Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-23 / 19. szám
4 UJ KELET Újabb párt a politikai palettán? Határon túli magyarok hivatala Meg fogják értem? Ukrajnában a tavalyi választások során igazi politikai tényezőként csak néhány párt szerepelt. Komolyabb tömegeket a RUH-on (a nacionalista erőket egyesítő szövetség) az Új Ukrajnáért mozgalmon, a baloldalt tömörítő szocialistákon kívül egyetlen csoportosulásnak sem sikerült maga mögé állítania. A helyhatósági választások több régióban, így Kárpátalján is a helyi, sok esetben nemzetiségi alapokon szerveződött szövetségek győzelmét hozták. Viszont a parlamenti mandátumok megszerzésére e lokális szerveződések néhány kivételtől eltekintve, nem tudtak komolyabb befolyást gyakorolni. így történhetett meg az, hogy az ukrán parlament túlnyomórészt független képviselőkből verbuválódott. Azóta viszont gombamód szaporodnak a különféle színezetű pártok. Megerősödött, immáron 12 ezer tagot számlál az Ukrán Kereszténydemokrata Párt, mely legutóbbi kongresszusát éppen Ungváron tartotta. Újjáéledt a kommunista párt, egyes adatok szerint taglétszáma már eléri a 60 ezret. A legfrissebb pártszervezés híre pedig Leonyid Kravcsuk volt elnök nevéhez fűződik. A politikus Megértés néven egyelőre társadalmi szervezetet kíván létrehozni, ám aligha lehet kétséges a végső cél: egy új politikai erő megteremtése. Hogy milyen is lesz ez az új mozgalom, milyen erőkre kíván támaszkodni, a társadalom mely rétegeit akarja képviselni? — nos, ezekre a kérdésekre még nincs konkrét válasz. Egy viszont tény, a volt elnök élesen bírálja a jelenlegi vezetést. Véleménye szerint a Kucsma-kormány semmit sem tett a társadalom konszolidálása érdekében, a gazdaságot hagyta szét- zülleni. Kravcsuk szerint a jelenlegi parlamentben még nagyon sok olyan képviselő van, aki ellensége minden új törekvésnek, gyakorlatilag a volt szocializmus visszaállításának, a Szovjetunió restaurálásának híve. Politikai program helyett, jó ukrajnai szokás szerint, mások lejáratásával próbál híveket toborozni a volt elnök is. Tény: a Kucsma-adminisztrációnak valóban nem sikerült semmi újat hoznia, s a pozitív változások helyett tovább tart a Kravcsuk-kormány- töl örökölt gazdasági romlás. H. Privatizáció Ukrajnában Az év első napjaitól Ukrajna öt megyéjében a lakosok kézhez vehetik privatizációs értékpapírjaikat. Hogy majdan mit is kezdhetnek velük, azt egyelőre csak kevesen tudják. Az Uk7 rán Állami Vagyonkezelő Alap azt ígéri, hogy átfogó tájékoztatást, tanácsadást szervez a kérdéssel kapcsolatban. A lakosság jelentős része azonban pesszimista, s attól tart, hogy ha meg is kapja az értékpapírokat, igazi vagyonhoz aligha jut. A privatizáció első szenzációját a Krími Autonóm Köztársaság szolgáltatta. A szimferopoli képviselők érvénytelennek nyilvánították az összes eddigi vagyonfelosztási egyezményt, s úgy döntöttek, hogy az autonóm köztársaság kivonja magát az ukrajnai privatizáció alól. A kijevi kormány a vitatott hovatar- tozású Krím-félszigeten lévő állami tulajdont is privatizálni szándékozik, sőt, az ottani vállalatok részvényeit az ország belsejében akarja áruba bocsátani, hogy jobban magához kösse az orosz többségű, elszakadni kívánó félszigetet. Horváth Hát nem gyönyörű? Illúziók nélkül, hatékonyan nagymértékben megkönnyíti a munkánkat; így egységes szempont szerint tudjuk kezelni a menekültek kérdését. Két modell állt a rendelkezésünkre: az egyik Németország, illetve Izrael példája, hogy ugyanis Magyarország legyen minden magyar hazája. Őszintén