Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-21 / 18. szám

1 1995, január 21., szombat 1 n HÉTVÉGE II ÚJ KELET Ikerlányok apa nélkül I bet( Igazi nagy pelyhekben esik a hó. A ját­szóteret a hideg ellenére is gyermek­zsivaj tölti be. A homokozó mellett hó­ember készül. A két kislány, Réka és Barbara vidáman gyúrják, formázzák a hideg havat. Az ikrek mamájával, Mari- 1, kával egy öles fának támaszkodva kez­dünk el beszélgetni. — Hány évesek a lányok? — Májusban lesznek négyévesek. Szerencsére már túl vannak az első ko­molyabb gyemekbetegségeken — neveti el magát az asszony, és pillantásával sze­retettel simogatja gyerekeit. — Nem lehetett mindennapi feladat egyedül nevelni majd' négy éven át az ikreket... — Tudod, én akartam, hogy így le­gyen. Ezért, ha nehéz is néha, nem pa­naszkodom. így persze egy kicsit nehéz megérteni, miről van szó. Menjünk fel a lakásba, ott könnyebben tudunk majd be­szélgetni. Hiába azonban a szép szó, a beígért forró kakaó, a játékban kipiroso­dott lányokat nehéz meggyőzni. Végre elindulunk. Úgy tűnik, Barbara a barát­ságosabb, közvetlenebb. Néhány méter után belekapaszkodik a kezembe, és óvo­dai élményeiről kezd mesélni. A lakás­ba érve a kicsik tudják a dolgukat. Ügye­sen lehúzzák a csizmájukat, és a fogas alatti gumilábtörlőre teszik. Az overal- lokkal már kicsit nehezebben boldogul­nak, de édesanyjuk már segítőkészen áll mellettük. — Menj csal?'be bátran, én is mind­járt utánad megyek — int fejével a nagy­szoba felé Marika. Nem sokkal később I hatalmas bögrékkel a kezükben a lányok is megjelennek, de anyjuk finoman az .'előszoba felé tereli őket. ! — Szeretnénk most egy kicsit nélkü­letek beszélgetni, játsszatok addig szé­pen. — Gondolom az érdekel, hogy mi­ért nevelem egyedül a lányaimat. — Többek között. Am. hogy minden­ki előtt világos legyen, kérlek ne a lányok születésénél kezdd a történetet... A karácsony előtti nagy hajtás után öcsém elhatározta, hogy néhány napig nem dolgozik. Két nap múlvtf felhívott: átjöhet-e egy kicsit, mert úgy unatkozik. ' Eddig tv-t nézett, de hát azt se lehet egész nap. Kinn meg hófúvás van, úgyhogy egy­szerűen nem tud mit csinálni. Az első kérdésem az volt: miért nem fog a kezébe egy jó könyvet, és olvassa? De csak legyintés volt a válasz: ahhoz nincs kedvem! Tudom, sokan mondtak volna hasonlót. De miért? Miért marad egyre több ember előtt is­meretlen az olvasás gyönyörűsége? Talán azért, mert olyan drágák a köny­vek? De hát ott vannak a félárú könyves­boltok és a könyvtárak. Vagy azért, mert az öcsém nemzedéke s a következők a sok kísérleti tanterv kö­zepette nem tanultak meg nehézség nél­kül olvasni? S így aztán az olvasás (kiol­vasás, értelmezés) olyan figyelmet kíván tőlük, hogy nem is tudják élvezni amit ol­vasnak? Ezt is lehetne gyakorolni, fejleszteni. Az a baj, hogy ha az emberek otthon szórakozni akarnak — legtöbbször egy­szerűen bekapcsolják a tv-t. Abból pedig csak folyik-folyik... És mennyi belőle az, amit valóban szí­vesen és örömmel nézünk? Ami tényleg hasznunkra és okulásunkra van, ami felhőtlenül szórakoztat? Próbáljuk ki egyszer, hogy egy hétig — Rendben van... ha már egyszer rá tudtál venni erre a nyilvánosság előtti ki­tárulkozásra. Olyan fiatal lány voltam, mint az összes többi. Volt gyerekszobám — megosztva a nővéremmel —, amely­nek faláról soha sem hiányoztak az ügye­letes sztárok képei. Gimnáziumban érett­ségiztem, majd főiskolára mentem tovább tanulni. Ott ismerkedtem meg az első, és mindent elsöprő nagy szerelemmel. Édes­anyámnak — aki akkor már öt éve