Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-26 / 22. szám
MÁRIAPÓCS UJ KELET III 1995. január 26., csütörtök „Képviselőfánk" Kulánda Ferenc édesapja idevalósi, és viszonylag gyakori látogatásai során azt tapasztalta, hogy ez egy olyan vidék, ahol szükség lenne egy jó cukrászüzemre. Körülnézett, elkezdett tervezgetni, és végül úgy döntött, belevág egy saját vállalkozásba. Építészt küldött ki, hogy mérje fel a terepet. A polgármesteri hivatalt is felkereste, hogy elkérje a város rendezési tervét. Arról szerette volna ugyanis megtudni, hogy hová telepítse az üzemet. Ekkor érte az első meglepetés. A rendezési terv' alig öt éve elavult, és újat mind ez idáig nem készítettek. Ráadásul csak utólag derült ki, hogy a kiszemelt hely nem is olyan tökéletes fekvésű, mint az első pillanatban gondolták. — Még 1991. novemberében költöztünk Máriapócsra, ám a régi házat csak ’92 februárjában bontottuk le. Augusztusban költözhettünk az új házba, és ekkor kedződött a mi kálváriánk. Egészen 1994 tavaszáig jártam az ANTSZ- t az engedélyekért. Időközben kiderült, hogy a szennyvíztelep közelsége miatt nem engedélyezik a cukrászda működését. Csak azt nem értem, hogy az ön- kormányzat miért nem közölte velünk ezt hamarabb. Végül is tavaly októberben megkaptuk az engedélyt az önkormányzattól. Addigra azonban ráment két évem és rengeteg pénzem, még most is nyögöm azoknak a hiteleknek a visszafizetését, amiket egyébként nem kellett volna fölvennem. Mindez a helyi önkormányzat és a nyírbátori tiszti- orvosi hivatal szembenállásának köszönhető, amiből én kerültem ki vesztesen. Egyébként is úgy gondolom, hogy Máriapócson félretájékoztatták a lakosságot. Ha megkérdeznek egy képviselő-testületi tagot, azt fogják hallani, hogy itt minden nagyon szép, minden nagyon jó, és erre az emberek is fásultan rábólintanak. Ha azonban a dolgok mögé néznek, láthatják a pusztulást. Nem szó szerint értem, hanem a szellemi mételyre gondolok. Akik bekerültek a testületbe, csak azzal foglalkoznak, hogy a saját zsebükbe tömjék a pénzt. — Hajói tudom. Ön is indult a: önkormányzati választásokon, és bekerült a képviselő-testületbe... — Ennek is hosszú története van, de ne bonyolódjunk bele! Amit azonban feltétlenül el szeretnék modnani, hogy a választási ügy sem volt tiszta. Ami választási plakátot kirakattam, önkormányzati utasításra leszedték a közmunkások, és a választás utáni köszönőplakátomat is eltávolították reggelre. Az ilyen apró motívumokon túl pedig csalással vádolták meg a testületet. Állítólag egy régi testületi tag kezdeményezte a dolgot olyan felkiáltással, hogy nem létezik, hogy hat MDF-est is beválasztottak a testületbe. — A polgármester asszony hogyan vélekedik erről? — Egy biztos, az egész város tudja, hogy nem örül az új képviselő-testület összetételének. — Miérti — A régi testületet jobban tudta irányítani. Az újonnan megválasztott képviselők biztosan a sarkukra fognak állni. — Ilyen körülmények között hogyan fognak együttműködni a következő négy évben? — Bár még összetűzések nem voltak, már előre látni lehet, hogy nem lesz könnyű meghozni egy-egy döntést'. Valóban komoly véleménykülönbségek várhatóak, nehéz lesz együtt dolgozni. — Ha ennyire nyilvánvaló Ón szerint, hogy mi folyik a kulisszák mögött, miért választották meg ismét a