösen fogadta a bejelentést, miszerint a felesége halálos beteg. Míg Marika az orvoshoz járt, kórházban feküdt, magunkhoz vettük a kislányt. Amikor a halála előtti estén bent voltam nála, megszorította a kezemet, és megesketett arra, hogy ha ő meghal, gondját viselem az unokámnak. Julika néni szemét ellepik a köny- nyek. Hallgatunk. A néni félig lehunyt pillái előtt talán éppen .annak az utolsó estének az emléke pereg végig. — Ne haragudjon a könnyeimért, de mindig rám tör a sírás, ha a menyemről beszélek. A temetés után a fiam ragaszkodott hozzá, hogy a lányát visszakapja, ő nevelje. Hiába rimánkodtam neki, egy délután össze- pakoltatta velem Livi ruháit, és elvitte a kislányt. Ettől aztán nagyon kiborultunk az urammal, de hát mit tehettünk. Az első időben tényleg úgy tűnt, hogy a fiam jó apa. Vasárnaponként nálunk ebédeltek, sétálni, játszótérre hordta a kislányt. Aztán néhány hét után egyre ritkultak a látogatásaik. Hiába mentem el a lakásukra, senki sem nyitott ajtót. Egyik alkalommal a lépcsőházban találkoztam a szomszédasszonyukkal, aki megdöbbentő dolgokat mondott nekem. Sírva mentem haza, és eldöntöttem magamban, hogy ha kell, harcolni fogunk a gyermekért. — Mit mesélt Julika néninek az asszony? — Ne is kérdezze. Kiderült, hogy több esetben ő adott vacsorát a kicsinek, néha még meg is fürdette náluk, míg a fiam részegen fetren- gett a szobában. Az asszony azért nem fordult a gyámhatósághoz, mert tudta, hogy mi is élünk még a férjemmel, és szívesen gondját viselnénk az unokának, ha lehetne. Szinte egész éjjel fent voltunk a párommal, és úgy döntöttünk, hogy másnap a gyámhatóságra vezet majd az első utunk. Szerencsére egy nagyon kedves ügyintéző hölgyet találtunk az irodán, aki, miután elmeséltük neki, mi történt a családunkkal, megígérte, hogy minden tőle telhetőt megtesz. — Mi történt aztán? — Még aznap este elmentünk a fiamékhoz. A szobában kosz volt, a konyhában halomban állt a mo- sogatnivaló. Én semmit sem szóltam, csak öltöztetni kezdtem Livikét, összeszedtem a ruháit. Az uram közbe leült beszélgetni a fiunkkal. Elmondta neki, hogy bent jártunk a gyámhatóságon, és hogy azonnal elvisszük tőle a gyereket. A fiam nem ellenkezett, csak annyit mondott, hogy legalább egy kolonccal kevesebb lesz a nyakán. Pont úgy tett, mintha nem ő könyörgött volna, hogy maga nevelhesse a kislányt. — A gyerek hogy élte meg ezt a két, egymást követő megrázkódtatást? — Az anyja halálát a mai napig sem tudta feldolgozni. Gyakran kérdi meg tőlem, mikor jön haza a mama. Éjszakánként gyakran felsír, olyankor hoszú percekig szorítom magamhoz, míg végre megnyugszik. Óvodába is csak néhány hete jár ismét. Azt mondják, nemsokára újra a régi lesz. — Történt-e már valami a gyámhatóság részéről? — A fiam most éppen kényszerelvonókúrán van, de az már megállapítást nyert, hogy mivel a munkahelyét is elvesztette időközben, nem ő a legalkalmasabb személy a gyerek nevelésére. Döntés még nem született, de szinte már száz százalékig biztos, hogy a bíróság nekünk ítéli a gyereket. UJ KELET Kedves kis Kató! Hát szabad öreg nénédet így megijeszteni? Azzal kezdeni egy levelet, hogy a kórházi váróban írod—s csak a végén mondani, hogy nincsen semmi nagy baj? Vén vagyok én már az efféle izgalmakhoz. No de fő, hogy jól vagytok! Bizony mostanában én is csak akkor mentem ki az utcára, amikor nagyon muszáj volt. Az ablakból láttam, hogy csetle- nek-botlanak a jeges járdán. Autóval teljesen hiába vezettek óvatosan, ha más meg nektekcsúszik. No, éppen ide illik, hogy a fagyasztóról írjak neked. Kölcsönkértem Málcsikától azt a nevezetes könyvet. Elmesélem, mi érdekeset olvastam benne. Azzal kezdődött, hogy a mélyhűtő lehetőleg mindig legyen tele. Ez bizony nagy bölcsesség, jómagam is kívánom nektek. Ha