Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-25 / 21. szám
SPORT 1995. január 25., szerda UJ KELET Számvetés az NYVSC úszószakosztályánál Helyi tehetségeket nevelünk Az elmúlt hétvégén Vajda Tamással, az NYVSC úszószakosztályának vezetőedzőjével a sóstói uszodában edzés közben beszélgettünk arról, hogyan értékeli a szakosztály elmúlt évi tevékenységét, mit vár 1995-től. — Nagyon örvendetes a szakosztály múlt évi teljesítménye is. Ilyen kevés támogatással ilyen szép eredményeket talán még soha sem sikerült elérnünk. Kovács Rita múlt évi távúszó eredményeiről a közelmúltban már beszámoltam, de emlékeztetnék arra, hogy a magyar bajnokságon 800 méteres gyorsúszásban aranyérmet szerzett, négyszáz méteren második lett. Mázsári László hatodik helyezést szerzett. A korosztályos bajnokságon 200 méteres hátúszásban is érmes volt. Testvére, Mázsári Judit szintén ezüstérmes volt 400 és 800 méteres gyorsúszásban a serdülők között. Az után- pótláskorúaknál Varga Zsuzsa három bronzérmet szerzett, a delfineknél Balogh Lőrinc összetettben is második lett úgy, hogy több számban is dobogós volt. Emellett sok értékes helyezést is szereztünk a döntőkben, a béka kategóriában is helyezéseket szereztek a gyerekek. Azt azért kiemelném, hogy itt, a műhelyünkben helyi tehetségeket nevelünk. Itt sportolhatnak kicsi koruktól szakosztályunkban, s a legtehetségesebbek nemzetközi szintig is eljuthatnak. . — Milyen anyagi feltételek mellett értétek el ezeket az eredményeket? — Több mint hárommillió forintból gazdálkodhattunk. Ennek a nagyobbik része Kovács Rita versenyeztetéséhez kellett, de erre külső szponzoroktól, illetve kisebb részt önkormányzati pályázatokból szereztük be a pénzt. Vajda Tamás — Mennyi volt az önkormányzati támogatás? — Kilencszázötvenezer forintot kaptunk, az úszószövetség is támogatta egy nagyobb összeggel a műhelymunkánkat, a vasút is adott háromszázezer forintot, a többi rész kisebb összegekből kerekedett ki. Az a legnagyobb baj, hogy ebből nem tudjuk elég versenyre, netán külföldre vagy edzőtáborba elvinni a gyerekeket. Nagy a konkurenciája ma a sportnak, hiszen számítógépes tanfolyamokra, különböző különórákra járnak a srácok, s ha csak a sóstói uszodában faltól-falig végzett munkával tudjuk őket biztatni, könnyen feladhatják a versenyzést. Sokkal többet érdemelnének ezek a fiatal úszók. Jó lenne, ha a legjobbak számára például tanulmányi ösztöndíjat biztosíthatnánk. — Az idén mire számítotok, növekedik majd a támogatás? — Reméljük, mert különben elsorvadna ez az egyébként eredményes szakosztály. Jelenleg négy embert foglalkoztatunk, de végül is rajtam kívül senki sem volt főállásban, most már én is tanítok az edzések mellett a főiskolán. — Milyen célokat tűztél a versenyzők elé? — Legelőször is az a legfontosabb, hogy a fiatalok egyenletesen fejlődjenek tovább. Szeretném, ha a .válogatott kerettagságot is kiérdemelné valaki. Elsősorban a Mázsári testvéreknek lehet erre esélyük. Juditnak alkatilag is megvan erre minden esélye, csak egy kicsit nagyobb akaratra lenne szüksége, arra, hogy az edzéseken is összeszorított fogakkal tudjon küzdeni. A tesvére, Laci nagyon nagy akarással edz, s ha így folytatja, bekerülhet a magyar válogatottba. Kovács Ritával a Világ-kupa versenyekre és a bécsi Európa-bajnokságra készülünk elsősorban. Miközben beszélgettünk, az úszók már a levezető hosszokat rótták, s lassan kászálódtak ki a medencéből. Az edzőnek szinte mindenkihez volt egykét szava, aztán küldte a versenyzőket a meleg zuhany alá. Utoljára a Mázsári