polgár- mester asszonyt? — Az az igazság, hogy mégsem tudnak annyi mindent az emberek. Félrevezetik őket, és már nem is érdekli a lakosságot az egész. Végtelenül közömbösek. Az eddigi két testületi ülésen mindig odajutottunk, hogy ezt is meg kellene oldani, meg azt is, de egyik sem reális terv. Csupa olyan dolgokat akarunk magunkra vállalni, amit nem bírunk el, és nem is lenne kötelességünk megtenni. Csak reménykedni tudok benne, hogy jobb a helyzet, mint amilyennek látszik... Úri Mariann Teljes a testület Máriapócson is véglegesen eldőlt, hogy az elkövetkező négy évben kik lesznek a képviselő-testület és a különböző bizottságok tagjai. A szavazók, a lakosság lépett, most már rajtuk a sor, hogy bebizonyítsák: nem érdemtelenül esett rájuk a választás a város polgárai részéről. íme a képviselő-testület és a bizottságok tagjainak névsora: Polgármester: Patóczy Lajosné. Testületi tagok: Papp Bertalan "(M DF). Vincze Tibor (KDNP), Buzogány Béla (MDF). Haller Béla (MDF), Kulanda Ferenc (Független), Nagy Károlyné (MDF), ifj. Pályu Györgyné (MDF), Bereznyák Mihály (Független), Mocsár László (cigány etnikum), Köbli Attila alpolgármester (MDF). Bizottságok: Ügyrendi bizottság: Papp Bertalan (elnök), Vincze Tibor. Buzogány Béla, Haller Béla, Kulanda Ferenc. Pénzügyi bizottság: Nagy Károlyné (elnök), Kulanda Ferenc, Papp Bertalan (tagok), Vona Péterné, Miklóssy Andrásáé (kültagok). Szociális bizottság: Haller Béla (elnök), ifj. Pályu Györgyné, Nagy Károlyné, Bereznyák Mihály, Mocsár László (tagok), Nagy György, ifj. Oszlávszki Józsefné (kültagok). Oktatási, Kulturális és Sportbizottság: Buzogány Béla (elnök), Vincze Tibor, ifj. Pályu Györgyné, Papp Bertalan, Bereznyák Mihály (tagok), ifj. Oszlávszki Józsefné, Nagy György (kültagok). Jegyző: Kiss Béla. Idősek köre Jó pár évvel ezelőtt a máriapócsi nyugdíjasok egy része önszerveződőén létrehozta a Nyugdíjasok Baráti Körét. Úgy vélték, hogy a becsülettel letöltött dolgos évek után megérdemelnek egy kis pihenést és kikapcsolódást. A saját maguk által összeállított színes programok keretében kirándulásokon ismerkednek hazánkkal, ami egyben más területek kultúrájának a megismerésével is jár. Az elmúlt tíz évben hatvan autóbusz-kirándulást szerveztek. Megismerkedtek Eger várával, Sárospatak nevezetességeivel, Gyula fürdőjével és gyógyvizével. Megtekintették a nagy magyar pusztát, Hortobágyot. Füröd- tek Hajdúszoboszló, Lillafüred, Miskolctapolca hűs forrásaiban, és még sok-sok nevezetes helyet megtekintettek, ahová eddig talán sokan még nem jutottak el. Ezenkívül évente egyszer a nagyszülők és uno- j kák kirándulásait is megtartják, aminek minden alkalommal nagy sikere van.-fuA kert végében ott a szennyvíztelep A művész-alpolgármester Legutóbb, amikor az Új Kelet Máriapócson járt, bemutattuk olvasóinknak Köbli Attilát, a festőművészt. Akkor arról nem esett szó, hogy közéleti ambíciói is vannak. Aztán a polgármesteri hivatalban megtudtuk, hogy ő lett az alpolgármester. így most ismét ellátogattunk hozzá. — Korábban is volt olyan szándéka, hogy részt vállaljon a város vezetéséből? — Gyakorlatilag ez hosszabb időre nyúlik vissza. Az MDF megalakulásakor léptem a politizálás útjára. Az egyik alapító tagja vagyok a helyi MDF-nek. A rendszerváltást abszolút pozitív folyamatként éltem meg, mert