hal- vagy hússzeletet fagyasztói, tegyél a szeletek közé elválasztó papírt, így annyit vehetsz ki közülük, amennyit éppen megfőzöl. Ha éles csontja van a húsnak, akkor jól csomagold be, ne szakadjon ki a fóliája, mert akkor kiszárad. A halhús nyersen 4 hónapig ál! el, megfőzve már ne fagyaszd. A szárnyashúsok 9 hónapig, a vadak 6-8 hónapig a marha és disznóhús 4-5 hónapig, belsőségek, darált hús 2 hónapig áll el. Zöldségfélét úgy fagyasszál, hogy előtte forrázd le (olyan 3 percre), aztán tedd nagyon hideg víz alá. A gomba, krumpli (főve) 3 hónapig áll el. Gyümölcsöket egészben vagy pürének lehet lefagyasztani. Ha a bogyósokat dobozban megcukrozva teszed el, kicsit levet ereszt és nem szárad ki, de tehetsz rá szirupot is. Ha pár csepp citromot csepegtetsz rá, a színét is szebben tartja. így 12 hónapig tartható el. Lehet dinnyét is szeletben fagyasztani, csak hűtőben olvasszad. A magvas gyümölcs is egy évig marad jó, de a szőlő csak 2 hétig. Friss kenyeret, süteményt 4 hétig lehet tartani. Készételt is lehet bele tenni, de 1-2 hónapnál tovább ne tartsd. Vannak olyan dolgok, amiket nem lehet lefagyasztani. A friss tej kicsapódik, a joghurt, tejföl, majonéz is. A szénsavas ital felrobbanhat. A tojás nyúlós, ragadós lesz. A kemény sajt szétmorzsolódik. Nagyon fontos, hogy semmit sem szabad kétszer lefagyasztani, mert ételmérgezés lehet belőle. Mindenre, amit beleteszel, írd rá, hogy mi van benne és mikor tetted el. Folyékonyát ne üvegben fagyassz, hanem olyan edényben, ahol még dagadhat. No, hát ezeket gondoltam a legfontosabbnak. Remélem, van benne olyan, ami neked is újság, mert nekem elég sok volt. Hiába, csak igaz az, hogy holtig tanul az emberfia. Még csak február jön, bizonyosan lesz még fagyás odakinn, vigyázzatok hát magatokra kedveskéim! Ölellek: Emmi nénéd Mese felnőtteknek Az ispán és a menyecske Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy uradalom. Ebben az uradalomban élt nagyon szép feleségével egy juhász. Ez a menyecske olyan szép volt, hogy mindenkinek megakadt a szeme rajta. Leginkább azonban az uradalom ispánjának, aki mindenkinek parancsolt, és nagy szoknyabolond hírében állott. Kerülgette is az asszonyt, de az bizony nem állott kötélnek. Történt egyszer, hogy a juhásznak messzi városba kellett mennie. Ezt az alkalmat akarta kihasználni az ispán. ígért a menyecskének fűt-fát, csak tegyen a kedvére. Megegyeztek, hogy amint a juhász elindul a juhokkal, ő tüstént ott lesz a menyecskénél. A juhász pedig készült az útra, s úgy tett, mint aki semmit sem vett észre. Pedig már hozzá is eljutott a szóbeszéd, hogy az ispán kerülgeti a feleségét. Ezért úgy gondolta, hogy most a végére jár a dolognak. Ennivalóval jól megpakolva búcsút vett az asszonytól, s elindult a város felé. Nem messzire az uradalomtól a bojtárjára hagyta a nyájat, ő pedig visszasietett. Ahogy a házához ért, be akart volna menni, az ajtót azonban zárva találta. Dühösen kopogtatott, majd dörömbölt, de nem nyitották ki. Ekkor a vállával betörte, de csak a megszeppent menyecskét találta. Ám ahogy alánézett az ágynak, hát ott meglátta az ispánt. Előráncigálta a megrémült gavallért, s a tarisznyájából elővett kötelékkel jól összekötözte annak a kezét, lábát. Ekkor aztán az ágyra dobta és a nagyon éles késével, amellyel a birkák körmét szokta levágni, vagy a kosokat herélni, nekifogott az ispánnak is... Bizony úgy elvette az ispán férfiasságát, hogy a kórházban — ahová aztán az ispánt szállították — még az orvosok is elcsodálkoztak rajta. A kórházból aztán hiába jött vissza az ispán. Már nem volt tekintélye. Az emberek csak mosolyogtak rajta, s a háta mögött kappannak nevezték. Ám a juhász sem úszta meg szárazon a dolgot. Kapott valami hat hónapot a mis- károlásért, amit le is