Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-04 / 3. szám
ÚJ KELET 11 MEGYÉNK ÉLETÉBŐL H i 1995. január 4., szerda Minden más drágulni fog! A fizetés kivétel Jó lesz figyelni! Vége az édes életnek, csak bitjük megfizetni ezeket az újságcímeket! Forintleértékelés, energiaár-emelés, benzináremelés, áfaemelés. Tessék mondani, mikor lesz már a fizetés emeléséről is szó? Vagy fogyókúrára ítéltetett mindenki Magyarországon? Vajon miért nincs vevő a boltokban? Hát azért, mert nincs pénz! S hogy mennyire nem lesz, arról szóljanak a legközelebbi illetékesek. — Még a szokásos, ünnepek előtti roham sem volt az igazi, nemhogy áremelés miatti felvásárlás lenne — hallom az Alfi Kér Nagykereskedelmi Raktárában. Bár itt több termék akciósán kelt el, azért nem olyan nagy robbanás a kávé olcsósága sem, hiszen ki tudja, vajon meddig merik ezt megengedni? Itt, a nagykerben legközelebb a mosóporok árai szökkennek, a hivatalos értékesítés is megérkezett már. Emellett más vegyi árukból is érdemes tartalékolni. Persze telefonon már jelezték, hogy a tészta és a hús is drágulni fog, erre azonban a hónap közepénél hamarabb nemigen kerül sor. Ami pedig az energia, benzin értékesedését illeti, mindenki vár, amíg konkrétumokat nem tud. Akkor aztán minden attól függ, ki milyen hányaddal építi be a fogyasztói árba azt a költséget. A BUSZESZ Élelmiszeripari Rt.-nél az üdítő italok árcédulája változott, és ezt a vevők is érzik, sokkal jobban, mintha szeszről lenne szó. A forgalom azonban elég gyenge, még akkor is, ha január van. Egyelőre nem emeli árait a Cerbona Élelmiszeripari és Kereskedelmi Rt, egészen addig, míg az égbe nem szöknek az energiaárak. Mindenesetre megnyugtató, konkrét jelzést még nem kaptak, hogy ők is emeljenek. A Kertvárosi Bevásárlóközpontban sem kell még elájulni az új cédulák láttán. Mint azt a vezető elmondta, egyelőre finoman próbálkozik az új árak kirakásával, bár az ottani vásárlók most még csak alapvető dolgokért térnek be. Jövő hét hétfőig ezt nyugodt szívvel tehetik, addig nem megy az ár. Az igazság az, hogy ahonnan beszerzik az árut, onnan még nem kaptak árlistát, mit mennyiért adnak, s ezzel még minden vezető hasonló helyzetben van. A már említett boltban azonban rémlik, hogy a tejtermékek (erről már bővebben írtunk), a kenyér, a pékáru, és nemcsak a tőkehúsok, hanem a felvágottak is drágulnak. A decemberi készlet van kirakva a START Rehabilitációs Vállalat boltjában is. Itt a múlt hónap elején mindent tíz százalékkal olcsóbban adtak, így mondható el, hogy a múlt év végén a vevők tényleg egymás kezébe adták a kilincset. Persze, hogy mindez véget ért, nagy csend honol a helyiségben, annak ellenére, hogy a hústermékek árának áfaváltozását lenyelte a vállalat, itt nem terheli a vevőt ez is. A kenyér egyébként emelt áron 58 forint kilónként, és az ottaniak szerint náluk a legolcsóbb a tej, melynek literje 44 forint. A parizerből — csak tájékoztatásul szolgáljon — egy rúd 230 forint. A lényeg a lényeg, még ezen a héten talán kevésbé kell a pénztárcába nyúlni, ha maradt még szilveszterről egy kis pénzünk egy nagy bevásárlásra, de minél beljebb haladunk majd 1995-be, annál biztosabb, hogy bármi kell is, felmegy az ára. Pardon! A fizetések összege természetesen kivételt képez ez alól, hiszen „a kivétel erősíti a szabályt!” herczku Vissza a tehenekhez Változik a világ. Az elmúlt évtizedekben a frissen fejt tehéntejtől eljutottunk a pasztőrizált zacskós tejig, most pedig