mindig azt vártam, hogy a szocialista típusú rendszer mikor szűnik meg végre. Festő koromban is mindig azt vártam el a rendszertől, hogy hagyjon dolgozni, ne avatkozzon bele a dolgaimba. Ne is gondoskodjon rólam különösebben, nem igényiek bábáskodást. Ilyen értelemben ez a dolog most megvalósult. Eltűnt a bürokrácia, ami egy festőt gúzsba kötött. Elég tevékenyen részt vettem annak idején a párt alakulásában is, és 1990-ben én voltam a fórum polgármesterjelöltje. Nem sikerült nyernem, indultam képviselőként is, de az sem jött be. A négy év alatt azért csináltunk valamit. A kulturális élet nyitottabbá vált, és számtalan rendezvényt hoztunk össze. Ennek a négy évi aktív közéleti tevékenységnek lett az eredménye végül is, hogy 1994-ben, amikor az MDF országosan is rosszul szerepek a képviselő-választásokon, mi a hely- hatósági választásokon befutók lettünk. Innen már egyértelműbb a dolog, a polgármesteri tisztségre nem pályáztam, levontam az előzőekből a tanulságokat. Még most sem érzek olyan bázist magam mögött, hogy érdemes lett volna indulni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az elmúlt négy év óriási fejlődést hozott városunk életébe, így a polgármester asz-szonnyal szemben nem sok esélye lett volna bárkinek is. Látványos eredményeket tud felmutatni. Ezt igazolták a választások is: fölényesen nyert. A településnek viszont bizonyos szemléletváltozásra volt igénye, mert a képviselő-testület zömét lecserélték. Velük szemben nem nyilvánult meg ez a megelégedettség. Aztán egyértelművé vált, hogy a nagyobbik frakció adja az alpolgármestert. így esett rám a választás, és azért vállaltam el, hogy kapcsolat legyen a polgármester asszony és a képviselő-testület között. —Nem számítottak arra, hogy ütésváltások lesznek? — A lakosság várta, hogy kemény ütközetek lesznek, mivel az elmúlt időszakban ellenzéke voltunk a polgármester asszonynak, kemény kritikákat kapott tőlünk. Ezzel szemben mi azt mondtuk, hogy a pártoskodást félKöbli Attila re kell tenni, és feltétlenül együtt kell dolgozni. A képviselő-testületet és őt is a lakosság választotta. Ez az együttdolgozásra való igény hozta, hogy a párt is elvállaja és én is elfogadjam az alpolgármesteri tisztséget. — Most milyen a kapcsolata a polgármester asszonnyal? — Kezdetben voltak feszültségek, de ezek még a választások utáni pillanatok voltak. Sajnos, ekkor a vesztesek elindítottak egy negatív hecckampányt, ennek a csitításába is bevontuk a polgármester asszonyt. Megóvták a választást, de ez annyira nevetséges ügy volt, hogy nem lett belőle per. Végül is a polgármester asszony javaslatára jelöltek és választottak meg. — Ön, most már mint művész-alpolgármester, milyen tervekkel vág neki a feladatnak? Tény, hogy a figyelem középpontjába került, és jogos elvárások vannak Önnel szemben is. — Én úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb feladatom a bizottságok munkájának szervezése és koordinálása lesz, és természetesen a hozott döntések megvalósításában együttműködöm a polgármesterrel. Hídszerepet töltök be a képviselő-testület és a polgár- mester között. Most konkrétan a rendezetlen földügyekkel foglalkozom. Aztán rövid időn belül szeretném a megfelelő nyilvánosságot megteremteni, ehhez a jelenleg már kiépült kábel- hálózat kiváló lehetőséget ad. — A