testvérek szálltak ki a vízből. Vajda Tamás rögtön elújságolta nekik, hogy mit mondott róluk az előző percekben, s ők láthatóan fáradtan indultak az öltözőbe. A beszélgetés után. héfőn kora délután, Kovács Rita és edzője, Vajda Tamás Ferihegyről elindultak Dél- Amerikába, a hosszútávúszó Világkupa-sorozat versenyeire. A világbajnoki ezüstérmes távúszónő — mint azt már korábban megírtuk — egyszer Brazíliában majd kétszer Argentínában száll vízbe. Révay Kosárlabda Nincsenek igazi profi klubok Gellér Sándor a magyar kosarasélet ismert alakja. Játékosként több mint hatszáz NB I-es mérkőzésen lépett pályára a Budapesti Honvéd színeiben, sokszoros magyar bajnok, természetesen a válogatottban is szerepelt, több mint kétszázszor húzta magára a címeres mezt. A közönségkedvenc irányítójátékos visszavonulása után sem hagyta ott sportágát, edzőként dolgozott tovább. A Honvédnál és Zalaegerszegen érte el legnagyobb sikereit. Egy darabig, miután Zalaegerszegről viharos körülnjpnyek között távozott, munka nélkül volt. Az utóbbi hónapokban a Soproni Ászok KC csapatának edzője, s mint megtudtuk, egyelőre szerződés nélkül vezeti a határ menti város szuper ligás együttesét. A mesterrel csapatának nyíregyházi kupaszereplése előtt beszélgettünk. — Ón kosarasként nem állt könnyen kezelhető játékos hírében, illetve már akkor is szókimondásáról volt ismert, aki mindig megmondta a véleményét. — Sajnos már régen volt ilyen! — veti közbe az edző. — Szóval edzőként szereti az ilyen játékosokat? — Először is: az egy tévhit, hogy nem voltam könnyen kezelhető. Edzéseken — megfelelő kézben — mindent megcsináltam. Ha azt mondták, mínusz tizenöt fokban fussak tizenöt kilométert, végrehajtottam, ha azt mondták, másszak fel a falra, azt is teljesítettem. De csak akkor, ha éreztem, hogy az ésszerű és a fejlődésemet segíti, ha nem, akkor a legkevesebb ellen is megpróbáltam az igazságomat megkeresni, de azért tudtam, hol a helyem az edzővel szemben. Azt szerettem, ha partnernek tekintettek. A lobbanékonyságommal lehet, hogy egy- szer-kétszer átléptem a határt, de ez a húszéves pályafutásomba belefért. Nagyon szeretném, ha minél több olyan játékosom lenne, aki elvárja, hogy partnernek tekintsék, s olyan küzdő típusú lenne, mint amilyen például én. Ezt nehogy nagyképűségnek vegyék, nem a játéktudásról, inkább a hozzáállásról beszélek. Olyan kosarasokat szeretnék, akik minden idegszálukkal a győzelemre koncentrálnak. — Edzenek ma annyit a kosarasok, mint Ón játékosként? — Nem, sajnos kevesebbet. Megpróbálom itt is elérni, hogy többet edz- dzenek a csapatomnál. Igaz, nehezen fogadják el a játékosok, hiszen egészen máshoz vannak szokva. Sopronban még a napi kétszeri edzés sem volt általános, azt meg kifejezetten ellenségesen fogadták a fiúk, hogy mérkőzés előtt délelőtt is eddzünk. Ilyenkor, mint ma délelőtt is, nem nagyon terhelem még őket, de remélem, hamar felveszik az új tempót, mert csak úgy számíthatnak az eredményekre. Ha nem, akkor nem maradok itt tovább. — A ma délelőttről jut eszembe, hogy ott volt a nyíregyháziak mestere, Hegedős Ferenc is. Gondolom a csapatra is kíváncsi volt, de lehet, hogy a kollégára is. Van ma mit ellesni Gellér Sándortól? — Remélem, hogy van. Ha nem bíznék ebben, nem is csinálnám. A mai edzésen persze nem sokat láthatott egy szakember, mert mint mondtam, nem nagyon terhelhetők ilyenkor játékosaim. Hegedűs Ferenc kollégámat ismerem, ő felkészült szakember, tehát igazán újat nem hiszem, hogy mondhatnék neki. — Kosárlabdaedző társai évekig el vannak egy-egy helyen, ön