nevelt minket egyedül — nem nagyon tetszett ez a fellángolás. Féltett a csalódástól, és bár­csak őrá hallgattam volna! — Meddig tartott a szerelem? — Jó másfél évig. Még a kollégiumból is kiköltöztem, és a fiúval közösen bérel­tünk egy kis albérletet. Bár a szüleinek sohasem mutatott be, többször elmondta, mennyire szeretné, ha a felesége lennék. Én vakon hittem neki. Egy idő után szól­tak az ismerős lányok, hogy gyakran lát­ják őt idegen hölgy társaságában, én azon­ban nemigen vettem ezt komolyan. Anyu­kám szinte sírva könyörgött, hogy hagy­jam ott, de én nem hallgattam rá. Gyere­ket vártam a fiútól. Diplomaosztás után mondtam meg neki a nagy újságot. Ő azonban ahelyett, hogy örült volna, bor­zalmas dolgokat vágott a fejemhez, aztán összepakolt, és az új barátnőjéhez költö­zött. Teljesen kiborulva mentem haza a szülői házhoz. Amikor elmondtam anyu­kámnak, mi történt, rosszul lett. Javára legyen mondva, nem kezdett el prédikál­ni, nem jött az: „én ugye megmondtam” szöveggel. Megbeszéltük a dolgokat, és el­vetettem a gyereket. — Nem bántad meg? ■— Ne is kérdezd. Lelkibeteg lettem, napokig nem tértem magamhoz. Az éle­tem azonban nem állt meg. Pár hónappal később találtam egy nagyon jó állást. Míg anyámmal laktam, tudtam spórolni is egy kicsit, így az ifjúsági és a sima takarék­ból meg tudtam venni ezt a lakást. Ponto­sabban befizettem a beugróját, a többi részletét még ma is nyögöm. Nem váltam nem néznek tv-t (mi kipróbáltuk, nagyon tanulságos volt)! Ritka az a műsor, ami valóban hiányzik (hogy Pamelával mi tör­tént, azt a munkhahelyünkön úgyis meg­tudjuk). Inkább csak a csend furcsa, hogy az a valami nem szól. Meg aztán nincs az a rítus: odamenni, bekapcsolni, leülni elé, agyunkat kikapcsolni. De hát régebben mit csináltak ilyenkor az emberek? Meglátogatták egymást, be­szélgettek, kártyázgattak. Otthon zenét hallgattak, játszottak a gyerekekkel. Vagy éppen elővettek egy könyvet — aztán a család az olvasó köré telepedett és hall­gatták a történetet. Attól az esti csendtől nem kell megijed­ni. Az a csend nagy lehetőség — rákény- szerít, hogy megkérdezzük és meghallgas­suk egymást, hogy odafigyeljünk egymás­ra. Vagy rávesz minket, hogy egy kényel­mes fotelben, kellemes zene mellett felfe­dezzük az olvasás gyönyörűségét. így talán a gyerekünknek, az unokánk­nak az olvasás nemcsak a tankönyvek fe­letti gömyedést jelenti majd, hanem a fan­tázia kalandozásait, utazást ismeretlen tá­jakra... Persze nem modom, hogy dobjuk is ki a televíziót. Csak ne nyúljunk úgy a tévé­gombhoz, mint más a cigaretta után. Tervezzük meg előre mi az a néhány műsor, amit tényleg érdemes megnézni, azután pedig kapcsoljuk ki! És akkor még annyi mindenre jut idő, ami sokkal fonto­sabb mint akármelyik csúcstalálkozó. férfigyűlölővé, de tudtam, sohasem fo­gom egyhez sem lekötni az életemet. — Most azonban mégis van két gyö­nyörű lányod. — Ehhez hem feltétlenül szükséges, hogy az embernek férje is legyen. Na ne hidd, hogy amolyan könnyűvérű nőcske lettem. A munkahelyemen meg­ismerkedtem egy férfival. Ő kezdemé­nyezett. a szó szoros értelmében udva­rolni kezdett. Még mielőtt komolyra fordult volna a kettőnk dolga, őszintén megmondtam neki, hogy tartós kapcso­latot nem akarok. — Hány éves voltál ekkor? — Harminckettő. Egészséges nőként mindennél jobban vágytam arra, hogy végre gyerekem legyen. Lehet, hogy most nagyon piszoknak fogsz tartani, de amikor fél év után teherbe estem, nem szóltam a kedvesemnek. Egy este leül­tem vele szembe, és elmeséltem neki az életemet. Nem szólt semmit, minden