város költségvetése még nem készült el. Mi várható? — Az már biztos, hogy hiányos költségvetés fog összejönni erre az évre. A tervezett bevételek nem fogják fedezni a várható kiadásokat. —Ismerve az Ön tevékenységét, hogyan tudja összeegyeztetni a művészi munkát az alpolgármesteri feladatokkal? — Megmondom őszintén, a család nem is fogadta örömmel ezt a tisztségemet. Az alkotás is abbamaradt, de bízom benne, hogy a kezdeti nehézségek után újra kezembe vehetem az ecsetet. Fullajtár András Egy furcsa név, és ami mögötte van — Halló tessék, itt a VP-Kút 92 Kft. jó napot kívánok! — BP kút? Brithis Petroleum? — Nem kérem szépen, ez a VP-kút. V mint Vasvári. Naponta elhangzik ez a párbeszéd — panaszkodik nevetve Palóczy Lajos, a kft. egyik tulajdonosa. — Az emberek gyakran félrehallják a cég nevét. — Elég fúrva név, az biztos. Ki volt a szülőatyja? — Közösen találtuk ki. A vé az egyik tulajdonost, Vasvári Istvánt takaija. A pé a másik három tulajdonost, Papp Gábort, Papp Lajost és jómagámat jelenti. A kút a benzinkútra utal, a 92 pedig az alapítás éve. Bár tulajdonképpen 1991. december 16-án alakultunk, a kutat 1992. július 3-án nyitottuk meg. — A benzinkút mellett egy panziót is látni. Az is az önöké? — Igen. Folyamatosan építettük a kettőt, de a kút készült el hamarabb. A panziót csak ’93 novemberében nyitottuk meg. —Ha jól tudom, munkahelyteremtő beruházás keretében valósították meg mindezt... — Az ÁFI-tól négymillió forintot kaptunk, a Megyei Munkaügyi Központtól hatmillió forintot ítéltek meg a pályázat megvalósítására. Ehhez jött még ötmillió forintnyi PHARE-hitel és a saját tőkénk. Összesen 24 millió forint ment el a beruházásra. A feltételek között 20 fő foglalkoztatása szerepelt, de ezt mindig túlteljesítjük, jelenleg is 25 dolgozónk van. —Mivel foglalkoztak azelőtt? — Papp Gábor műszaki főmérnöke volt a szövetkezetnek, Papp Lajos felvásárló volt Nyírbogáton, Vasvári István rádió-tv műszerész volt, én pedig a szövetkezet főkönyvelője voltam. Az ötlet külön-külön mind a négyünkben megfogalmazódott. Pista és Éajos mindenáron meg akarták valósítani az ötletet Máriapócson, ezért felkeresték a polgármester asszonyt, aki összehozott négyünket... —A nyitás időpontjától eltelt két év. Hogyan zárult ez az időszak? — Eredményesen működtünk. Vevőkörünket az átutazó-forgalom jelenti, valamint a közületeknek tartálykocsiban szállított üzemanyag jelent nagy bevételt. A panzió vendégkörét is szinte teljesen az átutazók jelentik, de vannak visszatérő vendégeink is. Ha valahol nagyobb építkezés vagy más munka folyik, és a megye más részéről hoznak ide embereket dolgozni, nálunk szokták elszállásolni. Vállaljuk lakodalmak,érettségi találkozók, ballagások és bankettek lebonyolítását is. — Hány fős vendégsereget tudnak fogadni? — Maximum 60 fős csoportokat várunk, ekkora a befogadóképességünk. — Távlati célok? — A legfontosabb a vevőkör megtartása mind a kútnál, mind pedig a panzióban. El kell érni a panzió adta lehetőségek maximális kihasználását is. Egyébiránt minden a „takarónk hosszúságától” függ. Fejlesztésekre csakis a rendelkezésünkre álló pénzösszeg ismeretében lehet gondolni. A későbbiekben autómosót, gumijavítót szeretnénk kialakítani a kút mellett. Aztán pedig majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő...