azt hallani, hogy gazdasági megfontolásból a zacskós tej helyett egyre többen az úgynevezett kannás tejet veszik meg. Visszaút a múltba. Iván Páll Miklósné, a Nagykállói ÁFÉSZ 41. számú kállósemjéni egyszemélyes boltjának vezetője és alkalmazottja is, éppen az új árakat írja fel. — Sok az árváltozás — panaszkodik. Elmondja, hogy vannak olyan semjéniek is, akik már 30 éve járnak vásárolni az egykori lakóépületből kialakított üzletbe. Kicsi helyen minden — akár ez is lehetne a jelszó, hiszen kaphatók baromfitermékek, hentesáruk, alapvető élelmiszerek, édességek és vegyi áruk is. Az új árakat óhatatlanul is megtanulja kívülről, bár mire a fejben is teljes lenne a lista, újból és újból emelnek valamit. Közkívánatra, az olcsóbbik fajta fehér kenyeret árusítja, ám most annak az ára is felemelkedett 66 forintról 70- re. Azt mondja, hogy a trappista sajt árát minden alkalommal nagy mértékben emelik, így kilója 1995-től 510 forint helyett 570 lett. Harmincnégy húsz helyett 41,20 lett a félliteres kakaó, a tej literje pedig 43,10-ről 52 forintra emelkedett. Mindez érzékenyen érinti azt a szegény réteget is, akik csak tejet és kenyeret vásároltak nála, mert arra tellett nekik. A településen sok helyen tartanak fejőstehenet, azok tejét pedig kannákban árulják a piacon literenként harminc forintért. Pen ,e azt gondolná az ember, hogy egy főutcai bolt midnezt meg sem sínylené, ám a kállósemjéni 41-esben a korábbi napi 60 liter tej helyett manapság csak 20-25 litert adnak el. V.A. Olcsóbb-e a kávé? Televízió, rádió, írott sajtó mind szét- kürtölte már, hogy hétfőtől átlagosan 15—20 százalékkal csökkentette termelői árait az Eduscho Trade Kft. Néhány ismertebb és közkedvelt nyíregyházi ABC-ben próbáltunk érdeklődni, hogy ez mikor és milyen mértékben mutatkozik majd meg a fogyasztói árakban. Ám próbálkozásunk csak a kísérlet szintjén maradt, ugyanis a Csemege Julius Meinl kivételével még csak nem is hallottak róla a boltok vezetői és dolgozói. Raizer György, a Jééé Diszkont vezetője elmondta, hogy ők közvetlenül Pestről kapják az árlistát. Tudomása szerint a pesti központ már megkezdte a tárgyalásokat az Eduschoval, és talán már jövő héttől az új, olcsóbb árakkal találkozhatnak a boltokban a vásárlók. Hozzátette azonban azt is, hogy egy ideig még kétféle ár is lehet a boltokban, ami abból adódik, hogy a meglévő árukészletet még az októberi magas áron szerezték be, és azt természetesen nem fogják olcsóbban adni. így csakis a meglévő készletek kifutása után számíthatunk egységes, s ami fő, olcsóbb kávéárakra. Szorgalmasan, mintha a sajátunk lenne A jövő titka Hajdan — a 70-es, 80-as években élte fénykorát a Sóstó. Nyáron a gyönyörű természeti környezet — a tó, az erdő, a sétányok, a kilátótorony — és nem utolsósorban a Krúdy Szálló a mulatságairól, báljairól híres teraszával és a Sóstógyógyfürdőn épült vállalati és magántulajdonban lévő üdülők, panziók vonzották a turisták ezreit. Zeneszótól volt hangos a hol hűsítő, hol vérforraló, hol andalító, hol pedig nevetéssel teli nyári éjszaka. Volt. így, múlt időben. A Krúdy Szálló, a kádfürdő, a Svájci-lak dicsősége régen megkopott már. Az üdülők sem villognak régi fényükben. Többségük gazdát cserélt —i nem is esvs/er —. mert a működtető anyavállalat csődbe mént, felszámolták, és egyáltalán... Semmi sem olyan már, mint volt. Az elmúlt évben azonban mégis megindult valami. Na nem a Kínál-féle felvásárlásra gondolok, hanem a szállodák