szólva hozzám ez a koncepció áll közelebb, hiszen szerintem mindenkinek joga van ott élni, ahol akar. A másik szerint mindenki a szülőföldjén találja meg a helyét, szerepét. Ez utóbbi koncepciót fogadták el, hiszen nem kis gondok származnak abból, ha például az értelmiség zöme Magyarországon telepszik le. Ezt „agyelszívásnak” minősítenék. —Milyen koncepció alapján működik a hivatal? — Új koncepciót kellett kidolgozni ahhoz, hogy hazánk megfeleljen az Európa Tanácsba való belépés követelményeinek. A kisebbségi kérdés sokkal bonyolultabb, mint korábban gondoltuk. A délszláv válságnak, az ottani destabilizációnak nem a kisebbségi kérdés az oka. Az elmaradott polgárosodás, az alultőkésítettség belső válságot idéz elő, amit megtetéz az etnikumok, kisebbségek problémája. Eddigi, félig-meddig sikeres vagy sikertelen próbálkozásaink tanulságai szerint az anyaország feladata nem az, hogy tőkével, pénzzel tömje a határon túl élő kisebbséget, hanem azokat kell támogatni továbbképzéssel, szakemberképzéssel, akik nyereséget tudnak termelni. — Sok gond adódott az alapítványok, anyagi támogatások elosztásánál. — Igen, a kliensrendszer — én protekcionizmus helyett inkább ezt használom — demoralizáló hatással volt a kisebbségekre. Az Illyés és a Kézfogás Alapítvány elsősorban kulturális célokra, könyvkiadásra, múzeumok fenntartására jött létre. Ezeket közalapítvánnyá kell tenni, illetve pályázati rendszerben kell működtetni, hogy mindenki által átláthatóvá, ellenőrizhetővé váljanak. A másik terület az ösztöndíjrendszer, aminek az új koncepcióján most dolgozunk. Jelenleg hazánkban 2500 határon túli magyar diák tanul, számukat csökkenteni fogjuk, viszont bővül a többi oktatási forma. Itt gondolok a rész- és a posztgraduális képzésre, valamint a hiányszakmákban történő képzésre. A diák ugyanis jobban jár, ha a szülőföldjén kap akkora összeget tanulmányaihoz, mint amit Magyarországon kapna, hisz abból kint jól megél, míg nálunk nem. Minden országban létrehozták a Pedagógus Szövetségeket, amelyek együttműködnek a Magyarországi Ösztöndíjtanáccsal. így mi megkapjuk tőlük a reális igényt, és ellenőrizni tudjuk az ösztöndíjak fel- használását. — Milyen területeken szükségesek még változások? — Nagy hiba volt szerintem az, hogy ezeknek az országoknak a privatizációs folyamataiba nem kapcsolódtunk be. Utólag bántuk, hogy Marosvásárhely korábban államosított földjeit mások vásárolták fel. Létre kellett volna hozni egy Hitel- és Garancia Alapot; most például olcsók az ingatlanok a Vajdaságban, vagy segíthetnénk tőkével a Horvátországban élő tengerparti magyarokat. Egyébként most már folynak ilyen irányú tárgyalások. Sok a lehetőség olyan országokban, ahol minden hiánycikk. —Mi a hivatal jelszava 1995-re? — Együttműködés, koordinálás, menedzselés. Buda Magdolna A Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyettese, dr. Törzsök Erika 1994. augusztus 1-jén került a hivatalhoz, mely 1990-ben jött létre. Korábban gazdasági szociológusként a bankrendszerekkel foglalkozott. — Kezdetben az elmúlt négy évtized minden bajával megkeresték a hivatalt — mondja az elnökhelyettes. — Államosítással kapcsolatos problémákkal éppúgy, mint a hadiözvegyek, hadiárvák gondjaival, ingatlanok kisajátításával, az anyanyelv használatával, iskolarendszeri sérelmekkel... 1992-ben azután kidolgozták azokat a feladatokat, amelyekkel a hivatalnak foglalkoznia kell. Komondták, hogy a határon túli magyarság a magyar kultúra része, amellyel törődni kell. Négy területi és négy szakmai főosztályt hoztak létre, a Délvidéki, a Felvidéki, a Kárpát-Ukrajnai és az úgynevezett Nyugati Főosztályt, valamint a gazdasági együttműködési, a jogi, az elemző és a koordináló főosztályokat. A hivatalnak jelenleg 56 munkatársa van.