ült. Igaz, míg a börtönben volt, senki sem mert szemet vetni a szépasszonyra. Tartottak attól, hogy ők is úgy járhatnak, akár az ispán. Budaházi István Néhány szó a szárnyasokról Vlfágrendezés A szárnyasok — csirke, tyúk, liba, kacsa, pulyka — népszerűsége a táplálkozásban egyre nő. Értékes fehérjéket, foszfort, vasat és B-vitaminokat tartalmaz. A fiatal baromfi húsa különösen könnyen emészthető. Népszerűségét növeli kalóriaszegénysége, ezért zsírszegényen elkészítve az elhízottak és a hízásra hajlamosak is fogyaszthatják. Táplálkozási értékét növeli, hogy változatosan készíthető. A párolt szárnyasok nem terhelik meg a gyomrot. A pulyka fogyasztása egyre jobban terjed. Minden testrésze — a méretei miatt — bőségesen feldolgozható. Kitűnő pecsenye, frissensült, pörkölt, paprikás készülhet belőle, levese is kitűnő. ÁltaláA magazinoldalakat összeállította: Sikli Tímea ban alacsony zsírtartalma miatt kedvelik. A szakemberek nem ajánlják a hízott (tömött) kacsa és liba fogyasztását, mert magas zsírtartalmuk miatt nehezen emészthetők, inkább a nehéz ételeket kedvelők pártolják. A hízott szárnyasok mája csecsemőknek nem adható. Ha a baromfifélékről beszélünk, nem feledhetjük el, hogy legértékesebb táplálékaink egyike a tojás, mely önálló ételként is élvezhető, de ételek készítéséhez nélkülözhetetlen. A közhiedelemmel ellentétben fehérjetartalma nem túl magas, de a legértékesebb fehérjéket tartalmazza. Sárgája nagyon fontos vitaminokat, és vasat tartalmaz. A tojásban lévő koleszterin miatt sokan félve fogyasztják, mert attól tartanak, hogy rendszeres fogyasztása érelmeszesedést okoz. Ez csak részben igaz, hiszen napi nyolc-tíz tojást nem eszünk meg, néhány tojás koleszterintartalma pedig minimális, és fogyasztása hozzátartozik az egészséges táplálkozáshoz. Felhasználásakor figyelembe kell venni, hogy a tojás héja nagyon szennyezett — különös tekintettel a kacsatojásra, mert annak a belsejében is találhatók betegséget okozó mikroorganizmusok. Már a beszerzéskor különítsük el a többi élelmiszertől, főleg a kenyértől, péksüteményektől, gyümölcsöktől, mert ezeket nyersen, hőkezelés illetve főzés nélkül fogyasztjuk. Mindig külön polcon tároljuk, és felhasználás előtt gondosan mossuk meg! Csecsemőknek ne adjunk kacsa-, liba- és pulykatojást. Felnőttek nyugodtan fogyaszthatják, de legalább tíz percig 100 fokon főzött vagy sütött étel készíthető belőle. F. Sipos Nézzünk talán egy átlagos szobanövényt. Az ablakpárkányon vágy szekrény tetején áll, üde színfoltja szemet gyönyörködtető. Egy másik cserepes növény a falon függ, egy harmadik nagy növény a padlón áll. Ezeknek a magányos példányoknak fontos szerep jut a lakberendezés művészetében. Ám mégsem tarthatjuk növényeinket úgy, mintha zöld „házi állataink" lennének, amelyek egymástól távol árválkodnak a cserepekben. Nézzünk csak ki az ablakon! A kert elevenségét az elütő formák és színek adják. Egy magába ültetett növény jelentéktelen, de egy zsúfolt virágág\*összhatásában merész és színpompás. Ugyanígy van ez a házon belül is. Ha egymás mellé állítjuk a növényeket, a látványon túl az összeállítás elkészítésében is örömünket lelhetjük. A csoportosításnak rejtett előnyei is vannak. Nő a levegő páratartalma az állomány belsejében, mérséklődik a huzat káros hatása, és a növények sérült részei is kevésbé látszanak. A helyes elrendezésnek nincsenek szigorúan kötött szabályai. A növényeknek összhangban kell lenniük a környezettel. A cserepes dísznövényeket négy alapvető módon rendezhetjük el a lakásban. E szerint a növény állhat magában szoliternövényként, állhat más cserepes virágok mellett, csoportos kompozícióba rendezhetjük őket többedmaguk- kal közös tartóba szobakertnek, esetleg együtt tehetjük be őket egy üvegedénybe, floráriumba.