egyikének-másikának felújítására. Az új tulajdonosok olyan célzattal vették meg az elhanyagolt, lepusztult és sokszor siralmas látványt nyújtó épületeket, hogy azt a rendbehozatal után ismét hasznossá teszik és felvirágoztatják. Ennek lehettünk tanúi a Hotel Építők esetében is. — A KEMÉV megalakulása után nem sokkal, a hetvenes évek végén sok más nagyvállalati üdülőhöz hasonlóan ez is a dolgozók pihenését és csereüdültetését volt hivatott biztosítani — elveveníti fel a múltat Tompa István, a szálloda vezetője. Ez tulajdonképpen óriási hátrányt is jelent nekünk, mert az épületet úgynevezett folyosós rendszerben alakították ki. —Azt hiszem, ez igazából csak esztétikai gondokat jelent, ami végül is nem elhanyagolható szempont, de nem is katasztrófa. — Valóban így van. Szóval ez volt a KEMÉV idejében. Később aztán a KE- MÉV-ből alakult leányvállalat üzemeltette a szállót, majd 1990-91-ben a szakszervezeti bizottság felügyelete alá került. S mivel annak én voltam a függetlenített vezetője, hozzám került a vezetés feladatköre. — Ha jól tudom, ezt követően nagyon sok mindennel próbálkozott, csakhogy föllendítse az üzletet... — A vendéglátás csaknem minden vállfájával megpróbálkoztunk és más profilú tevékenységet is felvállaltunk. így indítottunk például angol és német nyelvi tábort ‘92-ben és ‘93-ban. Az elmúlt évben sajnos nem tudtuk megrendezni, mert a KEMÉV akkori vezetői meghirdették eladásra a hotelt, és ez nem bizonyult jó hírverésnek. Ettől függetlenül a szállodát továbbra is én irányítom, mert mind ez idáig nem sikerült a privatizálása. Bár az az igazság, hogy a felszámolónak nein áll szándékában mindaddig eladni, amíg veszteség nélkül működik. Erre egyébként méltán lehetünk büszkék ebben a nehéz gazdasági helyzetben. Az életszínvonal csökkenését mi érezzük meg leginkább. Az embereknek nincs pénze elmenni esténként, sőt, most már hétvégenként sem vacsorázni a családdal, a nyári vakációt is alaposan átgondolják. Mert nem mindegy, hogy hol és mennyi pénzből üdülnek. — Hogy tudták a veszteséget elkerülni? — Egyrészt óriási előnyt jelent a szomszédos szállodákkal szemben, hogy egyedül ide van bevezetve a sóstói termálvíz. Van egy 50 köbméteres medencénk, té- len-nyáron lubickolhatnak a gyógyító vízben a vendégek. Másrészt pedig konkrét szerződéseink vannak ukrán és lengyel utazási irodákkal, melyek kapacitásunk 60 százalékát kitöltik. Ezenkívül különböző társadalmi rendezvényeket is felvállalunk. Például a sportversenyekre ide érkező sportolók elszállásolását és étkeztetését, osztálytalálkozók, érettségi bankettek, szalagavatók és esküvők megrendezését. Nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki mind a röplabda-, a kézilabda- és a labdarúgószakosztállyal. Ha vendégeik érkeznek, nálunk szállásolják el őket. Sajnos, az éttermi forgalmunk nem kielégítő. Jövőre próbálunk előfizetéses étkeztetést szervezni. amivel biztosítani tudnánk például a kisnyugdíjasok ebédjét. Ilyen programunk egyébként már régebben is volt, de nem volt rá igény, ezért megszüntettük. — Milyen terveik vannak még? — Először is a hiányosságokat pótolni és a javítanivalót kijavítani a legfontosabb feladatunk. így például a strandról ide vezető nyomóvezeték törését kell tavasszal kijavítani. A fűtési renszert is korszerűsítenünk kell, de erre a felszámolónak nincs pénze. Ezeniúl a ház műszaki állapotát is felül kell vizsgálni, és olyan szintre hozni, hogy a legigényesebb vendég is megtalálja nálunk