pedig edzőként is többször konfliktusba keveredett a vezetőkkel. Mi okozza ezt? — Az egyik kedvenc közmondásom az, hogy „a fejétől bűzlik a hal”. Na most, én tudom hol a helye az edzőnek, vagy egy szakosztályelnöknek mi a szerepe. Sajnos, ma már a szponzorok szerepe kezd hasonlítani a régi párttitkárokéhoz. Beleszólnak a szakmai kérdésekbe is, holott nem értenek hozzá. Mindig a játékosaim érdekében kerültem összetűzésbe a vezetőkkel, nem a csapat ellenére. Sajnos, még nincsenek igazán profi kosárlabdaklubok idehaza. Egy profi klubnál elképzelhetetlen, hogy hozzá nem értők próbáljanak beleszólni a szakmai munkába. Azt természetesen elfogadom, hogy a klubba pénzt befektetők számon kérhessék az eredményeket, de a hozzá nem értők ne adjanak szakmai utasításokat az edzőknek. Itthon talán a Honvéd kezd már hasonlítani egy profi klubhoz. Megjegyzem, itt szakemberek bírálják el az edzői munkát. — Nincs nosztalgiája a Honvéd iránt? — Minden régebbi csapatomhoz fűz érzelmi kötődés. A Honvéd? Az külön eset. Nagyon sok mindent köszönhetek a régi Budapesti Honvédnak. Ott lett belőlem valaki. Természetesen a mai Honvéd már nem ugyanaz, mégis jó ellátogatni oda. emlékezni a régi csapatra. Gellér a beszélgetés alatt sem tagadja meg önmagát. Ha régi ismerőst lát, a beszélgetést félbeszakítva vált néhány szót az illetővel, így tesz például korábbi tanítványával,BorosnyaiSzabolccsal is, aki éppen akkor érkezik a kupameccsre. A mester a meccs után is így tesz, hisz a váratlan vereség után azt mondja: — Ha egy csapat nem akar nyerni, akkor az nem is nyerhet. Azt hiszem, nem maradok itt tovább. Hogy ez ügyben mi történik, még nem tudjuk, lehet, hogy ez a nyilatkozat is csak közismert lobbanékonyságának tudható be. R. Z. Kézilabda NB I DVSC-Symphonia-Kisvárda Pár nappal ezelőtt még a Pécs elleni hazai győzelmet ünnepelték Kisvárdán, ma már viszont újabb fordulót játszik a kisvárdai NB I-es női kézilabdacsapat. Ezúttal idegenben lépnek pályára a Berzsenyi-Vd- nítványok. Az ellenfél a bajnokságban és a nemzetközi kupában is jól szereplő DVSC-Symphonia gárdája lesz. — A debreceni Városi Sportcsarnokban fél hattól kezdődő találkozó esélyese mindenképpen a hazai csapat — mondja Radványi Ferenc szakosztályvezető a találkozó előtt. — Ennek ellenére a két csapat évek óta küzdelmes, jó mérkőzéseket játszik egymással, így volt ez az elmúlt évben is. A Hajdú megyei lányok erőssége, hogy leindítják az ellenfeleket, és nagyon veszélyesek az átlövőik, valamint meghatározó az általában kitűnő formában védő Szopóczky kapus teljesítménye is. Viszont a felállt fal ellen nem igazán szeretnek játszani, mi ezt szeretnénk kihasználni, és lassítani játékukat. A mérkőzés végeredményét illetően megpróbálunk egy szoros meccset játszani velük. Itt az is számít, hogy a legutóbbi, szombati kupameccs mennyit vett ki belőlük, és mennyi erőt tartogatnak a vasárnapi visszavágóra. A mieink jó hangulatban készültek a heti edzéseken. Szerencsére nincs sérültünk, így mindenki egészségesen várja a szomszédvári rangadót. Egy jó hírrel is szolgálhatok. Mint azt korábban már említettem, végül is sikerült megállapodnunk a Köfém vezetőivel, és átigazoltuk az átlövő Derdáknét, aki már a legközelebbi hazai meccsünkön, Békéscsaba ellen be is mutatkozik.