szemrehányás nélkül utamra engedett. Máig sem tudja, hogy gyerekei vannak. Kiléptem a munkahelyemről — abban az időben .ez még könnyebben ment, mint most, — és egyben a férfi életé­ből is. — Beszélté! vele azóta? — Futólag az utcán., Nemrég volt az esküvője, úgy hallottam. O nem fagga­tott, én pedig nem mondtam meg neki, hogy a lányok az enyémek. De tudod, ahogy őt ismerem, talán megbocsátaná nekem a hallgatásomat. — Anyukád mit szólt mindehhez? — Nem értette, miért tettem, de a ter­hesség hónapjai alatt végig mellettem volt. Már az első hetekben tudtam, hogy ikreim lesznek. A szépen berendezett la­kásban minden őket várta. Aztán egy májusi éjszakán császármetszéssel a vi­lágra jött a két lányom. Hidd el, minde­nért kárpótolnak. Harmincnyolc évesen náluk szebb ajándékot elképzelni sem tudok. Altatómese A 39 éves Ab Kok, aki egy Ams­terdam melletti községben él, hat év óta hivatásos mesemondó. Kul- túrközpontokban, születésnapi ösz- szejöveteleken, sőt fogházakban is az Ezeregy éjszakából, az indiai mondavilágból és a Grimm testvé­rek műveiből vett mesékkel szóra­koztatja hallgatóit. Három év óta „aludj nyugodtan” szolgálatot is be­vezetett. Kereken 170 német már­kának megfelelő összegért felkere­si megrendelőit a hálószobában. A megrendelők azonban nem gyerme­kek, — legtöbbjük életkora 20 és 40 év között van. — Rendszerint azzal kezdem, hogy megdicsérem a hálószoba be­rendezését, majd ráülök az ágy szé­lére és lassanként átváltok mese­mondásra — fűzte hozzá. — Ab Kok nagyon gondos férfiú. — Mielőtt ügyfeleim elalszanak —je­lentette ki a tudósítónak — mindig megkérdezem, hogy bezárjam-e a lakást, amikor távozom, s bedob­jam-e a kulcsot a postaládába. Az altatómeséknek nem szabad „vére­seknek” lenni, nehogy lidérces ál­mot idézzenek elő. A mesét azon­ban mindenképpen befejezi, akkor is, ha közben az ügyfél elaludt. — Egyébként nem érdemelném ki a honoráriumot — hangoztatta. Tél van. Mi az, ami először az eszünkbe jut a hideg januárról? Első­sorban a szánkózás, síelés, hógolyó­zás örömei, és csak aztán az ürömök. Talán nem is mindenki tudja, de a hi­deg komoly veszélyeket rejt magában. Az első és legjelentősebb ezek közül a fagyás. A betegség lényege a követ­kező. A megfagyott vízkristályok a sejthártyát átszúrják, és a mélyedéstől függően felületes gyulladást, hólyagot vagy elhalást okoznak. Hasonlóan az égéshez, a fagyásnak is három fokát különböztetjük meg, I, II, és III-fokot. A fagyás veszélye elsősorban az utcá­kon ittasan elszunnyadókat, és a saj­nos már egyre többen lévő hajléktala­nokat fenyegeti. Emellett azonban van néhány olyan betegség is, amely haj­lamosít a fagyásra. Ezek közül első­sorban az érszűkületben és a cukorbe­tegségben szenvedőket kell megemlí­teni, akik a hidegben könnyen szerez­hetnek fagyási sérüléseket. Nem árt, ha ezek a betegek a hideg elleni foko­zott védekezés mellett az esetleges dohányzást is abbahagyják. A fagyás elsődleges gyógyszere a felmelegedés. A sérült embert minden esetben kórházba kell szállítani, hogy ott megkaphassa a szükséges gyógy­kezelést, mely elsősorban száraz, fertőtlenítő hatású hintőporokból áll. Sohasem szabad elfeledkeznünk ilyen­kor az egyéb belső kezelések mellett a tetanus z elleni védőoltásról sem, mi­vel a fagyott végtagokon gyakran ala­kul ki tetanuszfertőzés. Azt hiszem, nem árt, ha szólunk néhány szót az Igyekszem hamar írni, hátha hasznodra leszek a jó tanáccsal. írod, hogy rossz szag van a hűtődben és nem múlik, pedig már majdnem mindent kipakoltál. Bizony én is többsiör jártüm