a számítását. Építenünk kell a keleti piac vendégeire is, hiszen az ukránok dollárja is ugyanolyan, mint bármely nyugati turistáé. Ráadásul ők jóval költekezőbbek is. Nagy lehetőséget látunk magában á területben 1s. Ideális kömyézét lenne spoitólókíelkészí- téshez. Remek edzőtábort lehetne kialakítani. Ezekhez a tervekhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy az önkormányzat valóban tegyen Sóstó felépüléséért. — Sok szó esett már a privatizálásról. A dolgozók nem szeretnék megvenni a hotelt? — Szándékunkban áll, de a felszámoló még nem hirdette meg, mert ezenkívül nincs más olyan működő üzeme, amelyből árbevétel lenne. Egyébként pedig csak akkor tudunk ígéretesen pályázni, ha megfelelő hiteleket tudunk felvenni, és ez elég bizonytalanná tesz bennünket. — Van más pályázó is önökön kívül? — Tudomásom szerint van. De ez annyira a jövő titka még, hogy nem is érdemes róla beszélni. Talán majd tavasszal... Addig is dolgozunk szorgalmasan, mintha már a sajátunk lenne. Úri Mariann Nem a díj emelkedett, a tarifa változott TELEFONPÉNZEK Csúnya, rossz felfogásunk vezet félre minket, hogy emelkedett a telefondíj. Ez így nem is igaz, hiszen nem a díj emelkedett, hanem más lett a tarifa- rendszer! Félretéve a tréfát, egy biztos, most már hiába is próbálkozunk akár régi, akár új ötforintossal, az eredmény nulla lesz, hiszen csak a tízforintos ér valamit, ha fülkéből akarnánk hívogatni valakit. S hogy pontosan mennyiért kerülhetünk kapcsolatba az áhított partnerrel, arról a Magyar Távközlési Részvénytársaság tájékoztatta lapunkat. Az áfát persze még hozzá kell számolni a díjakhoz, melyek egyéni előfizetési díj, fővonal és kézi kapcsolás esetén 70, gépi kapcsolással 580 Ft/ hónap, ikervonalaknál pedig ugyancsak 70, illetve 410 forintot jelent. A közü- letek fővonal esetén és kézi kapcsolásnál 135, automatával 650 forintot fizetnek, ha ikervonaluk van, 135 és 530 forint az előfizetési díj. A beszélgetési díjak a gépi impulzusszámon alapuló hívásoknál az impulzus árának megfelelően alakulnak, ami előfizetői állomásokról 7,50, a nyilvános állomásokról pedig 8 forintot jelent. Mindez egy helyi beszélgetéskor csúcsidőben, azaz munkanapokon 9—15 óráig 2,5 percenként, nappali elszámolás szerint, azaz 7—9, illetve 15—18 óráig szintén munkanapokon 200 másodpercenként, kedvezményes elszámolással hétköznap 18—22 és 5—7 óráig, szombat, vasárnap és munkaszüneti napokon 5—22 óráig hatpercenként, míg éjszakai beszélgetésnél 10 percenként ugrik. Legcélszerűbb tehát éjszaka, azaz 22—05 óráig intézni telefonügyeinket! Megszűnt azonban az ikertelefonok beszerelése, hiszen a digitális központban csak szólószámok vannak, a hagyományos központ pedig már foglalt. Persze mindez így is meg úgy is 31 ezer forintba kerül, legalábbis a mi információink szerint. Persze sejteni lehetett azt is, hogy a telefonkártya ára is felmegy, hiszen az üzletekből — ahogy azt tegnapi számunkban is megírtuk — december utolsó napjaira valahogy(?) kifogytak a lapocskák. Az már újabb bosszanko- dás tárgya, nem elég, hogy duplájára emelkedett a kártya ára, viszont kevesebbet is lehet vele telefonálni! Végül mégiscsak fűzzük hozzá, hogy a piros telefonkészülékek láttán a fülkében gyűjtögetni kell az új érméket, hiszen ezek legtöbbje már csak új pénzekkel működik, s a többi átállítása is folyamatban van. Ami pedig a kék készülékeket illeti, még nem tudják, mikor, de valamikor azok is modernizálva lesznek. Herczku Tünde