-fuliRöplabda extra liga, juniorok Medikémia-Szeged—Nyíregyházi VSC 2-3 (14,-12,1,-12,-12) Szeged, Városi Sportcsarnok NYVSC: Varga, Vitéz, Horváth, Pampuch, Grexa, Hreskó Csere: Kiss, Járási, Tolnai, Hadházi Edző: Szabó Péter A felnőttmérkőzés után a junioroké volt a főszerep a szegedi sportcsarnokban. A fiatalok viadalán óriási volt a tét, hiszen a hazai csapat győzelme esetén megközelítette volna a tabellán az előttük álló szabolcsi gárdát. A mieinknek viszont ezenkívül még volt vesztenivalója — a listavezető Csepel győzni tudott az újpesti Tungsram otthonában —, mert egy esetleges vereségnél leszakadtak volna a szigetországi utánpótlásgárdától a bajnokságban. Ennek tudatában készült mind a két csapat a mérkőzésre, ami már a bemelegítésnél is meglátszott, hiszen ezt követően felfokozott hangulatban kezdtek a fiatalok. Végül is a másfél órás viadalon nagy csatában vágott vissza a nyírségi gárda az októberben szintén Szegeden elszenvedett 3-2-es vereségért. A harmadik játszma érthetetlen megtorpanást hozott az NYVSC számára, de ezt követően újra lelkes és színvonalas játékot produkált a csapat. Dicséretet érdemel a gárda mindenjátékosa, hiszen nemcsak a szegedi fiatalokkal kellett megküzdeniük, hanem az igen gyenge teljesítményt nyújtó hazai játékvezetőkkel is. Ezzel a diadalával továbbra is egy győzelem hátránnyal foglalja el a második helyet a Csepel mögött a nyíregyházi csapat az extra liga küzdelmében. Batai Sportbarangolás megyénkben Feltételek híján Nyírbogdány, Tanicsár Miklós polgármester: — A településen ez évig két szakosztály vonzotta a szurkolókat. Tavasztól már valószínűleg csak egy fog működni, nevezetesen a futball. A kézilabdázók hívei meccsek nélkül maradnak majd, vagy pedig átpártolnak a focisták szurkolótáborába. A megyei I. osztályban szereplő kézisek több esetben alig tudtak kiállni a bajnoki megméretésekre, ugyanis kevés játékos állt a csapat rendelkezésére. így nincs értelme csinálni. A labdarúgók a közép-szabolcsi körzeti I. osztályban vannak. A szakosztály négy éve jött létre, akkor még csak a körzeti II. osztályban játszottak. A sportegyesület tavaly három- százezer forintból gazdálkodhatott. Két focipálya található a községben és egy salakos kézilabda játéktér. Emellett az általános iskola kertjében lévő tornaterem is kiváló.spor- tolási lehetőséget biztosít a mozogni vágyóknak. Tavasztól atlétikai pályát akarunk építeni, egy mini sporttelepet szándékozunk kialakítani, melyet majd körbefásítunk. * * * Tiszabercel: A közép-szabolcsi körzeti I. osztályban az utolsó helyen álló futballcsapat az egyedüli szakosztály Tiszabercelen. Körülbelül tíz évvel ezelőtt megyei I. osztályú férfi kézilabda együttese volt a Tisza- parti falunak. Anyagi és személyi feltételek hiányában viszont nem tudott létezni a gárda, így meg kellett szűnnie. Az általános iskolában, igaz csak egy testnevelővel, de kiváló szakmai munka folyik. Ez a megyei diákolimpiái és a különböző körzeti versenyeken az eredményekben is megmutatkozik. A diáksportkör csapata sikert sikerre halmoznak a korosztályos viadalokon. Atlétikában és korábban labdarúgásban, s leány kézilabdában értek el sikereket a diákok. Mostanában egy nagy reményekre jogosító fiú kézilabdagárda bontogatja szárnyait. Az iskola tornateremmel és aszfaltozott kézilabdapályával rendelkezik. A helyi Bessenyei György Mező gazdasági Szakmunkásképző Intézetben szintén egy testnevelő foglalkozik a tanulókkal, és ő igyekszik szervezni az intézmény keretein belül a sportélet feladatait. A középiskola diákjainak részére nemrég épült egy tornacsarnok, melyet a község futballistái is igénybe vettek a téli felkészülés alatt. A gyerekek gyakran látogatják a suli kondicionálótermét, ahol levezethetik fölösleges energiájukat, erősödhetnek és felfrissülhetnek. Tóth Mihály