így. Ahogy te is gondoltad, először azt kell megnézni, nincsen-e benne valami romlott, penészes dolog. Nem szégyen, ha találsz, előfordul, hogy valami apróság hátracsúszik, aztán ahogy elépakolsz, napokig észre sem veszed. Ezért jók azok a hűtők, amiknek alul van a fagyos része és olyan szemmagasságban a polcos része. De talán a ti kis hűtőtöket is érdemes lenne feljebb emelni. Tudod, én is csináltattam alá nemrég egy kis szekrényt, főleg azért, hogy ne kelljen annyira hajolni hozzá, de így sokkal jobban bele is látok. No, ha a szag nem szűnik, akkor szerin­tem ne törd tovább a fejed, szedj ki min­dent és olvaszd te a hűtőt! Amikor kihú­zod, tegyél az aljába rongyot, az összesze­di a vizet és nem fog kicsurogni. Amikor sehol nincs már benne jég, ak­kor egy kis meleg mosószeres vízzel mosd át és töröld ki! Én a rácsokat a fürdőkád­ban szoktam megfürdetni. Jól válogasd át, hogy mit teszel bele vissza! Csak olyat, amit még biztosan meg is fogtok enni! q'Maoi úgynevezett „fagydaganatról” is, melynek természetesen semmi köze nincs a valódi daganathoz, csupán a hideg által okozott vörös duzzanatot jelenti. Itt nem fagyásról van szó. Ez az elváltozás nedves, hideg időben fagypont felett is kialakulhat, első­sorban ősszel vagy télen, a rosszabb keringési helyeken. A betegség nem kíván kórházi kezelést. Az orvos által felírt, belsőleg adagolt értágítók és a helyileg használt Ichthyol tartalmú kenőcsök nagy mértékben csökkentik a panaszokat. Igen jellegzetes, hideg által okozott betegség a télen fellépő, illetve ekkor rosszabbodó csalánkiütés, a hideg urti­caria. Hideg hatására a kézén, az arcon, nyakon és füleken különböző nagysá­gú duzzanatok alakulnak ki. Ezek rövid fennállás után elmúlnak, majd ismét visszatérnek. Az ilyen betegségeknél hideg folyadék hatására megduzzadhat­nak az ajkak és a garat nyálkahártyája is. Ezeken kívül persze számos más bőrbetegség is van, melynek a hideg a tüneteit súlyosbítja. Természetesen előfordulnak egyéni hidegérzékenysé­gek is, amelyekhez vérszegénység tár­sulhat. Az ezzel a problémával küszkö­dő embereknél minden kóros elválto­zás nélkül a hidegben különösen a fü­leken keringési károsodás léphet fel. A cikkhez szakmai segítséget dr. Szabó Péter osztályvezető főorvostól, az orvostudományok kandidátusától, az amerikai bőrgyógyászati akadémia tagjától kaptunk. S. T. A tojásokat kotyogtasd meg egyenként, s nézd meg, nem repedt-e valamelyik! Én- vélem már az is megtörtént, hogy a papír tojástartó volt abűnöS. Úgyhogy azt mon­dóén , ne! tegyél be sémmit papírban vagy műanyagban, inkább csak valamilyen edényben, üveg vagy porcelán tányérban. Mindent takarj be! Nemrégen azt olvas­tam, hogy vannak olyan műanyag fóliák, amikben valami rákkeltő anyag is van, amit a zsír kioldhat. Ezért aztán inkább az alu­míniumot használom. Figyeljél mindig arra is, hogy ne tömd tele a hűtő ajtaját, mert ha kis hézag is marad mellette, hamar be- jegesedik megint. Meleg ételt se tegyél be sose, mert az is jeget csinál, meg szegény hűtő is csak hűti- hűti, aztán csak szalad a villanyóra. A mélyhűtőbe se rakjál vissza hipp-hopp mindent! Ott se áll el minden örökre. De hogy ez hogyan is van, annak majd még utánanézek, mert tudod, Málcsika a szomszédban kapott a gyerekeitől egy olyan fagyasztást karácsonyra, és még hoz­zá egy elég vastag könyvet is, abból majd én is kiokosodok és írok, mit meddig lehet benne tartani. • Addig is ölellek kedveském: Emmi nénéd Eehoczki Károly grafiká ja Sikli Az olvasás gyönyörűsége Kedves kis Kató!

Next

/
Thumbnails
Contents