-—Hogyan látja a hivatal helyzetét a „ bejáratási idő” elteltével? — Kezdetben mindenki azt hitte, a kisebbségi kérdés könnyen kezelhető ügy lesz, az alakuló demokráciák miatt. Kiderült, hogy ez illúzió. Észre kellett vennünk, hogy a volt szocialista országokban fejletlenek a demokratikus intézmények, maguk az alakuló demokráciák is fejletlenek. Azok a kaotikus állapotok, amik ma jellemzik ezeket az országokat, valamint a gazdasági nehézségek még kilátástalanab- bá teszik a kisebbségek helyzetét. —A Határon Túli Magyarok Hivatala országos hatáskörű szerv. Eleinte nem egykönnyen fogadták el Önöket partnernek a többi minisztériumok... — 1994-től hivatalunk közvetlenül a Miniszterelnöki Hivatal felügyelete alá tartozik — ők a felügyeleti szervünk —, Tabajdi Csaba politikai államtitkár irányításával. Úgy gondolom, túl vagyunk a kezdeti nehézségeken. Sok területen kell együttműködnünk; így például a Külügyminisztériummal rendszeresen egyeztetnünk kell a politikánkat. Konzultálnunk kell az Oktatási és a Művelődési Minisztériummal, az Ipari, a Belügy-, a Népjóléti Minisztériumokkal stb. De megkeresnek bennünket olyan problémákkal is, hogy Szabadkán megfagynak az emberek, nincs fűtés, vagy hogy a nagyváradi könyvtárban középkori, pótolhatatlan könyvek pusztulnak el... —Hogyan értékeli az 1994-es évet? — Több feladatunk volt, mint bármikor előtte. Például 1994-ig a menekültügyet a Külügyminisztérium felügyelte. 1994-től hozzánk tartozik, ez Kirabolták Ungvár polgármesterét Nem hivatalos, de hitelt érdemlő forrásból származik a hír, hogy ismeretlen tettesek kirabolták Szergej Ratus- nyákot, Ungvár polgármesterét. A tettesek beültek a városatya Mercedesébe, s elhajtottak. Az eset előzménye, hogy Ratusnyák úr áruba bocsátotta személygépkocsiját. Az autó ellopását megelőző nap három fiatalember jelentkezett a hirdetésre. Letétbe helyezték a vételárat, s próbaútra mentek a kocsival. Nem sokkal később visszaadták a Mercedest, s vették a pénzüket, ugyanis valami kifogásuk támadt az autóval szemben. Másnap hajnalban a polgármester otthona elől ellopták az autót. A feltételezések szerint a három érdeklődő lehetett a tettes. A fiatalemberek próbaút ürügyén magukkal vitték a kocsi kulcsait, s azokról másolatokat készítettek. Az egészben csak az a furcsa, hogy a polgármester nem fordult segítségért a rendőrséghez. Bacsa Verekedő szerkesztő A napokban ünnepelte születésnapját az egyetlen kárpátaljai posztkommunista ifjúsági lap, a Kárpátaljai Ifjúság. Az ünnepségre többek között meghívták a lapkészítésben részt vevő nyomdászokat is. Nagy banzáj volt aznap a szerkesztőség szobáiban. A munkatársak, élükön Horvát főszerkesztő úrral, alaposan beszeszel- tek. A nagy vigadalom azonban váratlanul éles fordulatot vett. Tisztázatlan okból, maga a főszerkesztő sem emlékszik miért, megragadta az egyik széket, s azzal kezdte ütlegelni egy középkorú hölgymunkatársát. Az ütlegelés oly alaposra sikerült, hogy maga a bútordarab is romhalmazzá vált, a szerencsétlen hölgyet pedig eszméletlen állapotban szállították kórházba. Ott derült ki, hogy gerinctörést szenvedett, s néhány bordája is megrepedt. A verekedő szerkesztő másnap a kijózanítóban ébredt, s mint közölte, semjnire sem emlékszik az este történtekből. Fotó: Markovics B. Cs. A kapcsolat egyik forrná ja Fotó: A.B.A.
